2020. szeptember 23., szerda

AZ ARADI VÉRTANÚK UTOLSÓ SZAVAI.


AZ ARADI VÉRTANÚK UTOLSÓ SZAVAI.


Aulich Lajos
(1793-1849)német
honvéd tábornok

"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot."

Damjanich János
(1804-1849)szerb
honvéd tábornok

"Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."

Dessewffy Arisztid
(1802-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok

"Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata."

Kiss Ernő
(1799-1849)örmény
honvéd altábornagy

"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük."

Knézics Károly
(1808-1849)horvát
honvéd tábornok

"Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."

Láhner György
(1795-1849)német
honvéd tábornok

"Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom."

Lázár Vilmos
(1815-1849)örmény
honvéd ezredes

"Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."

Leiningen-Westerburg Károly
(1819-1849)német
gróf, honvéd tábornok

"A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."

Nagysándor József
(1803-1849)magyar
honvéd tábornok

"De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."

Poeltenberg Ernő
(1808-1849)osztrák
lovag, honvéd tábornok

"Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide."

Schweidel József
(1796-1849)magyar (német???)
honvéd tábornok

"A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot." 

Török Ignác
(1795-1849)magyar
honvéd tábornok

"Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam."

Vécsey Károly
(1803-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok

"Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."

vége

Náci Németország képei (csak kép)

Forrás: Náci Németország képei. Élet magazin.











vége

2020. szeptember 15., kedd

Helyretettem egy idióta baloldalit (csak kép)

Amikor arcon csapja a balliberális idiótát a valóság. Jó dolog hülyeséget állítani, de a legjobb mikor utána nézel és beégetheted az ilyeneket!





A NAGY DEVIZAHITEL-GATE!!!

A facebookról...érdekes és elgondolkodtató!

A NAGY DEVIZAHITEL-GATE!!!

2001-ben az általánosan kötelezővé tett uniós jogharmonizációnak megfelelően, szabaddá vált Magyarországon is az áruk és a valuta szabad ki-be áramlása. Ettől kezdve minden korlátozás nélkül, bármilyen pénznemben szabad volt a hitelezés. Erre alapozva három év múlva a hazai bankok is kitalálták a szabadrablás új, törvényileg nehezen támadható módját, nevezetesen a valós valutavásárlás nélküli, de valutában elszámolt hitelezést! Hazai kiagyalója Oszkó Péter! Kidolgozták azt a banki "magatartási kódexet", ami végtelen cinizmussal nemhogy nem vetett véget a gyanútlan ügyfelek kifosztásának, hanem megerősítette azt! Több mint egymillió embert fosztottak meg ezzel a módszerrel mindenüktől! Minden ügyfél úgy lett valutaadós, hogy valutát egyáltalán nem vett fel, de a bank sem biztosított a hitelek fedezetére! Megkezdődött tehát minden idők legnagyobb pénzügyi szélhámossága! Ebben a gyalázatban hat ember játszott vezető szerepet: Oszkó Péter, Járai Zsigmond, Király Júlia, Simor András, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon!!! Mindezt olyan ravaszul csinálták, hogy egyikük neve sem merült fel az adósok tudatában, mint tetteseké! Ez a devizaforgalom nélküli, de devizában nyilvántartott és elszámolt hitel valójában nem hitel, hanem egy olyan befektetés a hitelfelvevő részéről, aminek az a lényege, hogy az összes megszerezhető profit a hitelt nyújtó banké, az összes kockázat pedig a hitelfelvevőé! Ez a "pénzügyi tranzakció", valójában nem nevezhető hitelnek, mert a hitel egy fix összegben felvett kölcsön, amit azonos fix összegben kell visszafizetni a hitelszerződésben kijelölt, és annak alapján mindkét fél számára kiszámítható kamattal együtt"! A devizahitelezőként számon tartott adós viszont nem tudhatta, hogy mennyit kell visszafizetnie, mert a törlesztőrészletei a deviza árfolyammozgásától függtek, amihez semmi köze nem volt, hiszen ő forintot vett fel, és forintban is törlesztgetett! 2006-tól több nemzeti elkötelezettségű gondolkodó és pénzügyi szakember emelt szót eme pénzügyi szélhámosságnak a leállításáért, amiért meg is kapták, a liberálisoktól "Kókler" megbélyegzést. Azok, akik ezért a disznóságért személyesen felelősek, több mint egymillió embert fosztottak meg mindenüktől! Érthetetlen, hogy ezek az emberi lények hogyan képesek most magukat a jogállamiság nagy védelmezőiként feltüntetni?! Ők, akik képesek voltak az országot 2010-re a megsemmisülés szélére sodorni! Valójában mi is volt a szoc-lib kormány célja ezzel az ál-deviza gyalázattal?! Az államigazgatást és a magánszemélyeket visszafizethetetlen kölcsönökbe csalogatni. Amikor ez megtörtént, olyan gazdasági helyzetet teremteni, hogy képtelenek legyenek a kölcsönöket visszafizetni. Ez nem más mint a nemzetállam nyílt megbuktatása, útkészítés a multikulturális ÚJ VILÁGREND felé! Draskovics Tibor pénzügy-minisztersége idején a Svájci Nemzeti Bank, majd Veres János pénzügy-minisztersége idején már az IMF is figyelmeztette a veszélyre az akkori kormányt! Draskovics Tibor a pénzügyi tárca vezetője a "Célpont"-nak azt nyilatkozta, nem is hallott a hírről, hogy a svájci jegybank figyelmeztette az MNB-t a devizahitelezés kockázatára. Pedig ez az akkori levelezésekből egyértelműen kiderül! "Nem akarjuk mesterségesen korlátozni a lakosság hitelhez jutását" - magyarázta álláspontjukat az egykori szocialista pénzügyminiszter. Veres János volt szocialista pénzügyminisztert a svájci és a magyar jegybank elnöke Járai Zsigmond, de a Nemzetközi Valutaalap is figyelmeztette a devizahitelezés veszélyeire! A washingtoni szervezet ügyvezető igazgatósága közleményében arra figyelmeztette az MSZP kormányt, hogy Magyarországon "egy új típusú veszélyforrás van kialakulóban, mivel a háztartások, kisvállalkozások, és az önkormányzatok külföldi fizetőeszközben vesznek fel hiteleket valószínűleg anélkül, hogy az árfolyam-kockázatot megfelelően fedeznék". A Nemzetközi Valutaalap arra is kitért, hogy a magánszektor eladósodása veszélyes mértékben növeli az ország sebezhetőségét. Pedig ezek a szervezetek akkor még nem tudták, hogy itt nem is valutahitelről van szó, hanem mindenki forintot kap, csak valutában számolják el neki. Ennek a pénzügyi szélhámosságnak a kormányzati felelősei: Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, László Csaba, Draskovics Tibor, Veres János, Farkas Ádám (PSZÁF elnöke). A felelősök ellen soha, senki nem indított kártérítési eljárást! Simor András, a 2013-ig hivatalban lévő jegybankelnök a kormányt szándékosan hátráltatta abban, hogy segíteni tudjon a károsultakon. Simor a következőt nyilatkozta: "Hagy tanulják meg a magyar hitelezők, hogy nincs ingyen ebéd!"

A "devizában nyilvántartott hitel" nevű gyalázatot 2004-2008 között vették fel a családok. Ekkor még élt a forint sávvédelme, ami azt jelentette, hogy egy az MNB által meghatározott sávközéptől csak +- 15 %-kal térhet el az árfolyam. Ha ettől nagyobb eltérés alakulna, akkor az MNB köteles beavatkozni (nyíltpiaci műveletekkel, deviza eladással, deviza vétellel)! A beetetési szakaszban nagy szükség volt a sávvédelemre, mert az alacsony kamat mellett ezzel nyugtatták meg a gyanútlan hitelfelvevőket. A teljes kormány és a bankrendszer abban a hitben ringatta az adósokat, hogy 170 Ft fölé soha nem mehet a svájci frank! Ezt a megállapodást rúgta fel az akkori szocialista kormány a bankoknak kedvező módon! 2008 február 26.-án az offshore "monetáris népbiztosok" felmondták a forint sávvédelmét! A kormánytagok tudtak Offshore Simor tervéről, akinek a havi 8 milliós alapfizetésért, és 100 milliós jutalmakért a magyar fizetőeszköz védelme lett volna a legfőbb feladata! Ők milliárdokat kaszálhattak ennek a bennfentes információnak időben való megszerzése által; vígan talicskázhatták a pénzt offshore számláikra!

Utóirat: Tisztelt Devizások! A felelősséget nem szép dolog utólag arra a kormányra hárítani, akinek mindehhez semmi köze sem volt, sőt, 2010 után folyamatos mentőakciókat dolgoztak ki számotokra! A felelősök neve fentebb olvasható, náluk tessék kopogtatni! Tisztelet azoknak a kivételeknek, akik nem felejtették el, kik is sózták rájuk anno.

vége

2020. szeptember 10., csütörtök

Adolf Hitler idézetek

Adolf Hitler:

"Az eszme győzelme annál könnyebben lesz lehetséges,
minél nagyobb arányú az embereket összességében befolyásoló propaganda"

"Ha egy egész nemzet gyávává vált, és csak ezer ember maradt, akik valami nagyot akarnak, és akiknek erejük van az állam átalakítására, akkor ez az ezer ember a nemzet."

"Az igazán nagy embert az jellemzi, hogy a lehetetlent akarja, és valósítja meg."

"Számomra és minden igazi nemzetiszocialista számára csak egy alapelv van: Nép és Haza:"

"Az ember létezésének legfontosabb célja fajtájának fenntartása."

"Harcolni csak azért lehet, amit szeretünk, szeretni pedig csak azt lehet, amit tisztelünk, tisztelni viszont azt, amit legalább is ismerünk."

"A múlt minden nagy kultúrája csak azért ment tönkre, mert az eredetileg alkotó fajt a vérkeveredés megmérgezte."

"A zsidó a hazugság legnagyobb mestere, a hazugság és a csalás az ő fegyvere"

"Ha a kormányzati erőszak segítségével egy népet a tönk szélére juttattak, akkor mindenkinek, aki e néphez tartozik, nemcsak joga, de egyenesen kötelessége a forradalom!"

"Az erősebb faj el fogja söpörni a gyöngébbet, mert az életösztön a maga végső formájában az egyesek ún. emberiessége által emelt összes mondvacsinált akadályt újra és újra le fogja dönteni, hogy annak helyébe a
természetnek az a humanitása léphessen, amely megsemmisíti a gyöngét, hogy helyet biztosítson az erős számára"

"Valószínű, hogy eleinte az árja is nomád volt, és csak az idő múlásával telepedett le, de azért még sohasem volt zsidó. Nem, a zsidó nem nomád, mert már a nomádoknak is volt bizonyos véleménye a munka fogalmáról...
A zsidó sohasem volt nomád, hanem mindig csak parazita más népek testében."

"Amiért harcunkat vívjuk, az Fajunk és Népünk fennállásának és szaporodásának a biztosítása, gyermekeink eltartása, Vérünk tisztán tartása, a Haza szabadsága és függetlensége."

"Feladatunk nagysága és nehézségei teszik valószínűvé, hogy erre a küzdelemre csak a legkitűnőbb harcosok vállalkoznak"

"Aki élni akar, harcoljon is, és aki az örök küzdelem eme világában nem akar harcolni, nem érdemli meg az életet"

"Minden zsidó rágalom és minden zsidó hazugság harcosunk testén egy-egy kitüntető sebhely"

"Mindenekelőtt általában véve a fiatalember agyát nem szabad olyan dolgokkal terhelni, amelyek 95%-ára amúgy sincs szüksége, és amiket ennél fogva el is felejt."

"Zsidók voltak -és ma is ők- azok, akik a négereket a Rajna partjára hozták, mindig azzal a hátsó gondolattal és világos céllal, hogy az ebből óhatatlanul következő elkorcsosulás tönkre tegye a gyűlölt fehér fajt, letaszítsa azt a kulturális és politikai magaslatáról és önmagát tegye annak urává.
Mert azt a népfajt, amely ügyel vérének tisztaságára, azt a zsidó sohasem lesz képes leigázni. Itt a Földön Ő mindig csak a korcsok ura lesz, ezért igyekszik tervszerűen arra, hogy az egyedek folyamatos fertőzésével a faj színvonalát süllyessze."

"Ha egy faj magát tisztán akarja tartani, azzal bebizonyítja életerejét és élni akarását. Nekem normálisnak tűnik, hogy mindenki büszke a saját fajára, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy lenézi a többieket."

"Számomra nincs más út: győzelem, vagy halál!"

vége

Amikor egy funkcionális analfabéta ossza az észt (csak kép)

Amikor az analfabéta azt hiszi magáról, hogy okos. Hogy is van az a mondás! Én szeretem, ha egy okos ember hülyéskedik, de amikor egy hülye okoskodik" - azt hiszem, ez most nagyon találó ide.


Esetleg ha nem értenéd. Mondat kisbetűvel, a szóközt meg nem is ismeri, vessző után illene kitenni.


vége

A véleményem az SZFE körüli bohóckodásról (csak kép)

Mikor azt kérdezték, hogy "Miért nem állok be az SZFE bohóckodás mögé?", én annyit mondtam, hogy: "Álljonbe a faszom mögéjük!" - ÉS TESSÉK(

(zsótika kamuvlogger nagy örömére! :D :D :D )

vége

2020. szeptember 6., vasárnap

Egy buziseggű szőrös majom! (csak kép)

A képen látható fiatalember egy látens férfiseggimádó buzeráns! De legalább kirakja az arcát! Én speciel ezért nem teszek ki képet magamról! Dehát mi lenne az ilyen szőrös állú, bészbózsapis hülyegyerekek nélkül, akiknek az iqja a 70 sem éri el! Kikből csinálhatnék akkor bohócot! :D :D :D















vége

2020. szeptember 4., péntek

KIÁLLÁS Budaházy Edda mellett

Nem tisztem és szerény véleményem szerint nem is kötelességem megvédeni Budaházy Eddát, mert szerencsére erre képes saját maga is, de úgy gondolom, hogy az utóbbi időben ellene irányuló gyűlöletkampány - amit egy zsótika nevű senkivlogger megélhetésoi youtuberrel való beszélgetése váltott ki - elleni tiltakozásul én személy szerint kiállok Budaházy Edda mellett és határozottan elurasítom azt a gyűlöletcunamit, amit a személye ellen irányul! Követendő példa az, amit csinál a nemzetünk megmaradásáért, és nem azt érdemelné, hogy egyesek, pusztán butaságból meg tudatlanságból gyalázzák őt. Azt értem, hogyha egy meleggel, buzival, buzzanccsal nem értesz egyet, akkor te egyből homofób vagy. Véleményem szerint az ilyen egyedekkel, mint zsótika semmi értelme leülni vitázni vagy csak beszélgetni, emrt már azon megsértődnek, hogy te nem vagy hajlandó a melegeket minden feltétel és fenntartás nélkül úgy elfogadni, ahogy ők szeretnék.

Azok ne vádolják Budaházy Eddát gyűlölettel meg uszítással, akik kommentjeikben azt követik el, amivel Eddát vádolják. Egy olyan kommentet sem láttam, ami normális kritikát fogalmazott volna meg és tiszteletben tartotta volna Edda véleményét, vagy egyáltalán, mint embert vagy mint nőt tisztelte volna, főleg annak fényében, hogy ők magukat előszeretettel szeretik humanistának és emberségesnek beállítani. Az emberség és humanizmus, ott kezdődik, hogy azokat is tisztelsz, akik veled ellenkező álláspontot képviselnek és azért, mert nem szimpatikus, amit mond, attól még nincs jogod vele a legembertelenebb hangnemet megengedni magadnak, mert akkor pont olyanná válsz, mint amivel az illetőt vádolod. 

Mi is történt. A Pestisrácok polbeat című műsorába - videó itt - meghívták Zsótikát - a megélhetési vloggert, aki értékelhetetlen tartalmakat készít és tölt fel - , hogy a homoszexualitásról beszélgessenek - nem vitázzanak, ahogy ő képzeli - ebben a témában kötetlenül. Nem is ez volt az első alkalom, amikor elment a műsorban, mert ez már a 3ik volt. Tehát tudta hová megy, tudta milyen véleménnyel vannak arról az életformáról, ahová megy, tudta ki lesz a vendég és azt is, hogyan vélekedik az abberációjáról, de ő ennek ellenére elment. A legalpáribb módon, arrogánsan, tiszteletlenül, a másik szavába vágva, azt végig sem hallgatva, az ellenvéleményt egyből leminősítve, sértő módon viselkedett, sőt amikor szembesítették a hiányosságaival, ahelyett, hogy bocsánatot kért voplna, egyből besértődött, mint egy óvodás gyerek. 

Ezek után csinált egy videót, amiben telesírta a youtube-ot, hogy vele hogy viselkedtek, pedig semmi sértőt vagy bántót nem mondtak neki. Persze a szimpatizánsai egyből fel is háborodtak, Tari Ádám nevű kamuvideós edzőmesterrel az élen, aki annyira, de annyira, de annyira felháborodott, hogy szerintem készít egy felháborodós videót a felhábortodós videójára. Az persze mellékes, hogy a felháborodók fel sem fogták, hogy mit is mondott Edda vagy miről beszélt, és minden szavát egyből félreértelmeztek, meg félremagyaráztak, mert ez az ő szellemi szintjük. Gyűlölettel vádolják Budaházy Eddát, pedig ők is kommentek százaiban nem csináltak mást csak gyűlölködtek. Talán észre kellene venni, hogy zsótika hogyan viselkedett. Követelik Bidaházy Eddától az érveket, de egyetllen egy érvet sem hoz fel zsótika - vagy a meleglobbi úgy általában - a saját igazuk alátámasztására. Zsótika és társaik azt hiszik, hogy gyűlölik őket, mert buzik, pedig senki sem gyűlöli őket, mindenki tolerálja, amit otthon a négy fal mögött művelnek, de ők akkor is beteg emberek, akik segítségre szorulnak, de mára már elérték, hogy az is bűn,. ha valaki segíteni akar nekik. 

Hajrá Edda, folytasd azt a munkát, amit nemzetünk és népünk megmentésért eddig is végeztél, mert nem számít, hiogy a zsótikafélék mit mondanak, tesznek vagy csinálnak.

vége

2020. szeptember 3., csütörtök

A szivárvány családokról


Sokat foglalkoztam már a homokosokkal meg a többi hozzájuk kapcsolódó témákkal, de van egy téma, amit sohasem fogok megérteni vagy igazából értem, csak logikátlannak tartom.

Mi az, hogy szivárvány család? (De most komolyan) Már az elnevezés is röhejes, ha jobban belegondolunk. Sohasem értettem - és nem is fogom megérteni -, hogy a homokosok miért nevezik magukat szivárvány családnak, mert bármiféle logikát veszek alapul, nekem nem a szivárvány színei jutnak róluk eszembe, bármekkora jóindulattal is viseltet irántuk az ember. 


Egyáltalán miért akarnak családot, amikor zsigerből elítélnek mindent, ami hetero, sőt manapság már bűnösnek is állítják be, de azért a hagyományos életmódból, mégis hiányzik valami nekik, ez pedig a család, vagy valami, amit annak nevezhetnek. Ugyanezen oknál fogva nem értem miért is ragaszkodnak a házasság intézményéhez, ami pont az utódnemzést és a családalapítást szolgálja, és ugye lássuk be fizikai képtelenség, hogy egy meleg párnak gyereke legyen. Ezért is vicces az, amikor magukra, mint szivárvány család hivatkoznak.

Azt mondják a melegek magukról, hogy ők szivárvány család, meg ami a legszebb, hogy szivárvány emberek, hacsak nem színváltósok, akkor nem lehetnek szivárvány emberek és tudtommal jelenleg nem azok. Bár ők mitől lesznek olyan fenemód szivárványok - értjük: SZIVÁRVÁNYOK - azt nem tudom, mert ez a kérdés teljességgel megfejthetetlen a számomra, de szerintem erre a kérdésre maguk a buzzancsok sem tudnák a választ (vagyis, hát van egy válasz, az ő olvasatukban tálalva).

Persze értem én, hogy miért pont a szivárványt választották a zászlójuknak, vagy miért nevezik magukat szivárvány családnak és embereknek, mert nevezhetnék egyszínűnek is vagy idiótáknak, az sokkal találóbb volna, hanem ezzel is az érzékenyítést szolgálják. Ezért nevezik magukat előszeretettel melegnek, szivárványnak és a többi szarság, mert ezek az átlagember számára pozitív tartalommal bírnak és amikor meghallják, akkor pozitív dolgokat fognak hozzá társítani, nem pedig azt, ami az egész homokosság valójában a dekadenciát, az abberációt az abnormalitást. Ezért is szeretik - minden logikát nélkülözve - önmagukat a szivárvány színeihez hasonlítani. 

Ez is azt a célt szolgálja, hogy pozitív sztereotípiák alakuljanak ki róluk az átlagember fejében - akik a többségi társadalmat alkotják -, és tegyük hozzá, hogy sajnos nem is sikertelenül. (Sajnos!!!) Az érzékenyítés elég jó úton halad, mivel mára már elég komoly média és sajtó van a kezükben, ami az ő céljaikat szolgálja, és aki ellent mer mondani, az automatikusan homofób bélyeget kap és mindent megtesznek, hogy kirekesszék - ők az elfogadók - és perifériára szorítsák az illetőt. (Valószínűleg rám is ez várhat!!!)

De játszunk el egy kicsit a színekkel. Ha mondjuk vesszük a férfit és a nőt, amelyiknek külön színeket adunk. Mondjuk a férfi színe legyen a kék, a nők színe meg a változatosság kedvéért a piros, akkor a két férfi egyszínű kék, a két nő meg egyszínű piros lesz, egy hetero pár meg kék és piros lesz, és akárhogy nézzük, pont a hetero pár fog sokkal közelebb kerülni a szivárvány színeihez, nem pedig a homokos pár, amelyik egyszínű lesz. Legalábbis ha a színekből indulunk ki, amire előszeretettek hivatkoznak rendszeresen a homokosok. 

Nekem úgy tűnik, hogy a valódi céljuk az, hogy viccet csináljanak ebből a hagyományos intézményből, ami a család és a hozzá szorosan kapcsolódó család. Abba most nem is mennék bele, hogy milyen következményekkel jár az, ha egy gyermeknek homokos családban vagy az ő szava járásukkal szivárvány családban nőnének fel, bár lehet ettől és a hasonló dolgoktól lesznek ők igazán szivárvány.

vége

A nagy ovi forradalom (csak kép)

A film és színművészeti egyetemen történtek margójára. Ezt a képet a facebookon találtam, de nagyon találóan elmondja, hogy mi is történik ott és miről is szól az egész. A jövő színészei, rendezői vagy micsodái, most éppen "forradalmasdit" játszanak, teljesen értelmetlen és irreális célokért. Ezek után nem igazán csodálkozom a magyar film és színjátszás színvonalán.






vége

2020. augusztus 31., hétfő

Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat


Történeti háttér

1918-1990

A független nemzeti katonai hírszerzés és elhárítás a Habsburg Monarchia felbomlása óta létezik.

1918-tól a katonai hírszerzést és elhárítást folytató szervezetek számos strukturális változáson mentek keresztül. Szervezeteik kialakításakor a monarchia hadseregének hasonló rendeltetésű szervezetének felépítését és szabályait vették alapul. A Honvéd Vezérkart 1921. június 1-jével a Honvédelmi Minisztérium fedésében, annak VI. főcsoportjaként állították fel, a VI. főcsoporton belül a 2. osztály foglalkozott a felderítéssel és elhárítással, így a hivatalos elnevezése Honvédelmi Minisztérium VI.-2. Osztály lett. Az 1938. március 2-án kiadott rendelet alapján hivatalosan megalakult a Honvéd Vezérkar és benne a 2. Osztály, amelyet ettől fogva VKF-2. Osztálynak (Vezérkarfőnökség 2. Osztály) neveztek.

A II. világháború után Honvédelmi Minisztérium csoportfőnökségek keretében működött a hírszerzés és elhárítás, 1953-tól pedig a MNVK 2. Csoportfőnöksége volt felelős a katonai hírszerzésért, a BM III. Főcsoportfőnökség az elhárításért.

1990-tól napjainkig

A politikai rendszerváltás során a korábbi állambiztonsági rendszert új nemzetbiztonsági struktúra váltotta fel, 1990-ben megalakult a Honvéd Vezérkar Katonai Felderítő Hivatal és a Magyar Honvédség Katonai Biztonsági Hivatal.

1995 decemberében a Parlament elfogadta a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényt, amely rendezte a szolgálatok jogállását és feladatait. A törvény alapján megalakult a Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatala (MK KFH), és a Magyar Köztársaság Katonai Biztonsági Hivatala (MK KBH).

A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat megalakulása

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló, 2011 novemberében módosított 1995. évi CXXV. törvény rendelkezései, valamint a 128/2011. (XII. 2.) HM utasítás alapján 2011 decemberében megkezdődött a két katonai nemzetbiztonsági szolgálat - a KFH és a KBH - integrációjának előkészítése. 2012. január 01-jén az MK KFH és MK KBH összevonásával megalakult a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat.

Az integráció fő célja a nemzetbiztonsági tevékenység még hatékonyabb és költségtakarékosabb ellátása volt. A honvédelmi tárca elképzelése szerint egy új, összevont szervezetben jobban biztosítható a felderítő és az elhárító tevékenység egységes vezetése és koordinációja, a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar tervező és szervező tevékenységéhez szükséges katonapolitikai, haditechnikai és katonai információk megszerzése, valamint az alapvető katonai elhárítási feladatok egyidejű ellátása.

A KNBSZ-ben megszűntek a párhuzamosságok, felgyorsult az információáramlás, a korábban elkülönülten működő két szervezet képességei egymásra épülnek. A hadműveleti területen feladatokat ellátó magyar kontingensek nemzetbiztonsági támogatása koncentrálódott, a külföldi misszióban szolgáló katonáink védelme hatékonyabbá vált.

Az integrált szolgálatnál nemcsak a vezetői szintek és a vezetők számának csökkenése jelent megtakarítást, de a támogató rendszerek összevonása, vagyis a humán és gazdálkodási tevékenység, valamint az anyagi-technikai és belső biztonsági terület egységessé tétele is költség-hatékony megoldás.

A költség-hatékonyabb gazdálkodás feltételeinek megteremtése érdekében a KNBSZ kevesebb objektumot üzemeltet. A Szolgálat számára kijelölt központi objektum jelenleg felújítás alatt áll annak érdekében, hogy megfelelő színvonalú elhelyezést biztosítson a KNBSZ számára.

vége

2020. augusztus 30., vasárnap

Szivárványcsaládok a statisztikák tükrében – amíg még leírhatjuk…(Demokrata, Szentkorona Rádió)


Bár kétségtelenül mindenféle ténybeli alapot nélkülöző nácifasiszta-rasszista (vagy nácikommunista-liberális, ahogy tetszik, egyre megy) összeesküvés-elméletnek hangzik, nekem mégis úgy tűnik, hogy a fehér országokban – de csakis ezekben – manapság mintha a különböző nemi, etnikai és vallási kisebbségeknek állna a zászló.

A szodomitalobbi melegágyában, a Weimerikai Széteső Államokban például 16 év börtön jár egy templomról leszedett szivárványos zászló elégetéséért, míg nálunk még „csak” két évig terjedő szabadságvesztés fenyegeti Novák Elődöt, a Mi Hazánk alelnökét a budapesti városházára kihelyezett nemzetközi aberráltbüszkeség-szimbólum „megszentségtelenítése” miatt. Mindez a „kemény jobboldali” Donald Trump, illetve a családvédelmet prioritásként kezelő keresztény-konzervatív oldal regnálása idején.

Képzelhetjük, hogy az efféle szörnyűséges kortünet-szentségtörés esetén mi vár majd a Novák-féle homofília-eretnek heteroszexuálisokra, ha a hazai neobolsevik szivárványkoalíció (ti. Gyurcsány Ferenc fanklubja) jut hatalomra: minimum életfogytiglani bérraboskodás valamelyik kaliforniai transzvesztita gulagon kémiai kasztrálással párosítva, halmazati büntetésül pedig napi kollektív felolvasóóra a 444.hu interszekcionális cikkeiből, zenei aláfestésként Sir Elton John kornyikálásával súlyosbítva, a minél hatékonyabb ideológiai átnevelés érdekében. Ezeken az „érzékenyítőkúrákon” a homofób gondolatbűnözők legalább szembesülnének az avantgárdszex-közösséget a többségi társadalom részéről évezredeken keresztül sújtó hátrányos megkülönböztetés borzasztó következményeivel. Például az alábbiakkal (forrásmegjelölés a lap internetes változatában).

Először is, a különböző felmérések alapján elvileg a világnépesség 2-12 százaléka vonzódik szexuálisan a saját neméhez (is), a felmérések eltérő módszertana miatt azonban jelentős különbségek mutatkoznak az egyes országok homoszexuális népességének aránya között. A jelenség szakértői szerint ugyanakkor a homoszexuálisok életmódja és szokásrendszere lényegében univerzális, tehát annak ellenére, hogy az alábbi adatok főleg amerikai forrásokból származnak, valójában általános érvényűnek tekinthetők.

A brit homoszexuálisok hétszer nagyobb valószínűséggel drogoznak, mint a heteroszexuálisak, és közülük minden ötödik kábítószerfüggő vagy alkoholista. Az amerikai homoszexuális férfiak 42 százalékát molesztálták szexuálisan gyermek- és ifjúkorában más homoszexuális férfiak, szemben a heteroszexuális férfiak hét százalékával, miközben a leszbikus nők 22 százalékát érte ugyanilyen inzultus leszbikus nők részéről, szemben a heteroszexuális nők egy százalékával. A homoszexuális férfiak 73 százalékának volt szexuális kapcsolata 16–19 éves vagy ennél fiatalabb fiúkkal. Sok homoszexuális nyíltan bevallja, hogy pederaszta is egyben, hiszen a széles körben vallott homokrédó szerint „a férfiak és fiúk közötti szerelem a homoszexualitás alapja”. A homoszexuálisok közül kerül ki a gyermekeket szexuálisan zaklatók kb. egyharmada. „Mivel a homoszexuális pedofilok sokkal több gyermeket molesztálnak, mint a heteroszexuálisok, becslések szerint a pedofilok áldozatainak mintegy 80 százaléka (kiskorú vagy kamaszkorú) fiú, akiket felnőtt férfi molesztált szexuálisan.” Miközben egy átlagos homoszexuális pederaszta átlagosan 150 kisfiút molesztál életében, addig egy átlagos heteroszexuális pedofil átlagosan húsz kislányt, vagyis a homoszexuálisok 7,5-szer felülreprezentáltak a gyermekmolesztálók között.

A homoszexuális párok által nevelt gyermekek 85-90 százalékát érte szóbeli, fizikai és/vagy szexuális bántalmazás nevelőszüleik részéről, az ilyen családból származó felnőttek 51 százaléka depressziós, 72 százaléka elhízott. Az azonos nemű szülők által nevelt gyerekek 17,4 százaléka kórosnak minősülő érzelmi problémával küszködik, szemben a normális családban neveltek 7,4 százalékával, 19,3 százalékuk pedig valamilyen fejlődési rendellenességet mutat, szemben a normális családban neveltek 10,2 százalékával. A leszbikus anyjuk által nevelt felnőtt (18–39 éves) gyerekek húsz százalékának volt eddigi élete során valamilyen nemi betegsége, szemben a házasságban élő szülők által neveltek nyolc százalékával, 23 százalékukat érte szexuális abúzus szüleik vagy más felnőtt részéről, szemben a hagyományos családban élők két százalékával, 31 százalékukat pedig alkalmanként akaratuk ellenére kényszerítették szexre, szemben a férfi-nő házaspárok által felneveltek nyolc százalékával.

A homoszexuális férfiak 79 százaléka számára szexuális partnereik többsége ismeretlen volt, 43 százalékuk több mint ötszáz, 28 százalékuk pedig több mint ezer férfival létesített nemi kapcsolatot életében, 70 százalékuk a partnereik több mint a felével csak egyszer. Homoszexuálisok képviselik az amerikai szifiliszes esetek 63 százalékát, és a körükben 44-szer nagyobb az új HIV-fertőzöttek (AIDS-esek) aránya, mint a heteroszexuálisok körében. Az amerikai egészségügyi rendszer fejenként hétszer annyit költ az AIDS-esek kezelésére, mint a rákos betegekére. Az új AIDS-esek kezelése évente és fejenként mintegy 620 ezer dollár (csaknem 200 millió forint) orvosi költséget jelent az USA-ban. Sajátságos (szkatofil) szexuális szokásaiknak köszönhetően a homoszexuális férfiak felelősek az USA történetének első nemi úton terjesztett hastífuszkitöréséért. Heteroszexuális társaikhoz viszonyítva a homoszexuális férfiak jelentősen nagyobb arányban szenvednek fiatal- és felnőttkori súlyos depressziótól, bipoláris zavartól és generalizált szorongástól, de a heteroszexuálisoknál rosszabb mentális állapotuk miatt nem a velük szembeni diszkrimináció okolható.

Mindezek ismeretében csak remélhetjük, hogy Novák Előd eláll majd a lokális felmelegedés elleni további „agresszív” akciózgatástól, legalább az őt fenyegető börtönbüntetés árnyékában. Ha pedig az általa elkövetett homo- és transzfelségsértést mégis megúszná pénzbírsággal, ehhez többekhez hasonlóan én is szeretnék anyagilag hozzájárulni, és ugyanerre kérek mindenkit – Mózes harmadik könyve 18. fejezetének 22. passzusáról már nem is beszélve.

vége

Black Lives Matter (csak kép)

A Black Lives Matter képekben Amerikából!




vége

2020. augusztus 27., csütörtök

Jobbik vagy Momentum? - Tulajdonképpen mindegy is (Kurucinfó)


Ezt gondolhatta a Momentum Pest megyei listavezetője is, aki átmászott az egyik pöcegödörből a másikba. Mennyi esélye lett volna egy ilyen átigazolásnak 11-12 évvel ezelőtt az SZDSZ-ből a Jobbikba? Na ugye. Jakab Péter Facebook-oldalán számolt be arról, hogy két politikus csatlakozott a párthoz. „Nagy szeretettel köszöntöm csapatunkban László Ágnest, Cegléd önkormányzati képviselőjét és Varga Franciskát, a Pest megyei közgyűlés képviselőjét” – írta.

László Ágnes az ellenzéki pártszövetség, a Czigle Egyesület színeiben nyert egyéni mandátumot a legutóbbi önkormányzati választáson Cegléden, a szintén ceglédi illetőségű Varga Franciska pedig a Momentum listavezetőjeként került Pest megye közgyűlésébe. 

(Kuruc.info - Mandiner nyomán)


vége

2020. augusztus 24., hétfő

Jobbik árulás Nagykállóban! (csak kép)

Ahogy a lenti szórólap is bizonyítja a jobbik árulása és a balliberális erők kiszolgálása továbbra is folytatódik. A választásokkal egyre szorosabb közöttük az együttműködés.

Most például a Jobbik és a DK helyi nagykállói szervezetei közösen szerveznek lakossági fórumot.




vége

2020. augusztus 20., csütörtök

Toska Koka alázása, kicsit bővebben!

EZ EGY SZÍVATÁS POSZT!


Ez a poszt csak azért készült, mert a youtube-on megint megtalált egy egybites marharépa, aki iszonyatosan buta, tájékozatlan, elfogult, érvelésre képtelen. Azilyenek mint Ű is képtelen az objektív gondolkodásra, képtelen elvonatkoztatni az általa preferált politikai oldalak és propagandájuk sablonpaneljeitől. Aki a vitában nem vele ért egyet, az egyből fideszes és elkezdik bizonygatni szinte ösztönösen, hogy bezzeg a Fidesz milyen szar, teszik ezt úgy, hogy egy szót sem írtam a fideszről vagy sok esetben előtte több kommentben keményen kritizáltam a kormányt vagy a fideszt, de ez az apróság nem zavarja őket, mert a kétbites világukba nem fér bele az, hogy valaki az általuk  általuk szidott és az általuk nagyon kedvelt oldaltól is ugyanolyan távolságra van.

Gyakolratilag görcsösen bizonygatja, hogy a másik fideszes, mert mondjuk eggyel kevesebb fideszellenes kommentet raktam ki, vagy csak kétszer említettem meg a fideszt, míg a moslékoalíciót 17szer! Vagy egy olyan témához szóltam hozzá, amiben a fidesznek teljesen elhanyagolható a szerepe! Ezekből vonja le "diplomás" létére az rtlklub függő nethuszár az én pártállásomat! 

Többet a párbeszédről itt!

És mivel szereti a blogjaimat nézegetni, főleg azokat, amiket az elmúlt két napban Ő többször nézett át, mint én az elmúlt 7 évben - a 7 év is tőle származik -, így csináltam mindegyik általa nagyon kedvelt blogra egy őt alázó posztot, csakhogy legyen mit nézegetnie! :D :D :D

ÍME A POSZTOK:





VÉGE

2020. augusztus 19., szerda

Jakab Péter az összefogásról (vagyis csak a Jobbik árulása) (videó)








vége

Szolidaritás Novák Előddel (facebook)

Szolidaritásból Novák Előddel, a homopropaganda és a buzilobbi elleni küzdelem jegyében kirakom a facebookos bejegyzését:

Az USA nagykövetsége beleavatkozott Magyarország belügyeibe, amikor a szivárványos zászló eltávolítása miatt közleményben utasította hazánkat, hogy "nem szabad tolerálni neonácikat".
Az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége a hazug nácizás mellett kiemelte, hogy a szabad véleménynyilvánítás alapvető emberi jog, azt viszont elítéli, hogy a Mi Hazánk Mozgalom tagjai éltek ezzel a jogukkal, és békésen eltávolították a homoszexuális propaganda provokatív és garázda eszközét, a szivárványos zászlót a Főpolgármesteri Hivatal épületéről.
A Mi Hazánk mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szerte a világon erőszakot alkalmazó Amerikai Egyesült Államok a szélsőséges, pusztító liberalizmusát - amelynek követői most épp a történelem eltörlésén fáradoznak, szobrokat döntenek le - Európában, így hazánkban is próbálja meghonosítani. Egy társadalomban sem szabad tolerálni ilyen esztelen gyűlölködő, a történelmi tényeket is meghamisító szélsőliberális megnyilvánulásokat. Az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg nap mint nap anarchia dúl, véres összecsapások zajlanak, ártatlan embereket támadnak meg az utcákon. Az amerikai politikusoknak inkább azt javasoljuk, hogy a saját házuk táján söprögessenek.
A Mi Hazánk Mozgalom felszólítja az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségét, hogy ne avatkozzon bele Magyarország belügyeibe!

vége

2020. augusztus 18., kedd

Szexuális anarchia (II. rész) - Transzpropaganda zsidó pénzből és a hanyatlás receptje (18+) (Kurucinfó)


A pedofília normalizálásának egyre elfogadottabb felbukkanása a nyugati akadémia porondján (ahogy az első részben láttuk) egy fontos fejlemény, hiszen az elmúlt kb. fél évszázad szinte minden jelentősebb szociális/kulturális folyamatát fentről lefelé történő felépítés jellemezte: nem a köznapi ember igénye hatott a hatalmi ágra (értelmiség/politika/szórakoztatóipar), hanem a hatalmi elit a tömegtájékoztatáson és politikai befolyáson keresztül alakított ki egy új, saját ízlésüknek és érdekeiknek megfelelő kultúrát, s ezzel együtt egy átformált társadalmat. Ez a hal is a fejétől bűzlik. 

Kevin MacDonald, az evolúciós pszichológia nyugdíjba kényszerített professzora Miért liberálisok a professzorok? című tanulmányában rámutat: 

A mai elit véleménye az olyan vitás témákról, mint faj, nem, bevándorlás és sok más fontos dolog, az akadémiából ered, melyeket a média terjeszt el, és végül a társadalom is elfogyaszt. Az ezeket a témákat érintő újságcikkek és televíziós műsorok rutinszerűen idéznek akadémiai szakértőket – főleg elit intézmények professzorait. 

Az akadémiai világon belüli befolyás tehát egy fontos táptalaja minden lobbiszervezetnek, beleértve az etnikai lobbicsoportokat is. Az itteni tézis az, hogy a kultúra formálásában történő etnikai konfliktus a mai amerikai egyetemek liberalizmusának megértésében kell gyökerezzen. 

A korábbi angolszász protestáns, jelentősen darwinista akadémiát a zsidóság befolyásának növekedésével felváltotta egy új, inkább kultúrmarxista légkör. MacDonald ezt így jellemzi: 

 Talán a legfontosabb része ennek az eltolódásnak az volt, hogy az 1960-as évek előtt a liberalizmus a szakszervezetek és uniók támogatásával azonosult, illetve olyan intézményekével, melyek a (messzemenően fehér) munkásosztályt segítették. Azon értelmiségi mozgalmak, melyek a baloldalt elkezdték uralni – talán a legnevezetesebb ezek közül a Frankfurti Iskola – hátat fordított a munkásosztálynak, mert nem az volt megfelelően radikális baloldali, és azonosult a fasizmussal Olaszországban és Németországban az 1930-as években. Emiatt a baloldal elhagyta a marxizmust, lecserélve azt a többfajú bevándorlás és multikulturalizmus támogatásával, továbbá magukhoz toborozták azokat, akiknek valamiféle panaszuk volt Amerika hagyományos kultúráját illetően, főként feministákat, faji/etnikai és szexuális kisebbségeket. 

A pedofillobbi még viszonylag gyenge, az „LMBT” részéről is éri őket kritika, de összevetésül képzeljük el, a mai szélsőliberális Kanadában az állami televízió készítene-e együttérző, baráti dokumentumfilmet például fehér nacionalitsákról, reklámozva egyik fórumukat, mint ahogy azt tette a James Cantor-féle 2016-os műsorában? Kizárható. Annak idején biztos sokan legyintettek pár okoskodó professzor és hőzöngő, deviáns diák kapcsán, ma viszont már látjuk, mi lett annak a közönynek az eredménye... 

A mai nyugati, azon belül is a kiemelt tekintélyt élvező amerikai akadémiai világ befolyása tehát fontos – és így az is fontos, hogy kik is pénzelik, befolyásolják magát az akadémiát. Mert természetesen azt el lehet felejteni, hogy a professzorok és értelmiségiek az igazság hősies, meg nem alkuvó kutatói... Az akadémiai világ például súlyosan kirekesztő minden nem „progresszív” irányelv kapcsán (lásd még itt), a saját (vagy pénzelőik) irányelve fontosabb az igazság keresésénél.

A mai akadémia egy korrupt színtér, ahol olyan zsidó milliárdosok osztják sokszor a lapokat, mint a transzvesztita „Martine” Rothblatt, aki 40 évesen jött rá, hogy ő valójában „nő”, és azóta aktívan szórja a pénzt az ideológia normalizálására, és az azt támogató Nemzetközi Nemi Jogok megírásában is részt vett. A multimilliárdos Pritzker család vagyonának egy részét, akárcsak az opioid-krízist előidéző Sackler család, aljas módon szerezte, itt éppenséggel uzsorázáson keresztül, és ahogy a Saklerék, a Pritzkerék is megúszták zsebpénznek tekinthető (460 milliós) pénzbüntetéssel. A parazitikus családnak főleg „Jennifer” tagja szintén hatalmas összegeket fordít a transzelmélet akadémián keresztüli és utcai elfogadtatására. Legyen az a Minnesota Egyetem emberi szexualitással foglalkozó részlege, vagy a Chicago Egyetem, ahol „transznemű tanulmányokat” is létrehoztak, esetleg a kanadai Victoria Egyetem, vagy a Kalifornia Egyetem gyermekegészségügyi részlege, Pritzker sok millióval rendszabályozza a megfelelő irányvonal dominanciáját. Ha nem gyerekek számára ajánlja a transzelméletet, akkor a katonai Norwich Egyetem pénzelésén keresztül éri el, hogy befogadottként és kiemelten legyenek a „transzneműek” kezelve katonasági környezetben is. A Pritzker által támogatott személyek között találunk olyanokat is, mint Loren S. Schecter, egy befolyásos „nemátalakító” műtétekkel foglalkozó sebész.

A szintén zsidó multimilliárdos – és homoszexuális – Jon Stryker Amerikában az „LMBT” „legnagyobb” anyagi támogatójaként van számon tartva, Wikipédia-oldalán is számos sokmilliós támogatásáról olvashatunk, de leginkább mégis az Arcus Alapítványon keresztül szórja a tízmilliókat, beleértve az olyan „progresszív keresztények” pénzelését is, akik így „nekimennek a Katolikus Egyház narratívájának”, és „támogatják az LMBT-párti hít szószólóit, hogy ezzel szálljanak szembe a Katolikus Egyház, és az ahhoz tartozó ultrakonzervatívok narratívájával” – olvashatjuk a szócikkben, szintén megemlítve, hogy hatalmas összeggel hatott az „LMBT-támogató [vallási] vezetők és szószólók toborzására és ellátására, hogy ezzel ellenezze a tradicionális konzervatív keresztény templomokban található elutasítást és ellenségességet”. 

A számos általa pénzelt akadémiai intézmény felsorolása szinte felesleges: Columbia, Yale, Vanderbilt, Chicago, Kalifornia, Washington stb. A transzgyerek „támogatása” is a célkeresztjében szerepel, ahogy az ilyen-olyan nem fehérek és bevándorlók megsegítése is. A Globális Egyenlőség Tanácsa, az Amerikai Haladás Központja, a Meleg, Leszbikus és Heteroszexuális Oktatási Hálózat, a Transz Igazság Finanszírozási Projekt, a Transznemű Jogi Központ és még sok más. Stryker pénze olajozza azokat a gépezeteket is. Még a tekintélyes Amerikai Pszichológiai Egyesület (APA) is Stryker pénzéből foglalkozik pozitívan „leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transznemű és interszexuális” ügyekkel, és ennek mentén alakít ki országosan érvényes irányelveket a „transzneműek” megítélése kapcsán. De hogy ne csak Amerikának adja a jót a milliárdos zsidó, Európában is pénzeli például a Transznemű Európa (TGEU) nevű szervezetet, akik a napokban éppen Lengyelországban agitálnak a „transzemberek védelmében”. A zsidóság szerepe a transzaktivizmusban olyannyira egyértelmű mára már, hogy Illinois állam Weinberg Egyetemén „zsidók és a transznemű mozgalom” címmel kurzus is létezik – pozitív szemszögből, persze. 

A zsidó pénzemberek előszeretettel adományoznak vagyonokat felsőoktatási intézményeknek, tudván, hogy az ottani irányelvek kihatnak a társadalomra is: Sheldon Adelson milliárdos politikai spekuláns, a Sackler család, vagy akár Jeffrey Epstein is közismerten bőkezű volt a baráti akadémiai világgal. Ugyanígy az a vadkapitalista elit is, köztük sok zsidóval: pár hónapja a gyerekek hormonblokkolóinak védelmében adott ki közös nyilatkozatot az Apple, Google, Amazon, Microsoft, PayPal, Levi Strauss & Co. stb.

Az akadémiai transzpárti irányelv dominanciájához kapcsolódik, hogy az első részben bemutatott James Cantor maga óvatos a transzideológiával: kritizálja a túl korai hormonblokkolók használatát, vagy például rámutat, hogy a „transzgyerekek” nagy többsége – kb. 60-90% – idővel kinövi mindezt, és jellemzően homoszexuális/leszbikus felnőtt lesz (számos ezt alátámasztó adat létezik). Szintén ilyen még a „transzneműek” köreiben a normálishoz képest többszörösen jelenlévő autizmus vagy autisztikusság. A közelmúltban jelent meg az eddigi legnagyobb ilyen kutatás eredménye, mely több ország több adatbázisa alapján állapított meg egy akár több mint hatszoros felülreprezentáltságot több mint 600 ezer személy vizsgálatával. Cantor végül nemrég távozott egy régebbi szexológiai intézettől, mert azok cenzúrázták az efféle megnyilvánulásai miatt – nem tehát azért, mert a pedofíliát normalizálja: az akadémiai transzlobbi számára az még elfogadható, de a transzideológia kapcsán mutatott kellemetlen óvatosság már nem. 

A transznormalizáció terjedésével egybevág az annak immár szerves részét képező „transzgyerekek” jelensége, ami egy nyilvánvalóan szexuális jelenség: az első részben említett pedofil aktivista Tom O’Carroll így írt 2019-ben a Desmond is Amazing név alatt magát lányruhában kellető, még serdülőkor előtt álló kisfiú, és eleve a „transzgyerekek” kapcsán Desmond valóban nagyszerű – és szexis című blogbejegyzésében

Miért létezik mindez a tagadás? Miért létezik ez a félénk ragaszkodás ahhoz, hogy a gyerekek transzvesztita [drag] előadása nem kapcsolódik a szexualitásukhoz? Képmutatás, tulajdonképpen. Már évtizedeken át a homoszexuális politika a tiszteletreméltóság körül zajlott, és ez a heteronormativitás majmolását jelenti [...] A képmutatás megvetendő őszintétlensége miatt; de ugyanakkor működik. Politikailag van értelme. A gyerekek transzvesztita előadásai szexuális részének tagadása azt eredményezte, hogy mindezt a nemi forradalom „tiszteletreméltóbb” oldalaként látják, a jobboldali toporzékolás ellenére. 

Ha az anyák babájukhoz való viszonya kapcsán nem is (lásd az első részt), homoszexuális pedofilként ebben érdemes komolyan venni O’Carroll meglátását. 

Miért baj mindez? 

Szinte elkerülhetetlen, hogy egy ezzel kapcsolatos vitában a devianciapárti nekünk szegezze a kérdést: „miért baj ez?”, avagy „hogy van mindennek hatása személyesen rád?”. Az efféle érvelés azon alapul, hogy a devianciát ellenzők csupán személyes ízlés (undor) miatt ellenkeznek, tehát önző és érzelmi alapú a motivációjuk. Ez persze nem igaz: bár a deviánsok, mint a felvonulgató homoszexuálisok, valóban undorítóak – és például egy férfi, aki egy másik férfi végbelében keresi a boldogságot, valóban megvetendő – az ilyesmit ellenezni sokkal komolyabb okok miatt fontos, mint a természetes undor. Az ember – főleg, aki nemzetben gondolkodik – alapvetően törődik azzal is, ami személyesen őt esetleg nem érinti, s így nem mindegy, hogy az efféle szexuális deviancia normalizálása milyen módon formál egy társadalmat. Eleve komolytalan az a gondolat, hogy a körülöttünk élők életvitele nem fog hatni a miénkre, de azon túl főleg fog hatni a nemzet egészségére, hiszen azok a „mások”, akiknek mindez elvileg „magánügye”, teszik ki a társadalmat, és ha normális az abnormális egy kis nemzetrész kapcsán, az abnormális már tulajdonképpen normálissá válik eleve. 

Bár a szexuális aberráltak többszörösen felülreprezentáltak minden szociális nyavalyában, a bűnözéstől a kábítószer-használaton keresztül az ilyen-olyan betegségek terjesztésében, ahogy arra felmérésekre hivatkozva rámutattam korábban már (ráadásul most a transzideológiával még az alapvető nő-férfi valóságát is fel akarják borítani) – az efféle társadalmi terhen és nyűgön túl a szexuális szabadosság és nihilizmus eleve civilizációs hanyatlásba vezet, hogy egy magasabb síkon is vizsgáljuk a problémát.

A nyugati világ akadémiai légköre nem volt mindig olyan korrupt, mint most. Egykoron kiemelkedő ranggal rendelkező kutatók és professzorok is támadták a már akkor károsnak vélt „progresszív” folyamatokat. 

Az angol Joseph Daniel Unwin (1895–1936) a Cambridge és Oxford egyetemek antropológusa volt, amikor többéves érdeklődése mentén nekilátott egy rendhagyó és grandiózus kutatás elkészítésének: vajon igaza van-e Sigmund Freudnak, amikor azt mondja, hogy a szexualitás (európai) elnyomása katasztrofális következményekkel jár? Ez volt klasszikus, de mellőzött Szex és kultúra című 1934-es könyvének a kiindulópontja. Unwin nem volt ellensége a pszichoanalízisnek, így kutatásának eredménye őt is meglepte: a többezernyi évet átölelő feljegyzett emberi történelmet kielemezve (könyvének kb. egyharmadát teszi ki a forrásmegjelölések listája) arra jutott, ráadásul határozott bizonyossággal, hogy Freud tézisének pont az ellentéte az igaz. Unwin 86 társadalmat vizsgált: a rómaiaktól a görögökön át a móroktól a sumérokig, Babilóniától Polinéziáig, a civilizáltabb és primitívebb társadalmakat egyaránt. 

Unwin alapvető mércét alkalmazott, nem a kereszténységhez vagy a Nyugathoz viszonyította egy nép sikerességét és energikusságát, tisztelettel és értékítélettől mentesen helyezte a különböző fajokat, korokat, népeket a górcső alá: sőt, kimondottan hangsúlyozta annak a gyakorlatnak az „egocentrikus” jellegét. Unwin alapvetően négyféle kultúra mentén osztályozta a vizsgált népeket: a zoisztikus kultúra állatorientált: a szexuálisan legszabadosabb; a manisztikus kultúra ősorientált, statikus, rendszertelen és időszakos önmegtartóztatás jellemzi; a deisztikus kultúra istenorientált: a szexualitás szigorúan szabályozott, és ehhez szorosan köthető a racionális kultúra. A kulturális energiák és azok megnyilvánulása, illetve szabályozása kapcsán így foglalta össze megfigyelését: 

Egy társadalom, mely produktív energiával rendelkezik, egy racionális kultúra. A terjeszkedő energia sokkal jellemzőbb a deisztikus társadalmakra, vagy a racionális társadalom deisztikus rétegére; gyakran háborút vív, vagy egy gyarmatot alakít ki Isten nevében. Távol áll tőlem, hogy a terjeszkedő energiát a deisztikus kultúrával azonosítsam, ugyanakkor, bár a kettő gyakran összeér, volt sok deisztikus társadalom, melyeknek az energiája nem volt elég nagy ahhoz, hogy terjeszkedőként nyilvánuljon meg. Inkább szerényebb formában történt az. Ez ugyanakkor mindig nagyobb volt a manisztikus társadalmakénál, melyeké pedig nagyobb energia volt a zoisztikus társadalmakénál, bár ennek az energiának a produktumai nem nagyok. És ahogy az lehetetlen bármilyen társadalom számára, hogy produktív energiát mutasson mélyebb gondolat nélkül, reflexió kell megelőzze a szociális energia minden más megnyilvánulását, bármilyen formában is történjen az. [...] ennek az energiának a kifejeződése – a pszichológusok szerint – a belső vágyak kielégítésének a feláldozásán múlik, ami energiát képez abból az érzelmi konfliktusból, s mély gondolatot és kockázathozatalt gerjeszt, melyek nem nyilvánulnak meg ezen kondíciók nélkül. Más szavakkal, a pszichiátriai kutatások azt mutatják, hogy a szexuális impulzusokra helyezett kötelező korlátozás – a szexuális lehetőségek korlátozása – gondolatot, reflexiót, energiát hoz létre. 

A bizonyíték azt mutatja, hogy a kulturális előrehaladást olyan tényezők okozták, melyek gondolatot, reflexiót, és szociális energiát képeznek, és melyek csak akkor fordulnak elő, ha a szexuális lehetőség korlátolt. Így azt állítom, hogy a szexuális lehetőségek korlátozása a kulturális előrehaladás kiváltó okának tekintendő. (J. D. Unwin: Sex and Culture, 1934, 316-317. o.) 

Unwin szerint a szexuális korlátozottság a legbelsőbb energiák kultúrák és társadalmak számára hasznos elrendezését éri el, így ír erről ugyanott: „Amikor a gyermek egy szociális hagyományba illeszkedik, karakterét módosítja a körülmények tapasztalata. Bizonyos esetekben a szociális szokások a belső vágyak elfojtását követelik meg. [...] Ekkor a visszafogott vágyak más formában nyilvánulnak meg.” Unwin tisztában van vele, hogy a beteges szintű elfojtás és korlátozás akár beteges torzulásokhoz is vezethet, feltehetően ezért is véli a monogám házasságot az ezt a belső energiát megfelelően rendszerező intézménynek. 

Értelemszerűen a szexuális szabadosság a kultúrateremtő, és az azt fenntartó „szociális energia” elterelésével jár: „a kötelező önmegtartóztatás a kulturális előrehaladás közvetlen kiváltójának tekintendő. A szexuális lehetőségek bárminemű kiterjesztése mindig a kulturális hanyatlás közvetlen kiváltója kell legyen.” (I. m., 326. o.) Továbbá: „Az emberi történelemben nincs arra példa, hogy a női emancipáció ne járt volna a szexuális lehetőségek kiterjedésével.” (344-345. o.) Míg a kulturálisan korlátolt szexualitás rendszerében alapvetően minden férfinak jutott egy feleség, a „szexuális forradalom” nem hozott a férfiak jelentős részének semmilyen szexuális „hasznot” sem, mivel a könnyűvérűbb nők alapvetően inkább a magasabb státuszú férfiak kb. 30 százaléka után mennek, így az alacsonyabb rangú férfiak gyakran egyedül maradnak a „szexuális piacon”, de a pornográfia és „webkamerás lányok” korában a „szexuális lehetőségek” valóban kiterjedtek mindenki számára egy monogám rendszerhez képest, és ezzel a belső energia is elveszti ideális rendszerét. 

Unwin korokat és népeket átívelő kutatásának eredménye szerint a szexuális szabadosság és egyéb devianciák – mint a homoszexualitás – normalizálása elkerülhetetlenül az élvhajhászat felé terelte az embert, s így jelentős kreatív vagy terjeszkedő energia került elpazarlásra. Végül az energiaszint olyan mélyre csökkent, hogy vagy egy belső anarchia, vagy egy energikusabb külcsoport általi invázió vetett véget az adott kultúrának. Unwin számításai szerint a szigorú rend elhagyását követően ez három nemzedéken belül megtörténik. Unwin egyetlen ellenpéldát se volt képes találni erre. Minden egyes vizsgált nép ugyanazt a képet festette: mihelyst a szexuális korlátozás felengedett, a kultúra is hanyatlásnak indult. Minél szexuálisan deviánsabbá és szexorientáltabbá vált a társadalom, annál inkább vagy szétesett, vagy egy erősebb szállta meg – a mai Nyugat ebben a vázlatban mindenki előtt tisztán kirajzolódhat... 

A folyamat azonban nem visszafordíthatatlan: ahogy lehetséges hanyatlás, úgy lehetséges a felemelkedés is – legalábbis ha van hozzá megfelelő emberanyag, mint ahogy a németeknél volt, s így a hanyatlásnak indult, degenerált weimari Németországból egy birodalmi Németország lett, miután a nemzetiszocialisták visszaállították a hagyományosabb rendet. Unwin: „minden társadalom kulturális állapota annak az energiának a mennyiségétől függ, amennyit ki tud fejteni, és annak az energiának a mennyisége a szexuális korlátozások miatti önmérséklet komolyságától függ.” (I. m., 359. o.) 

Ahogy a nemzetiszocialista forradalmárok kiemelkedő energiája képes volt hatalmas változásokat hozni, úgy a történelem folyamán sokszor láthattuk, hogy egy kisebb elitréteg harcolt ki gyökeres változásokat: de ahogy egy kisebb energikus csoport képes a változtatásra, ha kiemelkedik, úgy a jelenlegi hatalmon lévő elit célját inkább az szolgálja, ha degenerálódik a tömeg. Fogyasztónak egy pornófüggő és egy prostituált is megfelelő, de magaskultúra fenntartójának már nem.

Az oroszországi finnugor, ortodox keresztény komi etnikumból származó Pitirim Alekszandrovics Szorokin (1889-1968), aki több kontinenst is megjárva végül az amerikai Harvard Egyetem szociológusa és az Amerikai Szociológiai Szövetség 55. elnöke lett, az unwini adatok és következtetések levonása mentén vélekedett maga is. 

Szorokin gyerekkorát nehézségei ellenére kellemesen írja le, dicsérve a vallásos, erős erkölcsi normákat megszabó komi közösség életvitelét, amiben nevelkedett. Később, idealista fiatalemberként ellenezte a cári uralmat Oroszországban, s bár a marxizmust, azon belül is főleg a bolseviki vonalat mindig elvetette, szocialistaként támogatta a forradalmi mozgolódást, a későbbi kabinetben némi szerepet is vállalt, de nagyon hamar megundorodott az egésztől, látván, milyen mérhetetlen nyomort és szenvedést okozott az új rezsim az oroszoknak. A korábbi bolsevikellenessége aztán többször is bajba keverte, mígnem halálra ítélték, miközben két bátyja a kommunistákkal való harcban halt meg. Csak annak köszönhette végül a kegyelmet, hogy pár korábbi barátja addigra magas szerepet töltött be, és segítettek neki elkerülni a puskacsövet. Ezután engedték neki az akadémiai munkát, amennyiben felhagy a (kommunistaellenes) politizálással, de pár év után jobbnak látta Amerikába menekülni az egyre hevesebb politikai nyomás miatt – nem volt hajlandó a hatalom szekerét tolni ugyanis, egyben vissza is tért komi-keresztény gyökereihez. 

Magát így mutatta be idősebb korában: 

Hetvenhárom évem alatt több kulturális légkört is megjártam: a pásztor-vadász komi kultúrát; Oroszország és Európa először agrikulturális, majd városi kultúráját; és, végül, az Egyesült Államok nagyvárosi, technológiai kultúráját. Életemet egy vándorló szegény kézműves apa és paraszt anya gyerekeként kezdtem, így voltam napszámos, vándormunkás, gyári munkás, segéd, tanár, egy énekkar vezénylője, forradalmár, politikai elítélt, újságíró, tanuló, nagyvárosi lap szerkesztője, a Kerenszkij-kabinet tagja, egy száműzött, orosz, cseh és amerikai egyetemek professzora, és nemzetközi hírű szakértő... Az emberi élet örömei és bánatai, sikerei és kudarcai mellett túléltem hat bebörtönzést; és részem volt a halálra ítéltnek feledhetetlen szerepe, hogy hat héten keresztül minden nap azt várjam, mikor végez velem a kommunista kivégzőosztag. Tudom milyen kárhozottnak lenni; számkivetettnek, és elveszíteni testvéreket, barátokat a politikai harcban; de ugyanakkor, mérsékelten, megtapasztaltam a kreatív munka áldását. Ezek az élettapasztalatok többet tanítottak meg nekem, mint számtalan könyv, amit olvastam, vagy előadások, amiket hallottam. (Philip J. Allen: Pitirim A. Sorokin in Review, 1963, 7. o.) 

Szorokin szociológusként az Unwin által is feltárt vonalat képviselte, és már idejekorán hevesen bírálta az úgynevezett szexuális forradalmat. Unwin kiadós tanulmánya mellett azonban saját tapasztalatai is voltak, melyekről kiemelkedő, 1956-os Az amerikai szexforradalom című könyvében így írt: 

A Forradalom első stádiumában annak vezetői szándékosan próbálták a házasság és a család intézményét elpusztítani. A szabad szerelem magasztalva volt a hivatalos „egy pohár víz” teóriájával: ha az ember szomjas – szólt a párt irányelve – nem számít, milyen poharat használ, hogy szomját oltsa; hasonlóan lényegtelen, hogy miként oltja szomját. A házasság és a közönséges szexuális kapcsolat közötti különbségtétel eltörlődött. A kommunista törvény csak „érintkezésekről” beszélt férfi és nő között, hogy azok kielégítsék vágyaikat, vagy ideiglenesen, vagy meghatározatlan ideig – egy évig, egy hónapig, egy hétig, vagy csak egyetlen éjszakáig. Annyiszor lehetett megházasodni és elválni, amennyiszer az ember csak akart. Férj és feleség elválhatott anélkül, hogy a másikat értesítette volna. Nem is volt szükséges a „házasságot” regisztrálni. A kettős házasság és még a soknejűség is megengedett volt az új irányvonal alatt. Az abortuszt állami intézményekben végezték. A házasság előtti [szexuális] kapcsolatokat dicsérték, a házasságon kívüliek pedig normálisnak voltak tekintve. (Pitirim Szorokin: The American Sex Revolution, 1956, 113-114. o.) 

Majd a „madarat tolláról” elve mentén rövid időn belül mindenféle szociális problémákhoz vezetett mindez, az abortuszok számának növekedésétől a családok növekvő számú széteséséig, s emiatt rövid időn belül a hivatalos álláspont szerint a korábban magasztalt irányelv immár „reakciósnak” lett tekintve, s az évszázad közepére a kommunista rendszerben a szexuális normák a demokratikusabb Nyugaténál szigorúbbak voltak. 

Szorokin szerint a társadalmak jobban kibontakoznak és kreatívabbak, amikor a berendezkedés a kizárólagosságot, monogámiát, hűséget, felelősségtudatot, családstabilitást ösztökéli, semmint a szexuális szabadosságot, „felfedezést”, a könnyű válást, a laza családi kötelékeket. Ha a társadalom instabil és elidegenedett lesz a szoros kötelékek nélkül, azok hanyatlásnak indulnak. Amint a csökkenő születésszámok és elöregedő társadalom kapcsán írta: „Bármik is legyenek a[z idős] kornak az erényei, nem pótolhatják a fiatalság életerejét, keménységét, bátorságát, merészségét, rugalmasságát, és kreativitását. Egy nemzet, mely többnyire középkorúakból vagy öregekből áll, saját magát gyengíti fizikailag, mentálisan és szociálisan, majd saját kreatív küldetésének és vezetésének a végéhez ér.” Ehhez még hozzá tehetnénk mai fejjel, hogy ha a társadalom fiatalsága nem csak csekély, de még jelentősen faji idegenekből is áll, az végképp katasztrófába vezet. 

Szorokin itt még a sokkal egészségesebb ’50-es évek Amerikájáról beszél, de már akkor felfedezte a rossz irányt, melyben – ahogy azt megintcsak mai fejjel igazolni tudjuk – igaza is volt: 

Az előző fejezetekben bemutatásra került a válások, családelhagyások, különköltözések, illetve a házasság előtti és házasságon kívüli kapcsolatok számának gyors növekedése a jogszerű házasság és a jogtalan kapcsolatok közötti határvonal folyamatos halványodásával... Ennek következményeként gazdasági növekedésünk, illetve a tudománnyal és technológiával, oktatással, orvostudománnyal kapcsolatos ismereteink fejlődésének ellenére; a demokratikus rezsimünk és életvitelünk ellenére, a szociális ellátások modern módszereinek ellenére; tehát röviden, a számtalan nagyon hatásos szociális fejlődést segítő technikák és funkciók ellenére, nem tapasztaltunk csökkenést a felnőttek és fiatalkorúak bűnelkövetésében, a pszichés problémákban, sem a bizonytalanságban és frusztrációban. Sokkal inkább növekedett mindez, és már most is komoly problémája lett nemzetünknek. Ez azt jelenti, hogy a szex-házasság-család kapcsolatának mérgező gyümölcsei megfertőzik a szociális, kulturális életünket és saját jólétünket is. Már túlléptek azon a szinten, ahol mindez csak esetlegesen veszélyes, és ronda, halálos valósággá váltak, olyan stabil tényekké, amennyire a tények csak stabilak lehetnek. Tendenciánk a szexanarchia irányába még nem eredményezett katasztrofális következményeket. Mindazonáltal ezen borzasztó kór első tünetei már felbukkantak. 

Ez az új szexuális szabadság persze csak egy része a szociális forradalom és politikai zűrzavar, egy nemzetközi konfliktus, a kultúránk visszafordíthatatlan hanyatlása felé történő sodródásnak. Akad még másmilyen tünetek egész konstellációja is: rendezettség, szociális mobilitás, túlfejlődött szociális különbségtételek, gyors kulturális változás, és főleg a nyugati kultúra értékrendszerének a szétesése. Bár a szexuális tényezők és a család ezzel társuló szétesése a legfontosabb részei ezeknek a patologikus jelenségeknek. (I. m., 132-133. o.) 

Szorokin szerint az efféle helyzet, legyen az háború, vagy bármilyen társadalmi kór, a „polarizáció törvényét” alakítja ki, melyben az emberek egy része degenerálódik: erkölcstelenebb, önzőbb lesz, de egy másik része ellenreakcióval kiemelkedik: egy magasztosabb elvhez és szellemiséghez emeli fel magát. Szorokin a szexuális forradalmat is egy hasonló hatást kiváltó szociális felforgatásnak tartotta, melyben egyeseket elnyel az élvhajhászat (vagy az ilyen-olyan „alternatív” identitások, orientációk), mások viszont, akiket elborzaszt a társadalmi korrupció és deviancia, egy magasabb szintű lényeggel azonosulnak és utasítják el ezzel a testi élmények hajkurászását. Értelemszerűen az a réteg, amelyik képes az önmegtartóztatásra, képesebb lesz az alantasabb napi ingerek kísértésének is ellenállni – és természetesen nem a szexualitás maga itt az „alantas”, hanem a szexuális és egyéb ingeralapú élvezetek központi helyzetbe kerülése, és az azon ingerek szolgájaként való életvitel. 

A jelenlegi Nyugaton a fehér ember viszont már egy – többé-kevésbé – olyan helyzettel néz szembe, ahol nem csak a hanyatlásra hajlamosabbak húzzák le a nemzet egészét, de a hatalmi elit jelentős mértékben eleve olyanokból áll, akiknek ez az ideális: a kapitalista hatalmi köröknek a temékfogyasztó tömeg kell, a politikai elitnek szintén a könnyen terelhető népesség az ideális, a hatalmi elit szerves részét képező zsidóknak pedig úgyszintén csak az lehet a demográfiai érdeke, hogy a népesség engedelmes és önző, semmint együttműködő és önzetlen legyen. Már Freud és a Frankfurti Iskola ideológusai is felismerték egy évszázada, hogy a szexuális „felszabadulás” csökkenti a társadalom „autoriter” karakterét, azaz a nép kevésbé lesz „rasszista”, „antiszemita”, „kirekesztő” – elvégre egy hedonistának mit számít, ki uralkodik felette, amíg megkapja a fogyasztható terméket? Eleve egy ilyen élvhajhász kreatúrának miért is jelentene bármit a saját kényelmén kívül eső dolog, hát még olyan ókori fogalmak, mint tisztesség, becsület? Így a gerincesebb fehér embernek nem csak a terhet kell vállairól levetnie, de az ellenséges elit berendezkedését is, ami által szándékosan generálja a terhet jelentő emberanyagot, ami így útjában áll egy a hanyatlásból kitörő reneszánsznak. 

Szorokin szerint azonban az emberi méltóság isteni eredetű, szellemi részünk, és így ellenezte azt az elméletet, miszerint az ember csupán biológiai ösztöneinek, szexuális vágyainak, gazdasági hatásoknak, materialista létének eredménye lenne. Szerinte ha arra neveljük az embert, hogy lényének központjában a szexuális vágy áll, azzal csak elvesszük tőle saját isteni eredetének megértését. Mindezt Korunk krízise című 1941-es könyvében fejtegette, ahol szerinte az ember efféle isteni lényegtől való megfosztása az egyént lecserélhető haszonállattá teszi, mert szinte akként is él. Az ember, elveszítvén az áldottságot, a méltóságot, minden végső szentség nélkül tengődve él, majd meghal. Az ember „felszabadítása” saját ilyetén jellegétől azzal jár, hogy megválik mindattól, ami fennköltebb értéket adna életének, és pont ezáltal értékes családfő vagy anya lehetne. (Pitirim Szorokin: Crisis of Our Age, 1941, 134-135. o.) 

Szorokin szerint ideális esetben „a szexuális impulzusok jelentősen segíthetők, ha a fiatalságot megismertetjük a szüleik és barátaik közötti legteljesebb szeretettel, és egy hasonló kreativitást képviselő, megindító erkölcsi világképpel az irodalomban, amit olvasnak, a nagyszerű zenében, amit hallgatnak, a képekben, színdarabokban, filmekben, televíziós műsorokban, amit néznek, és a egész környezetükben, melyen belül élnek és tevékenykednek.” (Pitirim Szorokin: The American Sex Revolution, 1956, 160. o.) 

A bölcs széplélek Szorokin receptje valóban megváltó hatású lenne, de nem Szorokin- és Unwin-kaliberű európai férfiak vannak hatalmi pozícióban, hanem egy ellenséges elit – s a fentiek helyett azok mit tesznek elénk, gyerekeink elé? Például a Cardi B nevű négert, aki tavaly beismerte, hogy férfiakat kábítószerezett be és rabolt ki korábban, de azóta zsidók felfuttatták, és degenerált förmedvényekkel bomlasztja a jobb sorsra érdemes nyugati világot: legutóbbi, a kb. „baromi nedves punci”-ként (Wet-Ass Pussy) fordítható „dala” jelenleg a slágerlisták élén van. 

Nem érdemli meg ez a fertő, hogy olyan nagyságokkal egy lapon legyen lehozva, mint Unwin vagy Szorokin, de egyúttal pont ez a fertő, illetve annak népszerűsége az, ami a két férfi munkásságának fontosságát igazán megalapozza: ide jutott a Nyugat. Íme a „dal” szövege

Kurvák a házban 

Kurvák vannak ebben a házban 
Azt mondom igazoltan szörnyszülött, a hét hét napján 
Baromi nedves punci, azt a kihúzós dolgot megnehezíti 

Igen, igen, igen, igen 
Igen, baszol egy baromi nedves puncit 
Hozz egy vödröt és felmosórongyot ennek a baromi nedves puncinak 
Adj meg nekem mindent, amid van, ezért a baromi nedves punciért 

Akaszd be, nigga, kapd el a töltetet 
Extra nagy és extra kemény 
Helyezd ezt a puncit az arcodra 
Húzd le az orrod, mint egy hitelkártyát 
Ugorj fel, lovagolni akarok (...) 
Köpj a számba, nézz a szemembe 
Ez a punci nedves, merülj el benne 
Kötözz ki, mintha meg lennék lepődve (...) 
Krémesítsd be, hadd sikítsak 
Nem főzök, nem takarítok 
De hadd meséljem el, hogy szereztem ezt a gyűrűt 

Zabálj meg, nyelj le, csöpögj le az oldalamon 
Ugorj hirtelen, mielőtt belém engednéd (...) 
Hívj egy autót, miközben azon a faszon lovagolsz (amikor azon a faszon lovagolsz) 
Úgyse baszod meg semmiért se (...) 
Fizesd a tandíjamat, csak hogy megcsókolhass ezen a baromi nedves puncin 

(...) Ha van pénze, akkor odamegyek 
Elsőosztályú punci, akárcsak a hitele (...) 
Öklendezni akarok, fuldokolni akarok 
Azt akarom, hogy megérintsd azt a kis micsodát, ami hintázik a torkomban hátul 
A szopós képességem tüzes (...) 
Szárazon megy be, nedvesen jön ki 
Lovagolok rajta, mintha a rendőrök lennének mögöttem (...) 

Bíró úr, egy szörnyszülött ribanc vagyok, bilincs, nyakörv (...)

Van tovább a hasonlóan gyomorforgató makogás, de ennyi elég szemléltetőnek. Ez uralja a slágerlistákat jelenleg. Az Egyesült Királyságban első helyen van, de még Lengyelországban is. Ez van a zsidó YouTube címlapján (több mint 90 milliós nézettséggel pár nap alatt), ez a normális, a követendő: ez a hanyatlás maga... „A női megerősödés és szexuális felszabadulás érzése hatja át a szövegeket” – írja a szöveget leközlő oldal, és egy bizonyos értelemben igazuk van: ez a logikus végeredmény. Ahogy egy másik néger írta egy bulvárcikkben: „Talán az egyetlen dolog, ami a patriarchális társadalmunkat a leginkább irritálja a szexualitásukat szégyentelenül visszaszerző nők látványánál, az amikor nem egy, hanem két fekete nő teszi azt.” 

S hogy kiknek köszönhetjük a civilizációnkhoz való ilyen hozzájárulást? A dal kislemezének a kiadója a zsidó Herb Abramson által alapított Atlantic Records, mely a Warner Music Group tulajdona, aminek elnöke a zsidó Leonard Blavatnik, alelnöke pedig a szintén zsidó Michael Lynton. A Warner Music Group a Warner Bros. leányvállalata, melynek elnök-vezérigazgatója az ugyancsak zsidó Ann Sarnoff. Hiába szellőztetjük ugyanis folyton a fertő bűzét, ha nem zárjuk el a ránk ömlő szennyvizet – és nem lépünk a nyakukra azoknak, akik azt ránk engedték. 

Konklúzió 

A szexuális szabadosság miatti hanyatlás ugyanakkor nem csak a homo- és transzszexuális aberrációk, de a heteroszexuális devianciákra is vonatkoztatandó: a fiatal (fehér) lányok és nők köreiben döbbenetesen népszerűek az olyan platformok, melyeken szexuális képeket, videókat árulhatnak nyáladzó „neoférfiaknak”, akik két videojáték és hollywoodi termék között virtuális pénzzel jutalmazzák a webkamerákon magukat kiárusító ócska rongyokat. Ilyen például a közelmúltból az IsMyGirl nevű oldal, melynek zsidó vezérigazgatója, Evan Seinfeld, kihasználva a koronavírus miatti „bezártságot”, egyből 300 százalékos növekedést volt képes elérni olyan baráti reklámcikkek segítségével, mint amit a zsidó Nancy Dubuc által vezetett népszerű Vice is szolgáltatott nekik. Seinfeld szerint „A bevétel messze megemelkedett, és a modellek feliratkozása is zajlik. Olyan 350 új modell iratkozott fel csak tegnap, ami nagyon sok. Egy normális napon ez 100-200, így mindez majdnem egy lassabb nap háromszorosa”. Nem ő volt az egyetlen virtuális strici, aki hasznot húzott mindebből: a világ egyik legnagyobb pornós oldala, a Pornhub igyenes feliratkozást „ajándékozott” lányoknak a vírus miatti bezártság idejére, ami miatt meg is növekedett a forgalmuk. A Pornhub mellesleg nem csak fiatal nők futtatójaként és pornófüggőség előidőzőjeként bomlaszt, de például fél éven át nem volt hajlandó törölni egy 14 éves lány megerőszakolásáról készült videót (aki késsel a nyakának szorítva volt látható), illetve „hitelesített felhasználó”-ként csináltak pénzt egy annak idejént eltűntként nyilvántartott 15 éves lány 58 pornóvideójából is, mivel az oldal bemondásra hitelesít felhasználókat mint felnőtteket. Az oldal egyik fejese a zsidó David Marmorstein Tassillo. 

A dominánsan zsidó pornográfia viszont már egy előrehaladott stádium: a probléma kezelése ott kezdődik, hogy a fehér ember nem hagyja lányait, asszonyait ribancként öltözni, viselkedni. Nem hagyja fiait az élvhajhászat szolgájává válni. Ez a fajta „szexuális szabadság” igazából a fertőben való dagonyázás „szabadsága”, mely nem csak az adott egyénre hat ki, de a „sok kicsi teszi ki a nagyot” elve alapján társadalmi hanyatláshoz is vezet, amit Unwin elemzésének bölcselete is bemutat. 

Bár a deviánsok felvonulása most elmarad, a rendezők idei jelmondata: „vedd vissza a jövőd!”. Amint azt a fentiekben is láthattuk, minden, amit képviselnek, pontosan annak a hanyatlásnak a tünete, ami sokkal inkább elveszejti, nem csak az ők, de mindannyiunk jövőjét – beleértve a személyünkön felett állót is, mint nemzet, kultúra, hagyaték, az emelkedett szellem. Ahogy a deviancia és – Szorokin kifejezésével – „szexanarchia” minden következő lépcsőfoka kiszámítható volt, úgy a pedofília normalizálása is az volt, s előrelátható ma is, hogy mindez tovább zajlik majd. Legyünk hát tudatában annak, mi jön, hogy zajlik, és miért kell eltaposni. 

Csonthegyi Szilárd - Kuruc.info








Vadkapitalista deviánspropaganda

Joseph Daniel Unwin

Pitirim Szorokin a családjával

Szorokin szobra az oroszországi Sziktivkarban, a Komi Köztársaság fővárosában

Ez a két élőlény adja elő a fenti szerzeményt

vége