1997. július 16., szerda

"Hitler gyilkos bandája" (Egy kiállítás margójára)

"Hitler gyilkos bandája" (Egy kiállítás margójára)
Volt idő, mikor a háborúkban veszett katonákat mint hazájukért elesett hősöket tisztelték. Mozgósításkor minden épkézláb férfit bevonultattak a Haza védelmére, akár akart, akár sem.
Sajnos, nincs szép, jó háború, akármilyen célért is harcolnak, mind áldozatokat, halottakat követel, nélkülözést, szenvedést okoz. Régen a papok megáldották MINDKÉT hadsereg hadba indulóit, még a lovakat is, akkor még nem tekintették a haza védőit gyilkosoknak, mint ma. Jaj a legyőzötteknek! - Még 50 év múlva is csepülik, szapulják, rágalmazzák hadseregüket.
Németországban először kapitulációnak írták a háború végét, ma már "felszabadulás" ünnepként van törvénybe iktatva. Változnak az idők... Jó, hogy ezt Adenauer nem érte meg! Igaz, ha élne, ez a gyalázatos vándorkiállítás, melyről most írni fogok, biztosan nem jöhetett volna létre.
Minden nemzet, már amelyik önérzetes, még ha legyőzték is a harcban, nem piszkít saját fészkébe, mint ma azt a német állam teszi. Egy úgynevezett keresztény kormány engedélyével!
A háború után ítélkeztek, akasztottak, s egyesületek létesültek a nácik felkutatására, kiirtására. Miután a veteránokat bíróság elé vitték, elítélték, kivégezték, egy darabig megnyugodtak a zsidók. De nem sokáig.
Reemtsma, milliárdos dohánygyáros finanszírozza és marxista emlőkön nevelkedett tanácsadója (többszörösen büntetett előéletű) rendezte a Wehrmacht vándorkiállítását, mely előbb bejárja Németország és Ausztria nagyobb városait, majd Berlinben a leendő Parlament (ha végre a bonniak átköltöznek!) mellett lesz végleg elhelyezve, hogy minden politikus közelében legyen, s hirdesse a német katonaság gyilkos voltát.
A nürnbergi pernél, hol a német katonaság minden "bűne" az ítélkezők kezében volt, a Wehrmacht ellen nem emeltek vádat. De 50 év múlva most már emelnek, mert hát valakiket mindig üldözni, rágalmazni kell.
Jelenleg, München után, Frankfurtban van a kiállítás. Hiába tüntettek előtte, vagy sírnak az özvegyek, kiknek férjük, fiaik a háborúban elestek... hiába tiltakoznak fiatalemberek, kiknek nagyapja a háború áldozata lett, hiába hozzák az özvegyek meghalt férjük kitüntetéseit. Táblákkal vonulnak fel: "Férjem, fiam, apám, nagyapám nem voltak gyilkosok, a hazáért estek el" - a rendőrség közbeavatkozik, a tüntetőket szétzavarja. Itt tüntetnek a kopaszfejűek is, persze "neonácik" lettek egyszerre mindazok, kik tiltakoznak a kiállítás ellen.
Meghamisított képek alá gyalázó szövegek kerültek, milyen kegyetlenek voltak a német katonák. Térden állva könyörögnek a kivégzettek, de a német pisztollyal kezében lövi agyon őket. Sok képet közölnek a németek pancsovai bevonulásáról, hogy partizánokat lőttek agyon a temető falánál. A vonaglókba is belelőttek. Tény, hogy háború esetén minden hadseregben lőttek agyon partizánokat, akik hátulról támadtak, s lőtték le az őrségben álló megszállók katonáit. A németek sem voltak kímélettel ezek iránt. Megemlítendő, Sztalin nagy súlyt fektetett a partizánok kiképzésére és jutalmazta azokat a szovjet katonákat, akik öltek, raboltak, erőszakoltak. Aki partizánkodni indul, annak tisztában kell lennie azzal, hogy életével játszik, ha fogságba kerül, elfogják, kivégzik. - Ezt csinálta Sztalin még saját katonáival is.
A katyni tömeggyilkosságért is a németeket vádolták, míg ki nem derült ártatlanságuk. Furcsa dolog, hogy se arról, de Sztálin egyéb bűneiről, gyilkosságairól még eddig, több mint 50 éve, sehol nem volt kiállítás, nem összegezték azt a sok rémtettet, amit azok elkövettek. Németország területén meg állandóan szorgalmazzák a nép "bűneinek" publikálását, s egyre toldják, nagyítják...
Filmeket készítenek, könyveket adnak ki minden nyelven, terjesztik az ő "igazságos" háborújukat. A bűnös csak Hitler hadserege és csatlósai voltak.
A Wehrmachtban szolgáltak: Kohl kancellár apja, s fivére, aki elesett, Bundes-president Karl Cartens, Heinrich Böll író, Graf Lambsdorf miniszter, Bundesp-resident Walter Scheel, Max Schmeling box-bajnok, Helmuth Schmidt, volt Bundeskanzler, a bajor miniszterelnök, Franz Josef Strauss, Richard Weizsäkar is, ezek szerint azok is gyilkosok voltak?
A kiállítás hátborzongató képeit a volt GPU és KGB raktáraiból gyűjtötték össze, ahol olyan filmeket készítettek a szovjet katonaság részére, hogy nagyobb kedvük legyen az ölésre.
Akik már nem tudnak védekezni, azokat könnyű gyalázni. Szovjetellenes propaganda film, vagy vándorkiállítás nem készült, még 50 év múlva sem! Dante infernója, hozzáadva Dachaut és Auschwitzot a köbön, és amit a szovjet horda Magyarországon elkövetett, nagyobb volt, bűnösebb, mint amiről az amerikai filmgyártás folyton-folyvást regél és Európában kiállításokkal igyekszik bemutatni mások gyalázatát. A szovjet bestialitás a legjobban Magyarországon tombolta ki magát, melyet két okból gyűlöltek: a magyar nem szláv fajiságú és önfeláldozó ellenállást tanúszított az utolsó percig a szovjet ellen.
Legyen szabad emlegetnem a szovjet partizánok rémcselekedeteit (melyekről nem készült kiállítás, sem film eddig).
1943 január 10: Karpelovka falu iskolájában a németek egy kisegítő kórházat rendeztek be, két orvossal, 6 ápolónővel, 8 szanitéccel, 40 beteg és fagyásos katonák feküdtek a kórházban. Éjszaka erős szovjet partizánkülönítmény lepte meg a kórházat, a kétfőnyi őrséget ártalmatlanná tették, s 50 halott maradt.
Január 12: Az óriási túlerőben lévő szovjetek 15 főnyi német tábori őrséget fogságba ejtettek. De nem lettek hadifoglyok! A 30 fokos hidegben mezítelenre vetkőztették őket, léket vágtak a folyón, s vedrekből addig öntözték őket, amíg egyetlen óriási jégcsappá fagytak. Másnap így találta őket a német ellentámadás.
Január 14: Maydánka község óvodájába német katonai meteorológiai megfigyelő állomás volt beszállásolva: idős német őrmester, négy fiatal német lány, mint kisegítő-szolgálatosok. Reggel az öt hulla a kerítés cölöpein lógott, lábuknál felakasztva, levetkőztetve, a lányok fogai kiverve, emlőik levágva.
Január 16: A front felé vezető úton az esti órákban erős partizán alakulat lerohant 3 német katonai teherautót és 10 orosz parasztszekeret, melyen utánpótlást szállítottak a frontra. A 10 oroszt lovaikkal együtt legéppisztolyozták, a német őrmestert aknára kötözték és felrobbantották.
Az inferno 1944 után dúlt Magyarországon. A "felszabadítók" bűneit, akiknek a szovjet 3 napos szabadrablást engedélyezett, el lehet képzelni. Hogy mit jelent egy éjjel-nappal részeg állati csordát rászabadítani egy még füstölgő város lakosságára - géppisztolyokkal? A női lakosság 3/4 része esett a megbecstelenítés áldozatául. Nem volt válogatás, 10 éves lányoktól a nagyanyákig...
L. M. földbirtokost arra kényszerítették, hogy nézze végig 53 éves felesége és gyermekágyas fiatal asszonylányának megbecstelenítését... Az apa megőrült, lánya két nap múlva öngyilkos lett.
Nagy modern gazdaságban 300 hízó van. A "felszabadítók" géppuskával valamennyit lelövik, majd a lakosságot a raktárba terelik, szórják ki a búzát az udvarra. Leöntik benzinnel, felgyújtják. Röhögnek részeg állatiassággal, mialatt a "felszabadított" nép lőtávolból siratja kenyerét.
A t....i kastélyban a gondnok szeretné megmenteni a múzeumi becsű spinétet, amelyen valamikor Haydn és Liszt játszottak, s Liszt egyik partitúráját. A ruszkik a spinétet kidobják az ablakon, s részeg martalócok szétbaltázzák és este Liszt partitúrájával együtt csáját főznek a tüzénél...
Vác többször cserélt gazdát a heves harcokban. Amikor a német-magyar ellentámadás visszadobta az oroszokat, 3 nagy teherautó szállította be Budapestre a Szt. János kórházba a megbecstelenített nőket. Külön osztályon kellett őket kezelni, bordáik összetörve, fogaik kiverve, a gyermeklányok életre szóló roncsolás nyomaival...
Amikor december végén egy szovjet tank előre kalandozott a Budapest-Kecskeméti útvonalon, egy magyar tankelhárító harcképtelenné lőtte. Amikor felnyitották, a szovjet hadnagy és négy katonájának hulláján kívül a következők kerültek elő: egy halálra marcangolt fiatal nő hullája, 3 női luxusbunda, fél kilóra való arany és briliáns, selyem kombinék halmaza, végül egy kifogástalan frakköltöny.
Dante infernója beteljesült Győrben a püspöki palotában, mikor a püspököt a helyszínen agyonlőtték.
De a szovjet "amazonok" is végeztek géppisztollyal "hadjáratot". Minden "szajrét" összeszedtek, de még fiatal férfiakat is kényszerítettek a géppisztolyos nászra... Nem volt bennük sem irgalom.
Hogy mit művelt ez a vörös terror-banda Magyarország "felszabadításakor", levonható abból az iratból, melyet a fegyverszünet után a magyar kormány az UNRA newyorki irodájába sürgönyzött: "470.000 vérbajos beteg gyógykezelésére szükséges gyógyszert küldjenek."
Terebessy Emőke 

1997