2010. június 25., péntek

Vagyonőr kamara: a legális pénzlehúzás (Barikád)


Hazánk kitűnően el van látva személy- és vagyonőrökkel, köznapi nevükön biztonsági őrökkel. A szakma iránti kereslet a legnagyobb válság idején is nagy volt és -más szakmákkal összevetve- pár héten belül munkahelyet találhat magának egy frissen végzett vagyonőr. Más kérdés, milyen áron: a legtöbb biztonsági őr megsarcolt fizetéséből épphogy meg tud élni, a sarcok jogszerűsége pedig erősen megkérdőjelezhető. Bármerre is járunk, lépten-nyomon biztonsági őrökbe botolhatunk: ipari telephelyeken, építkezéseken, élelmiszerboltokban, irodaházakban, sportrendezvényeken, vagy épp szórakozóhelyeken, de a sort hosszasan folytathatnánk. Nincs hivatalos statisztika, de több száz cég foglalkozik ma fő- vagy alvállalkozoként személy- és vagyonőri szolgáltatással, a szakmában pedig több, mint százezren dolgoznak hivatalosan vagy feketén. A feketemunka ebben az ágazatban nem ritka: Magyarországon a vagyonőröknél a második leggyakrabb jelenség, valamennyi szakma közül. Hiába, a biztonság ma nagy érték, a személy-és vagyonőr-biznisz pedig kimondottan jól jövedelmez. Azoknak, akik a piramis csúcsán vannak: a biztonsági cégek tulajdonosainak és vezetőinek, legyenek azok fő- vagy alvállalkozók. A munkavállalóknak már kevésbé. Ha nem szórakozóhelyről, vagy sportrendezvényről beszélünk (ahol az előre kódolható fizikai konfliktusok miatt az őrök jelenléte szükségszerű), joggal gondolhatnánk, hogy e szakma leginkább a nyugdíjasoknak való. Ha különösebb esemény nem történik, az őrök munkája legtöbbször nyugodtnak nevezhető. Mindössze ébrenlétet, figyelmet, ülést és adott esetben némi sétát igényel. Azonban a szakmában dolgozók többsége a birtokunkba jutott nem hivatalos statisztikák szerint a középkorú férfiakból tevődik össze, de egyre több fiatal is leteszi a vizsgát és vagyonőri végzettséggel kezdi a pályáját a munka világában. Szintén vagyonőr berkekből származó információ szerint a gazdasági válságnak nevezett pénzügyi megaspekuláció kicsúcsosodásakor rengeteg munkanélkülivé lett betanított munkás is a vagyonőr szakmát volt kénytelen választani. Fentebb következetesen a "szakma" kifejezést használtam, noha a vagyonőri képesítés alapvető foka egy könnyű tanfolyammal (átlagosan 3-4 hét) megszerezhető. Ebben benne foglaltatik az alapvető ismeretek elsajátítása mellett némi önvédelmi képzés, valamint egy orvosi vizsgálat. Tanfolyamtot bármely erre való minősítéssel rendelkező cég indíthat. Az ára nyolcvan és százezer forint körül mozog, de például a magasabb fokú fegyveres őr vagy testőr végzettséghez mélyebben a zsebbe kell nyúlni: ezek kétszázezer forint fölött mozognak. Alapfokú vagyonőri végzettség esetén a tanfolyami díjon kívül külön fizetni kell a plasztikkártyáért, amely a végzettséget igazolja, valamint évente külön fizetni kell a kötelező vagyonőri kamarai tagságért, de erről majd lentebb. A munkaerőpiacon ez a végzettség sok szempontból összehasonlíthatatlan más szakmákkal, azonban az tény: a szükséges dokumentumok kiváltása után a hirdetéseket gondosan figyelve (a kezdő vagyonőröknek leginkább az internetes apróhirdetéseket érdemes böngészniük) és persze a szerencsétől is nagyban függően pár hét, legrosszabb esetben pár hónap alatt sikerülhet elhelyezkedniük. Más kérdés: milyen feltételekkel és hogyan. Az órabérek differenciáltak, a munkaidő pedig változó. A megkérdezett vagyonőrök közül a legrosszabb órabérért dolgozó 350 forintot kap óránként (irodaház őrzéséért), míg például rendezvények alkalmi jellegű biztosításáért 2000 forint fölötti órabér sem elképzelhetetlen. A munkaidő szintúgy nem egységes. A legtöbb helyen a "24-48" a divat, azaz egy őr egy teljes napot dolgozik, míg kettőt pihen, így egy hónapot a munkaadó egy adott helyen három munkatárssal abszolválhat. Ritkább a 24-24-es és a 24-72-es beosztás. Előbbi az embertelen életvitel, míg utóbbi a kevés munkaóra (így kevesebb bár) miatt népszerűtlen a vagyonőrök többségének a berkeiben. Előfordul a 12 órás beosztás is: ezt a munkaadók az esetleges éjjeli alvás kiszűrésére találták ki. Ugyanis majd' minden cégnél külön munkakörben foglalkoztatnak ellenőröket, akik -főleg éjszaka- a vagyonőrök munkateljesítményét vizsgálják és akár büntetnek is: hol okkal, hol alaptalanul. Egy esetleges (véletlen vagy szándékos) éjszakai elalvásért tízezres nagyságrendű büntetés vagy azonnali elbocsátás is járhat. A büntetés mértéke a fizetés nagyságát nézve nem túl arányos: a fentiekből következően egy átlagos őr örülhet, ha a kilencven-százezer forintot megkeresi. a legtöbb cégnél szokás a havi fizetésből az úgynevezett ruhapénzt is levonni. Noha a szabályzat egyértelműen előírja, a vagyonőr csak cége egyenöltözetét viselheti, a munkaadó mégsem biztosítja az ingyen: átlagosan 3-4000 forintot vonnak le a nem túl busás bérből ruhadíjra havonta. Még érdekesebb a már említett vagyonőri kamarai tagság. Amely erkölcsi, de alapvető esélyegyenlőségi és munkajogi aggályokat is felvet. Minden végzettséggel rendelkező vagyonőr tagja kell legyen az állítólagosan érdekképviseletként működő vagyonőri kamarának. Enélkül nem is vállalhat munkát: a kamarai tagság minden legális munkavállalásnál feltétel. A kamarai tagsági díj két éve még csak 5000 forint volt, információink szerint idén már mind a körülbelül 130 ezer regisztrált őr évente be kell fizesse a 6500 forintos kötelező kamarai tagságit. Amiért cserébe gyakorlatilag semmit nem kap, kivéve a szervezet kiadványát: a kamarai újságot. Valódi érdekképviseletet a kamara nem lát el. A kamara elvileg a munkaadói oldalt kell, hogy képviselje. Szakmai szövetségként és érdekképviseletként kellene működnie, ezzel szemben a gyakorlatban semmi érdekképviseleti tevékenységet nem végez. Mivel a vagyonőri szakma piaci alapon működik, azaz magánvállakozások sokaságából tevődik össze, ezért Magyarországon a világon egyedülálló módon működik ez az egy kamara: egy adott vállalkozói kör "ellenőrzi" a többi konkurens vállalkozót. Hivatalosan "szakmai" alapon. A kamarát a cégeknek kéne alkotni (jelenleg nekik nem kötelező), és így képviselni a szakmaiságot, nem a munkavállalóknak (nekik most kötelező), mert ellentétes érdekeket képviselnek, ami így nonszensz helyzethez vezet jogi és szakmai tekintetben is. A vagyonőrökről szintén elképesztő módon a rendőrség és a kamara is párhuzamosan vezet nyilvántartást. A kötelező tagság önnmagában nonszensz. az pedig főleg, hogy aki aki nem fizet, annak bevonják a vagyonőri igazolványát, sokan az elmúlt időszakban lettek így munkanélküliekké. A kötelező kamarai tagság mellesleg szembe megy az EU gazdasági szabadságjogokat biztosító rendelkezéseivel, úgy mint a munkavállalás szabadságának joga, valamint a letelepedés szabadsága. A külföldiek (vagyonvédelmi cég és munkavállaló) számára is kötelező a kamrai tagság, még ha saját hazájában regisztrálva is van, és minden engedélye rendben is van. Ez úgyszintén érdekes kérdéseket vet fel, hiszen amennyiben a külföldiekre nézve megszüntetik, akkor onnatól a magyarokra sem lehet kötelezőnek tekinteni, mert hátrányba hozná őket, ami alkotmányellenes. 2007-ben Európai Bizottság jelezte a szabálytalanság miatti aggályait, majd a kormány részéről elmaradt intézkedések hiánya miatt 2009. január 29-én kötelességszegési eljárást indított Magyarország ellen. Az Igazságügyi- és Rendészeti Minisztérium (IRM) jelezte: megkezdte a jogszabálymódosítás előkészítését, de ezen nem jutott túl az ügy. A kamarai tagságon túlmenő probléma az alvállalkozói láncok kialakulása. Emiatt a munkavállalókat gyakran belekényszerítik az alvállalkozói viszonyba, hogy ne legyen muszáj még a minimálbért sem kifizetni. Az "alvállalkozói láncban" az utolsó láncszemnek számító vagyonőr, az egyszeri megélni vágyó munkavállaló lenyeli a 300-600 forintos órabért és megpróbál megélni, míg a fentebb munka nélkül hatalmas pénzeket bezsebelő alvállalkozók kihasználják az őrt. Munkafeltételeiket (például az említett ruha) megfizettetik vele, a sarcokat, valamint az órabér-differenciát levonva tovább építhetik a piramisukat a munkavállaló rovására felhalmozott tőke birtokában.

vége