2011. június 30., csütörtök

A homoszexuális propaganda


A Lex Sacra köznapló (blog) bejegyzését olvashatják, mely közelebb viszi a kedves olvasót az Igazsághoz. Buji Ferenc értekezése arra világít rá, hogy milyen stratégiai és taktikai okai vannak a homoszexualitás elfogadtatása mögött, és hogy ennek kapcsán miért nem éppen a többnejűséget, vagy a többférjűséget erőltetik rá a társadalomra. Választ kapunk a féltékenység mivoltára is.


Jó olvasást, előre a Szent Törvény útján!

Írta:
Buji Ferenc

Cím: A homoszexuális propaganda

A hagyományos értékek, sőt általában az értékek, bizonyos tekintetben pedig maga az értékeszme elleni támadás egyik igen fontos vonala a nemiség mentén húzódik. Aki az eseményeket nagyobb intervallumban szemléli, láthatja, hogy a hagyományos nemi erkölcs bástyái egymás után esnek el. A hatvanas és hetvenes évek egyértelműen a heteroszexualitás jegyében telt el: minden nem büntetendő formáját – egészen a promiszkuitásig bezárólag – normálisként és természetesként igyekeztek elfogadtatni. Az úttörő szerepet ebben a beat-nemzedék hippimozgalma játszotta. Úgy látszik azonban, hogy a heteroszexualitás területén a lázadási lehetőségeket kimerítették. A nyolcvanas és a kilencvenes évek egyértelműen a homoszexuális propaganda korszaka, sőt valószínű, hogy szükség lesz még a következő évezred első évtizedére is ahhoz, hogy e területen is ledőljön az összes tabu.
A homoszexuális propaganda hatásmechanizmusának megértéséhez tisztáznunk kell, hogy a homoszexualitásnak tulajdonképpen három formája létezik: az öröklött, a szerzett és az elsajátított homoszexualitás. Vizsgáljuk meg most ezeket röviden.
(Az öröklött homoszexualitás) Ami az öröklött homoszexualitást illeti, e kategóriába döntően, ha nem kizárólagosan azok tartoznak, akikben nincs összhang a belső nemi természet és a külső nemi jelleg között. A homoszexuális párkapcsolatokban ezek magától értetődően nem a saját nemüket fogják képviselni, hanem az ellenkezőt: a férfi–férfi viszonyban a női szerepet játszó férfit, illetve a nő–nő viszonyban a férfi szerepet játszó nőt.
(A szerzett homoszexualitás) E párok fennmaradó tagjai, vagyis a homoszexuális kapcsolatokban férfi szerepet játszó férfiak és női szerepet játszó nők esetében nincs szó öröklött rendellenességről, hiszen az adott férfi férfias, az adott nő pedig nőies. Mivel nemi konstitúciójuk nem különbözik a normális szexuális kapcsolatot folytatókétól, annak oka, hogy e férfiak és nők mégis a saját nemükhöz tartozókban keresik nemi kiegészülésüket, a modern lélektan szerint nem lehet más, mint a gyermek és az ellenkező nemű szülő közötti koragyermekkori kapcsolat bizonyos zavarai. Ezt tehát szerzett homoszexualitásnak nevezhetjük. Itt azonban egy komoly megszorítást kell tennünk: e második kategóriában nőket csak elvétve lehet találni. Ennek roppant egyszerű magyarázata van. A szerzett homoszexualitással rendelkező férfiak ugyanis vagy egy túlzottan szoros anya–fiú kapcsolat, vagy egy normális, de a fiú részéről pszichésen rosszul feldolgozott anya–fiú kapcsolat miatt keresik nemi kiegészülésüket a férfiak között (ez utóbbi esetben itt kénytelenek vagyunk a homoszexualitás okaként egy közvetett öröklött tényezőt felvetni). Ami a nőket e kategóriában a homoszexualitás felé terelhetné, az az apa–leány kapcsolat lenne, ez azonban rendszerint sokkal kevésbé szoros, s így sokkal kisebb az esélye annak, hogy a homoszexualitás irányába tereljen, mint az anya–fiú kapcsolatnak. Mindenesetre a homoszexualitás imént említett két kategóriáját tulajdonképpen olyan elemi csapásként – s ugyanakkor olyan abnormalitásként – kell felfognunk, amelyről az adott személy nem tehet. Éppen ezért a homoszexuális propaganda számára csak annyiban érdekesek ezek, amennyiben normálisként mutatja be őket. Az eddigiekből azonban mindenkinek világossá válhatott, hogy ezek semmiképpen nem tekinthetők normálisaknak: az öröklött homoszexualitással rendelkezők azért nem, mert külső és belső nemi természetük nincs összhangban, a szerzett homoszexualitással rendelkezők pedig azért nem, mert eredeti nemi orientációjukat a koragyermekkori kapcsolatok gátolták. Ez utóbbiak egyébként – éppen e gátlás természete miatt – nem az azonos neműekhez vonzódnak, hanem az ellenkező neműekkel való nemi kapcsolattól irtóznak, s ez kergeti őket az azonos neműek karjaiba. Az első kategóriába tartozók között a domináns tendencia viszont nem az ellenkező neműektől való irtózás, hanem a saját neműekhez való vonzódás – és ebből fakad az ellenkező neműektől való tartózkodás.
Mintegy átvezetésképpen a harmadik kategóriához, érdemes megjegyezni még ezzel a két első kategóriával kapcsolatban, hogy az öröklötten homoszexuális férfiak döntő többségének párja a szerzett homoszexualitással rendelkező férfiak közül kerül ki, tekintve, hogy saját kategóriájukban nem találhatják kiegészítésüket (ott ugyanis csak nőies férfiak vannak). A nők esetében viszont ez magától értetődően csak erősen korlátozott mértékben lehet így (hiszen ezek száma – mint arra rámutattunk – elenyésző): az öröklötten homoszexuális nők többsége ugyanis már a harmadik kategóriából, az elsajátított homoszexualitással rendelkező nők közül kénytelen kiválasztani a párját. Miután azonban ez utóbbi nők – mint majd látni fogjuk – nem valódi homoszexuálisak, hanem biszexuálisak, a női homoszexualitásra a férfi homoszexualitással ellentétben sokkal kevésbé jellemző az együttélésben megnyilvánuló tartós párkapcsolat. A homoszexuális nők kapcsolatai inkább csak rövidebb-hosszabb ideig tartó kalandok. Tartós homoszexuális kapcsolat inkább a férfiak között jön létre, éspedig a két első kategóriába tartozó férfiak között.
(Az elsajátított homoszexualitás) E két első kategóriába tartozó homoszexuálisok aránya az össznépességhez viszonyítva aránylag kicsi, néhány százalék, de semmiképpen nem éri el még együttvéve sem az öt százalékot. És meg kell mondanunk, hogy ezek számát semmiféle propaganda nem is tudja növelni. A homoszexuális propaganda kizárólag a harmadik kategóriába tartozók, az elsajátított homoszexualitással rendelkezők számát képes befolyásolni. Egy normális, vagyis tradicionális normák szerint rendeződő társadalomban ezek száma hozzávetőlegesen zéró. Ahol ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a homoszexualitás abnormális dolog, ott az embereknek nem jut eszükbe homoszexuális kalandokba bocsátkozni. Kalandokat említünk, mert mint ahogy már utaltunk rá, e kategóriába tartozó homoszexuálisok csupán „műkedvelő” homoszexuálisok. Tulajdonképpen nem is homoszexuálisak, hanem biszexuálisak, vagyis éppúgy hajlandók homo-, mint heteroszexuális kapcsolatra lépni. Eredendően ezek persze heteroszexuálisak, viszont a homoszexuális propaganda hatására – az „örömelv” és a „miért ne”-elv alapján – mintegy megpróbálkoznak a homoszexuális kapcsolattal is. A propaganda feladata itt tehát az, hogy – normálisként, sőt modernként bemutatva a homoszexualitást – lerombolja azokat az erkölcsi és emberi gátakat, amelyek ezeket az eredendően heteroszexuális személyeket visszatartották a homoszexuális kapcsolattól. De más miatt is ők a homoszexuális propaganda kedvencei, éspedig azért, mert tulajdonképpen elvtelenek (azaz szabadelvűek), helyesebben csak az örömelvnek engedelmeskednek. Ahogy ugyanis a heteroszexuálisok rigorózus ragaszkodását ellenkező nemű partnerükhöz túlhaladandó ódivatú beállítottságnak bélyegzik, éppúgy – ha igazán következetesek lennének – a valódi homoszexuálisok (első két kategória!) rigorózus ragaszkodását ugyanazon nemű partnerükhöz túlhaladandó ódivatú beállítottságnak kellene bélyegezniük – hiszen a valódi homoszexualitás éppen olyan „morális rigolya”, mint a heteroszexualitás. Hogy ezt mégsem teszik, ennek taktikai okai vannak, ami viszont egy átfogó stratégia keretébe ágyazódik. Mert tévedés ne essék: nem homoszexualizálni akarják az embereket, hanem azt az embertípust akarják megformálni és elterjeszteni, amelyik számára a homoszexuális kapcsolat ugyanazt jelenti, mint a heteroszexuális kapcsolat; azt az embertípust, amely már nem tud értékbeli különbséget tenni, mert nem is látja a különbséget; azt az embertípust, amely kizárólag az „örömelv” alapján tájékozódik a világban; azt az embertípust, amelynek korlátlan manipulálását nem akadályozzák holmi elvek, tabuk vagy morális rigolyák; azt az embertípust, amelyiknek már nincs tartása.
Ahogy a második kategória vizsgálatánál jelentős különbséget találtunk a férfiak és a nők között, úgy itt is tapasztalható bizonyos különbség. Arról van szó, hogy a homoszexuális propaganda a nők esetében termékenyebb talajra hullik, mint a férfiak esetében. A férfi ugyanis nemileg sokkal polarizáltabb és differenciáltabb, mint a nő. Ezt úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy a férfi sokkal inkább férfi, mint amennyire a nő nő. Világosan kitűnik ez abból, hogy két normális szexuális beállítottsággal rendelkező férfi között mindig sokkal nagyobb nemi taszítás érvényesül, mint két normális szexuális beállítottsággal rendelkező nő között. Bárki megfigyelheti, hogy minden homoszexuális, sőt homoerotikus vonzalom nélkül nők – különösen tizenéves lányok – az utcán kéz a kézben sétálnak, a buszon egymás ölébe ülnek, szorosan összebújnak. Ilyen testi érintkezés a fiúk vagy férfiak között gyakorlatilag nem figyelhető meg, s míg a barátnők igen gyakran megcsókolják egymást találkozáskor vagy elváláskor, a barátok között ilyet csak a legritkább esetekben lehet látni. A férfi rendszerint szégyelli, ha egy másik férfit nyilvánosan arcon kell csókolnia. Ráadásul a nők homoszexuális kapcsolata – a nők általános gyengédségigényének megfelelően – inkább „soft”, míg a férfiaké „hard” típusú eljárásokra támaszkodik, ami ismét csak a nők számára teszi könnyebbé ilyen kapcsolat kialakítását: a férfiak durvasága vagy éppen „gyorsasága” miatt kielégületlen nőket a gyengédség utáni vágy egyre gyakrabban hajtja más nők karjaiba (ehhez hasonló motivációs szempontok viszont a férfiaknál fel sem merülhetnek). A homoerotikus vonzalom és a homoszexuális „aktus” között a nő esetében sokkal kisebb a távolság, mint a férfiak esetében, s ilyen módon a férfinak az egyikből a másikba átlépni sokkal nehezebb, mint a nőnek. És ez ad magyarázatot arra, hogy miért több a férfiak között a homoerotikus kapcsolat, mint a nők között: a férfiak kapcsolatai ugyanis gyakran megmaradnak a szexualitás nélküli erotikus vonzalom síkján (mint S. Freud és W. Fliess viszonya), míg a nők aránylag könnyen átjutnak az erotika síkjáról a homoszexualitás síkjára.
A homoszexualitás deviáns, vagy ami ugyanaz, perverz, vagy ami ismét csak ugyanaz, aberrált volta (mindhárom kifejezés azt jelenti, hogy „a rendestől eltérő”) igazán akkor tűnik elő, ha belegondolunk abba, hogy homoszexuális kapcsolat tulajdonképpen nincs is. Mert határozottan ki kell jelentenünk, hogy homoszexuális kapcsolat tulajdonképpen nincs! Kizárólag heteroszexuális kapcsolat van. Hogy heteroszexuális kapcsolat minden nemi viszony prototípusa, azt éppen a homoszexuális kapcsolat mutatja: itt ugyanis – legalábbis az igazi homoszexuális kapcsolatban (első két kategória!) – az egyik fél mindig kénytelen felvenni a női szerepet, míg a másik a férfi szerepet, s egyúttal a nemi dominanciák is megjelennek: a férfi avagy a férfit játszó nő a domináns, míg a nő avagy a nőt játszó férfi a passzív. Ilyen módon a homoszexuálisok mindig kénytelenek úgy csinálni, mintha heteroszexuálisok lennének – ugyanis minden nemi kapcsolat és vonzás alapja a nemi sarkítottság, ami viszont szükségképpen a férfias és nőies jelleg feszültségében fejeződik ki. Ez egyúttal arra is rávilágít, hogy a homoszexuális kapcsolat nem mint homoszexuális abnormális, hanem mint heteroszexuális! Ezek szerint a heteroszexuális kapcsolatnak két fajtája van: a normális heteroszexuális kapcsolat és az abnormális heteroszexuális kapcsolat. A normális heteroszexuális kapcsolat a férfias férfi és a nőies nő, míg az abnormális a férfias férfi és a nőies férfi, illetve a nőies nő és a férfias nő között jön létre. Ez természetesen a három kategóriánk közül csupán az első kettőre – a „valódi homoszexuálisokra” – igaz, azokra, akiket nem pusztán az örömelv mozgat, hanem akiket a nemi vonzás is befolyásol. Ellenben azt a kapcsolatot, helyesebben azt a kalandot, amelyet csupán az örömelv határoz meg, joggal nevezhetjük egy olyan autoszexuális kapcsolatnak, amelyben a nemi polarizáltság mozgató szerepét teljes mértékben az örömelv – a kielégülés keresése – foglalja el, akárcsak az autoszexualitásban (szeretnénk hangsúlyozni, hogy autoerotika nincs, csak autoszexualitás van, ugyanis az erotika minden formája feltételez valamilyen lelki viszonyt).
Írásunk elején utaltunk arra, hogy míg a hatvanas és hetvenes éveket a heteroszexualitás jellemezte, a nyolcvanas–kilencvenes évek, valamint az elkövetkezendő évszázad első évtizede még a homoszexualitásé lesz. De vajon az ezután következő évtizedek szexuális forradalma minek a jegyében fog zajlani? Nem kell különösebb prófétai tehetség annak előrelátásához, hogy a hagyományos nemi értékeknek – vagy ahogy ők nevezik: tabuknak – melyek azok a bástyái, amelyekre a támadó erők legközelebb megpróbálják kitűzni a zászlójukat: az egyik minden bizonnyal a vérfertőzés (incesztus) lesz, míg a másik az ember és állat közötti nemi kapcsolat (szodómia). Nyilvánvalóan ezek legitimizálásáért síkraszállni ma még elképzelhetetlen, viszont az események logikája kétségtelenül ebbe az irányba fogja hajtani a ma még homoszexuális propagandistákat. Ha ugyanis az örömelvet alkalmazzuk, amely szerint mindenkinek jogában áll úgy élvezni, ahogy tud (feltéve, ha ezzel nem árt senkinek), akkor az, hogy a szodómia polgárjogot nyerjen, tulajdonképpen semmiféle akadályba nem ütközik. Hiszen nem árt senkinek! Tán még az állat is élvezi. E pillanatban a szodómia még ritka, de ha a megfelelő propaganda hatására a szodómiával kapcsolatos „természetellenes” ellenérzéseket sikerül kiküszöbölni, akkor egyre többen fognak az állatokkal való nemi kapcsolat útjára térni. Elvégre miért ne, ha egyszer jól esik? S csakugyan, ha kizárólag az örömszerzés és a nem-ártás elvét alkalmazzuk – mint ahogy a homoszexualitás esetében is –, akkor a szodómia a heteroszexualitáshoz képest pusztán csak más. Sőt a szodómia haladottabb formáiban esetleg tartósabb együttélés is kialakulhat (különösen magányos férfiak és nők esetében). Innen már csak egy lépés, hogy megjelenjék az igény a kapcsolat törvényesítésére, amelynek kiharcolása újabb nemes feladat elé állítja majd propagandistáinkat. Mert miért ne?... És szóról szóra ugyanezt mondhatjuk el a vérfertőzés vonatkozásában is.
Nem minden jelentőség nélküli, hogy a szexuális forradalom kérlelhetetlen propagandistái, akiknek figyelme egészen a homoszexuálisok gyermek-örökbefogadásáig kiterjed, miért feledkeznek meg az egyik legmasszívabb szexuális taburól: a többnejűségről (poligínia). Ugyanis komoly jelentősége van annak, hogy miért éppen a többnejűség, ez a valóban hagyományos tabu az, amelynek ledöntése érdekében egyetlen szót sem lehet hallani. A többnejűség tiltása ugyanis mind vallási, mind pedig jogi alapon teljesen indokolatlan, sőt tarthatatlan. És mégis, propagandistáinknak eszébe sem jut, hogy szavukat felemeljék a szabadság e korlátozása ellen. Aligha járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy ennek oka a többnejűség erősen patriarchális jellegében keresendő, és a patriarchális szemlélet erősödését a modern kultúrában éppen propagandistáink kívánják a legkevésbé. A többférjűségért (poliandria) alighanem szívesen felemelnék a szavukat, viszont jól tudják, hogy a többférjűségért való harc nem volna elválasztható a többnejűségért való harctól – s ugyanakkor azt is tudják, hogy a többférjűségnek semmiféle perspektívája és vonzereje nem lenne a modern világban, ellenben a többnejűség lehetőségét sokan kihasználnák. A liberális elvekből kiindulva tehát nagyon is indokolt lenne a poligámia érdekében harcot indítani, hiszen ennek – a homoszexuális házassággal ellentétben – még vannak hagyományos gyökerei is (a többférjűségnek is!). Hogy ezt mégsem teszik, az éles fényt vet a közvélemény mélységesen manipulált voltára. Ugyanis témává csupán az lesz, amit témává akarnak tenni. És vannak dolgok, amelyeket, úgy vélik, jobb nem bolygatni, s amelyekről jobb bölcsen megfeledkezni.
Annak, hogy a többnejűség törvényesítése semmiképpen nem szolgálná propagandistáink céljait, van azonban egy másik oka is: tudniillik az, hogy az kiemelné a férfi és a nő természete közötti különbséget. Márpedig propagandistáink egyik célja éppen e különbség eltörlése lehetőleg minden területen. Ennek a jegyében zajlik a másság liberális kultusza, és ennek a jegyében zajlik az a folyamat is, amely lehetőleg mindent uniformizálni és standardizálni kíván. Éppen ezért szeretnénk itt rámutatni a férfiúi és a női természet különbözőségére, éspedig egy olyan területen, amelyen eddig azt – legalábbis tudtunkkal – még nem vizsgálták: a féltékenység területén. A férfiúi és a női féltékenység között ugyanis alapvető különbség van. Ez a különbség, éppen mert alapvető, nem pusztán mennyiségi, noha mennyiségileg is kifejeződik: a féltékenység sokkal jellemzőbb a férfiakra, mint a nőkre. Ez azonban abból fakad, hogy a férfiúi és a női féltékenység között minőségi különbség van. A nők ugyanis csak akkor féltékenyek, ha erre nekik a férfiak okot adnak magatartásukkal. Nem így a férfiak! A férfiúi féltékenység bizonyos értelemben ok nélkülinek nevezhető, amennyiben oknak kizárólag a nő féltékenységre okot adó magatartását tekintjük. Jól tudjuk azonban, hogy ok nélkül nem történik semmi. Ilyen módon a férfiúi féltékenységnek is megvan a maga oka. Hogy ezt az okot felfedezhessük, érdemes megfigyelnünk, hogy a férfiak – még akkor is, ha okuk lenne rá – csak elvétve féltékenyek arra a másik férfira, akit ők mutattak be feleségüknek. Pedig a férjek felszarvazói elsősorban ezek közül kerülnek ki. Az eset többnyire úgy szokott történni, hogy már mindenki tud a viszonyról, csupán a férj nem, noha a flörtök gyakran a szeme előtt zajlanak. A nők az ilyet rögtön észreveszik férjükkel kapcsolatban, s ilyen módon őket sokkal nehezebb orruknál fogva vezetni, mint a férfiakat. A férfiúi féltékenységnek, a híres „zöld szemű szörnyetegnek” az okát tehát nem itt kell keresnünk. A férj szemében viszont gyanús a feleség minden olyan férfiismerőse, aki nem az ő, vagyis a férj révén került kapcsolatba a feleséggel. És ezek között is különösen azok a gyanúsak, akik a feleséget már azelőtt ismerték, mielőtt a férj megismerte volna. De nem kerülnek sokkal kedvezőbb elbírálás alá azok a férfiak sem, akik már a férj és a feleség megismerkedése után, de nem a férjen keresztül ismerkedtek meg a feleséggel. A féltékenység oka mindkét esetben ugyanaz: a férj a feleség életének bizonyos területein, bizonyos aspektusaival kapcsolatban leküzdhetetlen hátrányban van ezekkel a férfiakkal szemben. Hiszen azok a férfiak, akik a feleséget már hamarabb ismerték meg, mint ő – vagyis a férj –, vagy azok, akik a feleségnek olyan élettevékenységeit, életmegnyilvánulásait is ismerik, amelyeket ő nem – vagyis akkor is látják, hallják stb., amikor ő nem –, e szempontokból jobban ismerik a feleséget, mint a férj. ők, ha csak mellékes területeken is, de előnyben vannak a férjjel szemben, éspedig behozhatatlan előnyben. Éppen ezért akit a „zöld szemű szörnyeteg” elragad, az nincs tekintettel a személyre: a leglehetetlenebb „vetélytársakra” is képes gyanakodni, olyannyira, hogy az a nő számára gyakran már megszégyenítő. A nő ezt a fajta „ok nélküli” féltékenységet nem ismeri, és csakugyan, a „zöld szemű szörnyeteg” valahány irodalmi leírása között egyet sem találunk, amelyben e szenvedély elsőrendű áldozata nő lenne. A női féltékenység mindig két lábbal áll a realitás talaján. A férfi féltékenysége viszont bizonyos értelemben irreális szférákban mozog: vagy minden látható ok nélkül és őrülten féltékeny, vagy a bárgyúságig vak, amikor pedig nagyon is oka lenne féltékenykedni; és az sem ritka, amikor ez a két magatartás egyszerre jelentkezik.
A nő reális féltékenysége szoros kapcsolatban áll azzal, hogy őt még mind a mai napig elveszik, s ő a férjéhez hozzámegy. A nő ezért a házasságban a birtokoltság állapotában van (vö. „házassági szerződés”, „eladó sorba került leány” stb.). A birtokló a férfi. És aki birtokló, az nem tűrheti, hogy ahhoz, akit ő birtokol, bármilyen tekintetben vagy vonatkozásban is több köze legyen másnak, mint neki. Nem tűrheti, hogy az ő birtokosi jogai bármilyen értelemben is csorbuljanak. A férfi irreális féltékenységének hátterében ez a kizárólagosság-igény van: teljesen és kizárólagosan birtokolni a nőt annak minden életaspektusával egyetemben. Viszont a nő számára – akinek féltékenysége reális típusú – a birtokoltság tudata csupán azt követeli meg, hogy birtoklója birtokolja őt. Ezért csak akkor lázad, ha ezt a birtokviszonyt veszélyben látja. Nem a birtokoltság teljessége érdekli – mint a férfit –, hanem a puszta birtokviszony. Másképpen – és a problémát élére állítva – úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy míg a férfi számára a nő a fontos – de nem mint adott személy, hanem mint birtokolt teljesség –, addig a nő számára a kapcsolat: a birtokviszony. Ezért van az, hogy a többnejűség a házasságnak a premodern típusú civilizációkban természetes formája volt, míg a többférjűség valamely külső kényszer hatására kialakuló deviáció csupán. A nő féltékenységét ugyanis alapjában véve nem sérti a többnejűség (hiszen a nő, mint a birtoklás tárgya, ugyanúgy birtokolt, mint a monogám házasságban), míg a férfi féltékenységét a többférjűség minden szempontból mélyen sérti (hiszen a birtokon osztoznia kell). Ugyanis az, hogy – szigorúan birtokjogi nyelvezetre lefordítva – egy ember több dolgot birtokol, a lehető legtermészetesebb dolog; viszont az, hogy egy dolgot többen is birtokolnak, komoly bonyodalmakhoz vezethet. Ezért a többférjűség sosincs kifejezett matriarchátus nélkül (különben ilyen helyzetet a férfi nem is viselne el), amelyet viszont éppen az jellemez, hogy a nők csak a férfias magatartástípusok egy részét birtokba véve képesek a társadalomban a meghatározó szerepet betölteni.
Ne kerteljünk, hanem minden szépítés nélkül szögezzük le, hogy a homoszexuális propaganda megfogalmazott vagy megfogalmazatlan, tudatos vagy öntudatlan célja az ember lerántása. A harc az ember ellen folyik, minden területen, összehangoltan. Előbb megfosztani az embert isteni, transzcendentális normáitól, majd megfosztani pusztán emberi, immanens normáitól is, hogy aztán ezt a mélyen emberalatti szintre süllyesztett embert mindenek mértékévé tegyék, és istenítsék. Még csak véletlenül se maradjon valami vagy valaki a világban, ami vagy aki magasrendű, tiszta, szép, magasztos, nemes. A tévé ünnepelt műsorvezetője – voltaképpen egy tőrőlmetszett nímand – arról beszél, hogy számára mennyire szimpatikus volt Scorsese Krisztusa, akit a film éppen olyan gyarlónak, esendőnek, bűnösnek mutat, mint amilyen akárki közülünk. Sehol nem nyilvánul meg tisztábban a propagandisták közvetlen motivációja. Nemcsak kiküszöbölni a magasrendűt, a szentet és a nemest, de megrontani, bemocskolni, pervertálni is azt: igazi kielégülést csak ebben találnak a közvéleményt befolyásolók. Mert e szavaktól – megtoldva még a „renddel” – úgy rettegnek, mint ördög a szenteltvíztől: legszívesebben még a szótárból is kitörölnék őket. És mi más ez, mint a lealjasításban való kéjelgés. Ez a lerántás öntudatlan mozdulata: mindenkit, aki magasabban van nála, lerántani a maga szintjére, mert nem viseli el a magasrendűt. Ugyanis zavarja önmagáról kialakított képében. Nemes és szent vagy egyáltalán nincs, vagy az egész nem más, mint „papi csalás”; vagy ha mégis van, akkor azt le kell rántani.
Talán mondanom sem kell, hogy ennek a beállítottságnak milyen szoros a kapcsolata az egyenlőség eszméjével. Mert az egyenlőség eszméje – jobban mondva babonája – nyilvánvalóan nem a tiszta és magasrendű, nemes emberben született meg, hanem a mocskos és alacsonyrendű, nemtelen emberben. Mert lerántani sokkal könnyebb, mint felemelni. Lerántani csak egyszer kell valakit, aztán magára lehet hagyni. Ott marad. Az emelkedéshez azonban mindig saját erő kell. Ez a nivellálás, vagyis az értékektől való megfosztás értelme, amely oly szoros kapcsolatban van az entrópia fizikai fogalmával. Egyenlőség csak lent jöhet létre; az érték hierarchikusan differenciál. És egy olyan kultúra, amely a magasrendűt, a nemest, a tisztát és szentet nem viseli el, s amelyik azt hiszi, hogy a méltóságot osztogatni lehet (Dignity for all – Méltóságot mindenkinek! – ahogy a szlogen mondja), s az nem egy belső tartás eredménye, az tökéletesen jellemezhető egyetlen szóval: nemtelen.
A kidolgozás alatt álló új embertípus vallása a másság liberális kultusza, amely mindenféle érték értéktelenségét vallja és – ami még szimptomatikusabb – hirdeti. A televízió- és a rádióadók egyre burjánzó homoszexuális műsorai voltaképpen heteroszexuálisoknak szóló homoszexuális propagandaműsorok – olyan propagandaműsorok, amelyek csak ebben a relációban ismertek: homoszexuálisaknak szóló heteroszexuális propagandaműsorok ugyanis nincsenek. S hogy ez a propaganda már verbálisan is mennyire ellentmondásos, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy éppen azok beszélnek tele szájjal a másság tiszteletéről, akik az ugyanolyan neműek felé vonzódnak, s miközben önmagukat eufemisztikusan „melegnek” nevezik és neveztetik, a normális szexuális beállítottságú embereket burkoltan „hidegnek” (vö. frigid) minősítik. A propagandának ugyanerről a tövéről, ugyanezzel a logikával összhangban fakad egy másik hajtás is, amely a négerek vonatkozásában már csak a „színesbőrű” megnevezést hajlandó elfogadni: ez ugyanis túl azon, hogy a fehérek „színtelen bőrűnek” minősítését foglalja magában, egyúttal szemérmetlen hazugság is, ugyanis a négerek bőrének rendes színe minden, csak éppen nem színes (vö. színes televízió).
Mindazonáltal figyelmeztetnünk kell azokat, akik az események mozgatóinak hiszik magukat, hogy az általuk be nem látható háttérből, a kulisszák mögül ők is mozgatva vannak. Fentebb utaltunk a balekok tömegeire, akik valóban az emberi lét kiteljesedését várják a homoszexualitás normalizálásától. Meg kell mondanunk, hogy akik e balekok mögött állnak, éppúgy balekok a hátterükben álló személyiségek vagy erők szempontjából. A sötét oldalnak, vagy úgy is mondhatnánk, hogy a fordított hierarchiának ugyanis az a természete, hogy a balekok mögött mindig olyan balekok állnak, akik magukat autonóm irányítóknak tekintik. Az események, amelyeket hitük szerint ők hoztak mozgásba, éppen azért fogják őket is maguk alá temetni, mert saját mozgatott voltukat képtelenek átlátni. A felidézett és nem teljesen átlátott – s ilyen módon nem uralt – folyamatok ugyanis kényszerítő belső logikával rendelkeznek. Jól látható ez a társadalmi-politikai forradalmakban: az igazi forradalom igen gyakran maga alá temeti azokat is, akik önmagukat a forradalom kirobbantóinak gondolták. S ez a szexuális forradalom kapcsán sem lesz másképpen, noha ez a visszaütés egyáltalán nem biztos, hogy a szexualitás szintjén fog végbemenni. Mindenesetre e marionettfiguráknak, akik azt hiszik, hogy saját kényük-kedvük szerint mozgatják a tagjaikat, e „szabadgondolkodóknak”, akiknek a valódi szabadságról sejtelmük sincsen, figyelmébe ajánlom Vlagyimir Szolovjov Antikrisztusának utolsó fejezetét. Azokat, akik most lelkes destruktőrei az emberi kultúra még fennálló néhány morális kötöttségének, a háttérerők, miután végrehajtatták velük a feladatot, úgy fogják félresöpörni az útból, mint ahogy a forradalom félresöpri szülőit és gyermekeit. De akkor már késő lesz észbe kapni. A „Nagy Koppanás” szükségképpen csak akkor következhet be, amikor a feleszmélés az események adott irányba – lefelé – való rohanását már nem befolyásolhatja.
Nem is olyan rég még az volt a kérdés, hogy a cél szentesíti-e az eszközt. Azóta ez a kérdésfelvetés, függetlenül attól, hogy a válasz igenlő vagy tagadó, elavult. A homoszexuális propaganda célja és eszközei teljes összhangban vannak: a nemtelen célokat nemtelen eszközök szolgálják A homoszexualitásnak mint a heteroszexualitáshoz képest pusztán másnak az elfogadtatása csupán eszköze egy mélyebben fekvő szándéknak. Annak, aki ezt látja, nem szabad felülnie a homoszexuális propagandistáknak. Ez utóbbiak ugyanis a homoszexualitás-ellenesség életrehívásával, s aztán ennek inhumánus, intoleráns voltára való rámutatással kívánják saját pozíciójukat megerősíteni. A homoszexualitás azonban nem bűn, nem vétek; aki homoszexuális, az nem elítélendő, megvetendő, lenézendő – hiszen az, aki valóban homoszexuális, csupán elszenvedi a homoszexualitást; ellenben az a szemlélet, amelyet a homoszexuális propaganda hívei magukévá tettek, s amelybe balekokként tömegeket – s ezen belül homoszexuálisok tömegét – ugrattak be, s amely szerint a homoszexualitás éppen csak más, mint a heteroszexualitás – nos, ez a szemlélet nagyon is elítélendő, megvetendő és lenézendő, nagyon is bűn és vétek: közvetlenül az ember értékeszméje ellen irányuló támadás.

2011. június 24., péntek

Stohl: Bünös vagy nem bűnös

Milyen furcsa, hogy egyesek sajnálják ezt az embert, pedig bűncselekményt követett el. Igaz nem előre megfontoltan, de akkor is a bűn az bűn. Bekokainozva és ittas állapotban közúti balesetet okozott, amiben egy ember súlyosan megsérült, csak a Jóistennek köszönhető, hogy nem történt tragédia. Az egyenesen felháborít, hogy az un. nemzet színészei: Bodrogi, Törőcsik - ennyit róluk, nem is várok többet -, a nemzeti igazgatója a rózsaszín háromszöges Kurföldi Roberta és a hozzá hasonló szintén deviáns Kurta János színészek kiálltak Buci mellett. De mi mellett is álltak ki valójába? Kiálltak a törvénysértés mellett, a hazudozás, a hatóság félrevezetése, a kábítószer fogyasztás és az ittas vezetés mellett. Ezek után pedig elvárják, hogy "szegény" és "ártatlan" Bucit a bíróság felmentse, mintha mi sem történt volna. Attól, hogy valaki elkövet egy hibát és ezt megpróbálja helyrehozni - nagyon helyesen - vagy megbánást tanúsít, még ugyanúgy bűnhődnie kell. A törvény mindenkire egyformán vonatkozik, kicsire nagyra egyaránt, nincs kivétel. Fogadja el ezt Buci is és ne bújjon a gyermekei, a családja, a barátai meg ki tudja még mi mögé. Mutasson példát és vállalja a felelősséget és a következményeket a tetteiért. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a félnótás Tóta végbél Árpád, a szánalmas kis blogján, egy sort sem írt a történtekről, nem akarok célozgatni, de ez nekem nagyon furcsa, gondolom a faj- és sorstársakat nem illik kicikizni, na ez aztán a nagy megmondó ember.)

2011. június 23., csütörtök

Petőfi Sándor: MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET...



Petőfi Sándor: MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET...

Mit nem beszél az a német,
Az istennyila ütné meg!
Azt követeli a svábság:
Fizessük az adósságát.

Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!...

Ha pediglen nem fizetünk,
Aszondja, hogy jaj minekünk,
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!...
Hadat nekünk ok izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.

Lassan, német, húzd meg magad,
Könnyen emberedre akadsz;
Ha el nem férsz a borödbe’,
Majd kihúzunk mi belole!

Itt voltatok csókolózni,
Mostan jöttök hadakozni?
Jól van hát, jól van, jojetek,
Majd elválik, ki bánja meg.

Azt a jó tanácsot adom,
Jojetek nagy falábakon,
Hogy hosszúkat léphessetek,
Mert megkergetünk bennetek.

Fegyverre nem is méltatunk,
Mint a kutyát, kibotozunk,
Úgy kiverünk, jobban se’ kell,
Még a pipánk sem alszik el!

Pest, 1848. május

Üzenet Simon Pereznek (csak kép)

végr

El a kezekkel Görögországtól!!!!!!!

Mint ahogy a címben is írtam: El a kezekkel Görögországtól! - és ezt halálosan komolyan gondolom. Nem viccből írom ezeket le sajnos, hanem nagyon komoly meggyőződésből. Ugyanis jelenleg ott tartunk, hogy bizonyos hatalmi-gazdasági körök a kicsinyes és önző érdekeiket szem előtt tartva a totális mélységbe szándékoznak taszítani a jelenleg gyenge gazdasági lábakon álló Görögországot, pedig ennek akár tetszik, akár nem idővel nagy ára lesz, és ha ezt nem ismerik fel, később még többet fognak veszíteni.

Itt az ideje, hogy az angol-német nagytőke magába nézzen egy kicsit és felismerje, hogy mindazok a problémák, amik a gazdasági válságokat okozta az elmúlt pár évben, azokban nekik is oroszlánrészük van. Nem lehet egy gazdasági modellt kizárólag a minél magasabb profitra és haszonra építeni, mert ha nem sikerül a várt profitot előteremteni, akkor az egész úgy dől össze, mint a kártyavár és ezt már korábban is láthattuk, mint 1929-ben, 1998-ben vagy legutóbb 2008-ban, de valahogy az az érzésem, hogy a nagytőke hatalmas urai, mintha nem is akarnának tanulni ezekből a leckékből.

Ebből pedig az következik, amit a becsület is diktál. Ha a profitból is kivetted a részed, akkor éppen itt az ideje, hogy az adósságból is kivedd a részed, mert ez így fer. Az nem működik, hogy országokat tesznek tönkre a minél nagyobb haszonért, amikor pedig az általuk előidézett válság beüt, akkor foggal-körömmel követelik maguknak a kieső hasznot.

Hagyják élni Görögországot, hogy maga oldja meg a problémáit, a maga módján, és ne úgy, hogy egyes üzleti körök rákényszerítik akaratukat és semmi mozgásteret nem hagynak a bajba jutott országnak, ezzel pedig nagyon erősen beleavatkoznak az ország belső ügyeibe, tehát ha már segítünk akkor valós segítséget adjanak, ne pedig az akaratunkat erőltessük a gyengébbre.

Úgy látom Görögország lett az első olyan ország, amit az EU urai közvetlenül az uralmuk alá hajtottak vagy legalábbis akarnak. Fillérekért kivásárolva a görögök legértékesebb nemzeti vagyontárgyait. Úgy nézz ki ez lesz a recept. Csatlakozz a közös valutához, ez legyen a célod, majd adósodj el teljesen, ezután az EU-tól látszatsegélyeket kapsz, amivel valójában a felszín alatt az EU urai a saját holdudvaruk zsebeit tömik meg szépen. 

A végeredmény eltüntetett milliárdok, amit senki nem keres, ha mégis akkor meg te vagy a felelős az eltűnéséért és rövid láncon tartott, egymáshoz szorosan kapcsolódó európai államok, innen már csak egy lépés az európai szuperállam: az Európai Egyesült Államok, és a végső cél egy szűk csoport ellenőrzése alatt álló világkormány felé. Köszönöm de én ebből nem kérek, és szerintem a görögök sem.

2011. június 15., szerda

Válság a cirkuszban (csak kép)


Tizennégy szexmunkás a magyar valóságshow történetében (velvet.hu)


2003 óta tizennégy magyar valóságshow szereplőről derült ki, hogy pornózott és/vagy prostituáltként dolgozott. Így szezon végén összeszedtük őket, ön pedig megszavazhatja, melyik esetben lepte meg a legjobban a szexmunkásság híre. 10 pontot adjon annak, akinél majdnem sokkot kapott, 1 pontot annak, akinél már ránézésre tudta.


01. Pandora

Németh Judit, alias Pandora volt az, akiről a valóságshow-k történelmében először derült ki, hogy korábban pornózott. A Samantha, Vicky, Judit Nemyo és Pandora művésznevekkel tevékenykedő ValóVilág-szereplő sokáig tagadta, hogy ő szerepelne a kőkemény pornókban (az egyikben maga Woodman bácsi is felpróbálta), később azzal a mesével állt elő, hogy egyszer, csakis egyszer történt meg a dolog, amire egyébként kényszerítették, stb. (vagyis az ilyenkor szokásos szöveg).

02. Jerzy

A ValóVilág történetében a negyedik széria mutatta fel a legtöbb pornóst és kurvát: a sort Jerzy kezdte, akiről már pár nappal a beköltözése után kiderült, hogy melegeknek szóló oldalakon mutogatja a farkát, sőt, tükörre veri. A Marek Pietrak fedőnévvel dolgozó chippendale fiú múltjáról egyébként a csatornának már a kezdetektől tudomása volt: “Amikor elmentem a castingokra, vittem magammal a belamis képeket, mondtam, hogy ez vagyok én, ez az összes bűnöm, kellek így vagy nem kellek. Volt bennem rossz érzés emiatt, amikor beköltöztem, de akkor kellett a pénz, ezért csináltam. Nem vagyok erre büszke. Egyetlen egy embernek ártottam, saját magamnak” – mondta a Velvetnek VV Jerzy a műsor fináléja után.

03. Gigi

A testvérpár lánytagjáról olyan filmek láttak napvilágot, amiben Gigi véres-erotikus leszbikus szexjelenetekben vesz részt. Ugyan az exvillalakó a felvételeken fehérneműben gyilkolássza maga körül a félmeztelen lányokat, ez a műfaj a felnőtt filmeken belül is a bizarr kategóriába tartozik. Rácz Ildikó, aki a műsorban meggyőzően alakította az erkölcscsőz szerepét, a szembesítés után annyit mondott, az egész csak poénkodás volt, az ilyen videókon inkább nevetni kellene

04. Gina

A Villa Asszonya úgy vélte, jobb, ha az emberek az ő szemszögéből ismerik meg történetét, ezért még a beköltözés előtt mesélt prostituált múltjáról a sajtónak. Az asszony tizennyolc éves korától kezdve öt éven keresztül kurválkodott, férjét, Kristófot három évvel később ismerte meg. Miután Gina feladta a játékot, egyik ismerőse egy nézeteltérés miatt szexképekkel szerette volna lejáratni, amiket felrakott az internetre és elterjesztette, hogy az exvillalakó még mindig hirdeti a testét. A szarkavarás viszont kiderült, ennek ellenére Gina nem tagadta, hogy ha férje egyszer elhagyja, és ismét anyagi gondjai támadnának, visszamenne prostinak.

05. Szandika

A műsor ideje alatt semmi kompromittáló dolog nem derült ki a villa műanyagtündéréről, ám kiesése után egy őszinteségi roham alkalmával bevallotta, hogy korábban ő is az utcán kereste a kenyerét. Szandika két hétig árulta a testét egy szénégető mellett, de mint mondta, hamar észbe kapott és otthagyta az egészet. Erről egyébként legjobb barátja és akkori szállásadója, Sanyi is csak az újságokból értesült.

06. Szalontai Ágnes

A Viasat3 valóságshow-jába topless táncosként és modellként bekerülő Szalontai Ágnesről először az derült ki, hogy több Forma1-es pilótával (többek között Kimi Räikkönennel és Mark Webberrel) is lefeküdt. Később egy internetes adatlapja került elő, amiben callgirl-ként hirdette magát, és nem sokkal később a pornói is napvilágot láttak. Pandorához hasonlóan Szalontai is állította, hogy voltaképp bűntény áldozata lett, mert Pierre Woodman valamit beletett az italába, így esett, hogy hol három pasi kapta közre, hogy csajokkal leszbizett a kamerák előtt.

07. Varga Balázs

Szólóban nyomta az Édesnégyes főszereplője a kamerák előtt, de ez sem szolgált Varga Balázsnak mentségül, amikor Szabó Zsófi a sajtótól megtudta, hogy választottja melegeknek szóló pornóoldalakon szerepel. A húszéves felszolgáló Hajdú Péter műsorában lapátra is került, pedig akkorra már túl volt egy-két smároláson a Jóban Rosszban sorozatszínészével.

08. Elizabeth

Ha Zana József úgy dönt, hogy az Elizabet nevű asszonyt választja magának az Édesnégyesben, Ganxsta Zolee egy kőkemény nagymama- és animal pornóst kapott volna mostohaanyának. A felnőtt filmek világában Renátaként ismert asszony 60 évesen csöppent bele a szakmába, és ugyan a műsor után úgy nyilatkozott, egy ideig nem szeretné folytatni, a soron következő Erotika Kiállításon már munkáért kuncsorgott.

09. Zsóka

Zana József háreméből később a Zsókáról derült ki, hogy pénzért árulja a testét: a háromgyerekes asszony nemcsak prostiként, hanem pornósként is nyújtott szexuális szolgáltatásokat. Zsóka az adatlapja szerint több férfit, nőket és párokat is bevállalt, és nem állt tőle távol a szado-mazo és a bizarr szex sem. A Tv2 egyébként úgy nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, hogy olyan szereplőket kerestek a műsorba, akik odavannak azért a celebért, aki mellett feltűnnek a képernyőn, nyitottak egy új kapcsolatra és képesek fesztelenül viselkedi a forgatások alkalmával. „Magunk is meglepődtünk, amikor kiderült, hogy egyikük felnőtt filmekben látható, a másik szereplő pedig a világhálón fedi fel bájait" – szólt a nyilatkozat.

10. Duhaj János

Férfiprostiként kezdte, később pedig Németországban pornózott Duhaj János, aki Benkő Dániel kidobott arajelöltjének a kegyeiért versenyzett a műsorban. Az expornós tizenöt évnyi aktív munka után jött vissza Magyarországra, itthon pedig férfiakat kezdett nők számára kiközvetíteni, vagyis strici lett. Duhaj aztán Juszt László egyik műsorában a kamerák előtt vallotta be, hogy tulajdonképpen mivel foglalkozik, majd attól tartva, hogy letartóztatják törvényellenes tevékenysége miatt, gyorsan bezárta a boltot.

11. Brigitta

Még mielőtt Alekosz társkereső műsorának villájába beköltöztek a csajok, kiderült, hogy egy prostituált már biztosan van közöttük. Brigitta úgy vállalta a szereplést, hogy az RTL Klubos adatlapján is egyértelművé tette, hogy kurva, már akinek egyértelmű az escortmunka jelentése. Egy nappal a műsor kezdete után egyébként előkerültek a lány meztelen fotói is. 

12. Beatrix

A várakozásnak megfelelően nem sokkal később újabb két arajelöltről derült ki, hogy szoros kapcsolatban vannak a szexiparral: a testvérpárosról. Beatrix az hírek szerint leginkább külföldön árulta a testét, de Magyarországon is dolgozott. A nő egykori kuncsaftja a Blikknek úgy nyilatkozott, összemelegedtek és úgy gondolta, Beatrix - akire a férfi állítása szerint az elmúlt két évben négymilliót költött – jó útra fog térni a kedvéért. Az Attilaként megnevezett forrás végül úgy bekavart, hogy Alekosz kidobta a műsorból Beatrixot, aki mindent tagadott és bosszút forral annak ellenére, hogy pasija számlákkal igazolta kitartottságát.

13. Magdi

A Blikk információi szerint Magdi csak külföldön dolgozik, hirdetését pedig testvérével együtt leszedte, még mielőtt beköltöztek volna a villába. Az arajelölt fotói egy erotikus masszázst ajánló oldalon is szerepelnek Jessica néven, a Bors hívására a telefont egy asszony vette fel, aki azt állította, a fiáé a telefon és nem ismer semmilyen Jessica nevű nőt.

14. Barbara

A Szerelem a legfölsőbb szinteken című műsor negyedik prostija Barbara, akit az utolsó pillanatig naiv, szende lánynak hittek mind a nézők, mind a szereplők. Pedig a 25 éves lány szinte mindent bevállalt, amiért megfizetik a férfiak. Barbarát Alekosz nem menesztette múltja miatt, - legalábbis nem egyből. A lány kiesése után úgy nyilatkozott a Velvetnek, hogy csak nagyon rövid ideig kurválkodott, amit azóta megbánt és nagyon szégyelli. 

Jobbik IT - ALAPÍTÓ NYILATKOZAT

Rendőrségi taktikák a tüntetők ellen (csak kép)


2011. június 14., kedd

LINKEK: Ezt érdemes mindenkinek megnézni! (linkgyüjtemény)

LINKEK: Ezt érdemes mindenkinek megnézni! (linkgyüjtemény)


A linkgyűjtemény folyamatosan frissül.....

Ha valaki, tud egy jó és érdekes linket az írja meg nekem és felrakom ide.

Szabadkőművesség: http://www.youtube.com/watch?v=iwJX4y4FfFE

Választás 2010: http://www.youtube.com/watch?v=2xXcLAd8ksw&feature=related

Beismerő vallomás: http://www.youtube.com/watch?v=jHXqsJNoEKY&NR=1

Talmud: http://www.youtube.com/watch?v=rg4AEBXZWkg&NR=1

Izrael nem reklámozott története:
http://www.youtube.com/watch?v=Q8uKTtJ-RLI&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=0aN5GHUOU5M&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=1r7snqJjb8c&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=jII0SnLgE7Y&feature=related

Egy liberálisnak mindent lehet? : http://www.youtube.com/watch?v=zHFftVGlZnA&feature=related

Dobrev Klára vallomása: http://www.youtube.com/watch?v=_Tpm_KE8LbE&NR=1

Civilizáció vs. barbarizmus: http://www.youtube.com/watch?v=fHjCVPZhuFg&feature=related

Ha egy jót akarsz röhögni, egy félnótás, hogyan futamítja meg a bosszú népét:

http://www.youtube.com/watch?v=fvWFuqrcxZI



A 4-es metró (csak kép)

Fogy a német, még sem tesznek ellene semmit (ger-mania.hu)


Frankfurtban három, öt év alatti gyerek közül kettő külföldi szülőké. Berlin és más városok egész kerületeit töltik meg törökök, délszlávok. Sokan képtelenek a beilleszkedésre – pedig fogyatkozik a német lakosság, égetően kell a munkaerő
Az NSZK-ban már a 70-es évek óta csökken a születések száma és 2003 óta évente kereken 150.000 emberrel több hal meg, mint ahány születik. Ehhez járul még a jelentős kivándorlás: már második éve vagy 700.000 német hagyja ott a hazáját, elsősorban Svájcban, de sokan a tengerentúlon kezdenek új életet. Az egyensúlyról eddig az évente nagyjából hasonló mértékű bevándorlás gondoskodott. Főként Lengyelországból, de érkezik sok dél-európai, orosz, délszláv, közel-keleti - s persze magyar is. Az ország kereken 82 millió lakosából 15 millió a bevándorolt külföldi, vagy azok leszármazottja, emellett 7.3 millió külföldi állampolgár él a szövetségi köztársaságban.

A rengeteg külföldi – elsősorban persze a más kultúrkörből érkezettek – megosztja a társadalmat. A napokban ugyan a sportvezérek és a politikusok a sikeres integráció példájaként emlegették a Nationalelfet, amelyben a német focisták egyenrangú, elismert társa egy török, egy ghanai és egy tuniszi származású társuk. A felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy a példa távolról sem általános: a különböző kormányok erőfeszítései ellenére sok bevándorlót nem igazán sikerül beilleszteni a társadalomba. Gyermekeik közül minden ötödik nem végzi el az általános iskolát sem. Évről-évre lényegesen kevesebben szereznek akár szakiskolai végzettséget, mint a született németek és kevesebben tanulnak is tovább.
A számok már szélsőséges reakciókhoz is vezettek. Thilo Sarazzin, a Bundesbank elnöke és Berlin volt (szociáldemokrata) pénzügyi tanácsnoka kijelentette: a bevándoroltak gyenge iskolai eredményei kihatnak az egész lakosságra s így „természetes úton elbutulunk…” Török érdekképviseletek és mások uszításért feljelentettek a bankvezért. Nem kevés híve akadt egyébként annak az ötletnek, hogy a jövőben csak sikeres intelligencia-teszt alapján adjanak ki bevándorlási engedélyt. (- Na végre egy jó ötlet, én támogatnám.)

Az előírások, ha nem is ebben a tekintetben, de szigorodnak. Tavaly 96.000 külföldi kapta meg a német állampolgárságot, ami jóval kevesebb, mint még nem olyan régen: 2000, az új állampolgársági törvény bevezetése óta mintegy a felére csökkent a honosítások száma. Pedig a tapasztalatok szerint a befogadottak általában jól beilleszkednek: mig 1993-ban még minden harmadik bűncselekményt bevándorlók követtek el, ez az arány 21 százalékra csökkent. Egyébként nem kevés az illegálisan Németországban tartózkodók száma is: a hatóságok becslése szerint 200.000 - 460.000 között lehetnek.

Az illetékes kormánymegbízottnak a napokban kiadott jelentése szerint a magasan képzett bevándorlók szűk elitjével szemben áll a fiatalok növekvő rétege. Nekik képzés nélkül semmi esélyük a munkaerőpiacon. Ugyanakkor az említett elit tagjai gyakran tovább vándorolnak – mert Németországban megkülönböztetést tapasztalnak. Például már érkezéskor, mert nem ismerik el hazai diplomájukat. Őket Európa-szerte szívesen látják, hiszen több nyelvet ismernek és megtanultak a német szorgalommal, alapossággal dolgozni…

A szakértők figyelmeztetnek: valamit tenni kell, mert már 2015-ben 3 millió munkaerő hiányozhat a német gazdaságból s az adott demográfiai helyzetben az öregedő társadalmat, a milliónyi nyugdíjast valakinek el kell tartania. Megoldás csak kívülről jöhet.(? Megoldás csak belülről jöhet, ha Németország megszabadul a liberális és szociáldemokrata népirtó uszítóitól)

Megjegyzésem a cikkhez: Elég szomorú dolog ez, és ahelyett, hogy valós megoldásokat keresnének a probléma megoldására, inkább látszatmegoldásokat támogatnak; pl: a bevándorlást népszerűsítik. Elvetve ezzel az etnikai feszültségek, a félelem és a fajgyűlölet magját. Németország problémája egész Európa problémája. Ha a németek elbuknak, akkor ugyanez a sors vár az összes európai országra és nemzetre. Itt az idő cselekedni, itt az idő összefogni, különben 100 év múlva már nem lesznek európaiak Európában, hanem bevándorló nemzetté válik mint Amerika. A liberalizmus gyilkos mételyét mint rákos daganatot ki kell vágni, a dicső és szebb napokat megélt Európa testéből. A liberalizmus a emberiség történelmének legnagyobb népirtója. Ők nem fegyverrel, gázzal látható eszközökkel gyilkolnak, hanem gondolatokkal, meggyőzve az embereket, hogy mindaz amit képviselnek az jó, és csakis az a jó. Csak néhány példa: abortusz, eutanázia, bevándorlás, homoszexualitás stb. És miközben a holokauszttagadásért komoly börtönbüntetés jár - mert már ezt is elérték/elérik egyre több helyen, addig a liberalizmus bűneit nemhogy nem büntetik, de törvényileg még támogatják is, sőt követendőnek tekintik, sőt azt fogadva el egyedül jónak.

vége

Politikus a szexológusnál (csak kép)


Nagy Britannia új zászlaja (csak kép)


Az adóbevalás (csak kép)


Fontossági sorrend (csak kép)


A magyar demokrácia (csak kép)


Nincs korrupció (csak kép)


Nem az egyenruha teszi az embert! (csak kép)


Megszorítás (csak kép)


Az akasztás (csak kép)

Nemzeti konzultáció (csak kép)

A magyar építőipar jelene (csak kép)


2011. június 11., szombat

Kaki Olivio a vérbeli maj.... - bocsánat -"magyar"


A jelenleg és vagy 10 évvel korábban. A különbség a ruha.

Nyíregyháza szégyene!

Íme M. Judit - szerintem a kép alapján egyből mindenki rá fog ismerni, aki tősgyökeres nyíregyházi -, Nyíregyháza egyik legnagyobb szégyene. Egy tipikus semmirekellő, ingyenélő. Szégyen, hogy szeretett szülővárosomat ilyen véglények szennyezik be, de ezt már sajnos az elmúlt pár évtizedben kénytelen voltam megszokni.

Volt ő már minden, csak még akasztott ember nem. Persze nincs azzal semmi gond, ha próbálkozik az ember, ezt nem lehet senkinek a szemére vetni, de ha mindezt úgy teszi, hogy másokat kihasznál és közben mindenkit hülyének néz és csak a saját önző érdekeit tartja szem előtt, azt már nem lehet és nem is szabad szó nélkül hagyni.

Ő az a tipikus önző ember, aki elvárja az emberektől, hogy segítsenek neki, természetesen ingyen és bérmentve, és a hálát még hírből sem ismeri. Sőt rendszeresen átveri azokat, akik egy kicsit is segítenek neki, megígér fűt-fát, aztán amikor neki kellene viszonozni a szívességet, akkor mindent megtesz, hogy ezen kötelezettségének ne kelljen eleget tenni.

Úgy gondolja neki minden ingyen jár. Dolgozott több helyi rádió és televízió adónál, iskolákban, de mindenhonnan kirakták, nem véletlenül, mert nem voltak vele megelégedve, egy interjút vagy egy riportot sem tudott megcsinálni mások segítsége és ötletei nélkül. 

Elvégzett vagy négyféle lelkész- tanfolyamot, több főiskolát, de a diplomamunkáit mással készítette, persze Gyurcsány Ferenc után már nem kell semmin sem csodálkoznunk, szóval ez nem igazán meglepő a részéről. 

Tudni kell róla, hogy először szadesz színekben indult önkormányzati, majd tavaly 2010-ben függetlenként országgyűlési képviselő választáson, de még annyian sem szavaztak rá, amennyien a kopogtató cédulát neki adták, jobban mondva, akiktől kikunyerálta, mert biztosan nem önszántukból adták neki oda, vagy fizetett érte, de szerintem legalábbis azt ígérte, hogy fizet érte, aztán persze utólag futhatott mindenki a pénze után. 

Egy biztos ígérgetni azt tud, de a szavát sohasem tartja be. De mit is csodálkozunk, a fajtájától nem is várhat többet az ember.

2011. június 10., péntek

Nemzeti hőseink akcióban! (csak kép)


Mese a facebookról!

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, valahol a Kárpát- medence közepén egy Szemlőhegy nevű helyen élt egy ember, akit úgy hívtak, hogy Ferkó. Ez a Ferkó amolyan furcsány volt egy kicsit. Egyik reggel, mikor felkelt, szokásához híven odatáncolt az ablakhoz, még a reggelije a szokásos párizsis zsemle elfogyasztása előtt, és kinézett az ablakon. Látva azt a sok nyomorult, szegény és éhező embert, akiket ő meglopott, kifosztott, mindenféle pénzügyi trükkökkel, és akiknek egész nap reggel, délben és este csak hazudott, hirtelen megvilágosodott. - Úristen! - mondta, bár már ez is furcsa volt az ő szájából. - Nekem, azért vannak milliárdjaim, hatalmas villám és svájci betétkönyvem mert ezeket a szerencsétleneket kifosztottam, ez nem mehet így tovább! - ezután fogta magát, de előbb bekapott két párizsis zsemlét, és eltáncolt a bankba kivette a pénzét - az összeset, nem csak egymilliót - és szétosztotta, azok között, akiket "tisztességes munkával" kifosztott. De ez a furcsány Ferkó, még mindig nem érezte magát jól. Ezt meg is írta gyorsan a blogjába. Valami még mindig nyomta szegénykének a lelkét. ÁÁÁÁ Sukoró! - kiáltott fel. Gyorsan eltáncolt a legközelebbi rendőrségre berontott és azt kiabálta:- Biztos urak! Bűnös vagyok, csukjanak le és zárjanak börtönbe és ha lehet Sztojka Iván, Raffael Sándor, Német Gyöző és az olaszliszkai "ártatlan" emberek mellé, mert cigánybűnözés nincs, ezért nincs miért félnem. Legfőképpen tőlük! És követelem, hogy életem végéig tartsanak ott. - a biztos urak örömmel teljesítve kérését, azonnal be is zárták, most ez a furcsány Ferkó valahol egy sötét cellában, "barátságos, ártatlan, munkaszerető romákkal" összezárva él, táncol nekik és írogatja a blogját, - Ugye milyen hihető? Hogy nem az? Ne haragudj, de ha a Jobbikra szavazó Dani és Peti nevezetű drogos melegpár esete igaz, ez miért ne lenne az? Amúgy engedélyezem a Népszavának, hogy ezt a hihető történetet is leadják! :))))

Egy "talpig" német!

Egy "talpig" német!


Íme Philip Rössler egy "talpig" német, aki Németország egyik egészségügyi minisztere volt, a német Barack Obama, a liberális FDP (német SZDSZ) új vezetője. Milyen jövő vár ránk és Európa népeire ezek után? A gyilkos métely egyre csak növekszik!
Ő az új európai ember, egy kivert ázsiai? 

Európa szégyene!

SZDSZ metamorfózisa: LMP? (csak kép)


No komment, a képhez!

Egy vérbeli elempés, Kaki Olivio! (csak kép)



Íme az LMP (Lehet Menni a Picsába) VI. kerületi önkormányzati képviselője, a kép önmagáért beszél, nekem ezek után nincs is kérdésem, ezzel a pártocskával kapcsolatba. Nemzetünk újabb szégyene! Ő is egy új európai, új magyar szardarab.

Barikádról.....

Ma reggel, amikor dolgozni mentem, és a buszmegállóban vártam a buszt, feltűnt, hogy egy alacsony, ötven körüli, őszes, kopasz úr a Barikád című hazafias újságot olvassa. Aztán amikor az Örsön, felszálltam a metróra, ott meg egy szintén ötvenes, vöröses hajú hölgy kezébe szúrtam ki az újságot. A történtek egyből jó érzéssel fogtak el. Pontosan nem tudom mi lehetett az oka, hogy pont ők, ezt a hazafias újságot olvassák, de megmondom őszintén, hogy nem is érdekel, az a lényeg, hogy olvassák. Ilyenkor persze mindig eszembe jutnak azok, akik a párt sírját ássák és a végét jósolják. Csak azt felejtik el, hogy sok ember csalódott már az elmúlt 20 évben a Fideszben és az MSZP-ben, azokról meg nem is beszélve, akik a cigányok terrorját kénytelenek elviselni nap mint nap, miközben azok, akiknek ez lenne a dolguk, természetesen nem tesznek semmit, és a bűnözőket védik. Az igaz magyaroknak már csak a Jobbik maradt, mint utolsó szalmaszál. Minél többen olvassák a Barikád című hazafias újságot annál jobb. Én is ha tehetem, megveszem és elolvasom.

2011. június 9., csütörtök

Holokausztagadásról.....



Mivel nem szeretnék senkit és semmit megbántani ezért szeretném leszögezni, hogy nem szeretnék semmit sem tagadni, aki ilyen következtetéseket von le az alaptalan vádat fogalmaz meg ellenem, pusztán egy törvénnyel szemben fogalmazom meg a véleményemet., ezért a hogy mint történelmi eseményt és a holokauszttagadást válasszuk külön egymástól. Én a holokauszttal mint történelmi eseménnyel nem kívánok foglalkozni mert az nem az én tisztem. A történészek feladata megállapítani, a fellelhető hiteles források alapján, hogy mi is történt és nem a laikusok, amatőrök és politikusok feladata. Csak is kizárólag a holoauszttagadással mint törvénnyel szeretnék foglalkozni. Amivel mint hibás törvénnyel nem értek egyet. A történelem megállapítása a történészek feladata, a politikai döntéseket pedig a politikusoknak kell meghozni. A kettőt nem szabad és nem is szerencsés összekeverni és összemosni, mert annak a jövőre nézve beláthatatlan következményei lehetnek.

A második világháborúval kapcsolatban nem értek egyet azokkal, akik azt állítják hogy csak atrocitások történtek és azokkal sem értek egyet, akik azt mondják, hogy nem történtek atrocitások. Az igazság valahol a kettő között van véleményem szerint. Atrocitásokat és visszaéléseket - oldaltól függetlenül - mindenhol elkövettek. Ez alól nem kivétel sem a német, sem az amerikai sem az orosz haderő gyakorlatilag minden hadviselő követett el visszaéléseket. Egy háborúban nagyon nehéz szétválasztani a parancsot teljesítő és hazáját szerető katonát, és a vérszomjas tömeggyilkos. Nem beszélve arról, hogy sokszor a kettő nagyon is átfedi egymást. És aki hős az egyik, az egy tömeggyilkos a másik szemében, de ezt most nem ragoznám. Csak fontosnak tartottam ezt elmondani.

Ha magát a törvényt nézem súlyosan korlátozza a szólás a véleménynyilvánítás és a gondolat szabadságát. A XX. század végére elértük, hogy nyíltan lehet kritizálni politikusokat, történelmi személyeket meg lehet őket kérdőjelezni, kétségbe lehet vonni a jó szándékukat, továbbá lehet tagadni isten létét, a vallások igazságait és meg lehet kérdőjelezni minden történelmi eseményt. Az egyház évszázadokig ragaszkodott a dogmáihoz, aminek - személyes véleményem szerint - egyenes következménye lett az a borzalom, amit holokausztnak nevezünk. A tisztánlátást nem lehet törvényekkel korlátozni. Helytelennek tartom, hogy törvények írják elő az egyéneknek, hogy egyes dolgokról, hogyan gondolkodjanak. Az igazság az egyetlen egyen az bármennyire is fájdalmas mely megnyugvást és megbékélést hozhat a jövő nemzedékeinek számára. Igen szembe kell nézni a múlttal és el kell fogadni mindenkinek, hogy történtek olyan dolgok, ami a legsötétebb emberi gonoszságban gyökerezett és gyökerezik a mai napig.

A törvénnyel egy másik nagy problémám, hogy konkrétan milyen forrásokra hivatkozik? Mert így egy egyszerű laikus is kétségbe vonhatja annak hitelességét. Ezt a hiányosságot szerintem a törvényhozásnak kötelessége lenne orvosolni. A törvény mellékleteiben soroljanak fel forrásokat ezzel igazolva ennek a törvénynek a helyességét. A másik a kutatás és oktatás kérdése. Az oktatásról csak annyit, hogy az a kutatások eredményein alapszik általában, de nem minden esetben. Viszont hogy lehet valamit objektíve kutatni, ha eleve meg van határozva, hogy mik azok a kérdések, amiket nem lehet feltenni és nem lehet megkérdőjelezni? A holokauszttal kapcsolatban még a témában járatos történészek is sokszor igen eltérő véleményen vannak. Csak egy példa, pusztán a vita kedvéért: Ha teszem azt meg akarom tudni, hogy pontosan hány ember esett áldozatul a holokausztnak, akkor ezért a kérdésemért könyen rács mögé kerülhetek. Tisztában vagyok azzal is, hogy egyes történelmi események objektív megítéléséhez és megismeréséhez idő kell, méghozzá nagyon sok idő.

Véleményem az, hogy ezt a témát le kellene végre zárni, hogy az emberek a jövőre tudjanak koncentrálni, ehhez viszont fel kell tárni a legkényesebb kérdéseket.

Arról nem is beszélve, hogy aki eddig is tagadta, azt nem ez a törvény fogja meggyőzni az ellenkezőjétől, sőt véleményem szerint csak megerősít a meggyőződésében és idővel, úgy is megtalálják a módját és eszközét nézeteik hangoztatására és terjesztésére.
 
vége

Egy roma család hétköznapjai avagy a nagy magyar valóság (képregény)

2011. június 8., szerda

Új médiatörvény: Te már bejelentetted a weboldalad?

Egy érdekes cikket találtam. Szerintem nem árt elgondolkozni a leírtakon. A cikket szó szerint teszem közzé. Íme a cikk:


A közelmúltban több kérdést is kaptunk arról, hogy az új médiatörvény miatt milyen teendők, kötelezettségek merülnek fel azoknál a cégeknél, akik valamiféle “internetes médiaszolgáltatásban” vesznek részt. Mi számít internetes sajtóterméknek és vajon cenzúrázzák-e a blogokat a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság titkosügynökei? Többek közt ezeknek a kérdéseknek jártunk utánuk!

Az új médiatörvény sok indulatot szült eddig is, sokan bírálják, nem értenek egyet vele stb. Mi nem az értelmét próbáljuk most boncolgatni, hanem szeretnénk összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat, amit sikerült kiderítenünk. (Jogi tanácsadásnak semmiképpen nem minősül a bejegyzésünk.)

Az NMHH oldalán az alábbi cikket olvasgatva úgy éreztük, hogy nem lettünk sokkal okosabbak. 

Ezért részletesen elolvastunk a 108 oldalas törvényt.

A legfontosabb tudnivaló, hogy: aki “internetes sajtóterméket, illetve internetes újságot és hírportált üzemeltet, köteles sajtótermékeit bejelenteni.”

Röpködhetnek a milliók!

“Az adatszolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén a Hatóság a jogsértőt ötvenezer forinttól hárommillió forintig terjedő bírsággal sújthatja.”
(Egyéb jogsértésnél az internetes sajtótermék esetében a kiszabható bírság összege huszonötmillió forintig terjedhet.)

Érdemes tudni a jogkövetkezményekről is, ha valami jogsértés található az “internetes sajtótermékben”, akkor a büntetési tételeken felül még az alábbi szankciókra is lehet számítani:
  • a jogsértőt kötelezheti a Hatóság a határozat közzétételére a jogsértő honlapjának nyitóoldalán (meghatározott ideig);
  • törölheti azon médiaszolgáltatást a nyilvántartásból, “amelyben a jogsértést elkövették, illetve azonnali hatállyal felmondhatja a médiaszolgáltatási jogosultság tárgyában megkötött hatósági szerződést, miután a jogsértő ismételten súlyos jogsértést követett el. A nyilvántartásból törölt médiaszolgáltatás a törlést követően nem tehető a nyilvánosság számára elérhetővé.”

Ugye nem rám vonatkozik!?

Ezek után most már nem mindegy kire vonatkozik ez az egész, kinek is kell bejelentenie Magát. Idézek a törvényből:

“Sajtótermék: a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a sajtótermék tekintetében.”

Egyértelmű ugye? Vagy mégsem? Tehát a törvény megnevezi az internetes újságokat, hírportálokat, de a fenti kategóriába (az én olvasatomban) simán beleeshetnek a (céges) blogok és egyéb értékes tartalmat szolgáltató weboldalak is.

Telefonos segítséget kértünk

A fentebb idézett cikk záró bekezdésén felbátorodva fel is hívtam az NMHH-t egy kis segítségért. Első próbálkozásra sikerült elérnem egy illetőt, aki egyáltalán nem volt segítőkész. Mindenáron a honlapjukra akart terelni, hogy ott mindent megtalálok. Amikor pedig erősködtem, hogy amit lehetett elolvastam, de nem minden egyértelmű, a következő választ kaptam:

“A törvény értelmezésével forduljanak jogi szakemberhez, ha nem lenne minden világos…”
(No comment!) Vártam egy kicsit, újra felhívtam a kedves Hatóságot, ekkor már egy sokkal segítőkészebb hölggyel sikerült beszélnem, akitől az alábbi információkat kaptam:

- Kikre vonatkozik?
- Online magazinokra, hírportálokra.
- A blogokkal mi a helyzet?
- Blogokra NEM vonatkozik a bejelentési kötelezettség!
- Mennyibe kerül a bejelentés?
- A bejelentéshez nem kell semmilyen eljárási díjat fizetni.
- Mi történik a bejelentés után?
- A bejelentés után a Hatóság “regisztrálja” az internetes sajtótermékeket.
Mi lesz ha valaki elmulasztja a bejelentést, pedig neki kötelező lett volna?
- Egyelőre nem lehet tudni, most az adatszolgáltatási kötelezettség van, feldolgozzuk az adatokat és utána kiderül…

A bejelentett oldalak tartalmát valaki felügyeli majd?
(Itt kérte a hölgy a türelmemet és kb. 4 perc után az alábbi választ kaptam:)
- Folyamatosan nem nézzük az oldalak tartalmát, de ha jön valami panasz, vagy bejelentés az adott portálra, akkor vizsgálni fogjuk.

Ketyeg az óra…

Fontos határidő tehát: az internetes sajtótermékeket legkésőbb 2011. június 30-ig be kell jelenteni a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságnak! Itt minden szükséges infót megtalálsz!

Te megúsztad a bejelentést?


Megjegyzésem a cikkhez: Én még nem regisztráltam és már nem is fogok. Inkább törlöm a blogjaimat, minthogy kiszolgáljam a narancs viktátor önkényuralmát és elnyomó embertelen rezsimjét.

A MAGYAR NEMZETTUDAT TÍZPARANCSOLATA


1. Magyar! Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, minden erődből. Ne felejtsd el, hogy az Isten szavunk jelentése Őslélek, öröktől fogva a világmindenséget teremtő lélek, melynek fogalmát egyedül csak a magyar nyelv tudja ilyen pontosan kifejezni, ragaszkodj hozzá minden körülmények között.

2. Merjél újból minden igyekezeteddel a magyar nemzet szemléletében élni, gondolkodni, alkotni, minden cselekedeted nemzeti érdekünket szolgálja.

3. Tartsd szem előtt, hogy legyen a magyar jövőben minden magyar igaz testvére és minden más népnek, elsősorban itt a Kárpát-medencében felebarátja.

4. Becsüld meg mindazt, ami a miénk, ami magyar, múltunkkal, történelmünkkel, kultúránkkal kapcsolatos. Ennek ismerete nemzeti tudatunkhoz hozzátartozik, enélkül nem lehetsz jó magyar.

5. Boldogulni, alkotni csak közösségben tudsz, elsősorban a családi közösségben, mely minden közösségnek, a nemzetközöségnek is alapja, magva, ezért fontos, hogy a családi közösség szilárd alapokon nyugodjon, mert ha azok felbomlanak, az veszélyezteti egész nemzetközösségünket is. Vigyázz és óvd, mert felelős vagy a családodért.

6. Tanuljad, hogy minden nemzet támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől, nemzetünk kerül veszélybe. Ennek elkerülése érdekében gyakorold a tiszta erkölcsöt, szeresd a munkát, követve őseink példáját, mely egyúttal magyar testvéreink megbecsülését is jelenti.

7. Ha a közigazgatásban vagy egyéb területen tisztséget vállaltál, akár az államvezetésben, kötelességed a nemzet javára cselekedned, minden idegen vagy önös érdek félretételével.

8. Kötelességed neked és minden magyarnak ősi magyar nyelvünk tisztaságának megőrzése, a felesleges idegen szavak kerülése. Amely nép elveszti nyelvét, az elvész.

9. Becsüld meg ősi magyar rovásírásunkat, mert népünk olyan ősi kulturális öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg, hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a székely-magyar rovásírás.

10. Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar! Nemzettudatod adjon erőt, hogy Isten akaratából a nagyvilág bármely részén, a hazában vagy idegenben, emelt fővel, magyarként élhess.

Trianon Himnusz: Tartsd magad, nemzetem! (Csík zenekar előadásában)







 … tipornak rendesen.

Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!
Azért mert hont adtál, mindenkit fogadtál,
zsoldosok, kufárok, tolvajok kezére jutottál.
Hittél a Nyugatnak, s mindenkor becsaptak,
elvennék múltadat, ásnák a sírodat.

Táltosok repülnek át az éjen,
s kitűzik az ökör-koponyát.
Sebeinket begyógyítják szépen,
s megvédik majd Árpád otthonát.
De addig szüntelen, légy résen nemzetem,
nézd a sok csillagot, 48′, ’56 ott ragyog.
Értsd meg a lényegét, fogjuk egymás kezét,
fogjuk egymás kezét, ahogyan soha még!

Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!


Ajánlott link: