2011. december 26., hétfő

Gaudí- Nagy Tamás: Nyílt levél az N1 Híradó Szerkesztőségének!

Szakmai alkalmasságukat az is bizonyítja, hogy a felvételek felhasználásához nem kérték meg a jogtulajdonos SoDI engedélyét, illetve a tudósítás összességében egy értelmes ember számára végső soron a szándékukkal ellentétben inkább azt igazolja, hogy jogvédői minőségemben voltam jelen és a szemkilövető Gyurcsány akciójának nem dőltem be.

Jellemző, hogy a nemzetáruló előállításakor elmondott, rács mögött tartásra vonatkozó felhívást közlő szavaimat nem idézték be, csak azt, hogy az események hatása alatt kétségkívül kissé felhevülten "vitatkozom" Szilágyi Gyurival, ezúton jelzem, hogy a szánalmas összeugrasztási kísérlet esélytelen, mivel Gyuri az egyik legszorosabb harcostársam a frakcióban. Kár szépíteni vagy eltagadni: az LMP-sek csináltak egy tökös akciót, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy milyen őrült és ártalmas jogalkotás folyik az Országgyűlésben. Amikor Zagyva Gyula képviselőtársam és barátom megtudta tőlem reggel az akciót elsőként úgy reagált, hogy ezt miért nem mi csináltuk meg? A kérdés jogos és én is ezt kérdezem sok nemzeti radikálissal együtt, akik nem besimulást, hanem harcos kiállást várnak tőlünk.

Nyílt levél az N1 Híradó Szerkesztőségének!

Kedves fiúk az N1-ben! Köszönöm ezt a "korrekt" karácsonyi ajándékot, főleg a rám alkalmazott, "magát nemzeti radikálisnak mondó" jelzőt. Szerencse, hogy ezt nem ti, hanem azok fogják érdemben megítélni, akik ismerik képviselői-jogvédő munkásságomat és különösen az elmúlt másfél parlamenti év 35 órányi felszólalásából, több száz módosító javaslatból, nemzetközi fórumokon a magyarság érdekében kifejtett tevékenységemből, a 2006 őszi igazságtételért folytatott küzdelmeimből, az idén teljesített közel 150 bizottsági ülésen elmondottakból, a devizaadósokkal foglalkozó albizottság alelnökeként végzett munkámból józan következtetést tudnak leszűrni.

Nyilván ti mindezt ismeritek, tehát más lehet az ok, hogy nekem jöttetek. Csak nem a sértettség beszél belőletek? Néhány hete egy primitív és jogellenes lejárató felvételt nyomatékos kérésem ellenére közzétettetek Gruber Attila kormánypárti képviselő ellen, akinek köszönhető, hogy a Kárpát-medencei Magyar Jogsegélyszolgálat megteremtésére vonatkozó költségvetési módosító javaslatom támogatást kapott az alkotmányügyi bizottságban és akivel eredményesen lehet együttműködni nemzetpolitikai célok érdekében az Európa Tanácsban is. Kérésem és Vona Gábor kérése ellenére sem vettétek le a jogsértő felvételt, emiatt bizony bojkottot hirdettem és kilátásba helyeztem, hogy képviselőtársamat ügyvédként fogom képviselni a durva jogsértés miatti polgári és büntetőeljárásokban. Komoly károkat okoztatok ezzel. De úgy látszik nektek ez sem volt elég, most, hogy meg fog szűnni az N1 Híradó - amit sajnálok, mert kétségkívül hiánypótló műsor volt és sokszor adott nekem is teret, bár nézettsége méltatlanul alacsony volt - nem egy emelkedett hangvételű búcsút választottatok, hanem fontosnak éreztétek, hogy karácsony előtt belém rúgjatok egyet, a Jobbik frakció legaktívabb tagjába és az Országgyűlés leghosszabb időtartamban felszólaló képviselőjébe. Gratulálok! Ha nektek én vagyok az egyik legfőbb ellenség, akkor talán joggal vetődik fel bennem és sok értelmes emberben, hogy itt most a ti adásotokban van a hiba. Önvizsgálatot javaslok, és megkövetést várok el. Ha magatoktól nem megy az év végéig, akkor maradnak a jogi eszközök, mint ultima ratio. Ha nem megy békés úton, akkor a jog eszközeivel védem meg magam, amint tettem az elmúlt években is elég hatékonyan.

Szebb jövőt hozó új esztendőt!

Gaudi-Nagy Tamás

2011. december 24., szombat

Szcientológusokkal tárgyalt Vona Moszkvában? Mit vitt Kovács Béla a Jobbikba?

Forrás az eredeti cikk innen

- A dolog pikantériája, hogy egy magát nemzetinek valló oldal, a Heti Választól - mely újság hitelessége számomra igencsak megkérdőjelezhető, ezzel az erővel a 168 órából is idézhetnénk - vesz át egy olyan cikket, melynek hitelessége igencsak kérdéses, és igazából nem is bizonyít semmit, csak apró dolgokat próbálnak meg benne felnagyítani. A cikk egy kérdéssel indít, de a cikkben csak egy sort szán Vona Gábor szcientológiához kapcsolódó viszonyáról, amit maga a cikk cáfol. Tipikus sajtós trükk, amely arra épít, hogy az emberek úgysem olvassák végig a ciket csak a cím marad meg és így hamis információkat lehet terjeszteni. A cikk címe lehetne az is: Ki az a Kovács Béla?- szerintem találóbb lenne. De ennek csak a bendegúzos Lévai György és a hozzá hasonlók tudnak csak bedőlni, sőt még példálóznak is vele, aki/akik nem akarja/akarják látni a fától az erdőt.

"Felesége tényleg orosz. Korábbi életrajzaiban a "feleségem osztrák állampolgár" fordulattal fedte el házastársa nacionáléját." 
- Na és? Orosz vagy osztrák esetleg orosz. Akkor mi van? Ez ne akkora bűn. Én látok ebben semmi rosszat, bár hogy ennek mi köze a szcientológusokhoz azt végképp nem is értem.

"A mai Heti Válaszban megjelent portré egyetlen állítását sem cáfolja közleményében Kovács Béla, a párt külügyi bizottságának elnöke. Miközben cikkünket a korábban a Jobbik programjában sem szereplő „médiabűnözés" kategóriába sorolja, sorban megerősíti információinkat" -

Eszerint:

"Jóllehet ez az adat korábban sehol nem szerepelt, valóban elvégezte a kommunista birodalom elitképzőjét, a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemét." 
- És? Ma ha valakiről kiderül, hogy a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen tanult már magyarázkodnia kell, pedig az egyetem Budapesti Corvinus Egyetem néven ma is működik. De mutasson már valaki nekem egy olyan embert, aki az előző rendszerben is élt ne lehetne valamit ráhúzni.

"Felesége tényleg orosz. Korábbi életrajzaiban Kovács a „feleségem osztrák állampolgár" fordulattal fedte el házastársa nacionáléját." 
- Orosz és ettől még lehet osztrák állampolgár. Vagy nem?

"Igaz, hogy kapcsolatban áll az orosz Szelena Zrt-vel, s Kovács Béla a lapunk által megírt rendszeres oroszországi „üzleti utak" tényét is megerősíti." 
- Na és? Ez még nem bűn, bár elismerem erről a cégről még nem sokat hallottam, de egyszer majd alaposan utána nézek.

"Kovács Béla egyetlen szóval sem cáfolja azon értesülésünket, hogy 2006-ban anyagilag is támogatta a párt kampányát." 
- Na és akkor mi van? Az LMP-jét amerikai milliomos finanszírozta, nem bűn anyagilag támogatni egy pártot.

"Amiképpen hallgatásával azt az információnkat is megerősíti, hogy Balczó Zoltán hazatérése után a Jobbik európai parlamenti képviselője lesz.""
- És? Ez sem bűn és így is lett. Na de mit is várunk egy félremagyarázó újságtól.

"Vona Gábor 2008. decemberi látogatásáról Kovács azt írja, hogy a vendéglátó Vaszilij Podvojszkij sikeres pedagógiai intézetet vezet, s nincs köze a szcientológiához." 
- Vagyis maga a cikk meg is cáfolja Vona Gábor kapcsolatát a szcientológiával. Íme:

"Ezt magunk sem állítottuk: csupán idéztük az orosz sajtóban megjelent cikkeket, amelyek a Podvojszkij-féle tanoda sarlatánságáról szólnak. Illetve egy ortodox egyetem dékánhelyettesét, aki okkult módszerei miatt a szcientológusokhoz hasonlóan veszélyes kategóriába sorolta a Vona- Kovács párost vendégül látó pszichológus-pedagógus intézményét."
- Adolf Hitler, Rudolf Hess és még sokan mások is okkultisták voltak. Az okkultizmusnak viszont nem sok köze van a szcientológiához, erről korábban már írtam. Meg vannak nagyon jó oldalak a témával kapcsolatban, tehát ha lehet nem részletezném. A Hit Gyülekezetét is a keresztény egyházakhoz sorolják, akkor a katolikus egyházat is el kellene ítélni emiatt? És szerintem nem bűn az okkultizmus. Csak egy hülye ír le ilyen marhaságot vagy esetleg idéz.

"„Vona Gábor sem előtte, sem utána nem találkozott semmilyen orosz politikussal" - írja a pártelnök 2008-as moszkvai útja apropóján Kovács. Ezt sem állítottuk. Csupán idéztük a jobbik.com máig elérhető 2009. januári, angol nyelvű beszámolóját, amely a pártelnök moszkvai előadásáról tudósít.
Ebben olvasható, hogy a rendezvényen az Egységes Oroszország Párt egy képviselője is részt vett. („The representation by the Jobbik Chairman met with huge interest in the audience of students, teachers, scientists and a representative of the United Russia Party.") 
- Vagyis részt vettek mindketten ugyanazon a rendezvényen, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy találkoztak is. Vagyis nekem ez nem egyértelmű, ez így félremagyarázás, mellébeszélés.

"„Nem sikeredett volna ilyen kusza irománnyá a Heti Válasz cikke, amennyiben a szerző él az általam felajánlott ebédmeghívással, hiszen a mai napon vártam őt az Európai Parlamentbe" - írja Kovács Béla.
A politikus elhallgatja azt a tényt, hogy múlt hét közepi első megkeresésünkkor jeleztük: április elsején megjelenő számunkba írjuk cikkünket - aligha lehetséges tehát a mai találkozó. Mivel Kovács Béla ezt követően elmondta, hogy hazalátogat Brüsszelből, megbeszéltünk egy találkozót múlt vasárnap délután három órára a Jobbik Curia utcai Csengey Dénes Könyvtárába." 
- Hátha én hitelesen akarok egy cikket írni előbb mindennek pontosan utána járok és így nem írok le baromságokat, amik semmit nem bizonyítanak.

"Az interjút Kovács vasárnap délben mondta le, s felajánlotta az április elsejei brüsszeli beszélgetést. Telefonhívásunkra, SMS-üzenetünkre - amelyben jeleztük, hogy cikkünk kedden nyomdába megy, ezért lehetetlen a csütörtöki találkozó - a politikus nem reagált."
- Amit meg tudok érteni.

Tehát Lévai Györgynek és a családi vállalkozásaként működtettet Nemzeti Értéktelenségnek elmondhatjuk, ez a cikk semmit nem bizonyít. Egy dolgot viszont igen, hogy Lévai és családi pártvállalkozása a cionista sajtó lakája.

vége

2011. december 23., péntek

A vérszívók és népnyúzók szövetsége, avagy a Bankszövetség tagjai


BANKSZÖVETSÉGI TAGOK 
  1. Agrár- Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány
  2. AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe
  3. Bank of China (Hungária) Zrt.
  4. Banco Popolare Hungary Bank Zrt.
  5. Banif Plus Bank Zrt.
  6. BISZ Zrt.
  7. Budapest Hitel és Fejlesztési Bank Nyrt.
  8. CIB Bank Zrt.
  9. Citibank Europe plc Magyarországi Fióktelepe
  10. Commerzbank Zrt.
  11. Credigen Bank Zrt.
  12. Credit Agricole Corporate and Investment Bank Magyarországi Fióktelepe
  13. CRIF Zrt.
  14. DRB Dél-dunántúli Regionális Bank Zrt. 
  15. Deutsche Bank Zrt.
  16. Erste Bank Hungary Zrt.
  17. FHB Jelzálogbank Nyrt.
  18. FHB Kereskedelmi Bank Zrt.
  19. Fundamenta-Lakáskassza Lakás-takarékpénztár Zrt.
  20. Garantiqa-Hitelgarancia Zrt.
  21. GIRO Elszámolásforgalmi Zrt.
  22. Gránit Bank Zrt.
  23. Hanwha Bank Magyarország Zrt.
  24. KDB Bank (Magyarország) Zrt.
  25. KELER Zrt.
  26. Kinizsi Bank Zrt.
  27. K&H Bank Zrt.
  28. MagNet Bank Zrt.
  29. Magyar Cetelem Bank Zrt.
  30. Magyar Fejlesztési Bank Zrt. (MFB Zrt.)
  31. Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. (Takarékbank Zrt.)
  32. Magyarországi Volksbank Zrt.
  33. Merkantil Bank Zrt.
  34. MKB Bank Zrt.
  35. OBERBANK AG. Magyarországi Fióktelepe
  36. Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Nyrt. (OTP Bank Nyrt.)
  37. Országos Takarékszövetkezeti Szövetség
  38. OTP Jelzálogbank Zrt.
  39. OTP Lakástakarékpénztár Zrt.
  40. Porsche Bank Hungaria Zrt.
  41. Raiffeisen Bank Zrt.
  42. Sopron Bank Zrt.
  43. UniCredit Bank Hungary Zrt.
  44. UniCredit Jelzálogbank Zrt.

2011. december 22., csütörtök

Zsidók által szervezett vérfürdők. Feltétlenül olvasd el!

Nagyon fontos! Olvasd, terjeszd!!!

A második világháború kirobbantásában is szerepet játszott Palesztina minőségi zsidókkal való feltöltésének szándéka.
Jellemzően sehonnan nem akartak elmenni, ahová befészkelték magukat és ez a cionistáknak, vagyis inkább a Amerikában és más nemzet élén befészkelődött kozmopolita zsidó vezetők érdekeinek ez részben ellent mondott.

Azon zsidóknak, akik különböző gazdasági, gyarmatosítótó és katonapolitikai, faji ( rassz) - politikai okok miatt is létre akarták hozni a zsidó kirakatállamot, be akartak ékelődni a Palesztin olajtérségbe és bástyát, ugródeszkát akartak létrehozni a további modern gyarmatosításhoz (Láthatod napjaink törekvését!) , azoknak nem kedvezett a kivándorlási szándék hiánya.

Ezért a cionista fegyvert kiötlő kozmopolita zsidó bűnszövetkezet sok egyéb nyereséget hozó II. világháborúval, a mindennemű fegyverkező általános pénzelésével, szponzorált, általános népirtással, közte a saját fajuk minősítő selejtezésével létrehozta a menekülési kényszert. 

Olvasd csak el az alábbiakat is és talán jobban érthetővé válik számodra a jellemző ( A kivétel lehetőségével!) zsidó lélek!
Előbb megérted miként volt a náci vezérkarban számtalan zsidó származású. Hogy miként lehetett a nemzeti szocialista eszme atyja, Hitler felfedezője az osztrák zsidó Dietrich Eckart. Megérted, hogy Hitler és az NSDAP fő ideológusa miként lehetett a zsidó Alfred Rosenberg.
Ha megérted a zsidó gondolkodást, nem döbbensz le, hogy a zsidó Torgeumada főinkvizítor vezényletével a spanyol zsidók miként mészárolhatták tízezer számra és üldözhették fajtestvéreiket ( rassz!). 

Ezek a zsidók egészen a magyar Délvidékre és egészen Budáig költöztek. Sejtheted miként alakult ki az a perverz genetika, mely az 1991- ben kezdődő „jugoszláv” háborúban mutatta meg a foga fehérjét.
Többek között sejtheted, hogy Nemzetünkre nézve milyen következményei lettek a szentistváni rendszer által beengedett ejrópai, majd a spanyol és a galíciai zsidók beékelődésének. 
Talán megérted végre, hogy kisebb- nagyobb fellendülésekkel, - inkább a lejtmenet ideig- óráig tartó megtorpanásától eltekintve miért így áll a Magyar Nemzet szénája. Megérthetnéd már végre, hogy mi, gójok mire számíthatunk ezen lények részéről! 
A pénz, a hatalomvágy, vagyis a parazitaság késztetése, mára a JUDAMEROPAI, majd totális VILÁGBIRODALOM- építő, - rabszolgatartó késztetés oly erős bennük, hogy még sajátjaikat sem kímélik!

Megértheted, hogy miért nem tűrhetjük, hogy bármely társadalmi formában zsidók mesterkedjenek a Magyar, vagy bármely más nemzet élén és semmilyen kulcspozícióban, mert bizony ez a jellem nem csak az alábbi történetekben mutatkozik meg. Ez a megértés a jóravaló zsidók érdeke is! 

MAGYAR SORSOT - MAGYAR KÉZBE!
Persze ebben az ION COJA írásban is van egy csomó zsidó érdeket szolgáló smafu, akár csak 6000000-ós, akár 450000- es létszámot, a tényleges áldozatok elhintett létszámát tekintve is.
Kőműves Géza 
Sopron

Tomás de Torquemada a zsidó inkvizitor és zsidó társai valójában vérfürdőt rendeztek Spanyolországban.
Egymást gyilkolták a zsidók. Akiről feltételezték, hogy tudott a zsidók által, zsidókról felállított lista tartalmáról, vége volt. Tamást később a zsidó unokaöccse szúrta le.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Torquemada főinkvizítor
Tomás de Torquemada (magyarosan Torquemada Tamás, teljes nevén Tomás de Torquemada prior de Santa Cruz) (1420. Valladolid - 1498. szeptember 16. Ávila) Domonkos-rendi pap, 1481-1498 között spanyol főinkvizítor. Hitvallása: „Egy ország, egy nép, egy vallás". Ő fogalmazta meg azt a rendeletet (ediktum), amit a spanyolországi zsidók 1492-ben történt kiűzése követett. Nevéhez több ezer ember lemészárlása és elűzése kötődik. Kikeresztelkedett muzulmánokat és zsidókat is meggyilkoltak idejében, mivel áttérésük nem feledtette etnikai hovatartozásukat. A történelem úgy értékeli, hogy Spanyolországban egy „kis holokauszt” ment végbe.
Élete 

A spanyolországi Valladolidban született. Tomás de Torquemada zsidó származású volt, nagyanyja kikeresztelkedett marrán zsidó nő volt.Torquemada dominikánus szerzetes lett, s hogy származásáról elterelje a figyelmet, buzgón, nagy odaadással dolgozott azon, hogy a zsidó és muszlim hittől megtisztítsa egész Hispániát.
1481-1498 között működött az újonnan meglakított Inkvizíció (El Santo Oficio de la Santa Inquisition) élén. Ebben a hivatalában 97 321 embert ítélt el, köztük több ezret máglyahalálra.
Az El Santo Oficio de la Santa Inquisition, közismertebb nevén a spanyol inkvizíció 1478-ban alakult, II. Ferdinánd aragóniai király és Kasztíliai Izabella uralkodása alatt. A spanyol inkvizíció független volt a római egyháztól, így világi mozgalomnak tekinthető. A Spanyol Inkvizíció a pápaság inkvizíciójától függetlenül jött létre 1478-ban elsősorban azon megtért zsidók és muzulmánok megbüntetésére, akikről a spanyol monarchia úgy gondolta, áttérésük csupán színlelt. A XV. század végén a spanyol egységesítési folyamat fontos részét képezte a katolikus uralkodók, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella számára a vallási egység megteremtése. 1478-ban IV. Sixtus pápa engedélyt adott a spanyol korona számára az állami inkvizíció bevezetésére. Ez azt jelentette, hogy az uralkodó nevezhette ki és foszthatta meg méltóságától az inkvizítorokat. 1480-tól kezdve a székhely Sevillában volt, a joghatósága pedig az egész ország területére érvényessé vált. Ténylegesen csak egy év múlva kezdte meg működését. Fő feladatául a zsidóeretnekség gyökeres megszüntetését tűzte ki célul az “újkeresztények” körében. Ferdinánd ragaszkodott az erős pápai támogatáshoz, és egy mindenek fölött álló komoly inkvizíció felállításához. A spanyol inkvizíció egész Európában elrettentő példaként szolgált, ezért Sixtus 1482-ben formálisan elítélte azt. Valójában azonban nem bánta, hogy az általa gyűlölt eretnek irányzatok ellen olyan keményen fellép. A Domonkos-rend kapta meg a végrehajtás feladatát, vezetőül pedig Torquemada Tamást választották. A spanyol inkvizícó pápaságinál sokkal keményebb, durvább eszközökkel dolgozott, a halálbüntetést is jóval gyakrabban alkalmazta. Szörnyű tevékenysége következtében hamarosan már a spanyol őslakosok sem érezhették magukat biztonságban. A Spanyol Inkvizíciót csak 1834-ben szüntették meg. Torquemada Aragóniai Ferdinánd király gyóntató atyja volt. Torquemada fogalmazta meg azt a rendeletet (ediktum), amellyel II. Ferdinánd aragóniai király és Kasztíliai Izabella a spanyolországi zsidókat 1492-ben kiűzte az országból. 1498 szeptember 16-án Segoviában halt meg, a Domonkos-rend kolostorában, ahol már 22 éves korában, mint rendfőnök működött.

A zsidók kiűzése Spanyolországból [szerkesztés]
A zsidók már ott voltak Spanyolországban a Birodalom korai időszakáról kezdve, tehát nagyon mélyen gyökerező, nagyon gazdag közösség volt, de ahogy az üldöztetések növekedtek Európában, és egyre több helyről utasították ki őket, a spanyol társadalomra is nyomás nehezedett. 1378-ban, Sevillában egy pap kezdte azt tanítani, hogy a zsinagógákat meg kell semmisíteni, és a zsidó lakosságot gettókba kell tömöríteni. 1390-ben mind a püspök, mind Kasztília királya hirtelen meghalt. A zsidóság helyzete nagyon sötétre fordult, mert őket kezdték vádolni ennek a két személynek a haláláért.

Könyvmáglya
1391. június 4-én Sevillában pogrom tört ki a zsidóság ellen és egész Hispániára kiterjedt. Ennek a következtében zsidóság egyharmada elpusztult, egyharmada áttért a kereszténységre, a maradék pedig elhagyta hazáját. 1391-től számíthatjuk a kiűzetés tragédiájához vezető út kezdetét: ekkor került sor Ferrant Martinez zsidóellenes akciójára Sevillában, amikor kényszertérítések eredményeképp mintegy 100 000 zsidó konvertált – hatalmas szám a XIV. századi Európában! Becslések szerint a kb. 300 000-es „spanyol” zsidó lakosság harmada az üldözések áldozatául esett és egy harmadik harmad valahogy megmenekült, vagy országon belül bújt el, vagy külföldre szökött. Valójában már a XIII. század közepén felmerül az igény az egész hispániai zsidóság áttérítésére: Sevilla 1248-as, III. Ferdinánd király (1217-52) által kiharcolt kapitulációja folytán Granada kivételével majdnem egész Hispánia keresztény uralom alá került, és ez azt a vágyat keltette a hispánok egy részében, hogy véget vessenek a hitbéli sokféleségnek. [7] Ennek köszönhetően rendezik meg 1263-ban a barcelonai hitvitát Móse bem Náhmán de Gerona (Náhmánidesz) rabbi és Pablo Christiani barát között, I. Jakab aragóniai király színe elõtt. Náhmánidész a vita után menekülni kényszerül ugyan, de a zsidók nagy többsége ekkor még nem érzi olyan fenyegetőnek a légkört, hogy áttérésre gondolna.
Ezen időszak rabbijai elkezdték átgondolni, hogy miért is történhetett meg ez az áttérési hullám és felismerték, hogy a hit megkopása és az asszimiláció következtében állt elő ez a helyzet.
Így megjelenik egy csoportja a zsidóságnak, akiket konverzoroknak, áttért zsidóknak neveztek. Mivel ők már kereszténnyé lettek, bejuthattak a társadalom felsőbb rétegeibe, beleértve a nemességet és a királyi réteget is,nem kellett már számolniuk a diszkriminációval.
Pontosan ez a tény vezet a legnagyobb robbanáshoz Spanyolországban.
Három csoportosulást különböztetünk meg ebben az időszakban a zsidóságon belül: a konverzorok csoportját, azon zsidókat, akik megtartották a zsidó identitásukat és az ú.n. marranókat (spanyolul: disznók), akik ugyan formailag áttérnek, de a magánéletben megtartják a zsidó szokásokat és vallást.
Általában ezek a csoportok továbbra is együtt élnek, ami óriási feszültséget eredményez, mert az áttért zsidók antiszemitává válnak. A konverzor csoport viszont egyre feljebb kerül a spanyol társadalomban, amit a tömegek egyre nagyobb féltékenységgel néznek. Megpróbálnak nyomást gyakorolni a társadalomra, hogy közösítsék ki őket, de ezt már vallási alapon nem lehet megtenni, hiszen már ők is keresztények. Faji alapon próbálkoznak tehát. A spanyolok elkezdik a családfájukat kutatni, hogy biztosítsák: nincs zsidó rokonuk.

Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella
Ekkor létrejön egy érdekházasság Spanyolországban. Korábban az ország fejedelemségekből állt. Az uralmon lévő IV. Henrik kasztília királyának mostohatestvére és örököse, Kasztíliai Izabella, valamint Ferdinánd, Aragónia trónörököse között létrejött házasság teszi le egy egységes spanyol királyság alapkövét. A cél, hogy Spanyolországot a kereszténység zászlaja alatt egyesítsék.
A zsidóság még anyagilag is támogatta őket, mivel feltételezték, hogy II. Ferdinándnak anyai ágról való zsidó származása miatt befolyásolni tudja a társadalmat, hogy nagyobb toleranciát mutassanak a zsidóság felé. Kezdetben ez így is történt. Róma azonban nyomást gyakorolt Spanyolországra, hogy ott is állítsanak fel inkvizíciós bíróságokat, és a konverzorokat bélyegezzék eretnekeknek. Ferdinánd először ezt visszautasítja, de Izabella hatására mégis megteszi, mivel pletykák kezdenek terjengeni, hogy Ferdinándot vissza akarják téríteni a judaizmusba.
Ugyanebben az évben egy hatalmas nyílt tárgyalást tartottak, ahova konverzorok ezreit hívták meg, és rájuk bizonyították, hogy megtérésük hamis, majd kivégezték őket. Fontos ismét hangsúlyozni, hogy ezeknek az inkvizícióknak semmi közük nem volt a nem áttért zsidósághoz; céljuk a keresztény egyház berkein belül az eretnekség kiirtása volt. A konverzorokat és marranókat vizsgálták meg, hogy vajon gyakorolják-e a zsidó szokásaikat. Ez ötven éven át tartott.
1491-ben megváltozik a helyzet. Toledóban a konverzorok és marranók ellen vérvádat emelnek. Egy állítólagos összeesküvést lepleznek le, melynek célja a spanyol király trónfosztása volt. Ez volt az a fordulópont, mely a Spanyolországból való kiűzetéshez vezetett. 1492. január 2-án Ferdinánd és Izabella győzelmet aratnak a granadai muzulmánok fölött és ezzel Spanyolország egységes keresztény állam lesz.
Torquemada, a spanyol inkvizíció feje szerint a zsidók mindaddig, míg Spanyolországban maradnak, kísértést jelentenek a konverzorok számára, hogy gyakorolják a zsidó örökségüket. Ráveszi Ferdinándot, hogy adja ki a száműzetés rendeletét, melynek lényege, hogy a zsidók vagy elhagyják az országot, vagy áttérnek. 1492. március 31-én ki is adják ezt a rendeletet.
Ez a rendelet megtiltotta, hogy bárki aranyat, ezüstöt és drágakövet vigyen magával. A kérdés az volt, hogy hova menjenek, hiszen a környező országok már korábban mind kitiltották a zsidókat, oda nem mehettek. Mi legyen a tulajdonaikkal, mely nem elhanyagolható vagyon. Hatalmas műkincsgyűjteményeket, zsinagógákat kenyérért adnak el. Ferdinánd udvarában élt egy zsidó, Don Jichák Ábrávánél, a király kincstárnoka. 1492 tavaszán azzal áll elő, hogy a zsidó közösség helyreállítja a flamand háború alatt kimerült kincstárat, vagyis megvásárolja a maradás lehetőségét.
Torquemada egy furcsa lépést tesz, amelyről egy korabeli inkvizítor így ír:
"Elment a királyi palotába, ruhája alá egy feszületet rejtett és szenteskedve nyíltan szólt a királynak: Tudok a király dolgairól. Lásd, itt van a Megváltó feszülete, akit az átkozott Júdás harminc ezüstpénzért adott el az ellenségeinek és feladta őt a vádlóinak. Ha ez a cselekedet tetszik, akkor adja el magasabb pénzösszegért. Ami engem illet, elállok minden hatalomtól, nem vállalom ennek szégyenét. Te leszel a felelős Isten előtt ezért az üzleti akcióért. Miután ezeket elmondta, letette eléjük a feszületet és elment."

Francisco Ricci: Auto de Fe (1683) Prado

Goya: Az Inkvizíció bírósága (Auto de fe de la Inquisición)
Ennek következtében Ferdinánd véghezvitte tervét a zsidóság Spanyolországból való kiűzetésével kapcsolatban. Négy hónapot kaptak arra, hogy elhagyják az országot. Kiűzetésük napjául 1492. augusztus 2-át (Tis'á Be'áv ), vagyis az első és második Templom lerombolásának napját írták ki. Hatalmas zsidó közösség kényszerült távozásra. Kétszázezer elhagyja az országot, százezer áttér.
A kérdés csak az volt, hogy hova menjenek. Sokan Navarrába, Olaszországba, a mai Hollandiába, Törökországba, a Földközi-tenger kikötőibe vándoroltak és lassan felszivárogtak egészen Budáig. Százhúszezer Portugáliába vándorol. A portugál uralkodó nyolc hónapot engedélyez a maradásra, utána mehetnek, ahova akarnak. Ezért a tartózkodásért azonban hatalmas pénzösszeget kellett fizetniük. Később ezt az ajánlatot visszavonják: vagy áttérnek, vagy rabszolgák lesznek. A zsidó gyerekeket elszakítják szüleiktől, és Afrika partjainál lévő szigetekre száműzik őket. Idézet egy portugáliai zsidó krónikából:
"Dél Tomis szigetét nemrégen fedezték fel. Ezt a szigetet különböző gyíkok, kígyók és más veszedelmes hüllők lakják. Mindenféle racionális érvet nélkülözött ez a hely. A király ezt a helyet arra használta, hogy elátkozott bűnösöket száműzzön ide, s úgy döntött, hogy ezek közé sorolja a zsidók ártatlan gyerekeit is, mivel a szülőket láthatóan Isten büntetése sújtja. Amikor ez a szerencsétlen óra elérkezett, hogy ezt a barbár dolgot végrehajtsák, az anyák arcukat karmolták fájdalmukban, mikor 3 évesnél kisebb csecsemőiket elvitték a karjaikból. Nagy tiszteletben álló vének szaggatták meg szakállukat, amikor saját testük gyümölcsét ragadták el tőlük. A gyerekek átható hangja kiáltott a menny felé, sírtak, mikor szüleik karjából kiragadták őket. Néhány asszony a király lábához vetette magát és azért könyörgött, hagy mehessen el gyermekeivel. De a király kegyelmét még ez sem indította meg. Volt egy anya, akit ez a rettenetes, megmagyarázhatatlan kegyetlenség annyira megrázott, hogy nem törődve a karjában lévő gyerek sírásával, egy hajóról a tengerbe vetette magát. Gyermekét ölelve együtt fulladtak meg.Végül, mikor ezek az ártatlan gyerekek Dél Tomis puszta szigetére érkeztek, amely nem volt más, mint a sírhelyük, kegyetlenül partra vetették és otthagyták őket. Majdnem mindegyiküket ezek a hatalmas gyíkok falták fel. Akik megmenekültek ezektől a hüllőktől, az éhségtől és az elhagyatottságtól pusztultak el."
Így mentek el a zsidók Spanyolországból.

Granada visszavétele
Több évszázados küzdelem során egyesültek a hispán államok és 1479-től csak kettő maradt, Portugália és Spanyolország. A spanyol uralkodópár, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella, legfőbb célja a rekonkviszta befejezése volt, ami akkor már csupán Granada városát jelentette. Ez 1492-ben sikerült teljesen, amikor Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd királyok elfoglalták az utolsó mór erősséget, Granadát.
Kolombusz Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd spanyol uralkodóktól pénzt kapott, hogy elinduljon Amerikát felfedező útjára. Három hajóval - Santa Maria, Niña, Pinta - vágott neki az útnak. 1492. augusztus 3-án indult Palos kikötôjébôl és 1492. október 12-én kötött ki az egyik Karib-tengeri szigeten.
Torquemada tevékenysége arra is kiterjedt, hogy felkutassa kinek van legalább egyetlen zsidó, vagy muzulmán felmenője. Véleménye szerint a bűn már eleve a zsidók vérében van, amely átterjed az utódokra is, ezért ők hiába gyakorolják buzgón a keresztény vallásukat, akkor is bűnös emberek, mert őseik zsidók voltak. Ez faji megkülönböztetés volt már, emiatt a spanyolországi eseményeket a történelem „kis holokauszt”-nak értékeli.

Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is megtudják! Az áldozatok létszámát zsidó érdek szerint tupírozzák ebben az írásban is!

Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?

Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok, a románokkal ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat a zsidókat. Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zsidókat a haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza. Az eset jól ismert és sokat hangoztatott. Én magam is többször írtam a témáról, az 1990 előtti hivatalos történelem tudomány nyomvonalát követve, miszerint amíg a romániai zsidók nagy része megmenekült, addig a magyarországiak egy dúrva megsemmisítésnak voltak alávatve. Maga Winston Churchill is beszélt erről a magyar történelmi eseményéről, mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról.Ez volt az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum című könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990 előtt íródott.

Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra, kijelentve, hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám!...Hanem a zsidók!

Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogy hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez természetesen az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaimat. Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül az egyik, hogy a csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy magyarok és nem, Isten őrizz!, románok...

1990 után , mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogy holokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidó szerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokauszt szakértői lettek. Magam elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak a vádakra. Így kerültem, akarva-nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha belekerültem, akkor végig kell járni, vagyis tovább kellett informálódjak ebben a témában. Eljutottam oda, hogy megtudjam, mennyire megalapozatlanok a jól ismert magyar vádak! Ismétlem: magalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrosszabb!) esetben is eltúlzottak.

Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb színtű zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságában!

Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere című munkájának adatait használtam ( a romániai kiadás címe: Procesul sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség, demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól, többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond, antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan adatokat vettem át a témával kapcsolatban , amelyek mindenike zsidó szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról. Roger Garaudytól megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az volt, hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal). Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a
bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való
belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által elüzött zsidók problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe elsősorban a cionista doktrinából ered. A problémát nem a segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrinák szövegei sokkal kifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva. Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége van annélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene az egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni 10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az ország megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg kell mentenünk azt a 10.000-et, a kivül maradt millió elkeseredett
kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal). Tehát a 10.000 hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem! Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők érdekeit szolgálta!

A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt az Auschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a jellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához) az életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.

Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy intézmény adta ki, nem pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az emberiséggel szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilatkoztatások színtjén, hanem nagyon is konkrét és reális következményei lettek meghatározva százezrek életét vagy eseteg milliókét, ha a mediatizált holokausztot és a zsidó szenvedést sírató propagandisták adatait vesszük alapul. Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi szövegekben vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak ezen a színten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottan gyilkos, emberírtó szerepe van. Hol van innen a híres zsidó szolidarítás? Miért nem működött? Az emberi szolidarításról nem is merek beszélni!

Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden normális embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű filantrópikus mentése a németországi zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a cionistáknak, főleg hogy a mentés esélyei annál kissebbek, minél nagyobb a katastrofa. A németországi zsidók érdekében tudunk cselekedni, ha ezek palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi menekülteknek nincs meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni. Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve, mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a németországi zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt ellenséges magatartást Izrael földjével szemben, a tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó, egy embertömeg, amelynek semmi köze a cionizmushoz és amelyikből teljesen kihalt a nemzeti érzés (48.oldal). Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja a különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és a nacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elitélek. Mi több, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását és álnokságát, akik ma síratják azokat az áldozatokat, akiket nem akartak megmenteni.(49.oldal).

Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását, akik síratják azokat az áldozatokat, amelyeket nem akartak megmentani!

Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert szegény zsidók voltak, üres kézzel...

Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egy mesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik a jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút kellett átvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak programálva, azok minőségi zsidók kellett legyenek: cionista eszmékkel, akik elutasították a többségi nemzetbe való beolvadást, amit egyre több zsidó hallgatólagosan már elfogadott. A másik oldalon a szegény zsidók, akik a cionisták szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával és amely nem mutatott tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a megmentésből ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat millió?...A híres hat millió?

Jegyzet: A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd, hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrina szövegeiből levezethető: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem viseltettek tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!

Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később leellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek, tanultabbak...

Milyen helyzetben voltak a magyarorszégi zsidók ebből a cionista szemszögből nézve?

Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan ők magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy más lojalítási teszteken. Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés olyan zsidó volt , aki ott hagyta volna a konfotját, amiben itt élt, azért, hogy Palesztinába menjen és ott mindent kezdjen előlről. A zsidók is emberek! Hős és vértanú nép nem létezett soha...Csupán a cionista doktrina követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek azokat a zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen...

Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista vezetők szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak, hogy a Szentföldre lépjenek?

Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal.

Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag, amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként is kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva Palesztinába és melyik gyengébb minőségű, hasznavehetetlen és nemkivánatos, az marad a nácik rendelkezésére.Ezt mondja a nagy cionista Ben Gurion is, az új Izrael állam első elnöke: azt a kissebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a palesztinai cionista projektnek megfelelően (44.oldal).

Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú kissebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző táborok gondjára.

Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis (kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf Kastnerrel kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal való kollaborálásért itéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták, hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül a legtöbben a per idején miszterek voltak) Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról és Palesztinába emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael építéséhez szükséges emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi a 460.000 magyarországi zsidót, hogy csak egy egyszerű áttelepítésről van sző, semmiképpen sem az Auschwitzi haláltáborokba való szállításról.

Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek
(44.oldal).

Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a gyilkosságok...vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongressus jóváhagyásával vagy pontosabban hozzájárulásával történt.

Néhány tisztázó kérdés:

Az Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind szuper-tehetségek volt, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen feltételek mellett szabadultak Németországból és kerültek Palesztinába? Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel? Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt, akkor miért vádolják még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magyarságot úgy általában a 460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával és meggyilkolásával 1944 tavaszán?

Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról is van szó: a holokauszt folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill szerint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken át ez a gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket is elámították. Roger Garaudy azzal a aprósággal szolgál, amellyel megsemmisíti a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók is siettek berakodni a vagonokba, hiszen a saját cionistáiktól biztosítást kaptak arra, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen könnyen elhitték a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelzyezésről van szó, a cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli a sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat, egyszóval méltatlanok voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.

Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és tűrőképessége között. Úgy hiszem vissza kell vonjam akkori megállapításaimat és véleményemet. Mea culpa! Sajnálom, hogy a tévedésem nem volt teljes! Szerettem volna, hogy visszavonom a vádjaimat és kész! Sajnálatos módon nem azért kell visszavonjam vádjaimat, mert nem igazak, nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük, hanem azért mert másoknak kell azokat címezzem! Vádjaimat fenntartom csak másnak kell címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a cionizmus! A cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért, akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi kemencékbe szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával...Sőt a cionisták közreműködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felelősek az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés Winston Churchilltől származik.Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig haszontalan zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli az a tény, hogy a háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a magyarokat vádolták meg. Teljesen visszataszító.Nec plus ultra.

Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a népírtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak megfelelően! Mert ez az igazság lényege.

És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervezője Eichmann, nem volt véletlenül zsidó, úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja?...

ION COJA

2011. december 22.

2011. december 21., szerda

Drábik János - Szex és az új világrend (10. rész)


Ensler darabja feminista párti szemináriumként agitál a leszbikusság és a maszturbáció mellett. Szereplői a fogamzást és a megtermékenyülést a legmegvetőbb kifejezésekkel illetik, és a darabban a normális férfi-női kapcsolat is kimerül a megerőszakolás és a szexuális brutalitás emlegetésében. Az elitélendő heteroszexuális kapcsolat jelképe Ensler darabjában a boszniai tábor, ahol tömegesen megerőszakolták a nőket. A leszbikusság viszont végig a legdicséretesebb és leghízelgőbb módon van bemutatva. Még a gyermek pornográfia is megengedett, ha annak elkövetője és fogyasztója egy felnőtt nő és nem egy felnőtt férfi.

Az elmúlt két évtized során a pornográfia terjesztői és védelmezői meg tudták szilárdítani helyzetüket az egyetemeken arra hivatkozva, hogy információt nyújtanak az élet egyik eddig elhallgatott oldaláról. És minthogy az egyetemek elsődleges feladata az ismeretek továbbadása, ezért a pornográfiát, mint ismeretek és tapasztalatok közvetítőjét, szintén nem szabad távol tartani az oktatástól. Ha valaki keresi mindennek a mélyebb értelmét, akkor rájön, hogy a politikai ellenőrzés egyik formájával áll szemben. Az olyan hatások, mint amilyeneket Ensler darabja közvetít, meggyöngítik az egyén magasabb rendű lelki struktúráinak a kontrollját ösztönei felett. A szexuális ösztön és az erőszak szoros kapcsolatban áll egymással, és ezt a kapcsolatot az emberiség már régóta ismeri. Többek között ezért volt az, hogy a katolikus egyház - és a többi igazi egyház - az erényt és az önmegtartóztatást vállalta fel.

A pornográfia nem vezet harmonikus kielégüléshez. Egy adott kép vagy film első lépésként izgalmat okozhat, de a stimuláció fenntartása egyre intenzívebb és erőszakosabb változatokat követel. Így a viszonylag normálisnak tekinthető pornográfia átadja a helyét olyan változatoknak, amelyek már eltorzítják a szexualitást, és agresszív magatartáshoz vezethetnek. Ha valaki folyamatosan pornográf hatásoknak van kitéve, végül is teljesen irreális világba kerül, ahol az erőszak minden formája elfogadott, szokásos, sőt mindennapi. A pornográfia azt sugallja, hogy a nők a válogatás nélküli nemi életre hajlamosak, ami nem felel meg a valóságnak.

Sok női kortársunk már megtapasztalta, hogy milyen kapcsolat van a pornográfia és az erőszak között, miután partnerük a pornográfia rendszeres fogyasztójává vált. A pornográfia azonban hatalmas üzlet is. A háttérhatalom berendezkedése az Egyesült Államokban nyomon követhető a nemi kapcsolat elüzletiesedésében, és a szexuális örömök árucikké válásában. Az alapító atyák alkotmányos rendjét követő Amerika demokratikus köztársaság volt, ahol a hatalom végső hordozója az egyén, a felelős állampolgár volt. Ez a köztársaság elsősorban a közjót szolgálta. Amióta azonban a Nemzetközi Pénzügyi Közösség uralmi törekvéseinek megfelelően a saját birodalmává alakította át az Egyesült Államokat, ennek már nem a közjó szolgálata a célja, hanem saját csoport-hatalmának az érvényesítése a társadalom egésze felett. A köztársaságnak - amely nem más, mint a természetes személyek szabadságát a másik ember iránti felelősséggel korlátozó demokrácia - erényre van szüksége ahhoz, hogy jól működjön. A hódításra átállított birodalom már nem tart igényt erre a fegyelemre és önfegyelemre, támaszkodó erényre. Egy birodalomban puha masszaként gyúrható tömegre, engedékenységre és engedelmességre, azaz biorobotokra van szükség.

A befolyásolás egyik leghatékonyabb eszköze az engedékenység. Ez az egyén szintjén a saját ösztöneinek, hajlamainak és szenvedélyeinek való tehetetlen alárendelődésben nyilvánul meg. Társadalmi szinten az engedékenység megjelenik a felcsigázott vágyakban és a mesterségesen kialakított szükségletekben. Az uralmon lévő csoportok arra törekednek, hogy az államhatalmat is felhasználják saját vágyaik kielégítésére. A politikusok egymás után engedni kénytelenek a pénz csábításának, hogy biztosíthassák megválasztásukat és újraválasztásukat. Az állam így fokozatosan azok hegemóniája alá kerül, akik a legnagyobb árat hajlandók érte megfizetni. Akik a legtöbb pénzzel rendelkeznek, egyben a vágyakat és azok kielégítését is meghatározzák. A pénzvagyon-tulajdonosok, hogy biztosítsák a maguk számára a hatalmon való maradást, elősegítik a zabolátlan, korlátokat nem ismerő vágyak kialakítását, majd pedig azok minden elképzelhető módon való kielégítését. A pénzvagyon- tulajdonosok tisztában vannak azzal, hogy ha az emberi vágyakat át tudják alakítani pénzügyi tranzakciókká, a mindennapi adásvétel tárgyaivá, akkor végső soron a döntést is magukhoz ragadták.

Egyes ideológusok úgy képzelték, hogy a szocializmus a nemek emancipációjához, a teljes nemi szabadsághoz, a határokat nem ismerő szexuális szabadság pedig a szocializmushoz vezet. Ezek az ideológusok tévedtek, mert a kamatkapitalizmus sokkal alkalmasabb a szexuális vágyak felkeltésére. A forgalomra, a fogyasztásra és a pénzzel való nyerészkedésre épülő rendszerével hatékonyabban képes felcsigázni, és zabolátlanná tenni az emberi vágyakat, s pénzügyi-gazdasági uralma alá vetni a vágyai rabjává tett embert. Így alakul át a szexuális szabadosság a politikai kontroll hatékony eszközévé.

Az 1990-es években a korlátaitól megszabadított vágy és étvágy azt jelentette, hogy most már jelentős pénzügyi ellenszolgáltatást kértek olyasmiért, ami korábban pénz nélkül volt elérhető. Az emberi élet szinte minden vonatkozása pénzre redukálódott, beleértve az emberi élet legintimebb és legbensőségesebb szféráit is. Minden alárendelődött a fogyasztói társadalom valamilyen konkrét megjelenési formájának. A szabadság nevében pedig a legváltozatosabb módon kötötték gúzsba az embereket. Akik át akarták alakítani a társadalom szerkezetét és működését, jól tudták, hogy a kultúra totális szexualizálása közömbösíti, sőt megsemmisíti az egyházat és a keresztény értékrendszert, és egyben aláássa azt a köztársaságot is, amelynek politikai berendezkedése az egyes állampolgáron, annak szilárd erkölcsi értékrendszerén nyugszik. A vallásos hit felszámolásának egyik leghatékonyabb módszere a deviáns szexuális magatartás elterjesztése, általános normává tétele. Ha ez a deviancia válik a normává, akkor olyannyira meggyöngül az önkontroll, hogy az az embereket tetszés szerint formálható biomasszává alakítja át.

Eve Ensler darabjának tehát az igazi célja az élet normális rendjét kifejező és fenntartó keresztény erkölcs gyökereinek az eltávolítása, és az új nemzedékek megfosztása hagyományaiktól, természetes erkölcsi táptalajuktól. Ennek a politikai következményei rendkívül súlyosak. Ha sikerül a nők szexuális kultúráját megváltoztatni, akkor egész társadalmi értékrendszerük átalakul. Még a legszemérmesebb nő magatartása is megváltozik tömeghatás eredményeként. Ha megtapasztalja, hogy más nők is odafigyelnek az úgynevezett tilos dolgokra, akkor egyéni erkölcsi gátlásai könnyebben utat engednek az újfajta gazdasági jellegű szexuális normáknak, amely szerint minden kapható pénzért. A szexuális szabadosság, ha a tömegszituációban megerősítést kap, fölébe kerülhet az önmegtartóztatásnak, az önuralomnak. A szexuális magatartás ilyen mértékű átalakítása megváltoztatja az állampolgári magatartást is, és ez már közvetlenül összefügg a politikai hatalommal. Aki meg tudja határozni a szexuális normákat, az lényegében az államot is uralma alatt tudja tartani.

Az Egyesült Államokban, az 1960-as években lejátszódott úgynevezett kulturális forradalom bizonyos tekintetben emlékeztet arra a kulturális folyamatra, amely a két világháború között a német nyelvterületű társadalmakban végbement. Amikor a nemzeti szocialisták hatalomra kerültek Németországban, sok olyan személy emigrált Amerikába, akik lényegében háborút indítottak a keresztény értékrendszer ellen, elsősorban az amerikai katolikusok ellen. A katolikus egyház ellenezte az abortuszt és a fogamzásgátlást. Az 1960-as évek szexuális forradalma a háttérhatalom szolgálatában álló WASP-elit (White, Anglo-Saxon, Protestant) kulturális ellentámadása volt a katolikusok előretörésével szemben, amelynek az egyik jelensége volt az úgynevezett "baby boom", vagyis amikor rendkívül népes generációk követték egymást. A WASP-ok célja az volt, hogy a szexuális felszabadítás jelszavával rávegyék a nőket a fogamzásgátló szerek széleskörű használatára.

Ezzel szemben az 1990-es években már az volt az úgynevezett szexuális felszabadítás célja, hogy a nők ne éljenek normális nemi életet, hanem önkielégítést folytassanak. Mindkét (?) szexuális forradalomban (?) az volt a közös, hogy lányok-asszonyok egész nemzedékét tudták az ellenőrzésük alá vonni. Az első esetben ezt az ellenőrzést, legalább is a katolikus nők vonatkozásában, az egyháztól vették el. A katolikus egyház politikai ereje jelentős részt ugyanis azon nyugodott, hogy a katolikus családok nagy létszámúak voltak és a katolikus közösségek demográfiailag dinamikusan fejlődtek. A katolikus egyház ezt a küzdelmet Amerikában elveszítette. Ma már nem arról van szó, hogy gyöngítsék a katolikus egyházat, hanem arról, hogy azok a lányok és asszonyok, akik a fogamzásgátló tablettákon élnek, pénzügyileg és szexuálisan is egyre nyíltabban kizsákmányolhatóak, és egyre gátlástalanabbul ki is zsákmányolják őket.

Ha az erkölcsi rend az elfojtásra alapozódik, akkor, ami ésszerű az a formális logika szerint egyben elnyomó, elfojtó is. Ha az ésszerűség elnyomást jelent, akkor az ember csak irracionális módon válhat szabaddá. Ha pedig irracionálissá válik, akkor már csak alacsonyabb-rendű lelki struktúrái és ösztönei hajtják, vágyai, impulzusai és szenvedélyei veszik át személyiségén belül a vezető szerepet. Amikor pedig a szenvedélyek veszik át az irányítást, az adott személy többé nem teljesen ura sem önmagának, sem tetteinek. Így a szabadság az ellentétébe csap át és a modern szolgaságnak, sőt a rabszolgaságnak egy formájává válik. Akik ezt a fajta önfegyelem és felelősség nélküli, keretein túlfeszített szabadságot (?) szabadosságot - szorgalmazzák, akár tudatosan teszik ezt, akár nem, a társadalmi alávetés, a szolgaság egyik formáját támogatják. Amíg az egyén uralta önmagát, addig cselekvésének a motívuma valami ésszerű és magasabb rendű ok volt, most viszont a racionalitás helyébe a szeszély és a szenvedély, mint meghatározó motiváló erő lépett. Azok, akik ezt a stimulust irányítják, egyben ellenőrzik azt is, akit stimulálnak. Így tehát a szexuális magatartás megváltoztatása a társadalmi uralom szolgálatában áll. Azok pedig, akik ösztöneik javára lemondanak magasabb lelki struktúráik működtetéséről, ösztöneik, szenvedélyeik ellenőrzése alá kerülnek.

Ezeket, a szenvedélyeket pedig jól ki lehet használni pénzügyi haszonszerzésre és a politikai uralom megszilárdítására. Ez a hatalom azok kezében van, akik az egyént önmagával szemben kritikátlanul engedékennyé tudják tenni. Akik a tudat-változtató tevékenységből profitálnak, rendszerint elősegítik azoknak a politikusoknak a megválasztását, akik viszont védelmezik ezt a fajta kulturális felpuhítást. Így aztán szemünk láttára alakult ki a pénzügyi nyerészkedés egyfajta rendszeréből a politikai kontroll modern változata. Eve Ensler manipulatív monológjai például egy katolikus egyetemen azt a célt, szolgálják, hogy szétroncsolják a diáklányokban azt a személyiségi védekező rendszert, amelyet a szemérem, az intimitás és a mértékletesség nyújt az ösztönökre alapozott kizsákmányolással szemben. Ilyen megvilágításban Eve Ensler nem felszabadítónak, hanem gyarmatosítónak tekintendő, aki előkészíti az utat az egyén szexuális és politikai kolonizációjához, gyarmati függésbe taszításához.

Az egyes embert szellemileg, lelkileg és érzelmileg is függésbe lehet taszítani, nemcsak gazdaságilag és társadalmilag. A szellemi gyarmatosítás hatékony eszköze a feminista és a homoszexuális manipuláció. Ez a gyarmatosítás az egyes személy szintjén zajlik, mégpedig úgy, hogy rossz szokásokat ültetnek el benne. A hatalom manipulátorai később társadalmilag is megszervezik ezeket, a rossz szokásokat, és létrehozzák belőle a feminizmus, a homoszexualitás és a terméketlenség zsákutcáját. Az új világrendnek ebben a szexuális sivatagában kiszáradnak a valódi érzelmek, az alkotó értelem hordozója pedig szexuális téren is akarat nélküli bábbá, boldogtalan biorobottá válik. Az új világrendnek és haszonélvezőinek azonban pont ilyen engedelmes alattvalókra van szüksége, mert így lehet négymilliárdra csökkenteni Földünk lakóinak ma már hatmilliárdot is meghaladó létszámát, amely a globális hatalmi elit egyik legfőbb célja.

(Forrás: Drábik-freeweb.hu)

Drábik János - Szex és az új világrend (9. rész)


A Római Klub és a családtervezés

A háttérhatalom 1969-ben a francia Grand Orient szabadkőművesek, közreműködésével létrehozta a Római Klubot, kifejezetten azzal a céllal, hogy tanulmányozza a földgolyó túlnépesedésének a problémáit. A Római Klub számos szakértő bevonásával 1973-ban közzétette a Limits to Growth (A Növekedés Határai) című tanulmányát. Lényegében ez indítja útjára azt a Háromoldalú Bizottságot (Trilateral Comission), amely jelenleg is a háttérhatalom egyik legfontosabb koordináló intézménye. Amikor a Háromoldalú Bizottsághoz tartozó Jimmy Carter volt az Egyesült Államok elnöke, akkor a Római Klub által kidolgozott jelentést kiegészítették egy másikkal, amelyet azonban egy Washingtonban létrehozott, magasrangú kormányzati tisztségviselőkből és kiváló szakemberekből álló csoport készített el. Ezt a jelentést, amelynek a címe The Global 2000, Report to the President (A Global 2000, jelentés az elnöknek) 1980. július 24-én tették közzé. A két kötetet kitevő tanulmány felvázolja a következő 20 évre vonatkozóan a követendő világszintű gazdasági trendeket. Ez a kétségtelenül alapos munkával elkészített és átfogó jelentés, sötét jövőt vázol fel arra alapozva, hogy bolygónk kapacitása nem elégséges annyi ember eltartására, mint amennyire a népességrobbanás rákényszeríti.

Hat hónapra rá elkészült a Global Future: A Time to Act (Globális jövő: Idő a cselekvésre) című dokumentum, amelyet a Council on Environmental Quality (A Környezetünk Minőségét Őrző Tanács) publikált. Ez a dokumentum már konkrét politikai intézkedésekre tesz javaslatot arra hivatkozva, hogy a "Global 2000" csak meghatározta a problémákat. A Global Future a népesség szaporulat ellenőrzését jelölte meg a legfontosabb feladatnak ahhoz, hogy meg lehessen birkózni a Global 2000-ben körvonalazott világproblémákkal. Eszerint az emberiséget csak úgy lehet megakadályozni abban, hogy egyre rövidebb idő alatt megkétszerezze önmagát, ha egy agresszív és hatékony sterilizációs programot érvényesítenek a fogamzásgátlás valamennyi eszközrendszerének a felhasználásával, és az abortusz szabaddá tételével. Amennyiben a világ illetékes döntéshozói ezt nem fogadják el, akkor - rémisztgetnek a "Global Future" szerzői - emberek milliói fognak meghalni éhínség és a túlnépesedéssel kapcsolatos erőszakosságok következtében.

A két elnöki jelentés olyan politikai szándéknyilatkozatnak fogható fel, amelyben a háttérhatalom informális államának vezetése és árnyékkormányának döntéshozói, azaz a Council on Foreign Relations, a Trilateral Commission, valamint a Nemzetközi Valutaalap, hogy csak a legfontosabbakat soroljuk fel, közlik a világgal: készüljön fel a jelenlegi népesség radikális csökkentésére. A jelentésekben előre jelzik 170 millió ember várható elpusztulását, de azt is, hogy rövid idő alatt szükség van a föld népességének kétmilliárddal való csökkentésére. Az elnöki jelentés készítői a népesség szám korlátozására számos módszert terjesztettek elő, amelyek között szerepel az abortuszok növelésének a száma és a mesterségesen előidézett éhínségek is azokban az országokban, ahol túlságosan sok az useless eaters (a haszontalan élelmiszerfogyasztó). Ehhez még azt is hozzáteszik, ha ezek a módszerek nem hozzák meg a kívánt eredményt, akkor szükségessé válhat korlátozott és stratégiailag meghatározott helyekre lokalizált nukleáris háború is.

Miként az ókorban és azt megelőzően is, a szexuális szabadosságot favorizáló pogányok feláldozták gyermekeiket, hogy korlátozzák a népesség szaporulatot, és ahogyan a XVIII. Századi Európában hasonló motívumokból széles körben meggyilkolták a csecsemőket, most a XX. Század végén és a XXI. Század elején még mindig az a háttérben meghúzódó hatalom egyik fő törekvése, hogy a világ problémáit a Föld lakosságának a kétmilliárddal, való csökkentésével oldja meg.

Az egyes ember lelki struktúráinak az átalakítása

A háttérhatalom az általa megtervezett "Új világrendet" modernizált erkölcsi értékrendként is felkínálja az emberiségnek. Ennek is az a valódi célja, hogy segítségével csökkenthető legyen a világ népessége.

Ahhoz, hogy az új világrend megvalósulhasson, többek között el kellett távolítani az elmúlt 250 év során a világcivilizáció centrumának számító Európában a hagyományos uralkodóházakat a születési arisztokráciával együtt. Először a brit uralkodóház került lecserélésre, majd a francia Bourbonok következtek. A XX. század elején elűzték az ottomán uralkodókat, a Hohenzollerneket, a Habsburgokat és a Romanovokat. De távozásra kényszerült Portugália uralkodóháza, és átmenetileg a spanyol Bourbon dinasztia is. Az új világrendhez azonban nemcsak új pénzügyi, gazdasági és uralmi rendszerre van szükség, hanem a régi rend alapját képező erkölcsi értékrend és kulturális hagyomány eltávolítására is. A kulturális és erkölcsi rendnek viszont fontos részét képezik az élet reprodukcióját szabályozó alapvető szexuális magatartási normák, hagyományok és szokások.

A keresztény értékrendhez tartozó szemérmesség, erényesség és erkölcsösség, párosulva a szerénységgel, egyszerűséggel és mértékletességgel lehetővé teszi, hogy az adott személy képes legyen saját lelki struktúráin belül a magasabb szintek által vezérelt magatartást tanúsítani. A szemérmességhez hozzá tartozik a hallgatás, a diszkrét önmegtartóztatás, a harsány magamutogatástól és tolakodó kíváncsiságtól való tartózkodás. Ez a diszkréció valamikor igen nagy becsben állt: a lányok és fiatal hölgyek egyaránt igényt tartottak rá. A keresztény értékrend fokozatos aláásását jelzi az a körülmény, hogy Eve Ensler "The Vagina Monologues" című provokatív darabját az Egyesült Államok egyházi irányítás alatt álló több egyetemén is bemutatták. Köztük jó hírű katolikus egyetemeken is, ahova a szülők abban a reményben küldik leányaikat, hogy a keresztény erkölcs szellemében kapjanak nevelést, miközben elsajátítják a szakmai ismereteket. Eve Ensler darabja azt színleli, hogy a feministák által szorgalmazott női egyenjogúságról szól. Ez az időközben Magyarországon is publikált és bemutatott darab azonban nem más, mint a női homoszexualitás színpadi megnyilvánulása. A "Vagina Monológok" a leszbikusságot ünneplik. A leszbikusság pedig nem egyéb, mint az utódok nevelésével járó felelősségtől elszakított, kizárólag az örömszerzést hajhászó, öncéllá vált nemiség női változata. A háttérhatalom által birodalommá átalakított Egyesült Államok a hanyatló Római Birodalomhoz hasonlóan elindult a dekadencia útján. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy ma már a homoszexualitás kultuszát is exportálja.

Azok a népek, amelyeknek a kultúrája nem hajlandó befogadni ezt az egyszerre enervált és agresszív, morbid és dekadens exportcikket, valójában a háttérhatalom új világrendjét utasítják el. Többek között azért szállnak szembe a terjeszkedésével, mert meg akarják őrizni az utódnevelés felelősségével párosult szexuális élet diszkrécióját, intimitását, sőt szentségét. Ha elterjedne más világkultúrákban is a háttérhatalom által szorgalmazott homoszexualitás, akkor a leszbikus nők - legalább is formailag a férfiakéhoz hasonló függetlenségre tennének szert. Ha például a hagyományait őrző iszlám világ, átvenné ezt az amerikai lobogóval takaródzó, de valójában a nemzetközi pénzhatalmat képviselő kozmopolita értékrendet, akkor a születési arány éppen úgy lecsökkenne az iszlám országokban is, ahogyan a mesterségesen dekadenciába hajszolt Nyugat társadalmaiban. Ebben az esetben az iszlám kultúrkörhöz tartozó családok is elindulnának a hanyatlás és a szétesés útján.

A Vagina Monológok szomorú képet nyújtanak a feminizmus zsákutcájáról. Ezeket, a monológokat úgy is felfoghatjuk, mint a női nem jelenlegi nemzedékének a segélykiáltását a valódi szerelem iránt, miután ennek a nemzedéknek szembesülnie kellett a feminizmus csalásával. Ez a csalás rávette, hogy elidegenítse magát természetes társától, a férfitől, és hogy a magány elől a leszbikus kapcsolatba meneküljön. Eve Ensler hatásvadászó szövegei a valódi szerelemre éhes nők számára egyfajta hamis ingert jelentenek, a szexuális intimitás mesterséges pótlékát. Az életre készülő fiatalabb leányok számára pedig bevezető tanfolyamként szolgálnak a női homoszexualitásba. Eve Ensler az általa készített interjúkra hivatkozva azt állítja, hogy segít megmenteni a női nemi szerveket a kulturális elhanyagolástól. Így például a színmű, bemutat egy oktató szemináriumot (workshop-ot), ahol a nők kézitükörrel vizsgálják önmagukat. Intim testrészüknek beceneveket adnak, és képzeletben felöltöztetik őket. A New York-i Madison Square Garden-ben 18.000, no kiáltotta szinte extázisban saját nemi szervének a nevét. Ha azonban belegondolunk, akkor valójában arról a bizonyos férfi testrészről volt szó, amelyet elveszítettek, és az élet természetes rendje szerint, hiányzik nekik.
A háttérhatalom már gyermekkoruktól arra szoktatta őket, hogy tagadják meg nőiességüket, legyenek olyanok, mint a férfiak. Mindez nem maradt szexuális következmény nélkül nők milliói számára. Az elmúlt 20 év során az új világrend szorgalmazóinak sikerült megszilárdítaniuk ellenőrzésüket az egyetemek, különösen a campusok-ban élő diákok felett. A feministák de Sade márkihoz hasonlóan (arról a francia arisztokratáról van szó, akiről a szadizmust elnevezték) azt vallják, hogy a nő gyönyört nyújtó gépezet. Abban különböznek csak a kegyetlen, de Sade márkitól, hogy kinek nyújtson gyönyört ez a gépezet.

folytatása következik

Drábik János - Szex és az új világrend (8. rész)


Mi is ez a Lucis Trust?

Az összeurópai szabadkőművesség, köztük a francia Grand Orient és több brit páholy engedélyezi női tagok felvételét is. A két leghíresebb női szabadkőműves Heléna Petrovna Blavatsky és protezsáltja, Annie Besant volt. Blavatsky a Teozófiai Társaság vezetőjeként vált kiemelkedő személyiséggé. Blavatsky az olasz carbonárik vezetője, Giuseppe Mazzini - aki hosszabb időn át az illuminátus mozgalom világvezetője is volt - ösztönzésére azonosult az illuminátusok világ-átalakító forradalmi nézeteivel. A Teozófiai Társasághoz sok szabadkőműves, köztük a legmagasabb rangú Albert Pike is csatlakozott. A Társaságnak azonban olyan nem szabadkőművesek is a tagjai lehettek, akik Lucifert tekintették a világosság istenének, és ot tisztelték valódi istenként.

1887-ben, miután a korábban már említett Quatuor Coronati nevű kutatásra specializálódott páholy létrejött, Blavatsky Londonba költözött és elindította teozófiai folyóiratát a Lucifer the Light-bringer (Lucifer a fény hordozója) című lapot. Blavatskynak a szocialista szabadkőműves Herbert Burrows mutatta be Annie Besantot. Madam Blavatsky 1891. május 8-án meghalt és ezután olyan 16 év következett, amikor is senki nem tudta megszerezni magának a Teozófiai Társaság vezetését. Végül is a Quatuor Coronati páholy Annie Besantot nevezte ki a Társaság elnökévé. Az új elnök számos szabadkőműves irányítású társasággal tartott kapcsolatot, köztük a rendkívül nagy jelentőségre szert tett Fábiánus Társasággal, (a szociáldemokrácia elődjével) az Ordo Templi Orientis-el, az OTO-val, valamint az Aleister Crowley vezette Stella Matutina-val. Annie Besant csatlakozott ez utóbbihoz, miután az kivált az ugyancsak nagy befolyású Golden Dawn-ból (Arany Hajnalból). 1913-ban a Teozófiai Társaságból kivált a 33-as fokozatú szabadkőműves Rudolf Steiner irányítása alatt álló Antropozófiai Társaság. Steinernek ez a Társasága kapcsolatban állt az orosz bolsevik forradalom több vezetőjével is.

Annie Besant azt a feladatot kapta a Teozófiai Társaságtól, hogy találjon egy alkalmas vezetőt a világ szellemi irányítására. Első ilyen irányú kísérlete kudarcba fulladt. Második próbálkozására az indiai származású Krishnamurtit ajánlotta.

Madam Blavatskynak azonban egy másik tanítványa is volt a Teozófiai Társaságnál, Alice Bailey. O alapította meg 1922-ben, New Yorkban a Lucifer Publishing Company-t, amelynek jelenlegi neve Lucis Trust. Lucis latinul azt jelenti, hogy Lucifer. Alice Bailey második könyvében, az Externalization of the Hierarchy-ban (A hierarchia láthatóvá válásában) azt állítja, hogy tulajdonképpen a szabadkőművesség indította útjára a New Age mozgalmat. Valószínűleg az illuminátusok tevékenységének a beindulására céloz, amikor azt állítja, hogy a pusztítás munkája 1775-ben kezdődött. 70 évvel később Albert Pike újjáélesztette az általa beindított Palladian ritusban az összeesküvést. A századforduló idején ez a bizonyos rejtett hierarchia otthonra talált az Ordo Templi Orientis-ben. Ma viszont ez a hierarchia az Alice Bailey által irányított Lucis Trust-ban található. 1982-ben a Lucis Trust - mint már utaltunk rá - a United Nations Plaza-n volt található, (866 United Nations Plaza, Suite 566/7 New York, NY 10017-1888) de azóta a világváros egy másik részébe költözött. 1982-ben Robert S. McNamara állt az élén, aki Kennedy elnök idején védelmi miniszter, később pedig a Világbank elnöke lett.

A Lucis Trust tagjai, közé tartozik David Rockefeller, aki a háttérhatalom informális állama államfőjének tekinthető, és a világ egyik leggazdagabb családjának az élén áll, amelynek a vagyonát 1998-ban a szakértők 11450 milliárd dollárra becsülték. Tagja volt a Lucis Trustnak Cyrus Vance is, aki Carter kormányában külügyminiszterkén szolgált. A prominens Lucis Trust tagok közt megtaláljuk Marc Tannebaum nevét, aki az Amerikai Zsidó Bizottság elnöke, továbbá a Marschall Field családét, az anglikán püspök Paul Moor-ét, Walter Cronkite-ot, a neves TV személyiséget, Ted Turnert, a CNN létrehozóját és egykori tulajdonosát, valamint Barbara Marx Hubbardot a New Age mozgalom egyik szóvivőjét, akit az egykor elnökjelölt Walter Mondale mellett alelnökjelöltként vettek figyelembe. De a Lucis Trust tagja Henry Clausen 33-as fokozatú szabadkőműves, az Egyesült Államok Déli Területei Legfőbb Tanácsa korábbi elnöke. A Lucis Trustnak vállalatok és jogi személyek is a tagjai lehetnek. Így a tagokhoz tartozik a Rockefeller és a Carnegie Alapítvány, az ENSZ Társaság, a Szolgálat Teozófiai Rendje, a Findhorn Alapítvány, a Greenpeace USA, az Greenpeace United Kingdom, az Amnesty International és természetesen a Skót Rítusú Szabadkőművesség Déli Joghatósága.

Amikor McNamara irányította a Lucis Trustot, akkor a Reader’s Digest nevű lapban teljes lapot betöltő hirdetéssel népszerűsítette a New Age-t. A Lucis Trustot tehát igen nagy valószínűséggel az Adam Weishaupt által beindított illuminátus mozgalom egyik utódjának lehet tekinteni, de folytatja Albert Pike Palladian mozgalmát és a Kellner által kezdeményezett OTO hagyományokat is.

folytatása következik

Drábik János - Szex és az új világrend (7. rész)


Randy Engel beszélgetése Dr. Dunegan-nal

Dr. Day emlékezik vissza Dunegan a Pittsburgh-i egyetem gyermekklinikájának az elnöke volt 1959-tol 1964-ig, majd pedig a Planned Parenthood Federation of America (Amerikai Születésszabályozási Szövetség) orvos-igazgatója lett 1969-ig. A Pittsburgh-i Gyermekorvosi Társaság évente szakmai tanácskozást tart február végén, vagy március elején. 1969. márciusában a Lamont nevű vendéglőben került sor erre az összejövetelre Pittsburgh-ban. A 80 főnyi hallgatóság többsége orvos volt, a legtöbbjük gyermekorvos, de más szakmák is képviseltették magukat.

Randy Engel ezután a rákbetegségek kezeléséről tett fel kérdést: Dr. Day említi, hogy a rák gyógyítására vonatkozó kutatási anyag a Rockefeller Intézet rendelkezésére áll. Nos, tette fel Engel a kérdést, csak lehetett néhány rákbeteg gyermeket kezelő orvos a hallgatóság soraiban, aki ezt nyugtalansággal hallgatta. Mennyi ideig tartott az előadás?

D.L.D: Két órán át, hosszabban beszélt, mint a többi előadó és nem fejezte be előadását. Későre járt és csak annyit mondott, még nagyon sok van hátra, egész éjjel itt maradhatnánk, de itt az ideje, hogy befejezzem. Dr. Day figyelmeztetett előadása kezdetén, hogy sok mindent el kell, felejtünk, amit ma hallunk. Erre a felejtésre sor is került, hiszen amikor évek múlva egyik vagy másik kollégámat emlékeztettem Dr. Day szavaira, akkor már nem tudott rá visszaemlékezni. Amit a rák kezeléséről mondott, nem keltett mélyebb benyomást. Azzal kapcsolatosan, hogy a doktorok túl sokat keresnek, emlékezetes az, amit az orvosi szerep megváltoztatásáról mondott. Jól fizetett technikusok lesznek, semmint önálló hivatásos szakemberek, akik függetlenül tevékenykednek a független beteg érdekében. Számos kijelentésnek sértenie kellett volna az orvosokat, meglepődésemre azonban csak csekély reagálást váltott ki.

R.E: A tekintélye miatt volt ez?

D.L.D: Ebben egyfajta tiszteletadás is közrejátszhatott. Gyakran hallottam ezt a kifejezést ez egy rendes ember, nem hiszem, hogy o ténylegesen így gondolja a dolgokat Ebben az időben még hitetlenség, fogadta ezeket, a nézeteket. Úgy fogták fel, hogy ez valamiféle meseszerű elképzelés, amely soha nem valósul meg. Ma már tudjuk, hogy lépésről-lépésre valósággá vált és válik.

Az interjú készítője ezután arról kérdezi Dr. Dunegant, hogy az emberek nem tesznek különbséget állítólagos és valóságos ok között: Ha rá akarok valakit venni valaminek a megtevésére, akkor erkölcsi és vallási meggondolásokból ellenállhat, ha megmondom az igazi okot. Ha azonban ezt egy elfogadhatóbbal helyettesítem, akkor már megteszi. Dunegan válaszában emlékeztet arra, hogy Dr. Day szerint az emberek nem teszik fel a helyes kérdéseket, túlságosan hiszékenyek és bíznak a másikban. Az amerikaiak többsége ilyen. Az volt az érzésem, hogy az európaiak szkeptikusabbak és kifinomultabbak.

R.E: Tekintettel az ítélőképességnek erre a csaknem teljes hiányára könnyű őket rászedni, mert túlságosan bíznak. Például az iskolákban milyen gyorsan be lehetett vezetni az AIDS oktatását? Ha nyilvánosan közlik, hogy a szodómia koncepcióját, vagy a szexuális tevékenység megkezdését kívánják egyre fiatalabb életkorban bevezetni, akkor a szülők többsége ellenezte volna. Ezért helyesebb más okot megjelölni, az úgynevezett AIDS felvilágosítást, amelynek célja a gyermekek egészségének védelme. De ténylegesen nagy támogatást nyújtott a homoszexuális hálózat számára, mert ma könnyebben hozzáférnek a legfiatalabb korosztályokhoz is. Az előadó szólt az idősebbekről is, mégpedig hogy félre kell állniuk, de a hangsúly az új világrend szálláscsinálói számára valójában a fiatalságon van.

D.L.D: Valóban. Ez szó szerint is elhangzott. Egy bizonyos koron túl az embereket már nem lehet megváltoztatni. Szilárd értékekkel rendelkeznek, amelyekhez ragaszkodnak. De a fiatalok még hajlíthatók, befolyásolhatók. A kívánt irányba lehet terelni őket. Ezért a fiatalokra összpontosítanak. Ami a homoszexualitást illeti, az elhangzottak szerint először azt népszerűsítik, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez abnormális magatartás. De ez a dzsungel törvényének csak egy másik eleme, mert ha valaki olyan ostoba, hogy enged a homoszexualitásnak, akkor nem alkalmas arra, hogy benépesítse ezt a földgolyót.

Dr. Dunegan azután megemlíti, hogy Dr. Day szólt bizonyos betegségek létrehozásáról. Úgy véli, hogy az AIDS-t is laboratóriumban kísérletezték ki, és ennek egyik célja lehet azoktól az ostoba emberektől megszabadulni, akik elfogadták a homoszexuális életvitelt. Dunegan szó szerint így foglalja össze a Dr. Day-től hallottakat: Ha olyan buta vagy, hogy a homoszexualitás népszerűsítése meggyőzött, akkor nincs helyed a Földön, és előbb-utóbb kihullassz. Kiválasztunk és megszabadulunk tőled. Azok lesznek a túlélők, akik elég okosak ahhoz, hogy ne hagyják magukat a propagandánk által félrevezetni.

A Dr. Day által ismertetett program gyökerei

Mi úgy látjuk, hogy az ember és a társadalom radikális átalakítása összefügg a háttérhatalom és az általa létrehozott illuminátus- mozgalom megszerveződésével, és stratégiai céljainak a fokozatos megvalósításával. A modern társadalom számos beteg tünete, a családi struktúra fokozatos felbomlása, az abortusz korlátlan elterjedése, a pornográfia virágzó iparággá válása, mind fellelhetők az illuminátusok alapvető tanításaiban. Az illuminátus rend alapítója, Adam Weishaupt, amikor teherbe ejtette sógornőjét ragaszkodott az abortuszhoz, amelyhez egy vegyszert használt. Weishaupt a francia forradalmat megelőzően olyan pornográf műveket íratott, amelyek a kicsapongó életmódot népszerűsítették az olvasók körében. A francia forradalmat követően a pornográfiára még úgy tekintettek, mint ami elősegítette a szexuális emancipációt. Az egyházi korlátoktól mentes szexuális magatartás fokozta a népesség szaporodást. Mindez hozzájárult a nem kívánt terhességek megszakításához, a csecsemőgyilkosságokhoz és a gyermekek elhagyásához.

A XIX. század végén pedig már a túlnépesedés szolgált a népességkorlátozás indokául. A túlnépesedés nem a modernkor sajátja, hiszen nemcsak a modern társadalmakban, de az ókorban is gyakran kellett szembe nézni az éhínséggel. A XIX. században még magas volt az elhalálozási arányszám, mégis a Föld egyes részein nem állt rendelkezésre elegendő élelmiszer. A problémát megkísérelték olyan szexuális magatartás elterjesztésével befolyásolni, amely a reprodukció kizárásával történő nemi kapcsolatot részesítette előnyben. Ennek ellenére Európában, Indiában és Kínában az egész XIX. század folyamán tömegesen fordultak elő a csecsemőgyilkosságok. Ezek nyilvánvaló célja a népességszaporulat alacsonyan tartása volt.

John Robison skót egyetemi tanár, aki behatóan tanulmányozta Weishaupt tanításait, megállapította, hogy az illuminátus befolyása alatt álló szabadkőműves páholyok gyakran elősegítették azoknak a nézeteknek és viselkedési formáknak a terjedését, amelyek aláásták az erkölcsöt. Az illuminátusokkal kapcsolatban szó szerint ezt írja "Proofs of a Conspiracy" (1798. Boston: Western Islands, 1967 Egy összeesküvés bizonyítékai) című művének a 6-7. oldalán: Végül az illuminátusok társasága azzal a kifejezett céllal jött létre, hogy leromboljon minden vallási intézményt, és megdöntse Európa valamennyi létező kormányát. A kicsapongó életmódra vonatkozó illuminátus nézetek fokozatosan terjedtek el. Robison ezzel kapcsolatban megállapítja idézett művének 50. oldalán, hogy: a laza erkölcsű és bujaságra hajlamos szívű szerzők bátorítást kaptak ahhoz, hogy büntetlenül írjanak a leglealacsonyítóbb hajlamokról, feltüzelve a szenvedélyeket, és igazolva a kicsapongást? És ezek a könyvek igen gyorsan piacra találtak.

Robison dokumentálja, hogy ezeket, az írókat Philanthropine-nak elnevezett iskolákban képezték ki, valamint olyan az általános nevelést és oktatást szolgáló akadémiákon, amelyeket a Grand Orient szabadkőművesek irányítottak. Amikor ezek a diákok iskoláik végeztével munkába álltak, országos szinten érzékelni lehetett az erkölcsök gyors hanyatlását. A francia forradalom után a promiszkuitásra válogatás nélküli nemi életre - rászoktatott brit társadalomban a népesség-szaporulat ellenőrzésének a célkitűzése a szabadkőművesség részéről is támogatásra talált. A népesség-szabályozás apjának Thomas Malthus (1766-1834) anglikán lelkészt tekintik. Dr. John Coleman állapítja meg Malthusról, hogy nagytekintélyű szabadkőműves volt, aki meglehetősen sötéten látó dokumentumot írt a népesség szabályozásról, miután befejeződött képzése a szabadkőműves Lord Shelburn részéről. A népesség fogalmáról című esszéjében Malthus nem kevesebbet állít, minthogy a népesség-szaporulat mindig nagyobb lesz, mint a rendelkezésre álló erőforrások. Nem látott más kiutat ebből, csak azt, ha a kölcsönös ellenőrzések rendszerével kontrollálják a népesség növekedését. Egy ilyen rendszer természetesen elsősorban a szegények ellen irányulna, mert hiszen ok alkotják a lakosság számbeli többségét.

Az 1860-as években egy másik angol szabadkőművesnek, George Drysdale-nek, a vezetésével megalakult a Malthusiánus Liga, amely Malthus népesedésre vonatkozó elméleteit kívánta terjeszteni. Ezt a Ligát 1874-ben az az Annie Besant irányította, aki az egyik legkiemelkedőbb női szabadkőműves volt és nemcsak a kábítószer fogyasztást, de a teljesen szabad szexuális magatartást is támogatta. Az az Albert Pike, aki az Egyesült Államok Déli Területeinek a legfőbb szabadkőműves vezetője volt, majd pedig az Egyesített Világszabadkőművesség élére került, egyike volt Annie Besant szeretőinek. Annie testvére, Sir Walter Besant, pedig az a személy, aki javasolta egy szabadkőműves kutatási központ létrehozását, amelyre aztán sor is került a Quator Coronati páholy létrehozásával.

A születésszabályozás abból a nők szexuális felszabadítására törekvő mozgalomból bontakozott ki, amelyet Annie Besant kezdeményezett. A túlnépesedést arra használták, hogy rákényszerítsék a vezető nyugati országok törvényhozó szerveit a születéskorlátozó és fogamzásgátló gyógyszerek, valamint eszközök elfogadására. A háttérhatalommal szövetkezett, és annak szolgálatában álló szabadkőművességnek tehát kulcsszerepe volt a születésszabályozás, a fogamzásgátló eszközök és az abortusz elterjesztésében. Annie Besant és társai elérték, hogy egy korábban obszcén pornográf pamfletnek minősített, fogamzásgátlással foglalkozó tanácsadó könyv törvényesítve legyen. Ez a jogi győzelmük megnyitotta az utat a még nyíltabb és még merészebb pornográfia számára. Amikor aztán a szegény és házasságon kívüli nők esetében ugrásszerűen megnőtt a szülések száma, a Malthusiánus Liga fokozta erőfeszítéseit azért, hogy minden jogi akadályt elhárítson a születésszabályozással kapcsolatos kérdések megvitatása, és az ezzel kapcsolatos módszerek elterjesztése útjából. A liga nemcsak Angliában, de egész Európában tevékenykedett. Az orvosok egy része jó pénzért természetesen közreműködött olyan fogamzásgátlók előállításában, amelyek segítik az abortuszt.

Az Egyesült Államokban a születésszabályozást a háttérhatalom ösztönzésére Margaret Sanger (1883-1966) népszerűsítette rendszeresen megjelenő folyóiratában a Woman Rebel-ben (A lázadó nőben). Az első születésszabályozással foglalkozó társaság 1915-ben jött létre. Ez alakult át 1942-ben a Planned Parenthood? (Tervezett születésszabályozás) nevű szervezetté. Margaret Sanger munkássága eredményeként létrejött 1948-ban az angliai Cheltenham-ben a Családtervezés Nemzetközi Bizottsága (International Committee on Planned Parenthood) nevű szervezet, amely 1964-ben az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának a hivatalos tanácsadójává vált. Központja a New York-i United Nations Plazan a Lucis Trust mellett van.

folytatása következik