2012. augusztus 31., péntek

Egy rasszista cigány bejegyzése (csak kép)


A nemzeti gazdasági akcióterv


Olyan nemzeti kormány kell, amely képes ösztönözni a hazai befektetéseket azzal, hogy bebizonyítja, komolyan vesszük a munkahelyteremtést, és lehetővé tesszük, hogy a vállalkozóink befektessenek, gyarapodjanak nálunk.

Nehéz feladat vár ránk. Nem kergethetünk Orbánista-neoliberális délibábokat, a jelenlegi nehéz helyzetből kell kiindulnunk. A magyar emberektől és a valóságtól elforduló neoliberális MSZP-SZDSZ-Fidesz-KDNP politika következtében teljesen leállt a magyar gazdaság, sorra mennek tönkre a magyar vállalkozások, napról napra nő a munkanélküliség, az összeomlás szélére került az egészségügyi rendszerünk, gyakorlatilag nem beszélhetünk szociális biztonságról, széthullóban a közrend és a közbiztonság.

Mindebből logikusan következik öt nemzeti feladat, amelyek közös megvalósításával Magyarország megerősödhet és kilábalhat a válságból.

Én hiszem, hogy képesek leszünk közös értékeinket a nemzeti feladatok politikáját megvalósító, erős nemzeti kormányzással érvényesíteni, és akkor Magyarországot ismét tisztelni fogja a világ.


A nemzeti gazdasági akcióterv

1. Válságadó bevezetése a rendszerváltó milliárdos szektorban (700 milliárd Ft).

2. Válságadó bevezetése a milliomos luxusingatlan szektorban (610 milliárd Ft).



3. Kereskedelmi áruházláncok válságadójának bevezetése (30 milliárd Ft).

4. A Privatizációs-beruházások felülvizsgálatára és a szerződéskötések azonnali felfüggesztése.

5. Visszaadjuk az embereknek a saját pénzük felett való rendelkezés szabadságát (200 forintos fizetés alatt a személyi jövedelemadó felfüggesztése).

6. Államosítjuk a rendszerváltó pártpolitikusok családi magángazdasági birodalmait, valamint ezen elkobzott gazdasági vállalkozásoknál kialakítjuk az illetékes önkormányzatok bevonásával az 51% állami-49% helyi tulajdonrészesedési együttműködést mindkét fél számára kedvező módozatát.

7. Az állami bürokrácia a jövő évben költsön 50%-kal kevesebbet a bérezésen felül a működésre.

8. Sávos adózást vezetünk újra be, amellyel mindenki jobban jár.

9. Aláírjuk a megállapodást a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, amely a könnyített ("gyorstalpalói") szakképzési rendszer bevezetését fogja jelenteni.

10. A részmunkaidős foglalkoztatás támogatásának érdekében ha valaki 4-6 órában munkanélkülit alkalmaz, akkor a tb-járulékot az állam fizeti.

11. Bevezetjük a Szociális-kártyát.

12. Lehetővé tesszük a helyi őstermelői piacok adómentes megnyitását.

13. Forgóeszköz-hitelt nyújtunk az agrárium vállalkozási számára, hosszú távú (10-20 év törlesztéssel) alacsony (4-5% kamatozással).

14. Eltöröljük az elvárt jövedelem határát.

15. Az önfoglalkoztató önkormányzati nem értéktermelői vállalkozások adózását eltöröljük.

16. A vállalkozási piacot megtisztítjuk az egyszerűsített végelszámolás lehetőségének megteremtésével.

17. A társasági adó év végi feltöltésére vonatkozó árbevételi szintet 200 millió forintra emeljük.

18. Olcsóbb fejlesztéspolitikát indítunk meg: 50%-kal csökkentjük a pályázatok elbírálásában részt vevő szervezetek számát, 20%-kal csökkentjük a pályázati mellékletek számát, 60%-kal csökkentjük az adatlapok hosszát, és 2014 végére megteremtjük a papírmentes pályázás lehetőségét is.

19. Az előtakarékosságot 20 évig támogatjuk, közeli hozzátartozó is felhasználhatja majd a lakáscélú előmegtakarítást, az áthidaló kölcsönökként adható hitelek arányát pedig 100 százalékra emeljük, ettől is az építőipar megindulását várjuk.

2012. augusztus 29., szerda

Egy levél a facebookról a kiugrással kapcsolatban

A következő bejegyzést találtam a facebookon:
"Zoltán Katona
Erről az 1943-as kiugrási kisérletről és főként arról, hogy miért hiúsult meg, minden magyarnak tudnia kell...

Kis Kós Margit hozzászólása - A fasisztázók figyelmébe!
Kis ezt írta: "Nekem az is tetszene, ha végre valamelyik igazságügyi miniszter foglalkozna azzal a hivatalos levéllel, amit még 1995-ben írt az Angliában élő magyar szervezet képviselője Vastagh Pálnak:

Budapest, 1995. jún. 27.

Vastagh Pál igazságügyi miniszter úrnak
Budapest,

Tisztelt Miniszter Úr!

E hó elején napilapból értesülhettem arról, hogy Ön hivatalos izraeli útja során újabb kárpótlási igényről tárgyalt. Ezzel összefüggésben a következőkre szeretném szíves figyelmét felhívni.

Valószínűnek tartom, hogy Ön is ismeretében van annak az elmúlt évben nyilvánosságra került brit levéltári dokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel foglalkozó osztályon F.O. 371/34498./C. 120351.sz. alatt kapott elhelyezést. Az idézett dokumentum szerint 1943 nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetővé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból. Ennek tárgyalása során megjelent a Zsidó Képviselettől Haimer professzor, aki a zsidó nagytanács azon kérelmét adta elő, hogy "a magyar kérelem teljesítése miatt aggódnak a Magyarországon viszonylagos biztonságban élo 800.000 zsidó megsemmisítését eredményezné."

Az elhangzott vétó után az angol referens, dr. Randall, a következőt írta sajátkezűleg a dokumentumra: "E kérdést megkülönböztető figyelemmel kísérjük, és ezért nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné."

Az idézett kordokumentum tartalma után egyértelműen megállpítható, hogy a magyar nemzet védőfalként lett feláldozva az országban akkor tartózkodó 800.000 zsidó megmentése érdekében.

Nem akarom ezzel összefüggésben emlegetni a világszerte szajkózott "utolsó csatlós, fasiszta, tömeggyilkos stb." megbélyegzéseket, amelyek még napjainkban is felszínen vannak. De azt, hogy az áldozattól követeljenek unos-untalan bocsánatkérést, vagyoni kárpótlást, még enyhe kifejezéssel élve is cinizmusnak nevezhető.

Az eddig felsoroltak ismeretében a következő kéréssel fordulok Miniszter Úrhoz:

1. Állítson fel egy bizottságot annak megközelítő megállapítására, hogy az 1943-as kiugrás megakadályozása következtében milyen kár érte a magyar nemzetet: a liberátorok szőnyegbombázásából, az ország későbbi hadszíntérré válásából, a lakosság elhurcolásából, azok nagy része elpusztulásából, a már többszörösen megkövetelt és kifizetett kárpótlásból, az ország negyven éven át tartó folyamatos kirablásából, a nemzetet világszerte gyalázó hangok károkozásából.

A felsorolt károkat - amelyek többszörösét teszik ki az ország jelenlegi külső és belső adósságának - teljes egészében az idézett zsidó képviselet felé kell benyújtani. Elutasítás esetén a Hágai Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni.

2.Mindaddig, amíg a Magyar Állam ezirányú vagyonjogi követelését nem teljesítik, elfogadhatatlan a másik oldal bárminemű követelése.

Miniszter Úr! Levelem már csak azért is idöszerűvé vált, mert a gyilkos nemzet minősítést éppen attól a külföldön élő neves karmestertől kaptuk, aki a sajtó híradása szerint a magyar népet "milliós nagyságrendű gyilkosoknak" nevezte. Az illető karmester Solti György, aki ezt követően május 8-án a Budapest Kongresszusi Központban a Fesztivál Zenekart vezényelte.

Miniszter Úr! Elképzelhetőnek tartja-e, hogy valaki Izrael népét a palesztinok milliós nagyságrendű gyilkosának nevezze, s utána Tel Aviv legnagyobb koncerttermében izraeli zenekart vezényeljen?"

2012. augusztus 27., hétfő

Erdélyi József: SOLYMOSI ESZTER VÉRE

Erdélyi József:
SOLYMOSI ESZTER VÉRE

Megöltek egy kis libapásztort.
Égre kiált a régi vád,
úgy ölték meg Solymosi Esztert,
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt...
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak,
vademberek... Elfolyt a vére,
mint egy párás piros patak.

Ítélt a bíró, – Félkegyelmű
képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád...
a hátborzongató gyanú...
Ítélt a bíró; Elmehetnek
a reszkető kaftánosok;
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország–világ
tudja meg, hogy gyermekijesztő
dajkamese a vér, a vád.
Ítélt a bíró s fellélegzett
a zsidóság, az „üldözött”,
de terjed a „mese”, a „vakhit”
a szegény magyar nép között.
Zengett a dal s a vérpatakból
vérfolyó gyúlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
– megváltó Istenemberé.
Az Ő vére a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!

Minden kiontott ártatlan vér,
minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt,
minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér,
és munkában csorgott verejték,
és megrabolt bér és babér,
az én vérem is, az Anyámé,
a régi libapásztoré,
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.

Égre kiáltom akkor is ha,
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros.
Beh’ piros vagy Solymosi Eszter
Kiontott vére s beh’ meleg...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
Hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon.
Solymosi Eszter árva népét

ébressze bátran, szabadon.

Fiatal libsi szajha lányok hirdették magukat, beteges hajlamaik kiéléséhez (csak kép)



A képen látható két harisnyás szopós kurva ribanc libsi lány így próbál magának alkalmi szexpartnereket szerezni, anális szexhez. A harisnya azért kell, mert valószínűleg annyira rondák, hogy el kell takarniuk. Én javaslom a papírzacskót sokkal praktikusabb. Mondjuk ha análba tolják őket, akkor nem is igazán kell látni a fejüket.

Képgaléria a Magyar Gárda 5. születésnapján megjelent militáns törpe kisebbségről (Kurucinfó)


"Vörös Dani" még köszönetet is mondott bandájának Facebook oldalán: "A tiltakozók között láttam Magyar Fruzsinát, Horváth Aladárt, Szarvas Koppány Bendegúzt, Zsolnay Júliát, Székely Sanyit, Csőke Andrist, Külgusz Imit, Hanti Vilit, Tini Christ és még sok jó barátot. Jó volt ott lenni Velük." 

(Olvasóinktól)

Legalább nem kell őket keresni. Ennyi mocskot régen fújt össze a szél ebben az országban.














2012. augusztus 22., szerda

Az MSZP beárazta Orbánék "ámokfutását" (Hír 24)






Az MSZP-s Tukacs István szerint „úgy köszönt az országra a szeptember, hogy Orbán Viktor álombeli céljaiból és rózsaszín ígéreteiből egyetlen betű sem teljesül". - Ezen a soron őszintén csak mosolyogni tudok. Nem akarom védeni Orbán Viktort, mert rengeteg hibát követett el a valamivel több mint két év alatt, de a demagógiát sem tudom szó nélkül hagyni, amit a szocionista párt csinál. Azért ők legyenek az utolsók, akik Orbánt szidják és kritizálják. Csak néhány gondolat ehhez a cikkhez. Megmondom őszintén nem méltó a szocionista párt arra, hogy egy szót is pazaroljak rá, vagy akárki a világon foglalkozzon velük.
Az ellenzéki képviselő szerint az élet jelentősen drágul, a „megélhetetlenség szakadéka felé száguld az ország. - Ami erős túlzás a részéről, majd öt év múlva térjünk erre vissza Vigyorex. A Matolcsy-féle teljes dilettantizmusnak hála Magyarország minden – nem fideszes oligarcha – polgárának üresebb lesz a pénztárcája. Aki nem tud meríteni a narancsos barátok által a közkasszából kilopott pénzből, az súlyos bajba kerülhet." - Csak egy kérdés: És mi van a szocionista oligarchákkal? Valahogy, őket senki nem háborgatta, mikor az MSZP 8 évig hatalmon volt.
Tukacs István ténynek nevezi, hogy egyetlen év alatt a tojás 34 százalékkal lett drágább - Tukacs István csak azt felejti el, hogy a tojás ára egész Európában emelkedett Németországtól Portugáliáig, aminek oka egy a tojástermeléssel foglalkozó EU-s direktíva, csak mellékesen jegyzem meg - , a kakaó 20 százalékkal, a párizsi, a kolbász és a liszt nagyjából 10 százalékkal, a gyógyszerek 4,2 százalékkal kerülnek többe; a háztartási energia 6,3, ezen belül a távfűtés 8,4 százalékkal emelkedik, az üzemanyagok 12,2 százalékkal drágulnak. - Azért ne csináljunk már úgy, mintha 2002-2010 között egy forinttal sem emelkedett volna ezeknek a termékeknek az ára. Vagy tévednék? Ki meri jelenteni Tukacs Vigyorex István, hogy amíg ők hatalmon voltak ugyanezek a cikkeknek az árai egy forintot sem emelkedtek? És még valami, 8 évig hallgattam azt, hogy az üzemanyag és az energia ára azért nő, mert ezek világpiaci ára is emelkedik, meg a dollár és forint árfolyama stb., most akkor mi van? Most már hirtelen megváltoztak a világgazdaság szabályai? Most miért nem ír Hogy is van ez? rovatában arról hogy ezzel szemben i a tény rovatában. -  „Ezek az Orbán–Matolcsy-tengely értelmetlenül unortodoxnak nevezett gazdaságpolitikájának az eredményei." - még mindig sikeresebbek, bármennyire is nem tetszik nektek! 
A szocialista honatya úgy látja, hogy az elszegényedő milliók tovább szegényednek, „a négymillió szegény országából jövőre akár öt (vagy ki tudja hány?) millió szegény országa is lehet".  - Jó azért ne túlozzunk, a szegénység fogalma igencsak relatív, azért az afrikai vagy ázsia vagy harmadik világbeli szegénységtől, ami igazi szegénység attól fényévekre vagyunk. Értem én, hogy kell a túlzás, mert úgy lehet népszerűségre szert tenni. Szerinte a gazdasági adatokból egyértelművé vált: a matolcsyzmus megbukott, ez az irány tarthatatlan, szakadékba löki az országot. - Erről a Brian élete jut eszembe, mert mit adtak nekünk a rómaiak, az oktatáson, az úthálózaton, a vízvezetéken, a közboztonságon stb. kívül, semmit. Mennyire igaz is az a film.
A képviselő pártja nevében felszólítja Orbán Viktort, menessze gazdasági miniszterét, majd maga is mondjon le, hogy egy új, hozzáértő kormány kezdhesse el Magyarország újjáépítését. - Mert miért is? Apropó, amikor aszocialista kormány csődbe vitte az országot, akkor ők miért is nem tették meg ugyanezt?
Nem a valóságot tükrözi az "együtt az ország" szlogen 
Az MSZP szerint nem a valóságot tükrözi az augusztus 20-i nemzeti ünnep "együtt az ország" szlogenje, mert a kormány nem szolidáris a nehéz helyzetben élőkkel. - Az MSZP sem az, nem is volt sohasem, vagy anno miért is engedte garázdálkodni a bankokat a devizával, meg az árakat az egekbe szaladni? Hogy is van ez? Ez is csak ócska demagóg duma. A párt szóvivője szerint négy millió ember él a létminimum alatt, hónapról hónapra nő azok száma is, akik dolgoznak, mégis egyre szegényebbek, mert a kabinet érzéketlen a problémáik iránt. - Duma, duma, duma üres duma, persze ez az ellenzék dolga, hogy mindig elégedetlen legyen.
Török Zsolt  úgy látja, az Orbán-kormány elmúlt másfél-két éves tevékenysége miatt egy átlagos, kétgyermekes, kétkeresős családnak havi körülbelül 30 ezer forinttal ér kevesebbet a fizetése, - nem tudom az enyém ugyanannyit ér  ha pedig devizahitelük is van, akkor még havi 15 ezer forint pluszköltséget jelent a kabinet eddigi gazdaságpolitikai "ámokfutása". - És miért is van devizahitelük? Mert ki is kormányzott 2002-2010 között? Talán egy másik szocialista párt! Először elnézést kellene kérni, aztán ugatni nagy pofával. Amúgy van árfolyamgát, volt végtörlesztés, akinek volt esze utánament és forintosította, én megtettem, sajnálom, ha más nem járta ki magának. Szerinte "a fideszeseknek luxusóvoda jut, másoknak meg luxus az óvoda" - fogalmazott a képviselő. - Ez egy hülyeség, kár is több szót pazarolni rá. Óvodai ellátás lakóhely szerint van, olyan nincs, hogy valakit ne helyeznének el. 

A kormány 10 milliárd forintot költ a Terrorelhárítási Központra, holott ebből a pénzből, idén 7000 forinttal lenne olcsóbb az iskolakezdés minden kétgyerekes családnak, - sőt, ha felszámolná a rendőrséget, a bv-t, a Honvédséget, akkor háromszor ennyi, vagy ha a tanárok, az orvosok a fizetésük felét kapnák, akkor ötször ennyi, ez elég demagógra sikerült. Terrorelhárításra, rendvédelemre nem úri szeszélyből költ az ország, hanem biztonsági okokból, vagy a világon csak nálunk van terrorelhárítás, a vicc, hogy korábban is volt terrorelhárítás, igaz a rendőrségen belül, akkor a szocikat nem zavarta, ha költeni kellett rá? Ugye-ugye. a "néptől elszakadt miniszterelnök" konzultációs akcióira költött egymilliárd forint pedig bőven fedezné az ingyenes nyári gyermekétkeztetés költségeit a legrászorultabbaknak. - Az MSZP-nek kifizetett költségvetési pénz, pedig megoldaná sok iskola fűtésproblémáját. Az MSZP szolidaritást, igazságos adórendszert és támogatási politikát, valamint növekedésösztönzést és gazdaságélénkítést vár a kormánytól. - Én ezt vártam az MSZP-től 8 évig, akkor miért nem tették meg, és miért csődbe kormányozták az országot, ahol csak a gazdagok érdekeit nézték? 

2012. augusztus 21., kedd

Ceglédről röviden: Gyöngyöspata 2.0

ork_jpg_595.jpg
Ugyan az a forgatókönyv, mint Gyöngyöspatán, de ezen már szerintem senki nem fog meglepődni. Miért is tenné, hiszen kezd megszokott történetté válni, csak a helyszín , a dátum és a szereplők változnak, de a forgatókönyv ugyanaz. Cigányok terrorizálnak, ezt a helyi "többségi" magyar lakosság megunja tesz ellene, valaki - nemzeti oldal egyedül - melléjük áll, amire automatikus válaszként megy, hogy a baloldal szembeköpve a többségi társadalmat a kisebbség oldalára áll, mert ugye nem ők az ellenség, a cigány még ha bűnöző is többet ér a szemükbe, mint a derekasan dolgozó magyar átlagpolgár.

És persze ezerrel megy a hazudozás. Igaz könnyebb befogni a fülünket és s szemünket. A liberális-baloldali csoportok jó szokásukhoz híven mindent félremagyaráznak. Itt van ugye Cegléd esete. A hülye is látja, hogy mi folyik ott, hogy a szeretett romáik provokáltak békés állampolgárokat. Lassan eljutunk oda, hogy a saját kertemben nem bográcsolhatok, mert az félelmet kelt bizonyos kisebbségi csoportokban, ha ezt fekete vászonnadrágban és fehér ingben végzem, akkor már bűncselekményt követek el. Bennem meg az kelt félelmet, hogy bemásznak a kertembe és lerabolják a kínkeserves munkával megtermelt termést, természetesen ugyanannak a kisebbségnek tagjai. 

Tiltakoznak a roma szervezetek a rendőrség épületénél, csak azt nem értem, hogy mi ellen is? A cigányok által elkövetett bűncselekmények ellen mikor tiltakoznak végre? Apartheid bűncselekmény, ezek miről beszélnek? Egyáltalán tisztában vannak a szó jelentésével? Persze nem, de azért mondják, mert olyan jó hangzik. De lehet, hogy igazuk van, tényleg apartheid van Magyarországon, hiszen ha egy romát ér sérelem, akkor egyből az utcára vonulnak, rasszizmust és apartheidet üvöltöznek, mikor egy agyar lányt meggyilkolt brutálisan egy roma gyilkos, akkor ugyanezek az emberek némán kussoltak, és majdnem a szerencsétlen lányt tették felelőssé a haláláért. Ez apartheid, hiszen csak a kisebbségnek vannak jogaik, csak nekik lehetnek sérelmeik. Milyen országban élünk? Bűnözők ellen nem lehet tiltakozni, mint ahogy a bűnözés ellen sem, mert azzal megsértjük egyes emberek jogait. Hogy is van ez? És mi van a többségi társadalom vagyis a mi jogainkkal?

Nagy Magyarország (csak kép)


Jobboldali szavazók (csak kép)


A zsarnok (csak kép)


2012. augusztus 20., hétfő

Turizmus (csak kép)


Velük lehet aztán tárgyalni (csak kép)

Velük aztán lehet tárgyalni. Civilizált és tárgyalóképes romák.






Magyar Gárda (csak kép)


A ceglédi események szombati közvetítésének vágatlan felvételei (youtube)








2012. augusztus 17., péntek

Hetek című szennylapról

A Hetek néven futó hetilap egy undorító lap, már a poszt címe önmagáért beszél, és nem is nagyon szorul semmilyen magyarázatra. Ez a lap Hit gyülekezetének - a cionista bizniszszektának - az írott sajtóterméke, mely burkoltan a cionista világhatalom kiépülését szolgálja. Persze lehet itt összeesküvés-elméletekről beszélni, de ha beleolvasunk egyből megvilágosodunk a lappal és a tulajdonosával kapcsolatban.

Az újság mind internetes mind írott változata uszító és gyűlöletkeltő, minden egyes sora a civilizált népek ellen van. Az újság nyíltan vállalja a cionista Izraellel való közösségvállalást, nyíltan zsidóimádók, ami még nem is lenne a legnagyobb baj, de ezzel párhuzamosan a magyarság ellen uszítanak számos cikkükben. 

Rengeteg hazugságot tartalmaz a lap. A cikkeik többsége, néhány kivételtől eltekintve tele van ferdítésekkel, csúsztatásokkal, összemosásokkal, hazugságokkal, félremagyarázásokkal, amin senkinek nem kell meglepődnie. A lap simán lehetne a 168 óra néven futó rádiósműsorból kinőtt baloldali médiaszemét édestestvére is, mert gyakorlatilag ugyanazt a sötét hülyeséget írják le, és ebben semmi különbség nincsen köztük.

Országos közéleti lapnak tünteti fel, ami már önmagában hazugság, ehhez elég lenne megnézni a lap eladott példányszámait és nemhogy országosnak, de még helyi lapnak sem nevezném, a közéletiség pedig nagyon erős túlzás a lapra, az igazság pedig az, hogy csak egy aljas és uszító kisebbség hetente megjelenő lapja.

Ha Kertész Ákos moslékzabálókat akar látni, elég csak megkeresnie azokat, akik ezt a lapot szerkesztik és olvassák, bár lemerem fogadni, hogy minden publicistáját és zsurnalistáját személyesen ismeri, sőt többük, személyes jóbarátja. Maga a lap is egy médiamoslék, amit csak azoknak ajánljuk olvasásra, akik médiamoslékon hízlalt agymosott hitgyülis olvasók, vagyis értelmes, normális emberek távolról kerüljék el ezt a lapot, ha nem akarják azonnal kihágyni a reggelijüket vagy az ebédjüket.


A legutóbb a népi hagyományokat felevelenítő és politikamentes évente megrendezésre kerülő Kurultájt egyszerűen csak le turáni átkozza, ami szerintem igencsak felháborító. Bezzeg ha hasonlókat írnánk a holokausztról de ebbe nem is mennék most bele.

2012. augusztus 12., vasárnap

Orbán felcsúti birodalma (térkép)


A legnagyobb megszorítás, amit mindenki támogat! (csak kép)


Segítsük a cigányság felemelkedését (csak kép)


Lakossági figyelmeztetés! (csak plakát)


A másik izrael - Ted Pike (Youtube)



"(...) Albert Pike az illuminizmusban kárpótolta magát. Elfogadta a világállam és a világkormány elképzelést és végül is az Egyesített Szabadkőművesség Világtanácsának az élére került. 1859 és 1871 között ő dolgozta ki a jövőben kirobbantandó három világháború katonai stratégiáját, amelyre három forradalommal párhuzamosan kerülne sor, és amely világháborúk végül is lehetővé tennék, hogy a 20. század végére az illuminátusok elérjék céljukat, a világ feletti hegemónia megszerzését, és a világ egy központból történő irányításának a létrehozását. 
Albert Pike forradalmi stratégiájának álcázására új rítusú szabadkőművességet hozott létre, amelyet az „Új és megreformált Palladian rítusnak" nevezett el.

Ennek a rítusnak a három világközpontja Rómában, Berlinben és Charlestonban volt. Megbízta Mazzinit, hogy hozzon létre 23 alközpontot világszerte. Ezek voltak a világforradalmi mozgalom titkos regionális központjai. Még mielőtt a drót nélküli rádió fel lett volna találva, az illuminátusok számára dolgozó tudósok és mérnökök már technikailag megoldották, hogy Albert Pike, és az előbb megjelölt központok vezetői gyorsan és titkosan kapcsolatot tarthassanak egymással.

Ez tette lehetővé, hogy egyszerre csak olyan eseményekre kerülhetett sor - párhuzamosan és központilag összehangoltan - a világ legkülönbözőbb részein, amelyek végül is forradalmakba vagy háborúkba torkolltak.

Albert Pike stratégiája viszonylag egyszerűnek mondható. Elképzelése szerint a nemzetközi forradalmi mozgalomnak elő kell készítenie három globális háborút, párhuzamosan három nagyszabású forradalommal. 
Az első világháborút azért kell megszervezni, hogy az illuminátusok megdöntsék a Romanov dinasztia hatalmát Oroszországban és ebben az országban kipróbálják a hatalom monopolizálásának egy új rendszerét, az ateista kommunizmust. Egy ilyen háborúhoz szükséges volt konfliktus kirobbantására a brit és a német birodalom között.

A háború után megszilárdult kommunista rendszer aztán felhasználható további kormányok megdöntésére és az illuminátus hegemónia kibővítésére.

A második világháború kirobbantásához a fasizmus és a politikai cionizmus ellentéteit kell kihasználni. Ennek a háborúnak meg kell semmisítenie a fasizmust, illetve a nácizmust és el kell vezetnie Izrael állam létesítéséhez Palesztinában. A második világháború alatt a nemzetközi kommunizmust meg kell erősíteni, hogy alkalmas legyen a világ sakkban tartására.

Albert Pike elképzelése szerint a harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust. A két oldal kölcsönösen kimerítené egymást, és ez előkészítené a háttérerők illuminátus világközpontjának az átfogó és teljes hatalomátvételét.

1871. augusztus 15-én Pike azt mondta Mazzininak, hogy a harmadik világháborút követően sor kerül a világtörténelem legnagyobb horderejű változására. Idézzük most Albert Pike saját megfogalmazását abból a Mazzinihoz írott levélből, amely a mai napig megtalálható a londoni British Museum Library-ben a katalogizált levelek között:

„A szabadjára engedett nihilisták és ateisták segítségével olyan félelmetes társadalmi kataklizmát provokálunk, amely szörnyűségében meg fogja mutatni a nemzeteknek az abszolút ateizmus, a barbárság, és a legvéresebb felfordulás hatékonyságát. A polgárok ekkor mindenütt rákényszerülnek, hogy védelmezzék önmagukat a forradalmárok kisebbsége ellen, és meg fogják semmisíteni a civilizáció lerombolóit. A többség, amelynek istenhívő szelleme ettől kezdve iránytű nélkül marad, kiábrándul a kereszténységből. Ezek a kiábrándult keresztények - vágyódva egy ideálért, de nem tudva hová forduljanak imádatukkal - el fogják fogadni az igazi fényt a tiszta luciferi doktrina egyetemes megnyilvánulásán keresztül, amely ekkor végre széles körben ismertté válik. Ez a megvilágosodás annak az általános mozgalomnak lesz az eredménye, amely a kereszténység és az ateizmus lerombolását vagy elpusztítását fogja követni, amelyek egyidejűleg lesznek legyőzve és megsemmisítve (...)" (Részlet, Dr. Drábik János - Uzsoracivilizáció c. könyvéből)

Ted Pike dokumentum filmje: Másik Izrael

2012. augusztus 11., szombat

Cionizmus, Judaizmus, Kabbalizmus, Talmudizmus (Youtube)


"(...) Albert Pike az illuminizmusban kárpótolta magát. Elfogadta a világállam és a világkormány elképzelést és végül is az Egyesített Szabadkőművesség Világtanácsának az élére került. 1859 és 1871 között ő dolgozta ki a jövőben kirobbantandó három világháború katonai stratégiáját, amelyre három forradalommal párhuzamosan kerülne sor, és amely világháborúk végül is lehetővé tennék, hogy a 20. század végére az illuminátusok elérjék céljukat, a világ feletti hegemónia megszerzését, és a világ egy központból történő irányításának a létrehozását.
Albert Pike forradalmi stratégiájának álcázására új rítusú szabadkőművességet hozott létre, amelyet az „Új és megreformált Palladian rítusnak" nevezett el.

Ennek a rítusnak a három világközpontja Rómában, Berlinben és Charlestonban volt. Megbízta Mazzinit, hogy hozzon létre 23 alközpontot világszerte. Ezek voltak a világforradalmi mozgalom titkos regionális központjai. Még mielőtt a drót nélküli rádió fel lett volna találva, az illuminátusok számára dolgozó tudósok és mérnökök már technikailag megoldották, hogy Albert Pike, és az előbb megjelölt központok vezetői gyorsan és titkosan kapcsolatot tarthassanak egymással.

Ez tette lehetővé, hogy egyszerre csak olyan eseményekre kerülhetett sor - párhuzamosan és központilag összehangoltan - a világ legkülönbözőbb részein, amelyek végül is forradalmakba vagy háborúkba torkolltak.

Albert Pike stratégiája viszonylag egyszerűnek mondható. Elképzelése szerint a nemzetközi forradalmi mozgalomnak elő kell készítenie három globális háborút, párhuzamosan három nagyszabású forradalommal.
Az első világháborút azért kell megszervezni, hogy az illuminátusok megdöntsék a Romanov dinasztia hatalmát Oroszországban és ebben az országban kipróbálják a hatalom monopolizálásának egy új rendszerét, az ateista kommunizmust. Egy ilyen háborúhoz szükséges volt konfliktus kirobbantására a brit és a német birodalom között.

A háború után megszilárdult kommunista rendszer aztán felhasználható további kormányok megdöntésére és az illuminátus hegemónia kibővítésére.

A második világháború kirobbantásához a fasizmus és a politikai cionizmus ellentéteit kell kihasználni. Ennek a háborúnak meg kell semmisítenie a fasizmust, illetve a nácizmust és el kell vezetnie Izrael állam létesítéséhez Palesztinában. A második világháború alatt a nemzetközi kommunizmust meg kell erősíteni, hogy alkalmas legyen a világ sakkban tartására.

Albert Pike elképzelése szerint a harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust. A két oldal kölcsönösen kimerítené egymást, és ez előkészítené a háttérerők illuminátus világközpontjának az átfogó és teljes hatalomátvételét.

1871. augusztus 15-én Pike azt mondta Mazzininak, hogy a harmadik világháborút követően sor kerül a világtörténelem legnagyobb horderejű változására. Idézzük most Albert Pike saját megfogalmazását abból a Mazzinihoz írott levélből, amely a mai napig megtalálható a londoni British Museum Library-ben a katalogizált levelek között:

„A szabadjára engedett nihilisták és ateisták segítségével olyan félelmetes társadalmi kataklizmát provokálunk, amely szörnyűségében meg fogja mutatni a nemzeteknek az abszolút ateizmus, a barbárság, és a legvéresebb felfordulás hatékonyságát. A polgárok ekkor mindenütt rákényszerülnek, hogy védelmezzék önmagukat a forradalmárok kisebbsége ellen, és meg fogják semmisíteni a civilizáció lerombolóit. A többség, amelynek istenhívő szelleme ettől kezdve iránytű nélkül marad, kiábrándul a kereszténységből. Ezek a kiábrándult keresztények - vágyódva egy ideálért, de nem tudva hová forduljanak imádatukkal - el fogják fogadni az igazi fényt a tiszta luciferi doktrina egyetemes megnyilvánulásán keresztül, amely ekkor végre széles körben ismertté válik. Ez a megvilágosodás annak az általános mozgalomnak lesz az eredménye, amely a kereszténység és az ateizmus lerombolását vagy elpusztítását fogja követni, amelyek egyidejűleg lesznek legyőzve és megsemmisítve (...)" (Részlet, Dr. Drábik János - Uzsoracivilizáció c. könyvéből)

Ted Pike dokumentum filmje: Másik Izrael

A másik izrael - Ted Pike (youtube)




Ted Pike: Izrael: a mi kötelességünk, a mi dilemmánk c. könyv televíziós változata. A film megmutatja azokat a félig titkos rabbinikus forrásokat, melyek állatoknak tekintik a nem-zsidókat, káromolják Krisztust és esküvel fogadják a végső diadalt a nemzetek fölött.



vége

2012. augusztus 9., csütörtök

A képviselőválasztásról (csak kép)


Vona Gábor vallomása a Szegedi ügyről és a Fidesz-koalícióról (Barikád)


Hogy a Jobbik kormányra kerüljön, annak egyetlen egy módja van, ha megnyerjük a választásokat – mondta Vona Gábor egy televíziós interjúban.

Elképzelhetetlen, hogy a Jobbik igent mondjon abban az esetben, ha a Fidesz kormányzásba hívná – mondta Vona Gábor az Echo TV-nek adott interjúban. Hozzátette: a kormányra kerülés náluk nem hatalmi kérdés, mint az MSZP-nél, amely mindenképp szeretne közelebb kerülni a húsos fazékhoz. 

„Nincsenek meg a feltételei, hogy a Fidesszel közös kormányprogramot írjunk, hiszen olyan stratégiai kérdésekben nem értünk egyet, mint az államadósság, az Európai Unióhoz fűződő viszony és a cigány-magyar együttélés” - emelte ki a párt elnöke. 

MSZP: a kaméleon 

A Fidesz-MSZP esetleges összeborulása kapcsán elmondta: elképesztő a szocialista párt kaméleon képessége. Bár szerinte nem áll olyan távol egymástól a két párt politikája, mégsem tartja kívánatosnak a nagykoalíciót. A Jobbik számára stratégiai cél, hogy az MSZP – amely a legtöbbet pusztított Magyarország testén - ne térjen vissza a kormányzásba, hiszen az katasztrófa lenne a magyarok számára. 

Mint közölte, hogy a Jobbik kormányra kerüljön, annak egyetlen módja van, ha megnyeri a választásokat. Ezt a célt kell kitűzni, még ha sokat is kell addig erősödni. Ugyanakkor azt senki sem mondatja velünk, hogy a hatalomért cserébe elveinkről le kellene mondani – tudatta Vona Gábor. 

Arra a kérdésre, hogy ez azt jelenti-e, hogy a Jobbik adott esetben rátolná a Fideszt az MSZP-re, azt mondta: ez a kormánypárt ügye, nekik kell mérlegelni, hogy kisebbségben elvállalják-e a kormányzást, és egy olyan hiteles politikát tudnak-e folytatni, hogy a költségvetéshez többséget szerezzenek. 

Azon felvetés kapcsán, hogy bizonyos forgatókönyv szerint a Jobbikról leválik egy 4-5 százaléknyi réteg, amely így megtisztulva egy européer párt lesz, hangsúlyozta: szerinte a Jobbik most is ilyen, hiszen van programjuk, betartják a törvényeket. Mint mondta, nem szeretné, hogy a taktikázás túlzottan nagy hangsúlyt kapjon, és azt ne várja tőle senki, hogy egy nemzeti radikálisnak maszkírozott Fidesz-kompatibilis koalíciós partner pártot hozzon létre. 

Még durvább kampányok jöhetnek a Fidesz miatt 

A Fidesz választási feliratkozási rendszere kapcsán rossz érzései vannak a párt vezetőjének. Szerinte a Fidesz a politikai szervezettségéből akar előnyökhöz jutni, és megnyerni a választásokat, hiszen az eddigi több mint két évig tartó politizálásuk eredménytelen volt. Bár a jól szervezettség a Jobbikra is igaz, és a Fidesz terve visszafele sülhet el. Úgy véli, nem valós, amit a Fidesz kommunikál, vagyis hogy a lumpen elemeket zárnák ki ezzel a szavazásból. Mint mondta, emiatt inkább a bizonytalanok nem fognak tudni elmenni szavazni, pedig ehhez joguk lenne. Hangsúlyozta: emiatt rablóhadjárattá fog szűkülni és még inkább el fog durvulni a kampány, hiszen a leszűkült piacon a pártok egymástól próbálnak majd szavazatokat szerezni. Így még inkább jellemző lesz, hogy nem a programmal fogják a választókat megnyerni, hanem egymást fogják roncsolni a pártok. 

Nincs más út: kelet felé kell nyitni 

Szólt arról is, hogy szerinte véget értek azok az idők, amikor is katonatisztként vissza kellene fizetni az államadósságot, hiszen a magyar gazdaság ezt jelenleg nem tudja kitermelni. Ezért újra kell tárgyalni erről, hogy Magyarország könnyítést kapjon. Ez nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra fel kell mondani a hiteleket, hiszen az csődöt jelentene. Az adósságmenedzselés nem így működik, itt egy átütemezésről lenne szó, amire egyre inkább úgy tűnik, hogy szükség lesz. A Jobbik ennek érdekében külgazdasági minisztériumot hozna létre, aminek a feladata lenne, hogy a magyar gazdaságnak – mezőgazdaságnak, élelmiszeriparnak – piacokat szerezzen. Ennek érdekében pedig kelet felé kell nyitnunk. Hozzátette: ez nem azt jelenti, hogy Amerika- és EU-ellenes politizálásra készülne a Jobbik, hanem hogy megpróbálják az ország érdekeit képviselni, ami jelenleg inkább kelet felé érhető el. 

A Szegedi Csanád-ügyről 

„Nem tudom, hogy nekem kell-e kommentálnom, hiszen Szegedi Csanád már nem a párt tagja” - válaszolta, amikor a Szegedi Csanád-Köves Slomó találkozóról faggatták. Mint mondta, addig tartozott felelősségért a volt jobbikosért, amíg a párt tagja volt. Hozzátette: az ügyből két dolog derült ki, egyrészt, hogy a Jobbik nem antiszemita párt, hiszen Szegedinek nem a zsidó származása miatt kellett elhagynia a pártot. Másrészt az is nyilvánvalóan látszik, hogy nem egy következmények nélküli pártól beszélünk, mivel a visszahívás akkor történt, amikor a megvesztegetés nyilvánosságra került. Hangsúlyozta: kötelességük volt ezt a kemény lépést meghozni. Mint mondta, valóban pikáns, ha kiderül, hogy a pártban valakinek a felmenője zsidó származású, mivel korábban konfrontálódtak a zsidóság hazai szervezeteivel és Izrael politikájával sem értenek egyet. 

Szólt arról is, hogy reményei szerint Szegedi Csanád nem válik a balliberális oldal eszközévé mint megtért bárányka, és hogy nem lesz ebben asszisztens a volt jobbikos. 

Az ügy kapcsán megemlítette, hogy nem lenne meglepve, ha pártokhoz kötődő, magán titkosszolgálatok lennének az ilyen és ehhez hasonló ügyek mögött. Újságírói kérdésre elmondta: természetesen nekik nincs ilyen, hiszen ez több politikai rutint és anyagiakat igényel, mint amivel rendelkeznek. Ugyanakkor nyilvánvalóan szükséges egy törvényes keretek között működő, biztonsági rendszert kiépíteni. 

Csendőrséggel kell visszaszorítani a cigánybűnözést 

Arra vonatkozóan, hogy a cigány-magyar együttélés javítása és a cigánybűnözés visszaszorítása érdekében milyen lépést tenne a Jobbik, hangsúlyozta: a rendőrség mellett szükség lenne egy olyan rendvédelmi szervre, amely helyben marad és nem elvezényelhető, ennek érdekében egy csendőrséget kellene felállítani, bár az elnevezéshez nem ragaszkodnánk – mondta Vona Gábor. 

barikad.hu




2012. augusztus 4., szombat

Hit, illúziók nélkül – újraolvasó Vörös Dániel, a vonakodó alijázó és utolsó csatlósai számára (Kurucinfó)




1956-ban jelent meg Londonban Jonathan Cape kiadásában Michael Károlyi név alatt a Faith Without Illusion című könyvecske, amely régóta magyar nyelven is olvasható már az SZDSZ egyik alapító tagja, Litván György műfordításának köszönhetően. Természetesen az angol átírásban a vörös grófot rejti a címbeli név, akinek memoárját Hit, illúziók címszó alatt olvashatjuk magyarul. Az önéletrajz egy botcsinálta politikus személyes vallomása életéről, az életút szerteágazó eseményeiről a gyermekkortól a megírás idejéig, 1954-ig. Voltaképpen már az első rész címe hibás, amelyből bizonyos – később beigazolódó – következtetéseket levonhatunk Károlyi történelemszemléletére vonatkozóan. A szerző ugyanis magyarországi feudalizmusról beszél, noha ilyen társadalmi formáció nemhogy a dualizmus 1867 és 1918 közötti időszakában, de a középkorban sem létezett soha Magyarországon, legalábbis a klasszikus, nyugat-európai hűbériség értelmében semmiképpen sem.

Nos, hogy ne vádoltassunk holmi elfogultsággal és szelektív látásmóddal, lapozzuk fel Károlyi visszatekintését, s vegyük szemügyre néhány érdekes és sokatmondó epizódját a vörös gróf életrajzának. Károlyi az arisztokrata ifjak megszokott, normális életét élte, tanulás, vadászatok, bálok, utazások töltötték ki napjait. Ami politikai pályafutását illeti, 1910-ben került be a parlamentbe a 48-as Függetlenségi Párt képviselőjeként. Károlyi történelemszemlélete alapján hazánk évszázadokon át önkényuralom alatt élt, s véleménye szerint ez az állapot nem változott meg a 20. század elejére sem. Ezt írja a korabeli politikai elitről: „Álparlamentarizmusunk leleplezése megdöntötte volna öncsalását, önelégült és derűs világképét. Parlamentünknek azt a látszatot kellett keltenie, hogy az ország sorsát a képviselőház gótikus boltívei alatt ülésező 413 úr (az adatból látható, hogy jelenlegi parlamentünk képviselői létszámát lényegében a történelmi Magyarország területéhez szabták, tehát igencsak indokolt egy drasztikus csökkentés – L. Zs.) dönti el. Pedig nemcsak ott nem döntötték el, hanem még a Szent György téren, a miniszterelnöki palotában sem. A bécsi külügyminisztériumban, Kaunitz és Metternich egykori palotájában, a Ballhausplatzon dőlt el, ahol fontos alkalmakkor összegyűlt a két miniszterelnökből és a három közös miniszterből – a külügy-, a hadügy- és a pénzügyminiszterből – álló ötös kabinet, amely például a világháborút megindító, Szerbia elleni ultimátumot is elhatározta. A parlament időnként megkísérelte megvédeni függetlenségének látszatát, s ez elkerülhetetlen viharokat kavart. Tisza ilyenkor a maga önkényuralmi hajlamainak megfelelően erőszakkal próbálta megoldani a helyzetet, amint 1912-ben is tette, amikor az ellenzék akadályozta a katonai törvények megszavazását”.

Károlyi négy évtizeddel az események után is hű marad szocialista és pacifista téveszméi által meghatározott önmagához: hazánkat mindenáron osztrák gyarmatként kívánta bemutatni, noha az 1867 utáni dualista rendszerben sokkal inkább meghatározó volt a két ország közötti közjogi viszonyokat illetően az interdependencia, azaz kölcsönös függőség. Tisza Károlyi által említett „erőszakos” tette pedig a közös hadsereg megnövelt kiadásainak és az újonclétszám-keret megemelésének parlamenti megszavaztatása volt, ami nagyon is felelős döntés volt a házelnök részéről, hiszen 1912-ben már csak a vak nem láthatta, hogy elkerülhetetlen egy összeurópai háború.

Az első világháborút közvetlenül megelőző időszakban Károlyi nyugat-európai és észak-amerikai körutat tesz. 1914 februárjában a Magyarországgal szemben ellenséges hatalmi-katonai tömbhöz, az antanthoz tartozó Franciaország miniszterelnökének, Poincarénak nyíltan a következőket adta tudtára: „… ha gazdaságilag függetlenné tudunk válni Ausztriától, és el tudjuk érni a politikai megbékélést a szlávokkal, olyan ütőkártya lesz a kezünkben, hogy meg tudjuk törni a német-osztrákok, magyarok, és románok egységfrontját, amelyet a hármas szövetség tart fenn és támogat”. Károlyi ezúttal is rossz külpolitikai és stratégiai elemzőnek bizonyult: bár Románia a háború kitörésekor formálisan szövetségesünk volt, 1916-ban Erdély megszerzése végett az antant oldalán lépett be a háborúba, majd az akkor már miniszterelnöki pozíciót betöltő Károlyi siettette Erdély román megszállását 1918. decemberben ostoba és felelőtlen belpolitikai és a magyar hadsereg leszerelésére irányuló „védelmi” intézkedéseivel.

No, de szemelgessünk tovább a mai MSZP-s és DK-s vezetők spiritus rectorának és példaképének memoárjából. 1914. június 28-án Szarajevóban egy szerb terrorista, bizonyos Gavrilo Princip merényletet követett el Ferenc Ferdinánd, a Monarchia trónörököse és felesége ellen. A hír a vörös grófot és feleségét, Andrássy Katinkát épp Cherbourgban, a Vaterland nevű gőzös fedélzetén érte, miközben indulófélben volt az Egyesült Államokba, politikai haknikörútjának következő állomására. Természetesen – noha a háború kitörése bármelyik pillanatban várható volt ebben a helyzetben – Károlyi nem szakította meg útját, hanem miként maga írja „úgy határoztunk, hogy nem fordulunk vissza, hiszen New Yorkban már minden készen állt fogadásunkra”. Egy hónappal később Európában kitört a háború, Károlyiék pedig lassan hazaindultak. 1914. augusztus 4-én Le Havre-ban a francia hatóságok internálták őket, mint ellenséges ország állampolgárait antantbarátságuk és pacifista meggyőződésük ellenére is.

Ezt követően Spanyolország és Olaszország érintésével tértek haza 1914 októberében. Budapesten nem éppen barátságos fogadtatásban részesítették a nagy hazárdjátékos hírében álló világutazót, hiszen „egy hisztérikus tömeg” betörte palotájának ablakait, s barátai már komolyan aggódtak biztonságáért.

Miközben százezrek vonultak be és kerültek a frontvonal poklába, Károlyit „lelkiismereti válság” kerítette hatalmába, amelyről így moralizál memoárjában: „Hamarosan látnom kellett, milyen fájdalmas szakadék tátong a háború áldozatai, a lövészárokban vezetőik tévedése miatt szenvedő fiatalemberek és azok között, akik kényelmes lakásuk és klubjuk biztonságából prédikálták a végső győzelemig folytatandó háborút. Én magam gyenge egészségem miatt fel voltam mentve a katonai szolgálat alól, túl voltam már a korhatáron, s egyébként is a hitbizományok urainak szűk, kiváltságos rétegéhez tartoztam, de nem bírtam elviselni a hátország légkörét. (…)

Szabad-e katonának mennem nekem, az antimilitaristának, aki ezt a háborút különösen elleneztem? Keserves lelkitusa után úgy döntöttem, hogy mégis ezt kell tennem. Most, hogy már ténylegesen folyt a háború, s az egyszerű emberek mind kint voltak a lövészárkokban, értelmetlen volna kivonnom magam a katonai szolgálat alól, különösen, ha ehhez jogom is van. Azzal, hogy otthon maradok, nem tüntetek a háború ellen, annak viszont komoly előnyeit láthatom, ha megragadom ezt az alkalmat, és közvetlen közelről ismerem meg a népet, együtt élve vele a lövészárokban”.

Minő aggódó szolidaritásra valló szavak egy felelős államférfiú szájából! Akárcsak mai MSZP-s és DK-s örökösei szavait hallgatná a nyájas olvasó, közben elszántan bólogatva hozzá! Cáfolhatatlan, hogy Károlyi bevonult katonai szolgálatra, ezért is hathatott a meglepetés erejével sok olvasónkra a Találós kérdés című rovatunkban nem olyan rég megjelentetett fénykép, amely a szocialista grófot ábrázolta a k.u.k. hadsereg egyenruhájában. Mielőtt azonban fátyolos tekintettel révedezve magunk elé túlságosan elérzékenyülnénk e humánus cselekedet láttán, nézzük, miképpen hitelteleníti néhány sorral lentebb saját szavai által saját maga, az elbeszélő korábbi saját szavait, saját maga: „Tudtom nélkül intézték el azt is, hogy a fronton a vezérkarhoz kerüljek, mint a hadosztályparancsnok, báró Apor tábornok szárnysegédje. (…) Abban az időben álló lövészárokharc folyt, időnket bridzsezéssel és a tábornok szórakoztatásával töltöttük. József testvérem, akinek a civil életben nyolcszázhatvan öltönye volt, magával hozta a harctérre minden ’nélkülözhetetlen’ holmiját: perzsaszőnyegeket, tucatnyi különleges egyenruhát, melegvizes palackokat, elektromos készülékeket, és a saját szakácsát is. (…) Mi, képviselők, még a sárral és hóval borított lövészárkokban sem voltunk olyan veszélyben, mint a többiek, mert ahányszor csak támadásra került sor, összehívták a képviselőházat, s ilyenkor mi automatikusan szabadságot kaptunk (sic!)”.

Már a fentebbi idézetekből is kitűnhet, hogy Károlyi nem afféle népmesei álruhás modern Mátyás királyi szerepben vágyakozott az egyszerű nép fiai közé a frontra, s privilegizált helyzetét ott is megtartotta. Azonban már-már kabaréjelenetbe illik az általa „kedélyes háborúnak” nevezett esemény azon, tetőpontot jelentő epizódja, melyben leírja, milyen idillikus társasági élet jutott osztályrészül a kiválasztottaknak a galíciai fronton: „Reggelenként feleségem is kilovagolt az ezredparancsnok oldalán, és részt vett az arcvonal mögött rendezett lovasjátékban. Az oroszok alig két mérföldnyire voltak tőlünk, s ilyenkor azzal szórakoztak, hogy lövéseket adtak le a játéktér irányában. De ez csak izgalmasabbá tette a játékot (sic!), szerencsére senkiben nem tett kárt. Egy éjszaka gitárok, fuvolák és hegedűk hangjára ébredtem: néhány tiszt az ablakom alatt szerenádot adott a feleségemnek. Úgy éreztem, legfőbb ideje, hogy hazatérjen. Húgaim és öcsém felesége is eljöttek látogatóba a front mögötti főhadiszállásra. Nagy feltűnést keltettek, amikor vadonatúj egyenruhába öltözött férjeikkel, akiken ragyogott a csizma, a derékszíj és a rézgombok sora, megjelentek a katonákkal zsúfolt, mocskos czernowitzi kávéházakban.

A lövészárok szennyéből néha-néha kiszabaduló katonák ide menekültek egynapi pihenőre, s megigézve bámulták a legújabb párizsi divat szerint öltözködő égi tüneményeket, akik körül francia parfüm illata szállt”.

Tény, hogy Károlyi csapnivalóan rossz katona és politikus volt, írói tehetségét azonban aligha vonhatjuk kétségbe. Voltaképpen neki és társai számára a világháború egy izgalmas, borzongatóan új élményforrást jelentett, s az elit részéről kezdetét vette a katasztrófaturizmus mint újfajta szabadidős program. Minthogy a vörös gróf többet volt szabadságon, mint szolgálatban, lehetősége nyílott külföldi utazgatásokra is, miközben milliók vesztek oda Európa különböző frontjain. Járt Törökországban és Svájcban, hogy találkozzon pacifista szabadkőműves barátaival, egyszersmind a háborús gazdasági konjunktúra kiváló lehetőséget nyújtott számára, hogy a szerencsejáték-szenvedélye következtében meglehetősen deficites családi költségvetést egyenesbe hozza, sőt jelentős extraprofitra tegyen szert. Maga ekképpen vall erről: „A rendkívüli háborús konjunktúrából én magam is komoly hasznot húztam. Házasságom idején anyagi ügyeim rosszul álltak. Rosszul gazdálkodtam, túl sokat költöttem utazásokra, nőkre és kártyára”.

A háború elhúzódásával Károlyi mind kevesebb szükségét érezte annak, hogy a fronton tartózkodjék. 1918-ban hosszú időszakokat töltött apósa Kolozsvár melletti birtokán. Erre így emlékszik vissza: „Apósom erdélyi birtokán tartózkodtam, őszi szarvasbőgésen (hiába, az úr a pokolban is úr marad – L. Zs.), amikor elért a bolgár fegyverletétel híre. Ott volt az egész család, a feleségem nővérei és ezek férjei is, akik mind politizáltak, de ott, ezernyolcszáz méteres magasságban valahogy még a magyar politikai szenvedélyek is vesztettek hevességükből.

A vadászkunyhón, ahol feleségemet és engem várt az éjjeli szállás, ez a felirat köszöntött bennünket: ’Éljenek a bolsevikiek!’ A táblát feleségem húga, Kája helyezte el tiszteletünkre. Ez a dubrini vadászterület, apósom birtoka, bár közel volt Kolozsvárhoz, meglehetősen el volt zárva a világtól. Ott töltöttük a vadászati szezont. Az újságokat a futár hozta utánunk jókora késéssel”.

A bukolikus idillnek azonban hirtelen vége szakadt 1918 októberében. A végzet, a balsors ezt a démoni dilettánst rendelte az ország kormányrúdjához, noha erre legalább olyan alkalmatlan volt, mint mai követői, Dániel, Gyurcsány, Török Zsolt és hasonszőrű cimboráik. Ezen írásunkat zárjuk egy boldog békeidőkbeli történettel, melyet Károlyi maga örökített ránk, a kései utódok számára: „Néhány évvel a háború előtt súlyos autóbaleset ért. Akkoriban nálunk csak a szerencsés keveseknek volt autójuk, s nehéz volt ellenállni a kísértésnek, hogy az ember ne hatvan-nyolcvan kilométeres teljes sebességgel futtassa ezt az új játékszert. Egy nyári délután belehajtottam egy árokba, amelyet éppen keresztbe ástak az úton. Mercedesem megfordult a levegőben és maga alá temetett”. Nos, az ország kormányosaként úgy vezeti majd Károlyi a történelmi Magyarország autóját is maximális sebességgel egy feneketlen szakadékba, miként tette azt jobb sorsra érdemes Mercedesével…

Lipusz Zsolt – Kuruc.info

2012. augusztus 3., péntek

Aki felelős Trianonért (csak kép)



Hogyan halt meg Jegorov tábornagy, Tuhacsevszkij barátja? - lapszemle 1942-ből


Egy szökevény orosz színész drámai leleplezései

Győri Nemzeti Hírlap, 1942. augusztus 2.

1939. július 22-e. Ünnepi előadás a Kaukázus híres üdülőhelyén, Szocsi színházában. A kormánypáholyban Sztálin ül, mellette fia, Jasa és leánya, Szvjetlana. Mögöttük a szovjet legfőbb tanácsának elnöke, Kalinin. A színpadon Osztrovszkij egyik darabja, „Belugin menyegzője” köti le a figyelmet. Belugin szerepét Vszevolod Tamarin játssza, akinek már anyja is az orosz színjátszás egyik leghíresebb alakja volt. Azok közül, akik Szocsi színházban a klasszikus jellemszínész játékát élvezik, senki sem sejti, hogy két évvel később Jasa Dzsugasvili és Vszevolod Tamarin Berlin levegőjét fogja szívni: Sztálin fia hadifogolyként, a színész pedig mint szökevény, aki rokonainak és barátainak megöletésével vádolja Sztálint.

Alekszandr Iljics Jegorov marsall

Tamarinnak, akinek bőségesen volt oka arra, hogy a bolsevizmus engesztelhetetlen ellenfelévé váljon, a háború adta meg az alkalmat a vörös paradicsomból való menekülésre. Villája közelében az erdőben családjával együtt föld alatti menedékhelyet ásott, és itt rejtőzködve várta ki a kedvező pillanatot.

A neves színésznek gyakran volt módja a szovjet kormány hatalmasságaival személyes érintkezésbe kerülni, és számottevő személyiségeket vallhatott barátainak. Az előbbiek közé tartozott Jezsov, a GPU főnöke, az utóbbiak közé többek között Jegorov, Tuhacsevszkij barátja és Tomszki, a szovjet szakszervezetek ismert vezéralakja. Tamarin leleplező elbeszélései közül ennek a két embernek tragikus halála bontakozik a legmegdöbbentőbb drámaisággal:

Tuhacsevszkijt már agyonlőtték. Most Jegorov tábornagy van soron. Egy este csengetnek lakása ajtaján, öt Cseka martalóc ront be a szobába. Jegorov íróasztalánál ül és dolgozik. „Kezeket fel” – kiállt a pribékek parancsnoka – „Letartóztatlak!” – „Letartóztatsz?” – kérdi Jegorov, és a legteljesebb nyugodtsággal néz a pribék szemébe.
– „Igen, Jezsov népbiztos parancsára”, válaszol a parancsnok, és irattáskája fölé hajol, hogy előhúzza a letartóztatási végzést. Ezt a pillanatot használja fel Jegorov, hogy zsebéből villámgyorsan előrántsa pisztolyát, és a parancsnokot lelője. Majd egy szempillantás alatt a másodikra és a harmadikra fogja pisztolyát, és amikor összerogyni látja őket, a saját fejébe is golyót röpít.

Tomszkihoz – meséli tovább Tamarin – meleg barátság fűzött. Azok közé a világtól távol álló emberek közé tartozott, akik nem tudták megérteni, hogy a marxizmusnak, különösen pedig a bolsevizmusnak szükségszerűen a közösség érdekeivel szemben álló eredményre kell vezetnie. A hályog csak akkor kezdett szeméről lehullani, amikor Sztálin hozzáfogott a munkásság brutális rabszolgaságba döntéséhez. Egy napon felhívott Tomszki felesége, és kért, hogy nyomban menjek át hozzá. Tomszkiné, aki a felindulástól beszélni sem tudott, némán vezetett be férje hálószobájába. Jó öreg barátom a földön feküdt, feje hatalmas vértócsában.

Nem hagyott hátra levelet? – kérdeztem a megrendült asszonyt. Közösen mentünk az íróasztalhoz, melyen csakugyan ott volt a levél egyenesen Sztálinnak címezve: „Visszarionovics József! Semmiféle összeesküvésben sem vettem részt ellened. Távozom az életből, mert nem tudom a pártból való kizárásomat elviselni”. Jól ismertem ahhoz Tomszkit, hogy tudjam, halála előtt nem tud hazugságot mondani. Az összeesküvés tehát, amelyről akkoriban annyi szó esett, valójában csak Sztálin provokációja volt.

Egyik ismerősöm, akinek nevét nem akarom említeni, mert hozzátartozói még a Szovjetunióban vannak, és aki emberismeretének hiányáról volt közismert, tudtomra adta egyszer, hogy nála egy nagyon okos és befolyásos emberrel ismerkedhettem meg. Mikor megjelentem nála, Vorosilov adjutánsát, Pjetuhovot találtam ott feleségével, Kalygint, a faipari népbiztosság elnökét és még egy kis sötét emberkét, feltűnően alacsony homlokkal és nyugtalanul vándorló, apró mélyen ülő szemekkel. Az ebéd végére a bőven felhordott italok hatására a hangulat már meglehetősen magasra hágott, és megindult a fesztelen társalgás, természetesen erősen bíráló modorban, mindenféle visszásságokról. Csak a különös külsejű kis ember, aki nem más, mint Jezsov volt, hallgatott, és nagy figyelemmel kísérte a társalgást. A kellemetlen benyomás, amelyet rám tett, amint később kiderült, nem volt megokolatlan. Jezsov már tudott küszöbönálló kinevezéséről, és csak azért csatlakozott a társasághoz, hogy későbbi áldozatai elleni terhelő adatot gyűjtsön.



Arra, hogy mik voltak ennek az anyaggyűjtésnek a következményei, már felesleges lenne kitérnem. Mi lehetett más, mint jaj, könny és vér! (MN)