2012. október 31., szerda

Mai napi hülyeség Dopemantől

dopeman-220-d000039CF43b8cde80c41.jpg

Egy pár gondolat, hazánk egyik legtehetségtelenebb és legigénytelenebb zenei előadójától.

Akit érdekel.

Ehhez a posthoz, amit nem véletlenül nem másoltam be, csak annyit fűznék: "Madarat tolláról, embert barátjáról". Dopeman drágabolgárúrral parádézik a Klubrádióban, amit állítólag betiltottak és felszámoltak mégis "törvényesen" még mindig működik. De térjünk vissza Dopemanhez. Most már tudjuk honnan fúj a szél, kikkel is pacsizik, ami Dopeman papánk.
Ehhez a posthoz a következő kommentet írták:
"Dopeman:
"Az igazságos dolgokért hangosan kiállni"

Kartel:
"Hol az igazság?
Enyém? Tiéd? Kié?
Itt megáll az ész, te meg mész tovább,
De ész nélkül hova jutsz, ha beverik a pofád."

Amúgy a klubrádiót mégsem számolták fel? Akkor miért sírtak annyit? Atomot nekik!"
Igazából tetszett is a megjegyzés. Gondolom poénosnak szánta az illető.  De én meg ezt írtam neki, meg Dopemannek:

"Nem tudom hogy feltűnt-e, de Dopeman már tizenakárhányéve nincs a Kartelben. Külön utakon jár, talán jobb is így, legalábbis a Kartelnek. :) A Kartel köszöni szépen, de nagyon megvan nélküle is. :) Bár én eddig sem nagyon vettem komolyan Dopemant, ezután sem fogom. :) A politika az más mint a zene, persze poénból el lehet indulni Terry Black is megpróbálta, bár nem is lett belőle semmi sem. Az ami a zenében poén, az a politikában főleg egy szakpolitikai kérdéseknél véresen komoly, főleg ha emberek tíz vagy százezreinek sorsáról van szó. És nem mindegy milyen színű gombot nyom az ember. Én igazából arra lennék kíváncsi, hogy milyen színekben szeretne politizálni és az országgal kapcsolatos ügyekben milyen véleményt képvisel. Az ok, hogy bemegyek a parlamentbe és megágyalok, ha valaki bealszik, de a törvényhozás nem erről szól. Vannak ügyek, amiben ki kell alakítani egy álláspontot, olyat amit a társadalom széles rétegei képviselnek. És nem biztos, hogy poénnak, vagy jópofának fogják találni, mondjuk ha azt mondja Dopeman, hogy "én azzal vagyok, aki többet fizet"!!! Van az a régi magyar mondás, ogy "szarból, nem lehet várat építeni", ahogy Orbán sem tudott úgy Bajnai se lesz képes. Ő is csak a megszorítósdi politikát képes folytatni, ő is csak - bármennyire emberarcú is az, amit csinál és képvisel - az amerkai nagytőke, az EU, az IMF, a multik, a bankok magyarán a pénzügyi háttérhatalom embere. Arról nem beszélve,hogy egy milliárdos oligarcha. Arról nem beszéve, ogy igazából még csak nem is baloldali, hanem kimondottan neoliberális. És ajánlom Dopeman figyelmébe, hogy nézzen utána, hogy pontosan mi és mit is jelent a neoliberalizmus, az nem a szegények és elesettek pártfogója, pusztán csak felhasználja ezen rétegeket. De, ahogy egy barátom mondta október 23-ai beszédében, ha a szavazósdinak lenne tétje, akkor azt már rég betiltották volna. Ettől függetlenül én fairplay leszek és sok sikert kívánok Dopemannek. Most már túl sokat és túl feleslegesen is beszélek itt. Minden jót!"

Milláról és a médiáról úgy általában (Milla = LúdMilla)

Milla_logó.jpg

Itt van ez az "Egymillióan a sajtószabadságért" nevű facebookos csoportként indult, mára egyesületként működő képmutató és díszhuszár "szervezet", röviden Milla. Mondhatnám azt is, hogy a Milla egy bohózat, egy vicc, paródiája annak, amit politikának vagy ellenzéknek hívunk. A legjobban az tetszik, hogy úgy állítják be magukat, hogy "ők voltak az elsők, akik szembe szálltak az Orbán rezsimmel". A dolog szépséghibája csak az, hogy ha tényleg Orbán rezsim vagy diktatúra volna, amit állandóan fújnak, akkor ezt nem mondhatnák vagy írhatnák le, de mivel elmondhatják és leírhatják így ez egy hamis állítás. Ez is csak engem igazol a Millával kapcsolatba. Az tény, és abban az egyben igazuk van, hogy Orbánék és a Fidesz kétharmad úgy általában nagyon sok hibás, felesleges és elhamarkodott döntést hozott, és nem mindig a legjobb megoldást választják, de talán ebben is megvan a logika, bár én nekem még nem sikerült megtalálnom. De ettől én még nem nevezném rezsimnek. Azért attól még nagyon távol vagyunk, ami mondjuk Észak- Koreában, Kínában, Kubában vagy mondjuk Fehéroroszországban van. Egyszerű logika, ha rezsim volna, akkor egyszerűen nem tűrné el a Millát, hanem betiltaná és minden módon üldözné. Persze nagyon jól hangzik, hogy rezsim meg diktatúra, hiszen ezzel sok embert meg lehet téveszteni és félre lehet vezetni. Mai szóval élve ki lehet mosni az emberek agyát, ami bizonyos értelemben sikerül is nekik. Ebben az egyben semmiben sem különböznek Orbán békemenetes zombi-droidjaitól. Azt is meg kell jegyezni a Millával kapcsolatban, hogy bármennyire is próbálják tagadni ez egy baloldali szerveződés. A baloldal soha nem lesz képes arra, hogy valódi ellenzék legyen ebben az országba. Azért nem, mert egyrészt hiteltelenek - ez következik a 12 évnyi kormányzásukból -, másrészt eleve hazugságokra építik az állításaikat. Hiszen már maga a név is egy hazugság, "egymillióan" miközben vannak, kb. százezren. A százezer pedig a tudomány jelenlegi állása szerint még nagyon távol van az egymilliótól, annak csupán csak az egytizede vagy jobban mondva a 10 %-a, vagyis még tízszer ennyi emberre lenne szükségük. Ráadásul nyíltan nem vállalja fel a baloldaliságát és a támogatóikat csak egy dolog köti össze, az pedig a Zorbán és Fideszellenességük. Bevallom én sem vagyok oda a narancsos vezetésünkért, ami inkább vérnarancs vagy citrom, de nagyon távol áll a narancstól, de ettől még nem fogom támogatni vagy akár lájkolni a Millát. Ez is egy olyan kezdeményezés, amire két -három év múlva már a kutya sem fog emlékezni. Lesz helyette majd más, és a sajtószabadság pedig továbbra is olyan lesz mint eddig. Hogy mitől Milla, azt nem tudom, mert arra a mai napig nem tudtam rájönni. Vajon azért, mert egy olyan oligarcha áll mögötte mint Bajnai? De mindegy! Talán egyszer valaki, veszi a fáradtságot és elmagyarázza nekem, bár hogy őszinte legyek nem igazán érdekel. A Milla tulajdonképpen nem más, mint egy jól megkoreografált propagandaszervezet, ami állandóan és rendszeresen lejáratja, az amúgy is nehéz helyzetben lévő országunkat vagyis Magyarországot, az EU és úgy általában az egész világ előtt. Folyamatosan hazugságokat terjeszt, nem valós, nem életszerű dolgokat állít és olyan valamit akar, ami kivitelezhetetlen megalakulása első pillanatától. Egy olyan álomvilágért küzd, ami sehol a világon nem létezik. A sajtó a tőke - értsd: nagytőke - kezében van ilyen vagy olyan formában. Elsősorban mint tulajdonos van jelen, és nem csak nálunk Magyarországon, hanem általában az egész világon. Persze mindenhol vannak kivételek. Sokat elárul a csoportról maga az alapító: Juhász Péter, aki korábban a Kendermag Egyesület keretében a drogozás - az ő szóhasználatában a "könnyű" drogok - legalizálásáért küzdött, többször fellépett a diszkórazziák ellen, és a társadalom széles rétegeit rettegésben tartó, a társadalom számára komoly anyagi megterhelést jelentő roma kisebbség védelmében is. Komolyan aggódott a romagyilkosságok miatt, miközben mára mindennaposak lettek a magyarverések és magyargyilkosságok, főleg vidéken, de lassan már a nagyobb városokban is. Magyarán mondva, az amúgy is gyenge közbiztonság ellen tiltakozott. Csoda, hogy nem azt követeli, hogy szüntessék meg a - az ezer sebből vérző, megalázott és nevetségesé tett - rendőrséget és az igazságszolgáltatást. Az egyik origós cikkben arról írnak, hogy saját elmondása szerint nincs munkája, mások tartják el és nem fontos számára a pénz. Azért arra kíváncsi lennék, hogy valójában kik is pénzelik? És egy ilyen ember aggódik a magyar "sajtószabadságért"!!! Mindezt azért, mert Orbánék megszavazták a médiatörvényt, meg nem kapott frekvenciát a magyarellenes és magyargyűlölő Klubrádió, ami furcsa módon még mindig fogható. Azt már a Milla születésénél sem értettem, hogy mitől is van veszélyben a sajtószabadság? Hiszen a rendszerváltás óta, most jutottunk el oda, hogy nagyon sokszínű, változatos, a legkülönfélébb irányzatokat képviselő sajtótermékek közül választhat az ember. Kezdve a különböző politikai kiadványoktól, a bulváron át egészen a legperverzebb pornóújságokig, szinte nincs olyan, amit ne lehetne megtalálni ma Magyarországon. És arról sem tudok, hogy egy sajtót vagy médiát is betiltott volna, vagy komolyabb büntetést rót volna ki, a Szalai Annamária vezette Médiatanács, azóta hogy megalakult, bár teszem hozzá, hogy róluk is megvan a nem éppen rózsás véleményem. Tehát, ott tartunk, hogy ma bárki, bármilyen céllal alapíthat újságot, tv-ét vagy rádiót, csak legyen hozzá elég pénze. Ha belegondolunk az ORTT sem volt egy fokkal sem jobb a Médiatanácsnál, mégsem zavart senkit sem, pedig az aztán tényleg a korrupció melegágya volt. Gondoljunk csak bele, hogy milyen könnyen fel tudta számolni a Danubius és Slágerrádiót, az akkori szocialista kormány, természetesen fideszes támogatással. Na nem mintha annyira oda lettem volna a két adóért. És lett belőle Class és Neo FM. Furcsa akkor nem jutott eszébe Juhász Péternek, vagy bárkinek is ebben az országban tiltakozni, szaladni Brüsszelbe és sírni, hogy mennyire nagy veszélyben is van hazánkban a sajtószabadság vagy a demokrácia. Nem, mert akkor senki sem háborgatta a multikat és a nagybankokat, hiszen - bármennyire is baloldainak vallotta magát, de - bankárkornmány volt hatalmon akkoriban Magyarországon. És azt is elfelejti megemlíteni, ami hivatásos rettegő Juhász Péterünk, hogy a sajtó és úgy általában a média is a nemzetközi pénzügyi háttérhatalom kezében van. Ez alól csak néhány médium kivétel, elsősorban a nemzeti oldalhoz kötődő kiadványok és médiák, amiből amúgy sincs túl sok ebben az országban az internetet leszámítva, de ott is mindent megtesznek, hogy elhallgattassák a nemzeti oldalhoz kapcsolódó médiákat (itt most elsősorban a kuruc.infóra gondolok). Persze azt is e kel említeni, hogy Juhász Péter és csapata nagyon taktikusan távolságot próbál tartani az akkori vezetés emblematikus figuráitól, elsősorban Gyurcsánytól és a köreitől, sőt még bocsánatkérést is követel tőle 2006-ért. Akkor nem volt veszélyben a sajtószabadság? Pedig a Magyar Rádió - egy közmédia - udvarán ütötték-verték a rendőrök a tüntetőket. Furcsa, de tudtommal az alkotmány - a '89-es okktrojált is - tiltja az embertelen bánásmódot és a kínzást. Persze ez Ferit, ami nagy és egyetlen demokratánkat nem nagyon zavarta. Sőt odáig vetemedtek, hogy teljesen törvényesnek próbálják beállítani az egészet. Mellékesen jegyzem meg, hogy pont a hitleri Németország törvényeivel szemben fogalmazta meg az egyik német jogtudós, hogy valami akkor törvényes, ha "jogos és morális". Ha ez a két feltétel nem teljesül, akkor bármennyire is próbálják magyarázni a hatalmon lévők, de az akkor is törvénytelen. Arról nem beszélve, hogy akkor a mostani nagy "demokraták", nem mertek vagy nem is akartak kimenni az utcára. Akkor az emberek jogaiért egyedül a nemzeti oldal különböző pártjai és csoportjai mertek szembeszállni az akkori hatalommal, magyarán Gyurcsánnyal és sleppjével. Ezért számomra így nagyon hiteltelen az egész bocsánatkérősdi és elég cinikus is. Én akkor is ki mertem menni az utcára tiltakozni, mint ahogy most is ki merek menni. De térjünk kicsit vissza a Millára. Kikkel is fogott össze? Egyszer Bajnaival és - elég cinikus módon - Haza és Haladás - aminek szerintem találóbb lenne a Haza és Haldoklás - néven futó alapítványával vagy egyesületével, amit elég találóan Haha néven fut - de igazából tökkmindegy-, akik alternatív javaslatokat dolgoznak ki - csak azt nem tudom kiknek, mert igazából a javaslataikra senki sem kíváncsi - és a Szolidaritás néven futó gyakorlatilag teljesen súlytalan szakszervezetinek mondott - a nyolcvanas évek eleji lengyel Szolidaritást másoló, azzal csak nevében hasonló - szocialista klón szerveződéssel. A Szolidaritás, csak azt felejti el, hogy a lengyel példa a világ legnagyobb és legelnyomóbb hatalmával szált szembe, a kommunizmussal, a felszabadítónak hazudott szovjet megszállókkal és lengyel kollaboránsaikkal, a lengyel társadalom széles tömegeinek támogatásával és szimpátiájával. Aminek az eredménye mindenki előtt ismert. És ha már sajtószabadság! Vajon van vagy volt-e sajtószabadság Magyarországon? Elárulom sajtószabadság, olyan amilyet a millás tudatlan népség szeretne, soha nem volt Magyarországon és valószínűleg - kormányváltás ide vagy oda - de soha nem is lesz. Sőt igazából a világon sehol sem beszélhetünk sajtószabadságról. Mert az újságok, tv-ék vagy a médiák úgy általában, ha nem állami, akkor magántulajdonban vannak és az újságíró, szerkesztő stb. csak olyan cikket közölhet vagy műsort készíthet, ami a tulajdonos(ok) érdekében áll. A tulajdonos(ok) érdekében pedig csak egy dolog áll, az pedig a profit. Érthetőbben, hogy a lapját minél többen vegyék, vagy a televízióját, rádióját minél többen hallgassák, nézzék és a reklámokból, hirdetésekből minél nagyobb bevételre tegyen szert. Tehát az olyannyira féltett sajtószabadság sem szól másról mint üzleti vállalkozásról. Kivételt talán csak a nonprofit céllal készült kulturális és művészeti kiadványok jelentik, de ezeknek a száma igencsak elhanyagolható. Akkor ez milyen sajtószabadság? A sajtószabadság ott kezdődik, mikor egy szerző mindenféle retorziók nélkül, cikket írhat bármiről és bármilyen témában, hogy a közvéleményt tájékoztassa, persze mindezt objektív jelleggel, hozzáfűzve személyes szubjektív véleményét is, a hatályos törvényeket betartva. De még tovább gondolva ezt a dolgot, ha mondjuk én elmennék újságírónak - nem áll szándékomban - a 168 órához - ami egy közismerten baloldali és állítólag demokrata lap - és írnék egy cikket a Jobbikról vagy a Fideszről úgy általában, ahol igencsak pozitív színben tüntetném fel őket, vajon hány óráig - ÓRÁIG!!! - maradnék az említett lap alkalmazásában? De ugyanez igaz a Népszabadságra, Népszavára vagy az összes balos gyökerű lapra, kiadványra. Kicsit hosszúra sikeredett ez a post, így be is fejezem, várjuk a fejleményeket.
Adjon az Isten szebb Jövőt!

2012. október 30., kedd

Egy link mozgalmár - a Milla-vezér Juhász Péter portréja(, és ezt az Origó mondja) (Origó)

Milla_logó.jpgForrás: http://www.origo.hu/itthon/20121026-juhasz-peter-a-milla-vezetojenek-portreja.html
Lebukott fűvel, telemarketingesből az ország drogosa lett, felfedezte Borsodot, a Facebook és a médiatörvény ellenzéki vezetővé - na ne vicceljünk - tette - Juhász Péter a "könnyű"drogok - És mi az, hogy "könnyű" drog? - legalizálása és a romák jogai után most a hatalomért küzd (és ezek után elmondhatjuk, róla, hogy egy megélhetési politikus). Összevissza éveiben hiába kutatta hollétét a cégbíróság, sosem találta meg, és befuccsolt vállalkozásai miatt ma is olyan szegény, hogy a barátai tartják el. (Én meg retkes 100 ezer forintért szívok havi 240 órában. Ha ilyen jó fej és gazdag barátai vannak, akkor engem is eltarthatnának.) Hogy mi lesz belőle, 41 évesen sem tudja.
"Emlékszem, ott ültem nála, és mutatta, hogy csinált egy Facebook-csoportot. Akkor ezt nem vettem igazán komolyan, úgysem lesznek itt ennyien, kicsit túl ambiciózusnak tűnt. Kérdeztem, nem lehetne 10 vagy 100 ezer, de mondta, higgyem el, hogy így jó lesz. Végül nem lájkolták egymillióan, de fontos tényező lett. Ez a példa elég jól mutatja, hogy Juhász Péter egy jó helyen, jó időben elhelyezett üzenettel mennyire meg tudja fogni az embereket" - mondta az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért (Milla) megálmodójáról egyik volt munkatársa, Sárosi Péter. (Aki egy nevetséges "szervezet", nevetséges vezetője.)
A 2010 decemberében létrehozott Millát 101 ezren támogatják a Facebookon, és úgy tűnik, szerepe túl fog mutatni a sajtószabadságért(?) kiálló informális csoporton. Október 23-ai rendezvényükre tízezrek - kb 20 ezer vagy még annyi sem - mentek el - miközben az MSZP-nek és az LMP-nek - és mi lett volna ha van - tömegrendezvénye sem volt -, és az egyre valószínűbbnek tűnő összellenzéki összefogás egyik legfontosabb szereplője lehet. De hogyan jutott el a 41 éves Juhász Péter addig, hogy egy Facebook-csoport létrehozása miatt az ellenzéki pártok is miatta őrlődnek a jövőjükön?
Telemarketingesből kendermagos
A Kodolányi János Főiskola kommunikáció - semmi - szakán végzett Juhász még főiskolásként kezdett el foglalkozni telemarketinggel a pénzügyi szektorban, és gyors előmenetelének köszönhetően két évvel később osztályvezető lett a Budapest Bankban. Először akkor tűnt fel a közéletben, amikor 2002-ben megalapította a Kendermag Egyesületet, amely a "könnyű"drogok legalizálásáért küzdött. Juhász azt mondta, azért hozta létre az egyesületet, mert 1996-ban volt egy büntetőügye, amely hét évig elhúzódott, és ez nagyon felháborította. A büntetőügy azért indult, mert Hollandiából akart behozni füvet - vagyis kábítószercsempész is volt. Juhász azt mondja, már nem emlékszik pontosan, hogy mennyi fű volt nála, csak arra, hogy annyi, amennyi az akkori büntető törvénykönyv szerint a csekély mennyiség felső határa volt: 10 gramm hatóanyagot, THC-t tartalmazott. Ez az átlagos, 8-10 százalékos THC-tartalommal számolva körülbelül 100-120 gramm füvet jelent. (És ezért kell legalizálni? Hogy majd tizenéves suhancok, nyugodtan mérgezhessék magukat, a kabítószer-maffiának még nagyobb legyen a bevétele, és annak egy részét, pedig legalizálhatja.)
Juhász összesen öt évet dolgozott alkalmazottként, 2001-ben váltott, és alapított egy céget, 25-30 embere volt, ők külsősként dolgoztak bankoknál telemarketingesként (vagyis ha jól értem, akkor abból próbált pénz csinálni, hogy embereket arra ösztönzött, hogy más embereket zaklassanak). Ezzel párhuzamosan csinálta a Kendermag Egyesületet, amelynek 2003-ban volt az első megmozdulása, majd a 2000-es évek közepén több nagyobb visszhangú akciójuk is volt. Például többen feljelentették magukat fűfogyasztásért, a diszkórazziák ellen tiltakozásul saját vizeletüket akarták átadni Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnöknek, Juhász pedig egy egyméteres kenderpalántával jelent meg a bíróságon. (Diszkórazziák ellen tüntetnek? Vagyis ne legyen közbiztonság? A fiatal tizenévesek nyugodtan kábítószerezhessenek, ihassanak, elzűlhessenek. Vagy fiatal lányokat elkábíthassanak és tudtán kívül egy szórakozóhely mellékhelyiségében megerőszakolhassák? Na ezek aztán a magasztos célok. Legközelebb miért fog tiltakozni, hogy ne piszkálják szegény pedofilokat?)
"Az ő lelkesedése, személyes elkötelezettsége nélkül nem működött volna az egyesület" - mondta róla Sárosi Péter, aki aktivista volt a kendermagosoknál. Juhászt azért becsülte, mert sosem viselkedett kis diktátorként, mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy konszenzusos döntéseket hozzanak. "Nagyon kreatív volt, mindig kitalált valamit, ami nem tartozott a hagyományos kommunikációs eszközökhöz" - mondta, utalva például az önfeljelentésre vagy a vizeletük átadására. Szerinte Juhász már ekkor kitűnt szervezési készségeivel, és szép lassan a civil szféra egyik információs központjává nőtte ki magát (amit én enyhe túlzásnak tartok). "Ha valaki valamit akar kezdeni, és kellenek neki kapcsolatok, akkor Juhász Péter az egyik olyan ember, akit érdemes megkeresnie. Rendkívül nagy szociális hálója van, és nagyon sok ügyért lelkesedik" - mondta Sárosi.
Juhász is azt mondta, a Kendermagon keresztül elég erős kapcsolati hálóra tett szert a civil szférában, ami annak volt köszönhető, hogy a háttérben egyre több szervezetnek nyújtott segítséget különböző rendezvények megszervezésénél. Szervezője volt a Tarka Magyar nevű, kirekesztés elleni felvonulásnak, a Hollán Ernői utcai jegyirodánál tartott demonstrációnak és több antirasszista (és antimagyar) megmozdulásnak is.
A romagyilkosságok hatása (és a mára már mindennapos magyargyilkosságok?)
A Kendermag Egyesület a 2000-es évek második felére elsorvadt, aminek több oka is volt. Egyrészt a közösség kicsit széthullott, az alapítók családot alapítottak, és karriert építettek, (vagy egyszerűen csak megjött az eszük, hogy mekkorra marhaság is a drogok legalizálása) másrészt az őszödi beszéd után a közélet annyira eldurvult, hogy úgy érezték, a "könnyű"drogok legalizálásánál nagyobb ívű ügyekkel kell foglalkozniuk. Juhász számára a romagyilkosságok - miközben a mindennapossá magyargyilkosságokról, sem a liberális, sem a baloldali, de még a kormánypárti média sem akar tudomást venni, mind a mai napig - jelentették a fordulópontot, és amikor 2008-ban felhívta egy ózdi roma, aki a jogi segítségét kérte, három hónappal később azt vette észre, hogy napi rendszerességgel jár Borsodba, segíteni az ottani cigányoknak a jogaik gyakorlásában. Egy évig magánemberként csinálta, majd 2009-ben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviseletében dolgozott.
Juhásznak főleg azzal kellett foglalkoznia, hogy közvetítsen a helyi cigány közösségek, illetve a különböző hatóságok - mint az önkormányzat, a rendőrség vagy az iskola - között. Korábbi munkatársai egybehangzóan azt mondták, nagyon feküdt neki ez a munka, mert rendkívül jók a kommunikációs és szervezői képességei - bárkit le tud húzni pénzzel, ezek szerint -, bárkivel képes szót érteni - és kölcsön kérni. "Heti két-háromszor beült az autóba - És pontosan miből, ha egyszerűen nincs is jövedelme? Ezek szerint autóra meg tellik? -, és ment Borsodba. Járta a falvakat, beszélgetett a helyiekkel, hogy mik a problémáik, mit lehetne tenni. Közben ott is kiépítette a TASZ jogsegélyszolgálatát. Elképesztő lelkesedés van benne, sokan családtagként szeretik, és nem amiatt, mert jó pár embernek megélhetést jelentettek az általa megszervezett jogsegélypontok" - mondta egyik korábbi munkatársa, Földes Ádám, aki többször járt vele Borsodban.
Hasonló véleménnyel volt Váradi Béla is, a sátai kisebbségi önkormányzat vezetője, aki munkája során ismerte meg Juhászt, és barátok lettek. "Az országban nagyon kevés olyan ember van, aki ennyire el- és befogadó. Nagyon tud harcolni az ellen, amit törvénytelennek vagy jogtalannak tart" (a kábítószer fogyasztása, termelése és kereskedelme jogtalan és törvénytelen, mégis kiállt érte, ezek után el lehet róla mondani, hogy tényleg egy hiteles ember) - mondta róla. Váradi szerint amit Juhász elkezd, általában be is fejezi, még ha néha volt is csúszás. Két volt munkatársa azt mondta, Juhász lelkesedéséből adódóan néha túlvállalja magát, és a romaprogramnál is látszott, hogy nagyon sok irányba szakadt, de a munkáját mindig ellátta.
Kavalkádos évek
Egyik volt munkatársa szerint Juhász az a típus, aki ha kitalál valamit, arról nemcsak beszél, hanem próbál tenni is érte, legyen szó a "könnyű"drogokról, a romákról vagy a sajtószabadságról. Juhász a cégalapításba is hasonló vehemenciával vetette bele magát, a 2000-es évek második felében hat olyan, főleg kereskedelemmel foglalkozó vállalkozásban volt érdekeltsége, amelyeket a cégbíróság törölt az Opten adatbázisa szerint. Az eljárás minden esetben ugyanaz volt: a cégbíróság közölte, hogy a cég nem található a székhelyén, a cég képviselőinek a tartózkodási helye pedig ismeretlen (Juhász általában másodmagával volt jelen a cégekben). Azt is közölték, hogy hatvan napon belül kell megtenniük a törvényes működés helyreállításához szükséges lépéseket, de ezek rendre elmaradtak, ezért törölték a cégeket a nyilvántartásból. Az nem derült ki az adatbázisból, hogy milyen célból akarták elérni a céget, de ezek rendszerint adminisztrációs mulasztások miatt történnek, például nem adnak le egy pénzügyi beszámolót(, ami minden cég és vállalkozás számára törvényi kötelezettség, úgy látszik, hogy ő a törvényt kicsit sajátosan értelmezi).
"A legnagyobb hibám, hogy iszonyú link csávó voltam, és a könyveléssel buktam el mindig. Ha nem volt megrendelésem, akkor hagytam elfolyni az adminisztratív részeket" - indokolta Juhász, hogy mi áll az eljárások hátterében. Azt mondta, élete legrosszabb döntése volt, amikor még a kendermagos időkben abbahagyta azt a vállalkozását, amely külsős munkaerőt foglalkoztatott bankoknál. "Kellemetlennek éreztem, hogy az ország drogosaként tárgyaljak vezérigazgatókkal" - mondta a döntéséről. Azt mondta, ezután belekezdett egy másik vállalkozásba, kávézót próbált nyitni, de belebukott az építkezésbe. Ezután kommunikációs tanácsadásból élt, emellett dolgozott civil szervezeteknél. És mindezt miből?
"Iszonyú kavalkád volt az a három-négy év. Azokkal a vállalkozásokkal próbáltam meg tevékenységet végezni, de ha nem volt éppen megrendelés, akkor nem tudtam figyelni, így elcsúsztam minden adminisztrációs határidővel" - mondta a bedőlt cégeiről. Azt mondta, a lakását is elbukta, ezért folyamatosan lakást kellett bérelnie abban az időben, és sokszor költözött. (Sokszor általában, azért szoktak a bérlők költözni, mert nem tudnak fizetni, vagy egyszerűen nem is akarnak.) Szerinte emiatt nem kapta meg a cégbírósági értesítőket. "Nem értek el ezek a levelek, ezért nem tudtam, hogy keresnek a törvényi kötelezettségeim miatt" - mondta, hozzátéve, nyilván vannak nála pedánsabb emberek. (Bezzeg arról tudott, hogy a bíróságon meg kell jelennie!!!!! Az idézések eljutottak hozzá. Ezt a kamus embert.)
A beteljesült álom
Anyagi körülményei azóta sem javultak, amióta megalapította a Millát. "A barátaim tartanak el, amiből eszünk, az kölcsönpénz" - mondta, hozzátéve, még a kutyáját is egy ismerőse eteti. (De a kölcsönt, azt idővel vissza kell adni, ha nincs jövedelme, miből fogja megadni? Betornázza magát a törvényhozásba és ott majd tesz bizonyos szívességeket?) "Tíz éve ötször-tízszer annyit kerestem, de nem érdekel a pénz. (Amíg más megkeresi helyette, nem is csodálom, csak ha nem érdekli hogyan fizeti az albérleteit? Az emberek kiadják neki jóhiszeműen a lakásukat, aztán közli nincs pénze majd ígérget vagy link módjára lelép?) Van egy hitem: annyit szeretnék, hogy minden percben jót cselekedjek, és ez hosszú távon is jót eredményez. Mert ha jól cselekszem, minden percben, akkor jól cselekszem minden órában és minden napon" - mondta. Jelenleg arra vár, hogy a Millát bejegyezzék egyesületnek, ahol majd így fog tudni dolgozni. (Dolgozni? Ez a nap vicce? Ne tegyük már nevetségessé a munkát! Én a facebookozást nem nevezném munkának, mint ahogy a jelenlegi hatalom állandó kritizálását sem az max szabadidőtöltés, mint nekem a blogírás!)
Abban a Millában, amelyről szerinte sokan azt hitték, hogy valaminek a kezdete, de számára valaminek a beteljesülése volt. (És amire, egy-két év múlva a kutya sem fog emlékezni, ő meg mehet majd a híd alá csövezni meg füvezni, mert az való neki.) Azt mondta, négy-öt évvel ezelőtt leült beszélgetni Szalai-Szabó Istvánnal, a Sirály ügyvezetőjével a civil társadalom helyzetéről. A beszélgetést számos további beszélgetés követte, egy idő után már 30-40-en ötleteltek azon, hogy a különböző civil szerveződéseket hogyan lehetne közös mederbe terelni. "Három alapvető probléma rajzolódott ki: a civil társadalomnak nincs tömegbázisa, rossz a kommunikációja és nincs infrastruktúrája. Elkezdtünk azon gondolkodni, hogy hogyan lehet segíteni ezeken, de nem igazán tudtuk megfogalmazni, mik azok a közös ügyek, amikben ki lehetne állni" - mondta.
Juhász innentől kezdte el kifejezetten azt figyelni, hogy milyen ügy köthetné össze a civileket. 2010 végén aztán megkereste egy egyetemista, aki bejelentett egy tüntetést a médiatörvény elfogadása miatt 2010. december 20-ára, és kérte, hogy segítsen a szervezésben. "Sok visszajelzést kaptam, hogy kevesen voltunk, nem volt annyira sikeres, és akkor ugrott be, hogy a médiatörvény tényleg közös ügy" - mondta Juhász, aki a tüntetés másnapján létre is hozta a százezres támogatottságú csoportot. (Én nem közös ügynek nevezném, inkább egy elfuserált bohózatnak. Semmi gond nincs itt a sajtószabadsággal, az most is mint eddig a pénzügyi háttérhatalom kezében összpontosul. És ez a jövőben sem fog nagyon változni.)
Ismerősei megosztottak azzal kapcsolatban, hogy Juhásznak vannak-e politikai ambíciói. Volt, aki azt mondta, csak a mozgósításban látja a jövőjét, míg mások szerint ha nem lenne célja a hatalom megszerzése, nem alakította volna egyesületté a Millát. Juhász azt mondta, hogy nem ambicionálja a képviselőjelöltséget 2014-ben, de bármire hajlandó, ha ezt várják tőle. (Ahogy az anyagi helyzetét nézem, nem hogy célja, de létkérdés is az ő esetében.)
Megjegyzésem a cikkhez: Ahogy elolvastam az életútját, nekem nem, hogy szimpatikus nem lett, de még jobban unszimpatikus az illető. Ezek szerint, egy olyan ember akarja megmondani nekünk a tutit és hogy mi lenne a helyes út, aki 41 évesen még a saját életét sem tudja/tudta eddig egyenesbe hozni. És nem tud semmit sem felmutatni semmit sem, azt leszámítva, hogy mások nyakán élősködik. Hiszen, ő maga mondja, hogy mások tartják el - na ez meg milyen -, tehát tetszik vagy nem tetszik, de magyarán élősködik a barátain, mert mifelénk meg ezt így hívják. Igazából nem tudom eldönteni, hogy ő a hülye vagy a barátai, akik ezt hagyják. Drogozik, és ezt nem is titkolja, a romákért tüntet, miközben figyelmen kívül hagyja a többségi társadalom igényeit, és az őket ért mindennapi terrort a "szeretett" kisebbség részéről. Ilyen embereket akarunk mi vezetőnek? Milyen példával szolgálhat ő az embereknek, a társadalom többségének? Már a "milla" néven futó szánalmas szervezete is elég nevetséges. "Egymillióan a magyar sajtószabadságért", hogy ebből, hogy lett "milla", azt nem is értem! Az meg a kedvencem, hogy ő szállt szembe először az "Orbán-rezsimmel", de akkor tudatom vele, hogy az első aki szembeszállt az Orbán, vagy inkább az elmúlt 22 év népnyúzó és hazug rezsimjeivel, amelyben két párt váltogatta egymást, az a nemzeti oldal volt, és nem a "milla", sőt még tulajdonképpen én is hamarabb szálltam szembe az orbáni-gyurcsányi-újgyurcsányi rezsimmel. Arról meg nem is beszélve, hogy egy szintén drogos zenésszel, alias Dopemannel reklámozza magát és szervezetét. Azt megértem, hogy Gordonnak megfelelnek az ilyen emberek, hiszen majd ha egy javaslat kerül szavazásra, akkor majd az igen gombot füves-kábszeres mámorban fogják megnyomni. Sőt talán még arra is esélye lesz, hogy legalizálják a drogokat, vagy ahogy ők hívják "könnyű" drogokat, és még ki tudja mit, amivel még nagyobb erkölcsi züllésbe lehet taszítani a magyar ifjúságot. Juhász Péter és a milla, olyan hirtelen fog kikopni rövid időn - egy - két év - belül a magyar közéletből, amilyen hirtelen feltűnt.
Végeredményben elmondhatom, hogy sikerült egy újabb hazug és csaló embert lelepleznem. Ez az ember az előélete alapján egy hiteltelen és megbízhatatlan ember.
vége

2012. október 29., hétfő

Véleményvezér blogról

Egy érdekes dologra lettem figyelmes, amikor a velemenyvezer.blog.hu-ra írtam egy bejegyzést egy posthoz, ami Bajnaival és az ő 2014-es esélyeivel foglalkozott. A hozzászólásom röviden arról szólt, hogy ő csak "rosszabb alternatíva lehet", mint Orbán, és ahogy én Orbánból, úgy belőle sem kérek. Ennyi volt a hozzászólás dióhéjban. Amikor elküldtem a következő üzenetet írta ki: "A hozzászólás elküldése sikerült. Hozzászólásod előzetes moderáció után jelenik meg." Kérdem én, hogy milyen - önjelölt - véleményvezér az, aki mások véleményét megszűri? Miközben folyamatosan ostorozza a hatalmon lévő kormányt, mondjuk a médiatörvény miatt, addig ő a kommentelőket megszűri. Az én oldalon, arra vagyok a legbüszkébb, hogy ide bárki leírhatja a véleményét, mindenféle retorziók nélkül. Én nem büntetek senkit sem azért mert van véleménye, viszont visszataszít és undorító, ha valaki ezt csinálja. Ahhoz, már hozzászoktam, hogy Tóta W(c). Árpádnál törölte azokat, aki nem a hátsóját kényeztette, mint ahogy azon sem lepődtem meg, hogy Vadai Ágnes áldemokrata - DK = degenerált kamus - is törli a neki nem tetsző bejegyzéseket. Az sem újdonság, hogy az MSZP-hez közel álló kapcsolat.hu-ra is csak egy nagyon szigorú előzetes szűrés után lehet bekerülni, és hogy az MSZP vagy a DK youtube-os oldalaihoz valamiért nem lehet kommentet fűzni.De, hogy egy magát véleményvezérnek nevező blog, ugyanezt tegye, számomra ez elfogadhatatlan. Nem kell egyetértenünk mindenben, képviselhetünk más-más világnézetet, sőt egymással ellentéteset is, de ha annyira azt a "nagy demokráciát" akarjuk felépíteni, akkor azt hiszem egy alapkövetelmény, hogy hagyjuk érvényesülni azokat is, akik a mienktől eltérő véleményen vannak. A véleménykülönbségekből születik az egészséges vita, ami a demokrácia egyik alappillére. De milyen demokrácia az, ahol korlátozzák valakinek a véleményét?
Félreértés ne essék, semmi baj azzal, ha valaki megszűri a kommenteket, de akkor ne nevezze magát véleményvezérnek, hanem hívják mondjuk "csak az én szavam számít" vagy "szarok arra, amit mondasz" blognak.
A blogot főleg az ilyen intoleráns hozzáállása miatt be is raktam a szar blogok postba.
KÖSZÖNÖM ISTENEM, HOGY NEM VAGYOK BALOLDALI!

615978_364160813673871_881857727_o.jpg

Lévai György tünetei rögeszmés személyiségzavarra utalnak

Kerestünk és találtunk. Az orvosi irodalom rögeszmés-kényszeres személyiségzavarnak (OCPD) nevezi azt a fajta betegséget, amelyben – véleményünk szerint - a folyamatosan gyalázkodó, és kóros elmére utaló gondolatmeneteket levezető szigethalmi férfi szenved. 

Cikkünket a tévedés lehetőségét nem kizárva írtuk, döntse el ki-ki maga, hogy orvoshoz kellene-e mennie Lévai Györgynek, vagy nem.

A véleményalkotás megkönnyítéséhez böngészgettünk az ide vonatkozó szakirodalomban, s íme az eredmény.

„Rögeszmés-kényszeres személyiségzavar (OCPD)

A rögeszme állandóan visszatérő, tolakodó gondolat, amely gyakran agresszív vagy szexuális cselekedeteket sugall. (…) Bár a rögeszmés viselkedés része a szorongás kontrolljának, mindazonáltal sok feszültség marad a személyben. A rögeszme természete alapján lehet jelentős, vagy kevésbé jelentős, tehát az OCPD-s személyre nem húzható rá a „szervezett” sablon; lehet, hogy kaotikusan él, különösen, ha az OCPD mellett depresszió és/vagy szorongásos betegség is jelen van.

A kényszer olyan visszatérő cselekedet, amelynek az egyén nem képes ellenállni, úgy érzi, hogy végeznie kell; rituális viselkedés. (…) A személyes és társas kapcsolatok gyakran jelentős terhelés alatt vannak, mert a szorongó OCPD-s személy ragaszkodik ahhoz, hogy ő az egyetlen, aki tudja, hogy mi a helyes.

Az előrehaladott OCPD-s személyek cselekvései és hiedelmei sarkítottak.

Az OCPD kezelése rendszerint magában foglalja a pszichoterápiát és az önsegítést. A gyógyszeres kezelés önmagában általában nem javasolt erre a személyiségzavarra, de a fluoxetine szedése elősegíti a kezelés sikerességét. Szorongás elleni gyógyszer csökkentheti a félelemérzést, míg az anti-depresszánsok enyhíthetik a frusztrációt. Enyhe nyugtató csökkentheti az alkoholfüggőséget, amennyiben ez fennáll.”

hunikum.info ás a Wikipédia alapján

Népviselet (csak kép)

12743_376479275759586_156118489_n_1351486968.jpg_777x600

2012. október 28., vasárnap

Vietnámi étkezde Budapest 2012 (csak kép)

315438_393128107403590_978475760_n_1351418385.jpg_480x386

Magzat az abortusz után (csak kép)

549578_109057495907439_490754331_n_1351418458.jpg_776x506

Görényi Péter megmondja (csak kép)

406790_154707538009101_545198350_n_1351418311.jpg_208x300

Azért nem, mert hülye vagyok! (csak kép)

386038_132083160271539_921962966_n_1351417965.jpg_545x425

Fleto és Gordonka (csak kép)

384817_155961241217064_825636135_n_1351417896.jpg_480x603


Danger! Farkasok báránybőrben!

"Nem elég legyőzni, szét kell zúzni a Fideszt 2014-ben!" – mondta beszédében Gyurcsány Ferenc. A szemkilövető azt is mondta, 2014-ben az ellenzéknek ehhez kétharmadot kell szereznie. Gyurcsány bejelentette, a DK Bajnait szeretné miniszterelnöknek. Li-Bajnairól a többi, látszólag tőle külön álló kis neoliberális, kamu-baloldali szervezetek (4k, milla, szolidaritás, l
mp, dk, mszp) pofázhatnak amit akarnak, a végén úgyis azt fogják csinálni amit az Amerikai Demokrata Párt, az Európai Szocialista Internacionálé, és a Nagytőke erőközpontjai diktálnak nekik! Mert arrafelé nincs becsület, csak a pénzről szól minden! Segített az USA '56-ban?! Nem! Mert a mi gazdasági-társadalmi elképzeléseink útjában álltak a nagytőkének is! Most is így "segítenének", visszahoznák a nyakunkra a bolsi-libsi bandát.

A GDP-hez mért államadósság 1998-2010 (csak kép)

384203_156696031143585_887188561_n_1351417808.jpg_343x186

Békemenet Bajnaiért 2014 (csak kép)

181863_156158444530677_2090467224_n_1351417665.jpg_922x600

Magyar vagyok, örök győztes (csak kép)

550814_434265939942770_1618805535_n_1351360106.jpg_625x467

Palesztína 70 éve (csak kép)

389532_376407432441403_1034719111_n_1351359966.jpg_402x265

Az Ősi földön

Az Ősi földön

Az ősi magyar földön mégis idegenben,
Nehéz most a kenyér a magyar embernek.

Ahol egykor a sólyom a szirteken vert fészket,
Most a rabló varjú hordák irtják a vidéket.
-
Az ősi magyar földön ma mások a törvények,
És nem beszélhetsz úgy, ahogy szeretné a lélek.
Mert útjában van e-nép a büdös zsiványnak,
És az idegen érdekek hajtják őt igába.
-
Az ősi magyar földön ma keserű az élet,
És bólogatnod kell a sok mocsok pribéknek.
Mert eladták a lelkét az egész nemzetnek,
És a zsivány ül most tort egy egész nemzet felett.
.

2012. Október havában. 27.-én

2012. október 27., szombat

„Szálasi Ferenc a Corvin közben" - Válasz Szalay Lászlónak (Kitartás)


Magyar Októberek

Egy kedves barátom elküldte nekem Szalay László írását, melyben a Pax Hungarica Mozgalom által szervezett „Magyar Októberek" című rendezvénnyel kapcsolatban kritikát fejt ki. Kritikája két tézisre kulminálódik: az egyik szerint 1944 októbere és 1956 októbere között nincs semmilyen (sem eszmei, sem személyi) összefüggés, a másik szerint Szálasi Ferenc a történelmi alkotmány sérelmére elkövetett puccs segítségével került hatalomra, így alkotmányos restaurációra, helyreállításra nem hivatkozhatnak a hungaristák.

Legalitás vagy legitimitás

Népfelkelés, puccs, forradalom, vagy ellenforradalom?

Szalay hiányos jogbölcseleti ismeretekre utaló második tézisét kell először korrigálni. Mit jelentenek azok a fogalmak, amivel manapság szinte mindenki dobálózik: jogfolytonosság, szentkorona-tan stb. Sokan lovagolnak a szavakon, önmagában pozitív vagy negatív érzelmet kapcsolva a „forradalom", „ellenforradalom" stb. szavakhoz. Tisztázzuk hát ezeket!

1956. október 23-án, nem előzmények nélküli, népfelkelés tört ki Magyarországon. Mi a népfelkelés? Népfelkelésnek nevezzük a fennálló közjogi rend megdöntésére irányuló, a lakosság jelentékeny részének legalább bennfoglalt támogatásával és aktív szimpátiájával kísért, erőszakos, alkotmánysértő kísérletet. A népfelkelés spontán kialakuló, sokszor egymásnak ellentmondó célokat kitűző csoportjait a közös cél fogja egybe, aminek elérése után a népfelkelés vagy elhal, vagy felforgatásba (forradalomba vagy ellenforradalomba) csap át. Ha a fennálló közjogi rendet erőszakosan megdönteni kívánó csoport egy szervezett kisebbséget alkot, amit nem feltétlenül kísér (persze kísérhet) a lakosság jelentékeny részének bennfoglalt támogatása és aktív szimpátiája, akkor puccsról beszélünk. Ez utóbbi történ 1944. október 15-én. A népfelkelés vagy a puccs önmagában erkölcsileg közömbös, nem „jó" vagy „rossz". Hogy mikor helyesek és mikor nem erkölcsileg, azt az alábbiakban fejtjük ki.

1956-ban - mint említettük - nem beszélhetünk szervezett kisebbségi csoportról, akik világos tervvel (a lakosság zömének támogatásával vagy a nélkül) a fennálló közjogi rendet erőszakos módon akarták megdönteni. Sem a Petőfi Kör zsidó értelmiségei, sem a Magyar Dolgozók Pártja reform-kommunista szárnya - mint szervezett kisebbség - nem akarta a fennálló közjogi rendet erőszakos módon megdönteni. Így 1956-ban nem volt sem forradalmi, sem ellenforradalmi puccs.

1956-ban nem beszélhetünk forradalomról (actio et revolutio) sem ellenforradalomról (reactio et contrarevolutio), mivel a fennálló közjogi rendet erőszakosan megdönteni kívánó népfelkelők nem helyezkedtek egységes közjogi álláspontra, és a „kormány a helyén volt". Teljesen mindegy, hogy saját politikai meggyőződésük, pillanatnyi hangulatuk alapján az 1956-ban résztvevők akkor és/vagy utána minek tekintették az 1956-os népfelkelést és szabadságharcot.

Befejezettnek akkor tekinthetünk egy népfelkelést és/vagy puccsot, azaz akkor változnak át forradalommá, vagy ellenforradalommá, ha az akár legitim, akár illegitim fennálló közjogi rend megdőlt, és helyére egy azt ellentételező felállt. Forradalomról akkor beszélünk, ha a közjogilag törvényes (legitim) és fennálló (factualis) rend erőszakos megdöntésére történik kísérlet, akár népfelkelés, akár puccs révén. Ellenforradalomról akkor beszélünk, ha a közjogilag törvénytelen (illegitim), de fennálló (factualis) rend erőszakos megdöntésére történik kísérlet, akár népfelkelés, akár puccs révén. Mint köztudott, ilyen nem történt az 1956-os események során 1956. október vége (a népfelkelés kezdete) és decembere (a munkástanácsok és a sztrájkok letörése) között, ezért nem tekinthető 1956 sem forradalomnak, sem ellenforradalomnak. A hungarista hatalomátvétel során létrejövő fennálló rendet bizonyos vonatkozásaiban forradalminak, bizonyos vonatkozásaiban ellenforradalminak is tekinthetjük. Így a hungarista puccs során létrejött hatalomátvételt nevezhetjük hungarista forradalomnak vagy hungarista ellenforradalomnak is.

Önmagában a forradalom és az ellenforradalom - ahogy a népfelkelés és a puccs is - erkölcsileg közömbös. Erkölcsileg helyessé az teszi bármelyiket, ha kifejezett célja a bennfoglalt természettörvénnyel és a kinyilatkoztatott isteni tételes törvénnyel jobb összhangban lévő tételes közjogi rend kialakítása. Ezen az alapvetésen kívül meg kell felelniük három követelménynek: 1.) csak a közjogi rend erőszakos megdöntésével lehet a jobb helyzetet elérni; 2.) a forradalmi vagy ellenforradalmi felfordulás következtében előállt káosz és zűrzavar által generált fizikai, pszichikai és erkölcsi rossz nagyságrendekkel kisebb, mint a megszüntetendő; végül 3.) van esély az új rend stabilizációjára, konszolidációjára.

Mind az 1944-es hungarista hatalomátvétel, mind az 1956-os népfelkelés erkölcsileg helyes volt. Egészében véve teljesült bennük mind a négy említett alapfeltétel. Bár az utóbbiban részt vevők közjogi célkitűzése változó volt, azonban szinte kivétel nélkül mindegyik erkölcsileg helyesebb volt, mint a megdönteni kívánt.

Az 1944-es hungarista hatalomátvétel erkölcsileg helyességét alátámasztja az, hogy a tételes emberi jog - így a tételes közjog és az általa meghatározott fennálló rend - a természetjogból meríti legitimitását. Amennyiben a kettő szembekerül, a természetjognak köteles az ember érvényt szerezni. Ennek szellemében fogalmazott Szálasi Ferenc híres hadparancsában így: „Választanom kellett Nemzetünk és az alkotmány, az Igazság és a jog, az Élet és a törvény között. Nemzetünket, az Igazságot és az Életet választottam! Csak ezzel a döntésemmel nyer élő alkotmányt a Nemzet, élő törvényt az Élet és élő jogot az Igazság." Horthy hazaárulást követett el apatikus lelkiállapotban, egy áruló klikk hatása alatt. A bolsevistákkal kiegyezett, azonban őket is becsapta, nem üzent hadat, csak kiugrani akart sunyin. Azonban mind a Tengely, mind a liberálbolsevik véd- és dacszövetség totális háborút hirdetett, feltétel nélküli megadást követelve a legyőzöttektől. Ekkorra már eldőlt, hogy a szovjet zónába kerülünk, a Horthy által ajnározott Britannia is azt mondta, a szovjetekkel tárgyaljunk. Mivel hazánk stratégiai helyen feküdt, a háború így is lassan és komoly pusztításokkal vonult volna át rajtunk, ha relatíve gyorsabban is. Azonban ez a „relatív gyorsaság" is egy maximum két hónapot jelenthetett volna, ráadásul az olasz és nem a román vagy finn módi szerint. A hivatalnokok, katonatisztek, katonák többsége a helyén maradt, tovább harcolt. Szálasi koalíciós kormányt alakított, önmagában, ha az államapparátus legalább passzív rezisztenciát folytat, megbukott volna a hungarista állam. A hőn óhajtott keresztény-nemzeti, jobboldali egység azonban létrejött 1944 októberében. Szálasi Szombathelyen találkozott 1945-ben Imrédyvel és a betegeskedő Bárdossyval. Kezet ráztak az egykori ellenségek, megtisztult lélekkel ölelték át egymást. Bárdossy így búcsúzott tőlük: „Tudjátok, hogy mindnyájunkat kivégeznek, de Isten előtt tisztán állunk!" Összefogott magyar a magyarral a nyilaskereszt vezérlete alatt. Erkölcsileg, természetjogilag megalapozott volt tehát a hungarista puccs, hatalomátvétel. Kérdés, hogy közjogilag megalapozott volt. Ha tisztán a külső kényszerítést nézzük, egy államfőnek nagyobb terhet kell elviselnie, mint egy közembernek, hisz ő milliókért felelős. A hazát a családjánál nem tartotta többre Horthy. Ennyiben megbukott mint államfő, minden erénye és érdeme ellenére, amiket maga Szálasi is elismert, aki utolsó lehetőségként nyúlt a coup d'état eszközéhez a nemzet megmentése érdekében. Példát vehetett volna a toledói Alcazár védőjéről, José Moscardo századosról. A republikánusok elfogták 24 éves fiát, megzsarolták vele, ki is végezték, ő mégsem adta fel az erődöt.

Horthy ráadásul úgy végezte, ahogy kezdte egy másik október huszonharmadikán, Budaörsnél. IV. Károly apostoli király restaurációjának nagyobb alaki közjogi súlya volt, ő mégis esküszegően fegyveresen akadályozta ezt meg. Lehet azon vitázni, hogy ez a forradalmi tette Horthynak erkölcsileg helyes volt-e vagy sem, azonban a tételes közjogi státusz szempontjából nem volt igaza. Serédi Jusztinián hercegprímás részt vett a koronatanács ülésén, maga javasolta, hogy e rendkívüli, hadi állapotban ne válasszon az országgyűlés kormányzót, hanem provizórikus jellegű nemzetvezetőt. Serédi alaki jogilag emelt kifogást a hatalomátvétel ellen, erkölcsileg azonban a bolsevisták előtti feltétel nélküli - hangsúlyozom feltétel nélküli - fegyverletételt elítélte. Az ún. dunántúli püspökök körlevelét sem írta alá. Számottevő ellenállás nem alakult ki a hungarista állammal szemben, amely közjogilag a meglévő országgyűlésre támaszkodva gyakorolta hatalmát, szemben a debreceni ellenkormánnyal és álnemzetgyűléssel. A szentkorona-tanon alapuló szerves alkotmányfejlődést vallotta, amelyet a mindenkori pozitív korszellemmel egyeztetve kell érvényre juttatni. Vitatható, hogy Horthynak IV. Károllyal szemben, vagy Szálasinak Horthyval szemben kisebb legitimitásfoka volt-e alaki közjogilag vagy fordítva, azonban sem Horthy, sem Szálasi nem volt illegitim államfő.

Az 1956-ban fennálló rend illegitim volt, a vele szemben felkelők által megfogalmazott követelések többsége nem gondolkodott alkotmányos restaurációban, a szentkorona-tan alapján való alkotmányos berendezkedésben. Ha az alaki közjog szerinti legitimitás igenlése lenne önmagában az erkölcsi mérce, akkor az 1956-os népfelkelést sem lehetne erkölcsileg indokoltnak tekinteni.

1944 folytatása volt 1956-os népfelkelés?

Szalay másik tézise szerint semmiféle kontinuitás nincs 1944 és 1956 között. Ez ugyanolyan tévedés lenne, mintha mi, hungaristák, kisajátítani akarnák 1956-ot. Nem sajátítjuk ki, csupán a népfelkelés és szabadságharc igazi hőseire emlékezünk, a máig meg nem valósult célkitűzéseiket mi is magunknak valljuk. Tyirityán Zsolt helyesen mutatott rá beszédében, hogy 1945 után a magyar értelmiséget kiirtották, emigrációba kényszerítették, őrületbe, alkoholizmusba kergették, vagy egzisztenciálisan tönkretették. 1956 szimbóluma nem véletlenül a lyukas magyar trikolór. Az világos volt, mit nem akarunk (a kitépett és megtaposott rákosista országjel), de hogy mit akarunk, az nem volt világos. Sok helyen a koronátlan kiscímer, az ún. Kossuth-címer került föl a szabadságharcos harckocsikra, kabáthajtókákra. Ez kifejezte a vezetésétől megfosztott népet, valamint azt, hogy a legtöbben kifejezetten az 1946 és 1949 között fennálló Magyar Köztársaságot akarták vissza, ha bennfoglaltan szembehelyezkedtek azzal a korszakkal is, öntudatlanul.

David Irving - igazoltan - négy fő csoportra osztja 1956 szereplőit. Az első csoportot a népfelkelés igazi hősei alkották, azok a valódi szabadságharcosok, akik fegyverrel szálltak szembe a megszálló szovjet hadsereggel és azok hazai kiszolgálóival, így a forradalmi vagy ellenforradalmi szinthez a legközelebb kerültek. Ők voltak 1.) a magyar munkások, 2.) a többségében népi (paraszt vagy munkás) származású egyetemisták és főiskolások, és a 3.) „pesti srácok". Ez volt a rendszer legnagyobb arculcsapása! A „munkás-paraszt hatalom" képviselői zömében az említett rétegekkel semmilyen viszonyban nem lévő, a minket fegyveres küzdelemben legyőző, leigázó és megszálló szovjetek bolsevista kiszolgálói voltak. Ők voltak a rendszerrel gyökeresen (radikálisan) szembenállók. Ők voltak a zsidó Gerő Ernő „fasiszta csőcselékjei", Marosán „csendőrei": a csepeli öreg nyilasok, akik a legtovább, november 11-ig ellenálltak a szovjet csapatoknak, majd pedig az implicit nemzetiszocialista célkitűzéseket megfogalmazó, „hivatásrendi" munkástanácsok hős ellenállói lettek. Nem véletlenül adott hálát a MAZSIHISZ az MSZMP-nek, hogy leverte ezt az „antiszemita ellenforradalmat". A zsidó Karinthy Ferenc már 1989. október 23-án így rettegett naplójában: „Egész nap újság, rádió, tévé: 1956. Szép, szép. Csak magamnak és nagyon halkan írom le: kissé talán túl szép, túl sok is. Hiába, ez a végletek országa. 56 szerintem is forradalom volt. De nem az a felhőtlen ragyogás, aminek most bemutatják. Emlékszem még feliratokra: Nagy Imrov. És zsidózásra, alvilági figurákra, gyilkosságokra, uszító feliratokra, személyes bosszúra. Ez persze minden forradalomban így volt. Az elmúlt 33 évben 56-ról mindent csak feketében mondta el, most az ellenkezője. Kissé gyanús is a dolog. Mintha ezzel a hajcihővel akarnák kiszúrni a nép szemét, és elterelni a figyelmét az ország iszonyatos helyzetéről, s a még fenyegetőbb jövőjéről. Bárcsak tévednék."

[A spekuláns, élősködő zsidó mintapéldánya: Zoltai Gusztáv (Czuker Gerzson) mint munkásgyilkos „munkás"őr.]

A második csoportot az ún. késleltetők csoportja alkotta. Ide tartoztak mindenekelőtt a Petőfi Kör irodalmárai (pl. Déry Tibor, Háy Gyula). Ők semmitmondó nyilatkozataikkal hátráltatni akarták a népfelkelést az „állj az élére" elve szerint: reformálgatni, megmenteni a „forradalmat" a „szélsőségektől".

A harmadik csoportot a vonakodók alkották. A padláslesöprő Nagy Imre és reformkommunista társai, akik jugoszláv típusú kommunizmust akartak. A „hallgasd el" elv alapján ők a népfelkelés ellenforradalmi elemeit eliminálni akarták, hogy így próbálják jobb belátásra bírni a Szovjetuniót. Nagy Imre mindhaláláig bolseviknak (marxista-leninistának) vallotta magát. Érdemeként felhozható, hogy valóban ki akart szakadni a szovjet fennhatóság alól, ami a vesztét okozta.

A negyedik csoportot az árulók alkották, a „nyomd el" szellemében. Kádár és társai voltak ők, akik színleg Nagy Imre mögött voltak, azután leléceltek, mikor fordult a kocka.

Egy tiszta szabadságharc

Az 1956-os népfelkelés egyben antibolsevista szabadságharc is volt a szovjet pánszlávizmussal és ellen-imperializmussal szemben. Ennyiben valóban előzménye a szintén „harmadik utas" 1953-as berlini, és 1956-os poznan-i munkásfelkelésnek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, mely meghirdette a „desztalinizációt" csak alomként funkcionált, nem ható-okként.

1956 akkor kezdődött, mikor az első szovjet katona 1944-ben átlépte a Kárpát-medence határát. Ennyiben is 1944 örököse 1956.

1956 hősei között nem egy hungarista volt, a felkelők radikális csoportjainak bennfoglalt követelése egy harmadik utat fogalmazott meg a kétpólusú világrendben - egy olyat, ami 1945-ben nem magától omlott össze (szemben a bolsevizmussal és a jelenleg döglődő liberalizmussal), hanem harcban ejtette ki kezéből a kardot. A jaltai egyezmény mellett ez volt az oka annak, hogy az USA és a NATO nem segített a magyar népfelkelésnek és szabadságharcnak.

A felmerült ellenvetésekre a választ megkaptuk:

ad 1) A hungarista állam a közjogi jogfolytonosság alapján végzett alkotmányreformot szemben Sztálin születésnapi ajándékával, a debreceni „nemzet"gyűléssel.

ad 2) Ötvenhat logikus folytatása volt Negyvennégynek, annak a Negyvennégynek, amely ugyanolyan antibolsevista volt, s ugyanúgy az illegitim hatalom ellen küzdött.

„Nagypéntek nélkül nincs feltámadás." - mondta Szálasi Ferenc. Küzdjünk tehát tovább 1944 és 1956 szellemében a Magyar Nemzet feltámadásáért!

Schmitt Károly - Kitartás.hu

Coca- cola (csak kép)


2012. október 26., péntek

Nesze neked kapitalizmus (csak kép)


Az állam és az adófizető (csak kép)


Az állam működése (csak kép)


Összahasonlítás (csak kép)


Ébredj bamba magyar! (csak kép)


Matek az MSZP-nél: százalékszámítás

Az MSZP-nek sohasem volt az erőssége a matematika. Ha összeadjuk a lenti szavazás eredményeinek a számait 102 %-ot kapunk.Tudtommal ennek 100%-nak kellene lennie! És ezek akarnak kormányozni, amikor még százalékot sem tudnak számolni egy ilyen egyszerű példánál. Nem is csoda, hogy a mai napig aba a hitben vannak, hogy mennyit fejlődött ez az ország!
28883_362772523812700_1301442314_n_1.jpg

Gyarmatosító és bankár (csak kép)


Az egyenlő esély (csak kép)


Összehasonlítás (csak kép)


A degenerált kamusokról (csak kép)

A degenerált kamusokról. Íme két meghívó a DK az Antidemokratikus Koalíció facebookos oldaláról. Az egyiken egy kötetlen beszélgetésre hívják az embereket a másikon pedig a párt fennállásának 1 éves születésnapjára. Ami nekem furcsa, hogy a részvételt előzetes regisztrációhoz kötik. Tehát, ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy egy magát demokratikusnak - ha lassan nem az egyetlen demokratikusnak mondó - párt a rendezvényére előre megszűri a résztvevőket, ebben mi a demokratikus? Ez tehát a nagy demokrácia? Kiválogatják, hogy ki a demokrata? Ezt úgy hívják megkülönböztetés, diszkrimináció.

VERJÜK SZÉT KÖZÖS ERŐVEL A MAGYARORSZÁGI BALOLDALT!






A munkahelyteremtés (csak kép)


Az "igazságos" elosztás (csak kép)

579535_393872820681026_1244092304_n_1351219533.jpg_600x456

Mit akart Bajnai!!! (plakát)


A fiatalok terhei (csak kép)


A baloldal eltüntetésének szükségességéről


A baloldalt nem elég legyőzni, nem elég szétverni, hanem el kell pusztítani úgy, hogy még írmagja sem maradjon ebben az országban. Csak akkor jöhet el Magyarországon is a Szebb Jövő! Ez lehet, hogy morbidul hangzik és sokan téves asszociációkat vonnak le ebből, de elég megnézni a hazai baloldal elmúlt 50 vagy 100 éves tevékenységét, ami nem szólt másról csak a rombolásról és a pusztításról. 

Az erőszak teljesen természetes velejárója a baloldali kormányzásnak, amit ráadásul még pofátlanul le is tagadnak, ha ez nem volna még elég. A logikus gondolkodás , mint olyan mindig is hiányzott a baloldalból, ezért ne is várjunk olyan nagy csodákat az általuk képviselt kormányzástól. Ők már csak ilyenek és ilyenek is maradnak. És itt most nem csak a kőkemény kommunista kormányokra gondolok, mert az már unalomig lerágott csont, hogy csak romboltak, nem fejlődtek és teljesen eladósították az országot, hanem a rendszerváltás utáni un. baloldali kormányok is csak az ország eladósításán munkálkodtak. 

Ha megnézzük a 2002 utáni magyar kormányok adósságpolitikáját ott exponenciális növekedés figyelhető meg. Méghozzá brutális növekedés. Melyre sem előtte sem azóta nem volt példa Magyarországon, ezek után hogyan is gondolhatnák ők, hogy képesek lennének felelősen kormányozni Magyarországot, amikor kormányzásuk a totális csőddel lett egyenlő. Persze ők erre legyintenének és jó szokásukhoz híven elbagatellizálják a dolgot. Ők már csak ilyenek.

De ez persze nem csak a hazai baloldal sajátja, ha a világ bármelyik baloldali kormányának teljesítményét vesszük górcső alá mindegyiknél megfigyelhető a siralmas csődközeli kormányzás. Amikor egy baloldali kormány megbukik, mert ők általában csúfosan megbuknak, akkor mindig csak adóssághegyeket hagynak maguk mögött, persze ahhoz van arcuk, hogy ezt utólag úgy állítsák be, mintha az őket követő jobboldali-jobbközép kormány bűne lenne. 

Persze le kell szögezni, hogy baloldal és baloldal között is vannak különbségek, mert vannak a kőkemény hazafias politikát folytató magukat baloldalinak nevező pártok, ők általában kivételt képeznek és az internacionalista és globalista politikát folytató baloldali csőcselék, mert jobb szót nem igazán tudok kitalálni rájuk.

2012. október 25., csütörtök

Libajnai Gordonka (csak kép)


Gá-gá-gá-gá-gá!!!
Ha ezek még egyszer hatalomra kerülnek, akkor soha nem fogunk tőlök megszabadulni és a magyar nép végleg megáshatja a sírját.

IZRAEL ÖNMAGA PARÓDIÁJA IS

IZRAEL ÖNMAGA PARÓDIÁJA IS -

A világ legfasisztább állama -- és természetesen mindenki más hibás .. és hibáztat is .. EZ BÁR EGYBEN SZÖRNYŰ IS DE SZINTE MÁR NEVETSÉGES .. 10 izraeli zsidó közül hat szerint országuk már apartheid politikát gyakorol. (( NYÍLTAN FAJÜLDÖZŐ ..ÉS MA A VILÁG EGYIK LEGSZÉLSŐSÉGESEBB ORSZÁGA ))

Harriet Sherwood Jeruzsálemben
guardian.co.uk

A kétharmad azt akarja, ha Ciszjordániát hozzájuk csatolják, a palesztinoknak ne rendelkezhessenek választási joggal, négyből három izraeli szegregált utakat akar. 10 izraeli zsidó közül hat szerint országuk már apartheid politikát gyakorol.

A Haaretz napilapban megjelent felmérés szerint, az izraeli zsidók több, mint kétharmada azt mondja, hogy a Ciszjordániában élő 2.5 millió palesztintól meg kell tagadni a szavazáshoz való jogot, ha a területet Izrael magához kapcsolja, és ezzel valójában hozzájárulnak egy apartheid állam létrehozásához. Négyből hárman izraeliek és a palesztinok számára különválasztott utakat akar
Ciszjordániában, és 58%-uk azt hiszi Izrael megkülönböztető politikát folytat a palesztinokkal szemben.

A megkérdezettek egyharmada eltiltaná Izrael arab polgárait az ország parlamenti képviselőinek megválasztásától. 10-ből közel hatan azt mondják, hogy az állami hivatalokban való foglalkoztatásnál a zsidókat előnyben kell részesíteni. 49% azt mondja, zsidó polgárokkal jobban kell bánni, mint az arabokkal, 42% nem akarna egy épületben lakni arabokkal és ugyanennyien nem akarják, hogy gyerekeik egy iskolába járjanak az arabokkal.

Gideon Levy szerint több mint zavaróak a felmérés eredményei. ”Maguk az izraeliek... nyíltan, szégyentelenül és büntetlenül nacionalista rasszistáknak vallják magukat,” írta.

”Jó ebben az országban élni, mondja a legtöbb izraeli, nem a rasszizmusa ellenére, hanem talán pont amiatt. Ha a nyilvánosság elé kerülne egy ilyen felmérés a zsidókkal szembeni viselkedésről egy európai államban, Izrael óriási botrányt csinálna belőle. Mikor róluk van szó, a szabály nem számít.”

A felmérést egy véleménykutató cég, a Dialog végezte el, akik 503 embert kérdeztek meg Izrael közel 6 milliós zsidó népességéből. Ciszjordánia vagy a benne lévő jelentősebb zsidó települések lehetséges Izraelhez kapcsolásáról elhangzott beszédek egyre hangosabbá váltak az utóbbi hónapokban, ahogy a konfliktus tárgyalásos megoldására az esély minimálisra süllyedt. Izrael védelmi minisztere, Ehud Barak, nemrég a nemzetközileg elismert Zöld Vonal és az Izrael által épített elválasztó fal közötti területek Izraelhez kapcsolása mellett érvelt.

A felmérés eredményei alátámasztják Izrael arab polgárainak állítását, akik a népesség 20%-át teszik ki, hogy ők rasszista megkülönböztetést szenvednek el. A felmérés megválaszolóinak csaknem fele azt mondta, az izraeli arabokat át kell adni a Palesztin Hatóságnak, és egyharmadjuk azt mondta, hogy az Izraelben levő arab falvakat PH közigazgatása alá kell helyezni, cserébe a ciszjordániai zsidó településekért.

A Haaretz tudósítása szerint, a felmérés azt is megmutatta, hogy az ultra-ortodox zsidóknak voltak a legszélsőségesebb nézeteik az arabok felől, 70%-uk támogatta szavazati joguk törvény általi tiltását és 95%-uk kiállt a munkahelyi megkülönböztetés mellett arabokkal szemben.

Harriet Sherwood Jeruzsálemben
guardian.co.uk

2012. október 24., szerda

Geopolitika (Antidogma)


Alain de Benoist

A geopolitika mindig a társadalomtudományok mostohagyermeke volt. Sokáig azt rótták fel neki, hogy „német tudomány”, főleg azonban a kiterjedésének és a státusának a meghatározása okozott szüntelenül problémát. A geopolitika a földrajz politikára és történelemre gyakorolt hatását tanulmányozza, vagyis a tér és a hatalom közötti kapcsolatokat. Ez a meghatározás azonban homályos marad, ami megmagyarázza, hogy még tárgyának a valóságát is kétségbe lehetett vonni. Gyakran tehát egy olyan diszciplínaként írták le, amely történelmi események vagy politikai döntések utólagos törvényesítését célozza, és amely csak egy ex eventu magyarázatokon alapuló mesterséges tákolmány lenne. Ezt a kritikát erősítette az a tény, hogy a geopolitika gyakran a politikai hatalom margóján fejlődött (még ha a gyakorlatban ritkán is inspirálta azt).

Mások a determinizmusa miatt bírálták. A geopolitika egy bizonyos számú állandó tényezőn alapul, amelyek a „földdel” kapcsolatosak, és amelyekből kiindulva igyekszik megvilágítani különböző térbeli logikákat. A „föld” azonban valóban mindig meghatározó? Hogy csak Franciaországot említsük, kezdetben geopolitikailag nagyon valószínűtlen volt, ami mégsem akadályozta meg a létrejöttét. Ráadásul a világ megváltozott, és kiléptünk a tisztán területi hódítások korszakából: manapság inkább a tér megszervezésével, mintsem a meghódításával vagy a növelésével törődnek. Egy adott terület meghódítása csak egyik módja a megszerzésének. „Minden térnek megvan a politikai értéke”, mondta Ratzel. A térnek azonban már más az értelme, mint valaha. Egy olyan világban élünk, amelyben a határok már nem állítanak meg (és főleg nem garantálnak) semmit.

A geopolitikának mégis megvan a haszna, sőt nélkülözhetetlen rá hivatkozni egy változó világban, amelyben világszinten újraosztják a kártyákat. A geopolitika relativizálja a per definitionem laza ideológiai tényezők súlyát, és emlékeztet a rendszereken és eszméken túllépő állandó tényezők jelenlétére. Rasszizmusától elvakítva Hitler a kontinentális hatalom Oroszországgal háborúzott, miközben a tengeri hatalom Angliával szövetkezni akart: eklatáns példa arra, ahogyan az ideológia teljes geopolitikai vakságot okozhat. Ma hasonló szembenállást tapasztalunk a geopolitikai és a „civilizációs” logika között. Egyesek a „civilizációk háborújáról” beszélnek, pedig akárcsak a Nyugat, az iszlám sem alkot geopolitikai egységet.

Az összes geopolitikai fogalom közül az egyik legvitathatatlanabb kétségtelenül a tenger és a szárazföld szembenállása. „A világtörténelem a tengeri és a kontinentális hatalmak közötti harcok története”, mondta Carl Schmitt, és ugyanez volt számos geopolitikus véleménye is. A szárazföld különböző területek helye, és mivel határozott megkülönböztetést támaszt a háború és a béke, a harcoló és a nem harcoló felek, a politikai akció és a kereskedelem között, kiváltképpen a politika és a történelem helye. „A politikai létezés tisztán tellurikus (szárazföldi) jellegű” (Adriano Scianca). A tenger egy egyforma kiterjedés, a különbözőségek, a korlátok és a határok tagadása: a sivatag folyékony megfelelője. Nem lévén központja, csak áramlatokat ismer, és ezáltal kerül rokonságba a posztmodern globalizációval.

A jelenlegi világ egy „folyékony” világ, amely igyekszik eltörölni mindent, ami „földi”, stabil, szilárd, állandó és változatos. Ez a hálózatok által mozgatott áramlatok világa. Maga a kereskedelem, ahogyan a tőke logikája is, áramlatokból áll. Az egyformaság, amelyet a globalizáció és a kereskedelem valósít meg, a tenger logikája: a piac monoteizmusát a tenger logikája szülte, és nem véletlen, hogy a kapitalizmus mindenekelőtt a kalózkodással áll rokonságban.

Az emberiség történelmében a szárazföld és a tenger közötti összecsapás megfelel az európai kontinentális logika és az előbb Anglia, majd az Amerikai Egyesült Államok által megtestesített „szigeti” logika közötti sok évszázados harcnak. Már Carl Schmitt észrevette, hogy a modern technika által a tengert átalakította, felváltotta a tér. „A tenger többé már nem egy elem, hanem térré vált: ahogyan a levegő, az emberi tevékenység és a hatalomgyakorlás terévé.” Ahogyan tegnap Anglia uralma, az amerikai hegemónia is a világtengerek ellenőrzésén, ennek meghosszabbításaként a légtér ellenőrzésén és persze mindenekelőtt az „eurázsiai nagytér” egységének a hiányán alapul. Ezek ugyan régi problematikák, de immáron tágasabb dimenziókat fejeznek ki. Amerika felváltotta az angol hatalmat, a valaha Németországot megillető helyet pedig egész Európa birtokolja. Ugyanakkor ismét feltűnni látjuk a „Nagy Játékot”, amely tegnap szembeállította Angliát és Oroszországot, és amelynek lényegi bábui változatlanul Közép-Ázsia, Mezopotámia, Irán és Afganisztán maradtak.



A múltban a geopolitika főleg az államok szintjén gyakorolta a kényszerűségeit, amelyek napjainkban - legalábbis a nyugati féltekén - látszólag visszafordíthatatlan válságba jutottak. Manapság a kontinentális logikák része, amelyeket az államok rendezetlen cselekményei sokáig elfedtek, ezentúl azonban alapvetőbbek, mint valaha. A geopolitika segít abban, hogy többé már ne országok, hanem földrészek fogalmaiban gondolkodjunk. A tenger a szárazföld ellen ma az Amerika Egyesült Államok a „világ maradéka” ellen, mindenekelőtt pedig az európai kontinentális blokk ellen. A Madrid-Párizs-Berlin-Moszkva tengely ebben a perspektívában nyeri el minden fontosságát, párhuzamosan a Moszkva-Teherán-Új Delhi tengellyel. A „világközpont” szívében a német-orosz blokk marad, ezért a világ sorsa e két ország szövetségétől függ. A szovjet rendszer bukása e tekintetben is tisztázta a frontokat. Minden mást a kínai ismeretlen ural.

Hungária Kapitány (csak kép)


2012. október 23., kedd

Antikommunista övezet (csak kép)


Egy kommunista provokátor, szerintem elég pedofil! (csak kép)


A Deres TV letiltásáról

cenzura.jpg
A mai napon megdöbbentő és felháborító dolog történt, ami nyílt támadás a sajtó-, a szólás- és a szabad véleménynyilvánítás szabadsága ellen, merénylet a magyar emberek, a magyar nemzet és az egész társadalom ellen a hatalomnak sikerült elhallgattatnia és letiltania a nemzeti oldal egyik szócsövét,  Deres Tv-ét. Ilyenkor persze némán hallgat a sajtószabadságért annyira aggódó balliberális métely, sőt némán asszisztál is hozzá. Az oldal ezek után már csak a facebookon lesz megtalálható és elérhető, természetesen Deres TV néven továbbra is, amíg persze oda is el nem ér a hatalom keze, mert senkinek ne legyenek ilúzió, hogy egyszer oda is el fog érni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a narancsos kétharmad kiegészülve a világoszöld-kék-vörös balliberális szövetségeseivel háromnegyeddé mindent megtesz azért, hogy nemzeti oldal portáljait, médiáit és oldalait ellehetetlenítse. Egy nap talán rám is sor kerül, ebben biztos vagyok, mert én is ki merem mondani és le merem írni az igazságot. De nem szabad félni, ha kell a megfelelő törvény adta eszközökkel szembe kell szállni velük. És míg a nemzet oldalt minden eszközzel ellehetetleníti a kormányzati cenzúra, addig a szélsőséges, magyarellenes, nemzetgyalázó, izraelbérenc balliberális szennylapok és egyéb médiák, bármit le írhatnak és elmondhatnak, folyamatosan hazudozhatnak mindenről. Ettől függetlenül természetesen mindent meg kell tenni a nemzeti oldal erősítése érdekében, és soha nem szabad feladni a harcunkat. A nemzeti oldal mindig is - és mindenhol - a nemzet lelkiismerete, amely bármikor fel meri vállalni az igazságot és ezért bármit és bárkit képes feláldozni, mert az őszinteség, a tisztesség és a becsület mindig mindennél előbbre való.

2012. október 20., szombat

Az mszp legújabb pofátlansága (csak kép)

Egy kérdés: Mert a baloldaliak mivel?
Azt mindig is tudtam, hogy az mszp egy pofátlan, aljas, kirekesztő, képmutató és cinikus párt. Úgy gondoltam, hogy lejjebb már nekik sincs, de úgy látszik tévedtem. Ma reggel a következőt találtam az mszp.hu oldalán. Magát a cikket nem vagyok hajlandó idemásolni, ha valakit érdekel itt a link, ahol elolvashatja a legújabb szocionista mellébeszélést:
Forrás

mszp hazugság.jpg