2013. szeptember 29., vasárnap

Rudolf Hess német békeajánlatot vitt magával 1941-ben - állítja egy brit történész (Kurucinfó)



Nagy-Britanniában a sajtó kisebbfajta szenzációként tálalta Peter Padfield történész nemrég megjelent Hess, Hitler és Churchill című könyvét, melyben a szerző leszögezi: bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy Hitler egykori helyettese, Rudolf Hess nem magánakciót hajtott végre, amikor 1941-ben Skóciába repült, hanem egy részletesen kidolgozott német békeajánlatot vitt magával. 

A német békeajánlat lényege pedig az volt, hogy Németország hajlandó kivonni csapatait Nyugat-Európából, amennyiben London semlegességet vállal a küszöbönálló orosz-német háborúban. 

A bizonyítékot állítólag egy meg nem nevezett brit akadémikus szolgáltatta a történész számára, akit annak idején az angol titkosszolgálat - másokkal együtt - felkért a német békeajánlat lefordítására. A titokzatos személy később egy ismert egyetemen is oktatott. Halála előtt eljuttatta a történészhez beszámolóját arról, miként bízták meg a kiválasztott fordítókat a feladattal. A németek csatoltak ugyan a dokumentumhoz egy angol nyelvű változatot, azonban a britek szerették volna az eredeti német szöveget is megvizsgálni, és azt a saját embereikkel lefordíttatni. 

Az akadémikus úgy emlékezett, hogy a német békeajánlat első két oldalán Hitler felvázolta Oroszországgal kapcsolatos terveit, majd arról esett benne szó, hogy Németország garantálná a Brit Birodalom fennmaradását, a német csapatok pedig kivonulnának azokról a nyugat-európai területekről, melyeket 1939 és 1941 között megszálltak. Cserébe London semlegességet vállalt volna a Harmadik Birodalom hadseregének a Szovjetunió elleni offenzívája esetén. A tervezetben állítólag a támadás pontos időpontja is szerepelt. (Ami eléggé valószínűtlen.) 

Peter Padfield ismert történész: korábban megírta Rudolf Hess, valamint Karl Dönitz és Heinrich Himmler életrajzát. A kutató meg van győződve arról, hogy Churchill semmiféleképpen sem akart békét kötni Németországgal, mivel feltett szándéka volt az USA bevonása az európai háborúba, ezen kívül pedig a brit kormányfő fenn kívánta tartani London befolyását a Németország megszállása alatt álló országok száműzött kormányai felett. Churchill saját hazájában élvezett tekintélyének összeomlásától is tartott egy békekötés esetén. A karrierjét féltő Padfield azt persze nem merte leírni, hogy a nemzetközi zsidó oligarchia milyen komoly szerepet játszott minden német békeajánlat visszautasításában. 

A brit történész egyébként mindenféle bizonyíték nélkül azt állítja, hogy Hess információkkal szolgált a londoni kormány számára a “közelgő holokausztról”. (Churchill emlékirataiban nem tesz említést erről. Ha pedig ez az információ igaz, akkor a szövetségeseknek tenni kellet volna valamit a “holokauszt megakadályozásáért”.) Padfield úgy véli, Hess békemissziója a háború “fordulópontja” volt, Churchill pedig “morális döntést” hozott, amikor úgy döntött, a végsőkig kell harcolni a Harmadik Birodalom ellen. De ha Hess valóban tájékoztatta Churchillt a “közelgő holokausztról”, melynek megtörténtét Nagy-Britannia nem akadályozta meg, akkor miféle “morális döntésről” beszél a történész? 

Padfield egy hölgy tanúvallomását is idézi a könyvében, aki állítása szerint 1941. május 10-én, az esti órákban tanúja volt annak, amint a brit rendőrség “értékes dokumentumok után kutatott” azon a helyen, ahol Hess földet ért, és “meg is találták, amit kerestek”. A szóban forgó állítólagos dokumentumok azonban mindeddig nem kerültek elő. (Ami persze lehetséges, ugyanis a második világháborúval kapcsolatos bizonyos iratok még a mai napig titkosak. Nyilván nem véletlenül.) 

A békeajánlattal Skóciába repülő Rudolf Hesst azután szégyenteljes módon élete végéig fogságban tartották a “civilizáció” és a “humanizmus” brit bajnokai. Sőt, ők voltak azok, akik 1987-ben meg is gyilkolták áldozatukat a spandaui börtönben. 

Szükségesnek tarom jelezni, hogy a “holokauszt-tagadó”, “náci” és “gyűlölködő” brit történész, David Irving hasonlóképpen “holokauszt-tagadó”, “náci” és “gyűlölködő” olvasói számára Peter Padfield most megjelent könyvében olvasható “szenzációs felfedezés” semmiféle újdonságot nem tartalmaz. David Irving ugyanis 1987-ben napvilágot látott Hess: The missing years 1941-1945 című művében már írt arról, hogy Hess nem magányos akciót hajtott végre 1941-es küldetése alkalmával, hanem Adolf Hitler békeajánlatát vitte magával. 



Perge Ottó - The Telegraph nyomán

vége

2013. szeptember 27., péntek

Idős asszonyra támadtak Balog kedvencei Jászszentandráson (Kurucinfó)


Óriási a felháborodás Jászszentandráson azt követően, hogy a helybéliek értesültek községük egy idős lakójának brutális megtámadásáról. Az idős asszonyt veje megkötözve találta meg saját házában, amikor reggel látogatóba érkezett hozzá.

A támadást követően az idős hölgyet kórházba szállították, jelenleg is ápolják. Arról eltérően szólnak helyben, hogy a nénit megverték-e támadói mielőtt megkötözték, ugyanakkor ez érthető módon egyáltalán nem befolyásolja semmiben azt a tényt, hogy mélységesen felháborította a településen élőket a támadás. 

Az elmúlt hetekben több alkalommal is volt arra példa, hogy a település érintett részén melléképületekbe törtek be, illetve az udvarról vittek el használati tárgyakat, fémeszközöket alkatrészeket, kábeleket. A település ezer részén nagyobb kiterjedésű belső kertek találhatók, amelyek mögött már csak a határ, a külterület található. 

– Elképzelhető, hogy a támadók azt használták ki, hogy nincsenek hátsó szomszédja ezeknek a telkeknek és a határ felől érkezve úgy lophatják meg az embereket, hogy az nehezen észrevehető – mondják a faluban. – Arra azonban még nem volt példa mostanában, hogy a lakóházba is betörtek volna. 

A település polgármestere, Banka Ferenc elmondta, hogy valóban óriási a felháborodás Jászszentandráson. – Ilyen bűncselekményre még nem volt példa a faluban – mondta a településvezető. – Egy békés, nyugodt községről van szó, ahol egyáltalán nem jellemző a betörések halmozódása, a mostani eset azonban felkorbácsolta az indulatokat. 

A Jászberényi Rendőrkapitányság rablás elkövetőit keresi 

A Jászberényi Rendőrkapitányság rablás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt nyomozást rendelt el ismeretlen tettesek ellen. 

A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint ismeretlen tettesek szeptember 26-án az esti órákban Jászszentandráson a Rákóczi úton kiraboltak egy idős asszonyt saját otthonában – tájékoztatta a Szoljon.hu-t dr. Botkáné Belinszky Nóra, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője. 

A Jászberényi Rendőrkapitányság kéri, hogy aki a bűncselekmény elkövetésével, vagy az elkövetőkkel kapcsolatban információval rendelkezik, hívja a Jászberényi Rendőrkapitányságot a 06-57/504-280 telefonszámon, illetve névtelensége megőrzése mellett tegyen bejelentést az ingyenesen hívható 06-80-555-111 "Telefontanú" zöld számán (h-cs.: 8-16, p: 8-13), a 107, vagy a 112 központi segélyhívó számok valamelyikén.

vége

2013. szeptember 23., hétfő

Itt tanulnak a gazdag tinédzserek (Index)


Itthon az alapítványi vagy magánkézben lévő gimnáziumok tandíja jelenleg az évi 60 ezer forinttól egészen az 5,4 millió forintos költségig terjed. Míg a pár százezer forintos összegekig leginkább csak az alacsony osztálylétszámokban érezhető a minőségbeli különbség, egymillió fölött már mintha nem is Magyarországon tanulna a tinédzser. Hogy nyilvános-e a tandíj összege, az szintén e sáv mentén dől el.


Habár listánk a legtöbb magyarországi, alapítványi kézben lévő gimnáziumot tartalmazza, korántsem teljes. Kizárólag azokat a nappali munkarendű gimnáziumokat vettük számba, amelyeknél van tandíj vagy elvárt szülői anyagi hozzájárulás, illetve amelyek nem kizárólag sajátos nevelési igényű fiatalokkal foglalkoznak. Listánkból hiányoznak a különböző egyházak kezében lévő intézmények is, ezek ugyanis többnyire ingyenesek.

Montessori, Waldorf, Rogers

Az oktatás legtrendibbjei a Montessori-, a Waldorf- és a Rogers-módszer alapján működő iskolák, amelyek módszerei bár újszerűnek és divatosnak tűnnek, valójában régi, kevésbé elterjedt módszerekkel nevelik a gyerekeket.
Mivel ezeket az iskolákat alapítványok működtetik, hivatalosan nem kérhetnek tandíjat, a szülői hozzájárulás viszont mindenhol elvárt. Persze vannak helyek, ahol a tehetősebb szülők termelik ki a kevésbé tehetősek révén kimaradó bevételt, de nem ritka az az eset sem, ahol nyíltan tandíjként emlegetik a havonta bekért összegeket. Ritka viszont az az iskolai honlap, ahol ez egyértelműen fel van tüntetve.

29. Carl Rogers nyomán

A Rogers-pedagógiát megalkotó Carl Rogers amerikai pszichológus úgy tartotta, hogy a gyermek személyisége akkor képes leginkább kibontakozni, és úgy érheti el képességei maximumát, ha empátia, őszinteség és bizalom veszi körül, módszere tehát a gyermek elfogadásán alapul. Az ezeken az elveken működő Carl Rogers Akadémián  , amely idén levált a Rogers Iskolától, havonta 120 ezer forint a tandíj, tehát évente 1,2 millió forint. Ezért az itt tanulók a 7-10. évfolyamon saját, a középiskolás követelményektől akár független programjuk szerint dolgoznak. A 11-12. évfolyamon pedig, amikor a diákok már látják a céljaikat, a mentorok és szaktanárok gyorsan és hatékonyan készítik fel őket.

Egy vidéki, tatai Rogers-iskolában, a Színesben viszont jóval alacsonyabb az összeg. Az elvárt éves támogatás a szülőktől összesen 200 ezer forint gyerekenként, de ebből lehet kedvezményt kérni. Az iskola állítása szerint minden tanulójának segít céljai elérésében, „akkor is, ha az teljesen különbözik az eredeti céloktól, és akkor is, ha mi mást találnánk kedvezőbbnek". A Színesben idén csak nyolc új tanuló kezdett, habár a négy évfolyam összlétszáma sem több hatvan főnél.

28. Waldorfok

15 ezer forintért járhat a gyerek Waldorfba is, de csak Szegedre. Szombathelyen az elvárt hozzájárulás összege már havi 19,5 ezer forint, Kispesten 23, Gödöllőn 26 ezer forint, Pilisszentlászlón, a Kékvölgy Iskolában pedig 36 ezer forint. Az egyes családok szociális, anyagi helyzetétől vagy esetleg tanulmányi eredményektől függően azonban ezek az összegek sokkal alacsonyabbak vagy magasabbak is lehetnek.
A Waldorf-módszer lényege, hogy érzelmi biztonságot és szellemi szabadságot biztosítson a gyereknek, és ne korlátozza annak személyiségét. Magyarországon több mint 25 ilyen intézmény működik, ebből 11-ben van gimnázium is, de ezek közül itt csak néhányat emeltünk ki.

27. Montessori

Iskolából jóval kevesebb van, gimnáziumból például csak a XX. kerületben. A hozzájárulás néven emlegetett tandíj összege itt sem derül ki a honlapról, és ezzel kapcsolatos megkeresésünkre sem reagált az intézmény. Azt viszont tudni lehet, hogy a tandíjak ezeken a helyeken is havi 26–46 ezer forint között mozognak.
Az első olasz orvosnő, Maria Montessori által kifejlesztett módszer a gyermek személyiségének tiszteletén alapul. Célja, hogy a gyerekek megtanuljanak segítséget kérni és elfogadni, tehát a felnőttek engedjék, hogy a gyerek maga tapasztalhassa meg a világ dolgait. Montessori elmélete szerint a nevelés lényege, hogy a fiatalokat megtanítsa dönteni.
Ahol a tandíj nem opcionális
Hasonló áron találni már olyan középiskolákat is, ahol nem árulnak zsákbamacskát, és a tandíjak ügyét valamivel konkrétabban kezelik. Itt viszont a tanulók nem kapnak hozzá különösebb elméleti körítést sem – az alternatív nevelési módszereket általában meghagyják a szülőknek.


A gyömrői iskola feladata speciális, a legtöbb helyi diáknak ugyanis ez az egyetlen opció. Az itt tanulók fele helybéli, a többiek is a környékről járnak be. Akad azért néhány monori, nagykátai és rákoskeresztúri diák is, habár ezeken a helyeken folyik középfokú képzés. A tanulók között egyre többen vannak, akik érettségi után diplomát is akarnak majd szerezni. A tandíj mindössze havi hatezer forint.


A szolnoki iskola tandíja havi tízezer forint, 4,6-os tanulmányi átlag fölött pedig ingyenes. Itt működik Kitűnő Tanulók Osztálya is, igény esetén ének tagozat, és egyébként is kiemelt szerep jut a néptáncnak, népi énekeknek, citerázásnak és a festészetnek. A tanulók az angol, német, olasz, spanyol mellett akár japánul, latinul, oroszul is tanulhatnak, és az iskola állítja, itt akár három év alatt is érettségit lehet szerezni.


Nem sokkal több, információink szerint havi körülbelül 17 ezer forint a tandíj a tatai Talentumban. Viszont itt „a szolgáltatási árakba beépített az iskola egy kis szolidaritási ársávot, amely lehetővé teszi, hogy osztályonként néhány tanulót akkor is ott tartson, ha a szülők nem tudják a tandíjat fizetni”. Általános, média, és rajz tagozat közül választhatnak a jelentkezők, habár a beiskolázás jelenleg szünetel. Az iskola filozófiája szerint nem mindenki jó mindenben, de mindenki jó legalább egy valamiben. Az viszont elvárás, hogy a tanulók nyitottak legyenek a művészi élményekre.


Kecskeméten is havi húszezer forint körül alakul a magánoktatás gimnáziumban, de ez az összeg itt sem publikus. Az iskola a nyelvoktatásra, a gyakorlati képzésre koncentrál, és különlegessége, hogy Magyarországon csakis itt lehet érettségit tenni csillagászat tantárgyból, de itt például ábrázoló geometriából is lehet emelt szinten vizsgázni a negyedik év végén. A kiemelten jó tanulmányi eredményt és a közösségi munkát havi rendszeres ösztöndíjjal jutalmazzák.
Alulról közelít a fél kiló felé
A magángimnáziumoknak az a kategóriája sem szeret tiszta lapokkal játszani, amelyben akár évitöbb százezer forintot is elkérnek a szülőktől. Legalábbis ezen iskolák között sem sok olyat találtunk, amelyik a honlapján egyértelműen közölte volna, hogy van tandíj, és főleg azt nem reklámozták, hogy mennyi is az. Ezek a gimnáziumok is inkább a személyes megkereséseket várják, és többségük személyre szabja az árakat. A tanévenként négyszázezret kérők kategóriájában erős a verseny.


Összesen 87 élsportoló diák, köztük 25 gólya kezdte meg a tanévet idén az Altisznál. Szüleik ezért fejenként 300 ezer forintot fizettek ki a X. kerületi iskolának, habár a jó tanulók esetében ez az összeg kevesebb is lehet. Az iskola profilja alapján a speciális oktatási igényű, az edzések miatt elfoglalt sportoló fiatalokat próbálja összefogni, s igyekszik alkalmazkodni hozzájuk, hogy ne kelljen választaniuk a sport és az iskola között. Tehát az órarendek rugalmasak, a gyerekeket elengedik az előre egyeztetett edzőtáborokba, az osztálylétszámok alacsonyak. A felvételhez a központi írásbelin és egy szóbeli elbeszélgetésen kell részt venniük.


A IX. kerületi gimnázium tandíja most évi közel 400 ezer forint, de különböző címeken ezt csökkenteni lehet. Egy szerencsés szóbeli felvételi és a tandíj kifizetése után a tanulók itt alternatív, személyközpontú, demokratikus oktatási elvek alapján tanulhatnak az alaptárgyak mellett olyan tantárgyakat, mint a gazdasági ismeretek, a beszédművelés, az életvitel vagy a diákvállalkozási program – derül ki az iskola honlapjáról.


A vidéki négyszázezres sort egy miskolci, ötéves suli kezdi. A Magisternek nincsen semmi különös tulajdonsága, van benne angol, német, média és sport specializációjú osztály, mint nagyjából minden gimiben. Ez az iskola viszont foglalkozik sajátos nevelési igényű, illetve beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő fiatalokkal is. A leírás szerint az oktatás nagymértékben koncentrál az egyénre, bevonják a szülőket, akár számukra is kínálnak pedagógiai-pszichológiai tanácsadást, a média szakot pedig terepgyakorlatokkal népszerűsítik.


Nem tudjuk milyen a jó iskola, de az LKG pont olyan, amilyen iskolát mi szeretünk – olvasható az egyszerű filozófia a székesfehérvári iskola oldalán. Az iskola látszólag a fiatalos és laza profilt erőlteti, amit valószínűleg az egyik tanár által írt, a diákok által vegyes stílusban előadottbemutatkozó dalban futtatnak a csúcsra . (Sajnos ez nagyjából olyan, mintha tele hassal feküdnénk le aludni, és egy Geszti Péter koncertről rémálmodnánk.) Mindezzel szemben egyenruhájuk inkább egy patinás brit elitgimnázium uniformisaira emlékeztet.
Információink szerint az éves tandíj itt körülbelül évi 430 ezer forint. „Az LKG-ba csak a milliomosok gyerekei járnak? Igen. Ma már minden család, akinek autója van, milliomosnak tekinthető. Tehát ebből a szempontból igaz. Ugyanakkor mégsem, mert a térítési díj messze nem éri el egy a piacon kapható legolcsóbb, új autó árát vagy annak fenntartását” – csapják le a labdát a GY.I.K.-ban.


De valószínűleg jól mehet a bolt Székesfehérvár első alapítványi iskolájában, mert példáját később egy másik magániskola is követte. Ugyanezért az árért ugyanebben a városban, a kertvárosban angol nyelvű oktatást is kaphatunk. A kis létszámú osztályokban a gyerekek itt csoportokra bontva dolgoznak. A 9. évfolyam végéig középfokú, érettségiig felsőfokú nyelvvizsgát kell tenniük, kötelezően.


K, mint karakteres, A, mint angol–magyar két tanítási nyelvű, és G, mint garancia a továbbtanulásra – írják a honlapon. A Kürt a nyelvoktatásban elért eredményei alapján minden évben az ország tíz legjobb középiskolája közé kerül. Az alapítólevél szerint céljuk „megszünteti az  intézmények által közvetített tudás életidegenségét, és a középiskolai tárgyakban megtalálható azonosságok mentén visszaállítani az emberi tudás komplexitását”. A bejutáshoz az írásbeli és a szóbeli felvételin is át kell esni. Évfolyamonként két osztály fut, ezek legfeljebb 26 fősek.
Igaz, a tandíjat itt sem tandíjnak hívják, hanem alapítványi hozzájárulásnak, de attól az még akár több mint évi félmillió forint is lehet: évi 165 ezer és 600 ezer forint között mozog, a legtöbben a köztes 457 ezer forintos összeget fizetik.


Iskolánk nem vallási alapon áll – a hit mindenki legbensőbb magánügye –, ám a zsidó kultúra, hagyomány, történelem erős szálakkal kötődik a vallási szokásokhoz, az ünnepekhez vagy akár a zsinagógai élethez – olvasható a Lauder honlapján. Több költséges iskolához hasonlóan ez is a XII. kerületben kapott helyet. Nem hivatalos információink szerint a tandíj évi félmillió forint körül alakul, de rászorultsági alapon ez kevesebb is lehet. A pénz viszont nem elég, a felvétel során a család zsidósághoz való viszonyulása is szerepet játszik.


A II. kerületi kompetenciaalapú oktatás és az innovatív pedagógiai módszerek költsége évi 600 ezer forint, amely nem tartalmazza az étkezést, a tankönyveket, sem a kirándulásokat. Ennyiért viszont a felvételnél csak a korábbi tanulmányi eredmények számítanak. Az iskola szerint pedagógusaik partnerként kezelik diákjaikat, kiemelt fontosságú a nyelvoktatás, de tartanak például önismereti foglalkozásokat is.


A III. kerületi iskola honlapja szerint lemondott az intézményi szabályozó eszközökről, így az ellenőrzésekről, és helyére az információ szabadságát, a tanulók szabad döntését, a személyességet, az érdeklődést, az érdekeltséget helyezte. „Szakmai programunk szerint a működés középpontjában az egyes gyerek áll, ezért a személyes kapcsolatokat leginkább erősítő, folyamatos együttműködést igénylő szervezeti és tevékenységformákat alakítottunk ki.”
Az Index információi szerint az itt tanulók nagyon eltérő összegeket fizetnek. Itt tanulók elmondása szerint havi 25 és 125 ezer forint között alakulhat az elvárt hozzájárulás, a család anyagi helyzetétől függően. A honlapon havi 74500 forint szerepel, megkeresésünkre az AKG nem reagált.


A Westendhez közeli iskolát is hiába kerestük emailben és telefonon, csak annyit tudtunk meg: legfeljebb az alapítvány elnöke árulhatja el a tandíj összegét, ő viszont külföldön van. Az itt tanulóktól viszont megtudtuk: a családok – anyagi helyzetüktől függően – átlagosan havi hatvanezret hagynak az intézménynél.
Az EAKI honlapja alapján nem egy különleges iskola, az ott feltüntetett módszereket, mint például hogy a  tanárok feladata „a tanulási folyamat szervezése” vagy „megértetni a diákokkal, hogy ők is felelősek a saját tanulásuk eredményességéért”, a csoportfoglalkozások és a blokkosítás akár egy állami iskolára is rá lehetne húzni. Egy korábban ott tanuló azonban azt mondta, imádott oda járni, főleg a tanárok miatt. Persze az sem lehetett rossz, hogy a tanítás itt csak kilenckor kezdődik. A bejutáshoz az iskola saját felvételijén kell jól teljesíteni.


Ennek a gimnáziumnak nincs köze a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez, sőt, ránézésre az oktatáshoz sem: külsőre ez egy szép nagy családi ház a III. kerületben. Mivel az iskola honlapjáról itt sem derült ki, hogy mennyi a tandíj, és a szerkesztőségünkben, illetve ismeretségi körünkben sem akadt olyan, aki itt, a 5-15 fős osztályok valamelyikében, sok illem- és táncóra után tette volna le az érettségit, többszöri megkeresésre sikerült kiderítenünk: havi 80 ezer forint volt, amíg zajlott az oktatás. Ez az iskola azonban most egy évig zárva tart, a korábbi évfolyamokat is elküldték, mivel az oktatási reform miatt nem tudtak elindulni. A fenntartó elmondása szerint „az ország talán legkiválóbb magániskolája” kényszerült most bezárásra, ahonnan „a diákok száz százaléka bejutott valamilyen egyetemre”. Mint mondta, ennek titka az volt, hogy a diákok képességei határozták meg, hogy hány fős osztályok működtek, és nem a pénz. A Pázmány Gimnázium jövőre indulna újra.


A BME Gimi igazi vízválasztó a listán, az első iskola amit azonnal a szívébe zárna a tandíjak után kutató újságíró, ha egyértelműen fogalmaznának. De nem teszik.
„Az iskola speciális szolgáltatásai alapítványi hozzájárulással vehetők igénybe, 920 000 Ft/előkészítő év és 990 000 Ft/tanév a felsőbb évfolyamokon.” Az iskola feltünteti a speciális szolgáltatásokat is, úgy mint a tankönyvek, konzultáció, szakkörök, egyszeri nyelvvizsga-lehetőség vagy például a háromnapos gólyatábor a 9. osztályosoknak. Miután az iskola emailünkre nem válaszolt, telefonon megtudtuk: a speciális különszolgáltatások, és így az összeg befizetése sem opcionális.
A BME XI. kerületi gimijében a tanítás magyar rendszerű, az érettségi is magyar, de az órák angolul zajlanak, sokszor külföldi tanárokkal. Ezért ahhoz, hogy ide valakit felvegyenek, jól kell teljesítenie a küszöböt jelentő nyelvi teszten. Az osztálylétszámok alacsonyak, az itt tanuló gyerekek között pedig a magyarok mellett van például amerikai, ausztrál, afrikai, kínai és vietnami is.


A politikusok és gyerekeik kedvelt iskolája a II. kerületi kéttannyelvű gimi, ahol a diákok a matekot, fizikát, földrajzot, világirodalmat és az USA történelmét, kultúráját angolul tanulják. A Fővárosi Önkormányzat engedélyével, az ELTE szakmai felügyeletével átdolgozott helyi tanterve alapján, annak gyakorlóiskolájaként működik. A Da Vinci-rajzokkal, címerrel és latin mottóval operáló gimi, amely egyébként az egyszerű gimi.hu URL-t is birtokolja, mindent elárul, csak a tandíjat nem.
Kiderül: plusz költségekért zongorázni és táncolni is megtanítanak itt délutánonként, és az iskolában a diákoknak félévente kritériumvizsgákon kell bizonyítaniuk a kötelező érettségitárgyakból. A hangsúly az idegen nyelveken és az erkölcsi nevelésen van, az ismeretek praktikus részét pedig az informatikai képzés, vagyis a Windows, a Microsoft Office és a webszerkesztés teszik ki.
Megkeresésünkre a Pasaréti sem reagált, majd később egyértelműen közölték: „nem véletlenül” nincs fent honlapjukon az összeg, és nem is szeretnék, ha az bárhonnan kiderülne. Így a listatizedik helyével korábban csak tippelünk, egy olvasónktól azonban utólag azt az információt kaptuk, hogy itt évi 600-700 ezer forint körül alakul a tandíj.
Ennyi pénzért tölcsérrel töltsék a fejbe

A magániskolák magyarországi csúcskategóriája egyértelműen a külföldi szülők gyerekeit célozza meg, az átutazókat, vagy azokat a diplomatagyerekeket, akikre nemzetközi karrier, de legalábbis külföldi egyetem vár. A szépreményű tinédzserek a brutális összegekért idegen nyelven, a magyar valóságtól szinte hermetikusan elzárva játszhatnak roxfortosat. Egyébként ezek voltak azok az intézmények, amelyeknél nem kellett vért izzadni, hogy megtaláljuk a tandíjak pontos összegét: elég volt a megfelelő kulcsszót begépelni a honlap keresőjébe ahhoz, hogy mindent tudjunk. Ráadásul itt nem vacakolnak havi tandíjakkal, gyakori befizetésekkel: nem félnek kiírni és egyszerre elkérni a teljes éves összegeket.

A kategórián belül a topiskolákban tanuló gyerekekkel valószínűleg nem könnyű megismerkedni átlagos budapestiként. Ők akár úgy is eltölthetik itt fiatalkorukat, hogy 3 évestől felnőtt korukig ki sem néznek a nagyvilágba, iskolabusz viszi őket a célig és vissza, óvodától az érettségiig, a tanórák után a magániskolában töltik el a szabadidejüket, a szüneteket pedig szintén az intézmények külföldi útjain tudják le.


Évi 430 ezer forintért járathaja kamasz gyerekét a XII. kerületi Osztrák Iskola modern épületébe, illetve a pénz nem elég, a gyereknek a felvételi vizsgán is jól kell teljesítenie. Az oktatás itt az osztrák tanterv alapján halad, matematikából, biológiából, fizikából és kémiából lehet specializálódni. A tanárok többsége német anyanyelvű, de a diákok esetében ez nem előfeltétel. Aki a jelentkezők közül nem beszéli megfelelő szinten a nyelvet, azt az előkészítő, intenzív nyelvi osztályba küldik. Az oktatás németül folyik, kivéve a magyar nyelv és irodalom, illetve a magyar történelem tárgyakat. Az itt megírt érettségiket Magyarországon és Ausztriában is elfogadják.


Az éves  tandíj ebben a szintén XII. kerületi iskolában idén 3750 eurós, vagyis több mint 1,1 millió forint. A beiratkozási díj pluszban 1500 euró, ami kevesebb is lehet, ha több gyermekünk is ebbe az iskolába jár. Összesen 420-an járnak ide, akiket korábbi bizonyítványaik alapján vettek fel. A végzősök német, vagy magyar és német érettségit is tehetnek, illetve az iskola egyébként is a magyar és a német kultúra metszéspontjában határozza meg saját helyét – bármit is jelentsen ez. Az oktatás német nyelven folyik, Baden-Württemberg tartomány tantervét követi, és cél, hogy a szakmai felügyeletet Németországból lássák el.
A tanulóknak itt is van balett, zene és sakkszakkör, hoki, színház, sőt, legó is. Az iskolának saját üdülője van a Velencei-tónál.


A Hűvösvölgyi úti iskola például már tipikusan az az intézmény, ahol ránézésre szinte a külvilággal való érintkezés nélkül felnőhet a gyerek. Napi két étkezés, iskolabusz, délutáni programok, fesztiválok, családi napok és versenyek is vannak a költséges kínálatban.
Évi másfél millió a tandíj, de ezen felül sok minden másra is felszámolnak még plusz költségeket, így a tanszerekre, a skót kockás/sötétkék egyenruhára, kirándulásokra. Ezért az összegért a gyerekek itt egy nemzetközi oktatási rendszer alapján tanulnak, magyar és külföldi tanári kartól, a tartalomalapú oktatás elvei szerint.
Jelenleg több mint 200, a világ 15 nemzetét képviselő 3–18 éves diák tanul itt. A felvételi egy rövid ismerkedő beszélgetés a pszichológussal, tudáspróba magyarból, matekból és angolból –utóbbiból csak annak, aki korábban tanulta. Ők itt angol nyelven ismerkedhetnek bizonyos tárgyakkal, a többieknek előbb a nyelvet kell megtanulniuk. Lehet magyar és nemzetközi, IBérettségit is tenni. Az iskola a spanyol nyelvet is kiemelten tanítja.


A francia tantervet követő gimnáziumban a tandíj jelenleg több mint évi 1,65 millió forint, az első beiratkozás több mint 138 ezer forint, az éves tanulószoba díja több mint 47 ezer forint, és az érettségiért is külön fizetni kell. Az iskola együttműködik a Francia Intézettel, és évente szervez külföldi utakat különböző országokba, a különböző nyelveket tanuló diákjainak, tehát az itt tanulók nem kizárólag Franciaországban tudnának maguknak sajtos omlettet kérni.


A XII. kerületi keresztény iskolában a 9-10. osztályosok oktatása több mint 3,4 millió forint évente, a 11-12. osztály díja 3,5 millió forint per év. Az oktatás alapértékei itt az erkölcs, a fegyelem és a tisztelet, a honlap szerint szeretetteljes légkörben, alacsony osztálylétszámok mellett. A tudást itt egységesített amerikai tesztekkel mérik, az oktatás angol nyelvű.
Az érettségizők, akik hagyományos amerikai talárban veszik át az oklevelüket, akár amerikai egyetemeket is megcélozhatnak innen. A Greater Grace az Advanced Placement programot is futtatja, vagyis egyes tárgyakat már a gimiben is egyetemi szinten tanulhatnak a tinédzserek, amiért később krediteket kaphatnak a világ több országának egyetemein.


3,55 millió forintért is lehet érettségit szerezni keresztény iskolában, Diósdon. Ide a korábbi tanulmányi eredmények, egy angol nyelvi teszt, és a 150 dolláros jelentkezési díj kifizetése után lehet bekerülni. Ez az iskola elsősorban észak-amerikai egyetemekre szeretné bejuttatni tanulóit, miközben elkötelezett a keresztény oktatás mellett. A bibliaórák, a heti látogatás a kápolnában és az egyes tantárgyakhoz való vallási szemléletű hozzáállás itt alap. De a spirituális eseményeken túl a diákok azért olyan világi szakkörökön is részt vehetnek, mint az atlétika vagy a dráma, zene és a képzőművészeti kör.
Az iskola videója alapján itt már az is az USA-ban érezheti magát, akit még fel sem vettek a Yale-re. Az épület belső kialakítása pontosan megegyezik a középkategóriás tinifilmekben és sorozatokban is látható amerikai iskolák külsejével: a falak színe, fém szekrények a folyósokon, egyéni csapok és kísérletező kellékek a kémiateremben, tölgyfaborítás a tanáriban. Úgy tűnik, hogy aki ide jár, az tulajdonképpen nem is Magyarországon él.


Még egy baromi drága, angol nyelvű iskola a XII. kerületből. A 10-11. osztály ára itt több mint 3,65 millió forint, a 11-12. osztályé több mint 3,74 millió. Ez az összeg az angol nyelvű oktatás költségén túl magában foglalja a tanszerek és az étkezések árát is. A Britannicában a brit nemzeti alaptanterv szerint oktatnak, de figyelembe veszik a nemzetközi igényeket is. Összességében olyan egyetemekre készítik itt fel a hallgatókat, mint az oxfordi vagy a cambridge-i, de mivel a diákok aCambridge-i Nemzetközi Vizsgarendszer (CIE) diplomáját is megszerezik itt, a világ számos pontján próbálkozhatnak a felvételivel.
A tanulók szabadidejükben a hagyományos gimis programok mellett itt olyan szakkörökre járhatnak, mint az úszás az iskola fedett uszodájában, a jóga, a tenisz a két teniszpályavalamelyikén, továbbá főzőtanfolyamon is részt vehetnek. Az iskolai öltözetnek itt az egyenruhán túl is szigorú szabályai vannak, a piercing nem megengedett, a tetoválás pedig sohasem lehet látható. Az iskola egyedi tervezésű épületegyüttese néhány éve díjat nyert.


A III. kerületbe, az egyszerű állami iskolák közelébe is települt már royal luxusgimi, ahol a 10-11.-esek évi 4,66 millió, a 11-12.-esek évi 4,93 millió forintért tanulhatnak. Az egyévi menzaköltség itt 220 ezer forint. A bejutáshoz egy tesztet kell kitölteni, és a személyes beszélgetést, látogatást is támogatja a vezetőség, mielőtt valaki beiratkozna. Az oktatási módszer a leírás szerint itt többek között az interkulturális megértésen, az aktív tanuláson, és a kreatív problémamegoldáson alapul. Az itt végző hallgatók IB diplomát, vagyis nemzetközi érettségit szereznek.
Az iskola honlapja szerint a diákoknak itt Apple Macekkel felszerelt stúdiókban tanulhatnak zenélni, 17 ezer könyv közül válogathatnak a könyvtárban, jól felszerelt laboratóriumokban kísérletezhetnek, az organikus vadkertben tanulhatnak biológiát, és amikor jó az idő, a kerti pavilonokba járhatnak tanórákra. Délutánonként lehet focizni a műfüves pályán, vívni, falat mászni, táncot és drámát tanulni a táncstúdióban, majd előadni a koreográfiát az előadóterem színpadán. Egyenruha itt is van, a napi programok legalább délután fél 4-ig tartanak, és hogy a diákok egész nap jól érezzék magukat, arról a tutori rendszer is gondoskodik.


Magyarország legdrágább oktatása Nagykovácsiban van, egy 32 hektáros park közepén, úszómedencével, sportpályákkal, színházteremmel.
Évi több mint ötszáz gyerek fordul meg itt átmenetileg évente, cserediákként vagy átutazóban az országban. Velük szemben is elvárás a jó angol nyelvtudás, az oktatás elsődleges nyelve ugyanis természetesen az angol. A nem angol anyanyelvű hallgatóknak belső nyelvvizsgát kell tenniük.  A gimnazisták ezen kívül itt kreditekért tanulják az egyes tárgyakat, ahogy a felsőoktatásban szokás. A szokásos tantárgyakon kívül viszont a CAS (Creative Action Service) programban is teljesíteniük kell, hogy az egyes évek végére teljes portfóliójuk legyen szabadidős tevékenységeikről. Ehhez többek között olyan lehetőségek közül választhatnak, mint a golf és más sportok, a beszéd- és vitakurzus, drámaszakkör, árvaházakat támogató munkák, ételosztás, szegények lakhatási gondjaival való foglalkozás, vagy a globalizáció problémáin való agyalás. Az itt végző hallgatók is IBdiplomát szereznek.
A 9-10. osztályosoktól mindezért évi 20 ezer, a 11-12. osztályosoktól pedig évi 20,5 ezer dollárt kérnek el, vagyis több mint 4,6 millió forintot. A szülők ezen felül évente hétszáz dollár regisztrációs díjat és 2750 dollár épülethasználati díjat is fizetnek, tehát egy érettségizőért legalább 5,4 millió forintot ki kell csengetniük a szülőknek.

vége

MNG, SZJMÖ, KHŐ – kontra Hitgyüli Valkó, 2013. 09. 21. (Gárdamozgalom)




A „Nagy rendet a kistérségekben” rendezvénysorozat következő állomása Valkó volt, ahol a helyi lakosság életét szintén megkeserítik azok, akik nem tudnak és nem akarnak megfelelni az alapvető együttélési normáknak.A rendezvény bejelentése után meglepetésként ért bennünket, hogy az egyeztetésre maga a gödöllői rendőrkapitány várt bennünket. Az egyeztetés egy építő jellegű beszélgetésbe torkollott, ahol ígéretet kaptunk arra, hogy egy lakossági fórumon szívesen részt vennének a térség rendőri vezetői és az ott elhangzottak alapján hatékonyabbá tennék a közbiztonság érdekében kifejtett munkát. Rajtunk nem múlik, igyekszünk ezt a fórumot minél előbb megszervezni.

A rendezvényen a rendező MNG-n kívül megjelent a rendezvénysorozat elindítója, a Szebb Jövőért Magyar Önvédelem (SZJMÖ), valamint a Kárpát Haza Őrei (KHŐ) néhány tagja, ill. Bertha Szilvia jobbikos országgyűlési képviselő is.
A helyi lakosság ezúttal sem képviseltette magát túl nagy számban, de ezt szinte már megszoktuk. Sajnálatos, de a félelem és az egymás sorsa iránti érzéketlenség ezt is meghozta. Már csak kevés magyar ember mer kiállni saját magáért vagy lakókörnyezete biztonságáért. A többiek bíznak abban, hogy ha nem nyitják ki a szájukat, nem állnak ki a másikért, rájuk nem fog sor kerülni. Pedig a védtelenek után a védettek is sorra kerülnek.A rendezvény mögötti területen néhány sötétebb bőrű egyén is megjelent, akikről a helyiek elmondták, hogy tulajdonképpen ők a valkói bűnözés képviselői.

A rendezvény első szónoka László Attila, az SZJMÖ vezetője volt, aki a tőle megszokott lendületes stílusban ostorozta a bűnt és a bűnelkövetőket, továbbá rávilágított azokra az összefüggésekre, amik ismeretében jól láthatóvá vált, hogy kik és miért támogatják a bűnt üldözők helyett a bűnelkövetőket.

Bertha Szilvia a Jobbik országgyűlési képviselője érdekes, de egyáltalán nem elhanyagolható oldalról közelítette meg a cigány és magyar együttélés egyre jobban mélyülő nehézségeit. Mondandójának lényege, hogy pl. a kábelégetés ill. a mindennapos, hajnalig tartó hangos zenével egybekötött mulatozás ugyan nem bűncselekmény, de a dolgozó emberek mindennapjait mégis megkeserítik ezek az „eltérő kultúrából” adódó viselkedésmódok.

Az MNG vezetője, Ináncsi József, ismertette a megjelentekkel a közbiztonsággal kapcsolatos lakossági fórum lehetőségét, biztatva a lakosokat, hogy ezen nagy számban vegyenek részt. Aztán egy könyvet mutatott, amely egy több mint 200 oldalas útmutató romák részére. Ez a könyv amolyan jogi kisokos cigányok részére, amelyben nagyrészt az van leírva, hogy a romáknak milyen jogai vannak és hogyan juthatnak különböző segélyekhez. Országos vezetőnk hiányolta a könyv első részét, amely eddig nem jelent meg, de nagyon jó lenne mihamarabb pótolni. Lehetne benne szó a kötelezettségekről, az alapvető együttélési normákról és még sok egyéb dologról, aminek hiányában jogokat és kiváltságokat követelni egyhén szólva kissé ellentmondásos.Az MNG vezetője elmondta továbbá, hogy a közbiztonság gyengülése nem új keletű dolog, a rendszerváltás óta megfigyelhető ez a nemzet gyengítő folyamat. Rossz tehát a rendszer és elsősorban ezen kéne változtatni, mert munkahelyteremtéssel el lehetne kerülni a megélhetési bűnözést, egy keménykezű rendőrséggel pedig vissza lehetne állítani azt a rendet, amelyet a liberális jogvédőknek sikerült alaposan felforgatni. Egy következmények nélküli országban ez azonban nem megy.

Végül egy bátor helyi lakos is felszólalt. Elmondta, hogy egy olyan verekedésbe avatkozott be és szakította félbe, ahol szintén nem norvég cserediákok vertek egy magyar embert. Azóta több életveszélyes fenyegetést kapott a verőlegényektől, valamint azt is elmesélte, hogy „védelmi pénzt” követelnek tőle.

A tüntetés ideje alatt a bűnözéstől a Hitgyüli felé forduló Száva Vince vezetésével több cigány érkezett a demonstráció helyszínéhez ellentüntetni. Ez már önmagában is érdekes, hiszen a plakáton a rendezvény címén, idején, helyszínén és a felszólalókon kívül semmi nem volt, valamiért ezek a jóemberek mégis úgy gondolták, ha valaki nagy rendet akar egy kistérségben, annak kizárólag velük lehet problémája. Hogy őszinték legyünk, ebben van némi igazság, hiszen a rendezvény végső apropóját az adta, hogy néhány héttel ezelőtt fényes nappal három huszonéves magyar lányt támadott meg három cigány fiatal. A szokásos, verbális kötekedés után tettlegességig fajult az „ismerkedés” és az igazsághoz tartozik, hogy nem a magyar lányok verték meg a cigány fiúkat. Arról nem értesültünk, hogy az eset után Száva úr lelátogatott-e Valkóra és elmondta-e a fiúknak, hogy ez bizony nem illendő viselkedés, sőt, egyenesen csoportosan elkövetett garázdaság.

Egyébként a rendezvényen szót kapott Fafula Károly is, aki viszont a Jobbiktól igazolt a Hitgyülibe. Mondandójának lényege, hogy a cigányok igenis megfogják a lapátot. Ezen nem is vitatkoztunk, hiszen majdnem mindegyik szónok kifejtette, hogy nem a törvénytisztelő és munkából tisztességesen élő cigány emberrel van probléma, hanem azzal a réteggel, akik a milliárdokra rúgó integrációs támogatások ellenére sem képesek beilleszkedni a társadalomba. A lapátról még annyit, hogy igen sokoldalú eszköz. Láttunk vele dolgozni cigány embert az árvíznél és olvastunk olyan cikket, amikor egy másik, kevésbé integrált pont ezzel verte a nevelőjét. Valkón viszont nem annyira népszerű, mert néhány bajtársat nem lapáttal, hanem vasvillával próbáltak megfenyegetni, amikor a rendezvényre tartott.

Végül egy gondolat a kettős mércéről: a verekedő fiúk megalapozott gyanúsításából kimaradt az etnikai indíttatás, pedig fordított esetben (ha például magyar fiúk vernek meg cigány lányokat) ez nyilvánvalóan súlyosbító körülményként jelentkezett volna. A megfélemlített lányokat nem kereste fel a köztársasági elnök, nem kért tőlük elnézést senki, egyetlen emberjogi szervezet sem oktatta ki őket jogaikról és magától a cselekménytől sem határolódtak el a politikai pártok.

Mondhatnánk: hétköznapi dolog. Mi azonban nem ilyen hétköznapokat szeretnénk, sem magunknak, sem gyermekeinknek. Ezért mentünk Valkóra és ezért megyünk el a többi településre, ahová lehetőségeink szerint eljuthatunk.

MNG Sajtószolgálat

Forrás: MNG Sajtószolgálat, Budapest



vége

2013. szeptember 20., péntek

Egy kis Fleto (csak kép)


Magyar Hírlapból részlet: "... Fontos belátni, hogy ez a hit, ez a politikai helyzetkép és ez a stratégia, amely szerint az igazság, a tisztesség Gyurcsányék oldalán áll, számára nemcsak azt teszi lehetővé, hogy jól aludjon, hanem egyben a folytathatóság elengedhetetlen feltétele is. Másként nem lenne lehetősége a politika világában maradni, hiszen könnyű belátni, hogy amennyiben Őszöd a hazugság és a hazudozó lelepleződése, és nem az említett bűnök nyilvános bevallása, és a beszélő leszámolása önnön sötét múltjával, akkor egy politikai hullával van dolgunk. Márpedig aki a saját szemében is halott, az képtelenné válik a cselekvésre, és legfeljebb kívülről értékelheti a politikai eseményeket – de már nem politikus. ..."

—Gyurcsány(i) őszödi de böszme Feri társaságában.

vége

2013. szeptember 18., szerda

Így csalnak a közvélemény-kutatók (Kurucinfó)



Miközben a közvélemény-kutatási eredményeknek papírforma szerint legfeljebb +/- 2,5 százalékos eltérést kellene mutatniuk a valós adatokhoz képest, a magyarországi pártok közül a Jobbikot eddig minden cég nagyságrendekkel alulmérte. A korábbi torzítások átlagát vetítettük rá a legfrissebb, nyári eredményekre. 

Winston Churchill közhelyszerűvé vált mondata szerint “csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok”. Bár az idézet hitelességét egyesek megkérdőjelezik, hazai közéleti viszonyokban nagyon is találónak látszik. Egyrészt köztudott, hogy a nagy közvélemény-kutató intézetek mind fideszes (Századvég, Nézőpont Intézet) vagy balliberális (Szonda Ipsos, Medián) kötődésűek, másrészt valódi felméréseiket sosem bocsátják a sajtó rendelkezésére, az csak a kozmetikázott adatokat kapja meg. (A kínos be-becsúszó bakikról már nem is beszélve.) 

A 2014-es választások közeledtével egyre többekben merült fel a kérdés, hogy mennyire lehet megbízni a mostani adatokban, amelyek ráadásul sokszor egymásnak is ellentmondóak. 


A 2013. júniusi felmérések alapján a Fidesz biztosan őrzi vezető helyét, és ha most vasárnap lennének a választások, minden második voksot besöpörnének, sőt, ha a balliberálisok nem tudnak összefogni egymással, és a Jobbik sem tud jelentős növekedést elérni, a kétharmados mandátumtöbbség sincs kizárva. A hivatalos adatok szerint a második helyen közel 25 százalékkal az MSZP áll, őt követi 13 százalékkal a Jobbik, majd 7-8 százalékkal Bajnaiék, 2-3 százalékkal Schifferék, végül 1-2 százalékkal Gyurcsányék zárják a sort. (Az összeállításban minden megjelenített adat a biztos pártválasztókra vonatkozik, nem a teljes lakosságra - a szerk.) 



Mindez persze akkor áll, ha a közölt adatok a valóságnak megfelelnek, ami már csak azért is kérdéses, mert a háromosztatú (kormánypártok – Jobbik – balliberális pártok) politikai palettán mindkét ellenérdekelt erőnek érdeke kicsinyíteni a nemzeti radikális párt támogatottságát. A Fidesz-KDNP-nek azért, hogy úgy tűnjön, Orbán és Bajnaiék közül kell választani a kisebbik rosszat, a „demokratikus pártoknak” pedig azért, hogy ők legyenek a mostani rendszer esélyes kihívói, az egyetlen életképes alternatíva Simicskáék mutyibirodalmával szemben. 

A nagy közvélemény-kutató intézetek már 2010 tavaszán jóval alábecsülték a Jobbik népszerűségét, 2009-ben pedig nem állunk távol a valóságtól, ha azt állítjuk, durván meghamisították azokat. Szemléltetésként az alábbi grafikonon tekinthető meg, hogy a legfrissebb, 2013. nyári adatok alapján mekkora szavazóbázissal bírhat a Jobbik, ha a torzítást a 2009-es átlaggal számoljuk. 


Fontos megjegyezni, hogy az Iránytű Intézet kivételt képez a Jobbikot 11-14 százalékra saccoló társaságok közül. A cég 2013. augusztusi felmérése szerint Vona Gábor pártja 20 százalékra számíthat a biztos pártválasztók közül, ezzel a jövő évi választásokon a Fidesz első számú kihívója lehet.


vége

A szocialista privatizáció (plakát) (csak kép)

1265127_636370079718114_418772699_o_1379582714.jpg_1000x665

vége

2013. szeptember 15., vasárnap

Három gyermekét akarja elszakítani édesapjától a jehovás rokonság - olvasónk története (Kurucinfó)





Tisztelt Szerkesztőség!

A napokban olvashattam a "A gyámügyet is ráküldte a családra az Istent játszó fakabát" című cikk eseményeit. Az írás olvasásakor gondoltam arra, hogy egy szintén gyámügyes esetet osszak meg önökkel és mindazokkal, akik rendszeresen olvassák az oldalukat.

Egy kicsit szeretnék beszélni az előzményekről, hogy lássanak hát csodát, kicsik és nagyok, nem egy ilyen eset történik nap mint nap a hétköznapi emberek életében. Édesapám második házassága jól sikerült, hála Istennek 3 egészséges gyermekkel szaporítva a magyar nemzetet. Teltek az évek, édesapám idősebb lett, láttam megőszülni, és még mindig örömmel láttam, hogy édesapám boldogan él a családjával. Ugyanakkor nem kötött mindent az orrunkra, de az már hamar kiderült, hogy a feleségének a családja, akik Jehova tanúinak vallották magukat, már nem egészen voltak tisztességeseknek mondhatók. A gyerekek édesanyja - kifolyólag abból, hogy 3 gyerek mellett már nagyon nehezen talált volna állást -, főállású anyaként otthon látta el a gyerekeket, öltöztette rendesen, főzött rájuk, sőt, volt hogy édesapám is főzött. A család, tekintettel a dübörgő magyar gazdaságra" egy háztartásban élt a gyerekek édesanyai nagyszülőivel. De sajnos 2011-ben csapás érte a családot. A gyerekek édesanyja leukémiában elhunyt, és édesapám egyedül maradt a három kicsivel. Sajnos megint csak a dübörgő gazdaságunk miatt, ő is elveszítette a munkahelyét. Így mi igyekeztünk a nővéremmel segíteni nekik, hiszen olyannyira voltak rossz anyagi helyzetben, hogy édesapám elhunyt feleségének búcsúztatóját, és annak anyagi vonzatát fele arányában magamra vállaltam. Nővérem mindeközben millió egy papírt töltött ki, szerzett be azért, hogy a gyerekek jóléte (legalábbis, amit ma megélhetésnek is nevezhetnénk) ne kerüljön veszélybe.

Azt is kell tudni, hogy négy testvére is volt az édesanyjuknak, akik önzetlenül soha egy szalmaszálat nem tettek keresztbe azért, hogy csak egy kicsikét is, de segítsenek az árván maradt gyerekeknek. Még el sem búcsúztattuk a gyerekek édesanyját, mikor annak anyukája, a drága mama azzal kereste fel édesapánkat, hogy a családi béke fennmaradásának érdekében, ő azt szeretné, ha azzal a pénzzel, amit a gyerekek után kapott apukánk, (amit megjegyzem, nem mellesleg a nővérem közreműködésével, sorban állásával, és az egyéb ezzel járó idejébe kerülően sikerült az önkormányzattól megigényelnie), ő gazdálkodhasson. Édesapám természetesen ezt azonnal visszautasította. Amikor a gyerekek árvák lettek, édesapánk szorosan együtt működött a gyermekjóléti szolgálattal, akik igyekeztek szintén segítséget nyújtani számukra. (Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni annak a szociális gondozó hölgynek, akihez édesapám esete került.) Ekkor kezdődött el igazán az a kálvária, amelynek még napjainkban is vannak nyomai, és gyanítom lesz még folytatása is. Ha otthon volt a gyerekekkel édesapám az volt a baj, hogy nem dolgozik, ezért mindennaposakká váltak a terrorizálások. Édesapámnak nem sokkal később sikerült alkalmi munkát találnia, amelyet becsülettel, napi rendszerességgel, megbízhatóan el is végzett. De miután dolgozni kezdett, akkor az volt a baj, hogy soha nincs otthon a gyerekekkel. Tetszenek érteni? Az édesapám sógornője igen tehetős érdekházasságának köszönhetően, talán máig élvezi annak minden gyümölcsét, hozzátéve, hogy az édesanyai ágon lévő családban, senkinek nem volt magasabb az iskolai végzettsége a 8 általánosnál. Ennek a sógornőnek uszítására édesapám ultimátumot kapott, hogy idei év június 15-ével hagyja el az ingatlant, amelyben 16 évet élt a családjával. Ekkor kérte édesapám ismét a segítségünket, és közös ingatlanunkban elszállásoltuk őt, és majdan később a gyerekeket. Június 15-től nem engedték édesapám az ingatlanban aludni, és a gyerekeket sem akarták elengedni vele. Ez kereken majd két hétig így működött. Ekkor a nővérem megelégelve a pofátlanságnak minden tetőfokát édesapámmal rendőrökkel vonult fel, majd végül sikerült érvényt szerezni a törvényes gondozói jogainak. Ezzel egy időben a család már bejelentést tett a gyámügynél, hogy édesapánk alkoholista, és hogy indítványozzák a gyerekek kiskorú védelembe vételét.

Arról nem is beszélve, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal porig alázták édesapánkat a rendőrök előtt, még az a vád is elhangzott, hogy édesapánk szexuálisan molesztálta a három gyereket. Mindezt azért, hogy el tudják vetetni édesapánktól a három kicsit, és ezzel egy időben rá tudják tenni a kezüket a gyerekek után járó pénzösszegekre. Édesapánknak több mint negyven év munkaviszony van a háta mögött, de még nem tudott előnyugdíjba sem menni, köszönhetően ismét a mi drága kormányunknak. Ekkor már én is úton voltam hazafelé, hogy a családunkon segítsek, találjunk albérletet, és iskolakezdésig megnyugodjanak a gyerekek, akiknek folyamatosan fejmosást adtak a nagyszülők és a nagynéni. Megjegyzem, mire végre sikerült kiszakítani a gyerekeket ebből az undorító, uszító közegből, máris önálló gondolataik lettek a gyerekeknek. Sajnos ők még nagyon kicsik (9, 12, 14 évesek), és nem látnak a dolgok lényegébe, értelmébe. Azok után, hogy hazaérkeztem, a költözködés sem volt zökkenőmentes, hiszen édesapánk épületgépészként egy életen át gyűjtött, vásárolt szerszámaiból - amelyek között jócskán voltak még bontatlan állapotúak -, érdekes módon megfogyatkoztak. Sőt még egy alkalommal ki kellett vonulnunk a rendőrséggel, mert a "fejmosás" következtében, a középső kistestvérem manipulálása miatt megint nem akarták kiadni a gyereket. Arról nem beszélve, hogy a gyámügy is szigorúan tiltotta annak a lehetőségét, hogy a gyerekek egyike sem aludhat a volt otthonukban. Kettő egész héten keresztül, amíg megtaláltuk az albérletet, valamint elköltöztettük őket, minden áldott nap hivatalból jöttek ki a gyámügytől, hogy a gyerekekre vonatkozóan szükségessé válik-e a védelembe vétel. Természetesen mindent rendben találtak, de egy hét után már azzal keresték meg a gyámügyet, hogy én mint idősebb testvér, miért alszok egy ágyban a saját húgommal, aki még pici, és hála Istennek ragaszkodik hozzám. Gyakorlatilag azzal panaszoltak be engem is, hogy én is fajtalankodok a húgommal. Kész röhej, és gyomorforgatóan undorító. Édesapámmal az első dolgunk volt ügyvédhez fordulni, de a becsületsértést csak abban az esetben tudjuk bizonyítani, ha a rendőri jelentésbe ez bekerült. Továbbá érdekesség szintén, hogy az érintett fél, azaz édesapánk sem tekinthet bele a jelentésbe, még akkor sem, ha annak gyanúja merül fel, hogy becsületsértés és rágalom érte édesapánkat. Márpedig a pedofília igen súlyos bűncselekménynek minősül. Az ember ilyenkor legszívesebben elégtételt szeretne a gyerekek meghurcolása, az emberi méltóság sárba tiprása és az aljas rágalmak miatt. De mi jelenleg abban reménykedünk, hogy a gyerekek végre megnyugodjanak, és végre egészséges gondolkodással, hatalmas magyar öntudattal nevelkedjenek. Ennek érdekében mindent elkövetünk, és amennyiben lesz még folytatása az ügynek, márpedig úgy tűnik lesz, be fogok számolni róla.

Köszönettel:
Egy rendszeres olvasójuk

vége

2013. szeptember 14., szombat

A nürnbergi faji törvények szövege

01_gavel.jpg
A törvény szövege
a. Birodalmi állampolgári törvény.
§1. (1) Az állampolgár, aki a Német Birodalom védelmi közösségéhez tartozik és annak azért különösen le van kötelezve. (2). Az állampolgárság a birodalmi és állampolgári törvény előírásai alapján nyerhető el.
§2. (1) Birodalmi állampolgár csak német vagy rokon vérű személy lehet, aki viselkedésével bebizonyítja, hogy hajlandó és képes arra, hogy hűséges legyen a német néphez és birodalomhoz. (2) A birodalmi állampolgársági jog a birodalmi állampolgári oklevél elnyerésével lép életbe. (3) A birodalmi állampolgár a törvények szerinti teljes politikai jogokkal van felruházva.
A Birodalmi állampolgári törvényhez tartozó első rendelkezés 1935 november 14-én.
§ 1. (1) A birodalmi állampolgári oklevélről szóló további előírások meghozataláig birodalmi állampolgárnak számítanak a német vagy vele rokon vérű állampolgárok, akik a törvény életbe lépésekor birodalmi választójogot élveztek vagy akiknek a birodalmi belügyminiszter a vezér képviselőjével egybehangzóan megadja az ideiglenes birodalmi állampolgári jogot. (2) A birodalmi belügyminiszter megvonhatja az ideiglenes birodalmi állampolgári jogot vezér képviselőjével egybehangzóan.
§2. (1) Az 1. § előírásai érvényesek a zsidó keverék állampolgárokra is. (2) Zsidó keverék az az állampolgár, aki egy vagy két zsidó fajú nagyszülőtől származik, ha az 5§ értelmében nem minősül zsidónak. Minden további nélkül zsidónak tekintendő az a nagyszülő, aki a zsidó hitközség tagja volt.
§3. Csak a birodalmi állampolgár birtokosa a teljes politikai jogoknak és mint ilyen van szavazati joga politikai szavazásokon és van joga hivatali tisztséget ellátni. A birodalmi belügyminiszter vagy az ő általa kijelölt hivatal egy átmeneti időre kivételeket jelölhet ki a nyilvános hivatalok ellátására. A vallási közösségek eseteit ez nem befolyásolja.
§4. Zsidó nem lehet birodalmi állampolgár. Nincs szavazati joga politikai ügyekben, nem lehet hivatalnok. (2) Zsidó hivatalnokok 1935 december 31-ével nyugalmi állományba kerülnek. Ha ezek a tisztviselők az első világháborúban a Német Birodalomért vagy szövetségeseiért harcoltak, akkor nyugdíjas korukig megkapják nyugdíjként az utolsó teljes fizetésüket, de ezek nem növekednek a szolgálati kor növekedésével. A nyugdíjas kor elérésével az utolsó nyugdíjképes fizetés alapján lesz a nyugdíj megállapítva. (3) A vallási közösségek eseteit ez nem befolyásolja.
§5 (1) Zsidó az, aki legalább három teljesen zsidó fajú nagyszülőtől származik.A 2§ 2. bekezdése alkalmazandó. (2) Zsidónak tekintendő a legalább két teljesen zsidó fajú nagyszülőtől származó zsidó keverék állampolgár, aki: A törvény meghozatalakor a zsidó vallási közösség tagja volt vagy utána lett annak tagja. A törvény meghozatalakor zsidóval volt házas vagy utána házasodott össze zsidóval. Aki az 1. bekezdés szerinti zsidóval kötött olyan házasságból származik, melyet az 1935 szeptember 15-i, a német vér és a német becsület védelme érdekében hozott törvény meghozatala után kötöttek. Aki egy az 1. bekezdés szerinti zsidóval való házasságon kívüli kapcsolatból származik és 1936 július 31-e után születik házasságon kívül.
§6. (1) Amennyiben a német nemzeti szocialista munkáspárt és annak tagszervezetei a vér tisztaságára olyan követelményeket támasztanak, melyek meghaladják az 5. §-ust, ezek ezzel a törvénnyel nem változnak. (2) A vér tisztaságát illető, a § 5-öt meghaladó követelmények csak csak a birodalmi belügyminiszter és a vezér helyettesének egyetértésével hozhatók. Ha már fennállnak ilyen követelések, ezek érvényüket vesztik 1936 január elsején, ha ezeket a birodalmi belügyminiszter és a vezér helyettese nem engedélyezi. Ilyen folyamodvánnyal a birodalmi belügyminiszterhez kell fordulni.
§7. A vezér és Birodalmi Kancellár jogosult arra, hogy kivételeket léptessen életbe a törvény kivitelezési előírásaihoz.
b. Törvény a német vér és a német becsület védelmében 1935 szeptember 35-én.
Attól a felismeréstől áthatva, hogy a német vér tisztasága a német nép fennmaradásának előfeltétele, és eltelve azzal a szándékkal, hogy a német nép fönnmaradását a jövőre nézve biztosítsa, a birodalmi gyűlés a következő törvényt hozta meg egyhangúlag, melyet ezennel nyilvánosságra hozunk:
§1. (1) Zsidók és német vagy rokon vérű állampolgárok állampolgárok közti házasságkötés tilos. Ennek ellenére kötött házasságok semmisek, akkor is, ha ennek a törvénynek a megkerülésére külföldön kötötték őket. (2) Semmisségi vádat csak az ügyészség emelhet.
§2. Házasságon kívüli kapcsolat zsidók és német vagy rokon vérű állampolgárok között tilos.
§3. Zsidók nem alkalmazhatnak német vagy rokon vérű 45 év alatti női állampolgárokat háztartásukban.
§4. (1) Zsidók nem húzhatják fel a birodalmi és nemzeti zászlót és nem mutathatják a birodalmi színeket. (2). Zsidó színek mutatása ezzel szemben megengedett zsidóknak. Ennek a jognak a keresztülvitele az állam védelme alatt áll.
vége

2013. szeptember 10., kedd

Csak a hülyék szavaznak a baloldalra!

összetört mszp_1.jpg
Tetszik, vagy nem tetszik, de ez így van. És ezen kijelentésemet, bárhol és bármikor ha kell vállalom, tudom ezen kijelentéssel nagyon sok embert megsértek, bár nem ez a célom, hanem hogy felnyissam ezen embereknek a szemüket, hogy végre kitörjenek abból a szellemi sötétségből, amiben évek óta élnek.
Megjegyzem normális és józan gondolkodású ember nem tesz ilyet, még akkor sem, ha nem ért egyet a jelenleg regnáló kormánnyal. Ahhoz nagyon abnormálisnak kell lennie valakinek, hogy ilyet tegyen. Ez azzal kapcsolatban jutott eszembe, hogy Szigetszentmiklóson időközi önkormányzati választást tartottak és a baloldali kamuösszefogás jelöltje nyerte meg a választást, amit ők valami világra szóló hatalmas győzelemként értékeltek, azt persze jó balos szokás szerint elfelejtik megemlíteni, hogy eleve egy balos körzetben nyertek mindezt úgy, hogy alacsony volt a részvétel is, ráadásul a tét is minimális volt. Ebből arra következtetni, hogy egy országos választáson is hasonló eredményt érnének el, pusztán azért mert összefognak szerintem nem más mint ócska és olcsó propaganda. Ne felejtsük el, amit már korábban több helyen is kifejtettem, attól hogy minden héten alakul egy balos szervezet, attól még nem lesz több balos szavazó, és a legtöbb ilyen balos minipárt önmagában még a parlamentbe való bekerüléshez szükséges 5 %-os küszöböt is képtelen lenne elérni, akkor miből gondolják, hogy majd ők itt hatalmas győzelmet aratnak. Erről egy érdekes dolog jut eszembe, amit valahol olvastam, ha van egy almád, amit kilencfelé vágsz, akkor az jobban hangzik, hogy van kilenc darab almám, mint egy darab, persze az a kilenc összerakva ugyanannyit ér, mint azaz egy darab, na valami ilyesmi ez a nagy baloldali összefogás, amitől a sok dilettáns a nagy csodát várja. Pedig én már most megmondom, hogy nem lesz itt semmiféle csoda, és ezeknek a többsége a választások után pár hónapon belül, nagyon nagyot fog csalódni a szeretett pártjában. Nekem pedig, az a sovány vigasz marad majd, hogy igen én megmondtam és miért nem hallgattak rám akkor.
Azt persze a sok dilettáns szavazó elfelejti, hogy ezt a balos söpredéket a hatalmon kívül semmi más nem érdekli, ezt azon is tetten lehet érni, hogy mindenki azért alkudozik, hogy valahogy bekerüljön a hatalomba. Ha a baloldal olyan tisztességes lenne, akkor külön-külön méretettné meg magát és nem tenne úgy mint a Fidesz. Ha a nagy "összefogás", amitől egyesek valamiféle megváltást várnak összejön, akkor egy sor olyan párt fog parlamenti frakcióval rendelkezni, akik semmilyen komolyabb támogatottsággal nem rendelkezik. Vagyis egyből meg fog nőni a KDNP-hez hasonló pártok száma. Ebből az következik, hogy egyetlen olyan politikai párt van, amelyik nem fél egyedül, becsületesen és tisztességesen megmérettetni magát a választáson az pedig a Jobbik. Innen is látszik, hogy ki az, akinek az ország sorsa a fontosabb és nem a hatalom mindenáron való megszerzése és megtartása a célja, mint a nagy baloldali összefogásnak. Erre mi sem jobb bizonyíték, hogy a Jobbik nem csak a népszerűség és ismertségnövelő akciókat támogatja, hanem ha kell az igencsak népszerűtlen ügyeket is felvállalja és egyedüli módon az egyetlen, aki teljes mellszélességgel kiáll a devizahitelesek mellett, mindezt úgy, hogy ezt nem politikai haszonszerzésre használja fel, csak megjelenési felületet biztosít a résztvevők számára. És ha végszükség van, akkor kivonulnak, hogy a két kezükkel segítsenek a bajbajutott embereken, ez ma egyetlen más pártról sem mondható el, ezek nagyon figyelemreméltó teljesítmények. Ezzel szemben az úgynevezett baloldal és kormánypárti cinkosai mindent megtesznek, hogy ezt az önzetlen segítséget megakadályozzák és ahol csak lehet keresztbe tesznek nekik. Aki ezek után a szocionista-zsidesz nagykoalíció valamelyik pártjára szavaz az elmúlt nyolc és a mostani lassan négy év után is az megérdemli a sorsát, az később ne sírjon, ha komolyabban megsarcolják őket, mert tanulhattak volna a korábbi hibákból és azoknak a következményeiből, megvolt a lehetősége mindenkinek, hogy egy igazi nemzeti és hazafias pártra szavazzanak.
A baloldal népszerűség hajszolásánál elég csak arra gondolni, hogy milyen aljas eszközökhöz nyúltak a Goldenblog szavazás kapcsán, és az egészt egy kutyakomédiává degradálták, amiből én nem véletlenül maradtam ki, olyannyira, hogy ebben az időszakban direkt módon nem is publikáltam, hogy semmilyen formában ne vegyek részt ebben a gusztustalanságban, amit a balosok csináltak ebből az egyszerű kis ártatlan dologból. Itt is csak a népszerűség és az ismertség volt a lényeg, hogy az általuk favorizált, amúgy borzalmasan szánalmas kis blog nyerjen, annak külön örülök, hogy végül ez nem sikerült nekik és egy másik - igaz az is balos, de legalább nem mszpés - blog nyert. Miért nem jeleskedtek a nyár elején mikor megáradt a Duna, akkor miért nem mentek szervezetten a gátakra? Megmondom én, mert az a népszerűség anyagi áldozatokkal járt volna. Igaz én sem mentem ki, de nekem nem is célom a népszerűség, meg sajnos dolgoznom kellett, viszont többször hívtam az adományvonalat és több ezer forinttal támogattam az árvízkárosultakat, én így tudtam segíteni.
Azért elgondolkodtató és sokatmondó az is, hogy kik is azok, akik a baloldalra szavaznak, kezdhetem a sort először is azokkal akiket megtévesztenek, átvernek, vagy annyira gyenge jellemmel vannak megáldva, hogy komolyabban lehet őket befolyásolni, őket követik azok akik a kommunizmusban szocializálódtak, vagy a fél életét ott leélt nyugdíjasok, akik a Kádár-rendszert azonosítják - mondjuk meg igen tévesen - az MSZP-vel, aztán az egykori állampárt kiszolgálói, besúgói és talpnyalói, valamint ezek baloldali agymosáson és ideológiával agyonmérgezett gyermekei, unokái, majd ott vannak azok, akiket anyagi vagy politikai érdek fűz a baloldalhoz, akik mint Júdás, aki 30 ezüstért eladta a megváltót, ők a hazájukat még kevesebbért eladnák, mindezt úgy, hogy magukat pofátlanul hazafiaknak neveznének, de ne feledkezzünk meg a bukott liberálisokról, akiknek az a jó, ha a magyarságnak rossz, a magyarságon élősködő cigányokról és zsidó támogatóikról, az aberráltak, a pedofilok, az abnormálisok és természetesen a sok agymosott kereskedelmi tévén szocializálódott ember. A legtöbb magát balosnak nevező szavazó még az orra hegyéig sem képes ellátni és a fától nem képes meglátni az erdőt, mert minden rosszért az éppen aktuális kormányokat teszi felelőssé és bosszúból mindig a másik oldalra szavaz, majd ezt mindig utólag nagyon megbánja. Vegyék már észre az emberek, hogy a baloldal mindig is csak a külföldi pénzügyi körök érdekeit tartja szem előtt, mondjuk ebben nem nagyon különbözik a Fidesztől, bár a jelenlegi kormánypártnak vannak/voltak jó lépései, de végső soron mindig a külföldi érdekek érvényesültek. 
De nem ragoznám tovább a dolgot, mindenki szavazzon belátása szerint és hozza meg a legjobb döntést, csak vegye figyelembe, hogy az adott párt korábban milyen teljesítményt nyújtott és mi volt az amit letett az asztalra.

Adjon az Isten, szebb Jövőt!

2013. szeptember 9., hétfő

Dobszay Károly: A magyar kasszandra – Marschalkó Lajos (1903–1968) (Harcunkinfó)




Több, mint 40 esztendeje, hogy a magyar fajvédô újságírás egyik legutolsó óriásának kezébôl végleg kiesett a toll.

Marschalkó Lajos, aki Istóczy Gyôzô és Bosnyák Zoltán után a magyarság harmadik nagy Kasszandrájaként figyelmeztette szüntelenül fajtáját egy gátlástalan idegen kisebbség világ- és országhódításában rejlô tragikus következményekre, nem csak a liberális körökben számít vörös posztónak, hanem még a „nemzeti oldal“ jeles vitézei is behúzzák fülüket-farkukat, ha véletlenül szóba kerül. Földi maradványai a müncheni Nordfriedhof egyik csendes, szép parcellájában találtak végsô menedéket, szelleme azonban itt van közöttünk, talán jobban mint valaha, hisz baljóslatai - amelyeket a magyarság sajnos nem vett elég komolyan - napjainkra mind beteljesülni látszanak.

Bár klasszikusnak számító fô művei, a Világhódítók és az Országhódítók azóta már a Gede Testvéreknek köszönhetően Magyarországon is közkézen forognak - hatásuk sajnos még nem nagyon érzékelhetô. Marschalkó Lajos nagy elôdeivel együtt mind a mai napig kitagadott. A Magyar Nemzeti Pantheon kitagadottja.

Ki volt Marschalkó Lajos, hogy nevét majd negyven évvel halála után is csak suttogva merik kiejteni a szalonképességük megtartására szerfölött ügyelô gyászvitézeink?

1903. szeptember 11-én született Hajdúböszörményben. Az érettségi után - 1921-ben a Debrecenben megjelenô elsô antibolsevista magyar lap, a Fehér Újság belsô munkatársa lett. Bújta a könyvtárakat és lassan kitárult elôtte a nemzetközi bolsevizmus egész horizontja. Megérezte a roppant veszélyt és átvirrasztott éjszakák után rájött, hogy ezzel az óriási erôt jelentô veszéllyel csak akkor tudunk szembeszállni, ha alaposan megismerjük és nem csak üres antibolsevista szólamokkal - de az ellenfél fegyvereit ismerô tudással szereljük fel szellemi fegyvertárunkat. Összegyűjtötte és áttanulmányozta az antibolsevista írók munkáit, a bolsevizmusról készült statisztikákat és minden útszéli antiszemita propagandától függetlenül, rá kellett jönnie a bolsevizmus és a zsidóság dualizmusára. És hogy ez így volt - ez nem Marschalkó Lajos bűne volt, akit halála napjáig antiszemitának bélyegeztek azok, akik vagy tagadták, vagy butaságból nem vették tudomásul ennek a megállapításnak az igazságát. Mert Marschalkó Lajos nem volt antiszemita, csak fajtáját - a magyarságot - védte foggal-körömmel ez ellen a fenyegetô veszedelem ellen.

Marschalkó Lajos évtizedeken át élt a kálvinista Rómában - Debrecenben - míg azután 1934 tavaszán Budapestre hívta ôt Hubay Kálmán, a Gömbös Gyula alapította Függetlenség és Esti Újsághoz. Rövidesen a több százezer példányban megjelenô lapok vezércikkírója lett, és az ô cikkeinek volt köszönhetô, hogy a reggel megjelenô Függetlenség az ország legnagyobb példányszámú lapja lett. Közben fáradhatatlanul képezte magát és már ekkor megkezdte azt az ideg és szívet gyilkoló munkát, ami azok tulajdonsága, akik tudják, hogy kevés az élet és sok az elvégezni való. Sohasem volt semmiféle pártnak tagja, a Népszava mégis rásütötte a „zöld bolsevista“ jelzôt. Szerkesztôségi munkája mellett a könyvek egész sora került ki a keze alól. Óriási feltűnést keltett a Tiszaeszlár című könyve, melyben leleplezte a Magyarország meghódítására irányuló zsidó összeesküvést. Ennek végsô elemzését késôbb, az 1965-ben már emigrációban megjelent Országhódítók című könyvében adta. Azután megírta a Kik árulták el 1918-ban Magyarországot című könyvét, amely világosan és érthetôen tárta fel az 1918-19 évi magyar történelem hátterét. Ezt a könyvet is az antiszemita irodalom sárga indexére tették, mintha a szerzô tehetett volna arról, hogy úgy a magyar, mint az orosz bolsevizmus vezetôinek 90 százaléka zsidó volt.

Amikor 1945 április negyedikén a szovjet Vörös Hadsereg végleg leigázta Magyarországot, akkor Marschalkó Lajos is elhagyta hazáját - ahol halálos ítélet várt volna rá. Annyi más egykori nagyhangú íróval és újságíróval ellentétben, Marschalkó nem váltott inget a hazátlanságban, és haláláig hű maradt debreceni elveihez. Amerikába készült, a szabadság és a nagy lehetôségek hazájába, de 17 hónapi Ellis Island-i karantén után visszatoloncolták Európába. Nem engedték, hogy az Egyesült Államokban kezdjen új életet, mert Klár Zoltán - a pesti MUSZ-osok kötelet! kötelet! követelô tébolyodottja, zsidó összeköttetései révén haza akarta deportáltatni, mint Amerikára veszélyes egyént.

Már Németországban jelent meg Egyedül Sztálin ellen című könyve Mindszenty hercegprímásról, amelyet nyomon követett a Dél-Amerikában kiadott Vörös vihar, a magyar antibolsevista küzdelem remek dokumentációja.

Számos nemzeti szellemű lapban jelentek meg rendszeresen írásai, de az ötvenes évek közepétôl a Londonban kiadott és Süli József által szerkesztett Hídfô fômunkatársának szegôdött. Süli József halála után, 1960-ban Marschalkó vette át a lap szerkesztését, és vezette annak ügyeit egészen 1968. május 20-án bekövetkezett haláláig.

Felvilágosító munkájának koronáját a Világhódítók című művével tette fel, úgy írva meg könyvében az igazságot, hogy az a világhódítók teljes haragját és bosszúját hívta ki maga ellen. Nem csak feljelentések tucatjai, de a fenyegetô levelek százai próbálták megfélemlíteni és elvenni idejét a további munkától. De a böszörményi hajdú vér állta az ütéseket, és a felelet az Országhódítók című munka volt. A Világhódítók közben három angol nyelvű kiadást ért meg Amerikában anélkül, hogy azért fillérnyi honoráriumot is kapott volna.

Marschalkó Lajos két végén égette élete gyertyáját. Szegény volt, mint a templom egere. Nappal valamelyik müncheni gyár hideg raktárhelyiségében dolgozott, hogy aztán éjjel - mint korunk Mikes Kelemenje - odaüljön kopott íróasztalához és már-már a megszállottság határán bogozza problémáinkat és mindmáig megoldatlan kérdéseinket. Tűz volt, mindig égett, és még a halál rózsáival arcán is kereste a régi Magyarország elesettségének okait, és senkit és semmit nem kimélve vonta le azok következményeit.

Judáspénzért hiába próbálták megvenni. Nem kellett volna többet fizikai munkát végeznie, utazhatott volna szabadságra, még csak nyilatkoznia sem kellett volna, csak éppen hallgatnia és nem írni többet, nem üzenni többet a szétszórt magyarságnak. De ô a golgotás utat választotta és égett, örlôdött napról-napra, éjszakáról éjszakára.

Irányt mutató világítótorony volt az ô môködése a magyar publicisztikában. Rátermettsége már otthon is a legjobb magyar újságírók közé emelte, és meghozta számára az egyik legnagyobb példányszámú és minden tekintetben kitűnô nemzeti jellegű újság, a Függetlenség szerkesztôi pozícióját. De az emigrációban se tört le, amint az számos otthoni kiváló újságíróval idekint történt, hanem még emelkedett, még tovább fejlôdött. Soha se hanyatlott, hanem mindig csak fejlôdött, egészen a legutolsó írásáig. Az emigráció huszonhárom éve alatt a magyar nemzetpolitikai szellemiségnek ô lett az igazi fáklyavivôje. Megszámlálhatatlan kitűnô cikkei mellett a Világhódítók, az Országhódítók, és a Fiala Ferenccel közösen írt Vádló bitófák című dokumentációs művek az emigrációs magyar könyvkiadás legkiválóbb termékei közé tartoznak.

És most idézzünk néhány nevesebb kortársának nekrológjából, amelyek a nagy vátesz halála után láttak napvilágot különbözô emigrációs sajtótermékekben.

Dr. Málnási Ödön történész többek között a következôket írta a Hídfô 1968 junius 10-i vezércikkében:

„...Tizennyolcéves korában ismertem meg, amikor vele együtt hárman írtunk egy debreceni hetilapot. Azóta, 47 éven keresztül tartott hatalmas nemzeti lelkesülését igazában csak akkor értem meg, ha vissza emlékszem, hogy mekkora hévvel, tűzzel indult el végig áldozatos magyar újságírói pályáján. Közben megjárta a kisértés hegyeit, amelyeken annyi más magyar tollforgató adta el hitét, lelkét. De Marschalkó Lajos megalkuvásmentesen, áldozatosan járta végig a magyar népszolgálat útját. (...) Negyvenhét éven keresztül azon a rögös életúton járt, amelyet elôtte Istóczy Gyôzô, Bartha Miklós, Prohászka Ottokár, Méhely Lajos, Milotay István, Kolozsváry-Borcsa Mihály és Bosnyák Zoltán törtek fel járható magyar úttá, közülük Méhely, Kolozsváry-Borcsa és Bosnyák vértanúságukkal megpecsételten. (...) Azt mondhatom, hogy aki 1957-ben megírta a Világhódítók-at és 1965-ben az Országhódítók-at, az szíve utolsó összeszorulásakor nyugodtan csinálhatott életmérleget: ezért a két könyvért is érdemes volt élni.“

Wass Albert - a magyar Erdély élô lelkiismerete - eképpen emlékezett a Kanadai Magyarság hasábjain:

„... Marschalkó Lajos hitet tett a maga módja szerint s hite alapján élte életét, nemzetét szolgálva. Izzó magyarságában öklelt, mint a bika, védte a magyar gyepűt köröm-szakadtáig, utolsó lehelletéig, mert mást nem tehetett. Önmagát adta életének minden percében s véres betűkkel viselte homlokán a jelszót: „ne bántsd a magyart!“ Ember ennél többet nem tehet, minthogy önönmagát veti küzdelembe, amikor nemzetéért síkra száll. Marschalkó Lajos élete egyetlen nagy síkra-szállás volt, elejétôl végéig. Hogy jobban remegett alatta a föld, mint mások alatt? Ez az óriások kiváltsága, avagy balsorsa, asszerint, hogy a megrendülô föld s a felszakadó szikla milyen pillanatnyi változásokat okoz közvetlen környezetében. Az igazi nagy eredmények csupán a kihatások és összefüggések hosszú láncolatainak során mutatkoznak majd s az abból fakadó gyümülcsöket jövendô nemzedékek új sarjai élvezik. A gyepűk viaskodó óriásainak csak a küzködés jut, meg a sebek, amiket nyílt ellenség, vagy pártütô barát fegyvere okoz.

Sok sebbôl vérzett Marschalkó Lajos ezen az átokkal sújtott magyar gyepűn. Emlékezetének adassék tisztelet: bármilyen mélyre hasítottak is olykor a sebek, a magyar szó hitet tett harcosa meg nem hátrált soha és nem roskadt térdre senki emberfia elôtt.

Az egyre szegényebbé karsztosodó magyar ôrgerincen most már üresen marad a helye. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné. De ha lesznek még valamikor, akik kôbe véssék a magyar írás e hôsi korszakát, fölróhatják majd arra a magányos sziklára: „Itt állt és küzdött a nemzeti eszme védelmében, szemközt a világgal, az utolsó óriások egyike!“

De az ô számára ma már ez se fontos. Óriások természetrajzához tartozik - s ez különbözteti meg ôket a törpéktôl - hogy amit tesznek, azt nem elismerésért, érdemrendekért, csengô aranyakért teszik, hanem egyszerűen azért, mert lelki alkatuk olyan, hogy másként nem tehetnek. Minden porcikájukkal élik azt, amiben hisznek s lelkük minden izzó erejével hitet tesznek amellett, amit élnek.

Sokasodnak a törpék ezen a földön s az óriások rendre kivesznek.“

Fiala Ferenc pedig így búcsúztatta a harcostársat és barátot:

„Ha valaki igazul és őszintén írta le ezt a szót: Mindhalálig - az Marschalkó Lajos volt. Mert mit is mond tulajdonképpen? Nem azt, hogy valakit mindhalálig szeretek, vagy kötelességemet mindhalálig teljesítem - hanem valami ennél sokkalta, százszorta többet. Valami nagy gondolatnak, eszmének hűséget fogadni és mindvégig kitartani mellette, akármilyen formában is jöjjön értünk a halál, vagy ami néha még annál is rosszabb, a keserves, szenvedésektôl meggyötört élet. Olykor könnyebb meghalni, mint egy gondolat, egy eszme megszállottjaként élni. Nem törôdni a mindennapok keserveivel, a ránk szórt rágalmakkal, hazugságokkal, de következetesen menni az úton a bizonytalannak látszó, de mégis szent cél felé. Hűnek lenni valamihez - Mindhalálig - még akkor is, ha néha úgy érezzük, hogy hiábavaló a harc, mert nem kedvez nekünk a szelek járása és nem a mi javunkra fordul a történelem kö-nyörtelen kereke. Koldusszegényen küzdeni valami láthatatlan és megfoghatatlan ideálért, amit úgy hívnak: elveszett Haza - Magyarország.

Akik olvasták Marschalkó már-már prédikációnak is beillô írásait, azok hívei és rajongói lettek. Akiket joggal támadott - azok ellenségeivé váltak. Mert ellensége sok volt, mint minden igaznak. Marschalkó Lajos nem volt a harmadik úton járó vándora a magyar életnek. Alámerült a magyar történelem végtelen mélységeibe és tudta, hogy nálunk minden harmadik út katasztrófával végzôdött, mert nem vagyunk a megalkuvások népe. Nem önhibánkból, nem, de ilyenné tett bennünket a mögöttünk elsuhant ezer esztendô. Mert vajon lehetett volna-e harmadik utas megegyezést találnunk a Mohi puszta tatárjaival vagy háromszáz évvel később az ozmán hódítókkal? És Rákóczi kuruc forradalma nem azért indult-e, mert az akkori harmadik útba belepusztult volna az ország és nép? Igaz, Majténnyal végzôdött, de 1848 egyenes következménye volt a közben eltelt másfél-század harmadik utas, népet és országot veszejtô csendjének. És vajon 1956 ôszének véres áldozathozása elkerülhetô lett volna-e, ha az ország megalkuszik a moszkvai zsarnoksággal és a prágai tavasz sorsát választja? Vannak olyan csillagórái a történelemnek és népeknek, amikor csak egyetlen út járható - akár az életet, akár a halált jelenti is.

Ezt tudta és hírdette a Hajdúböször-ménybôl elindult és a bajor rögök alatt pihenô Marschalkó Lajos, aki életét áldozta ezért a gondolatért. Mert azt adta ajándékba népének és nemzetének, mintegy követendô például. Koldusként élt, de úgy gondolkodott, mint egy fejedelem. Krôzusként szórta lelke kincseit az emigrációban, amely ha befelé néz, talán elszégyelli magát, hogy nem tudott többet biztosítani ennek a ragyogó léleknek...“

Mi volt Marschalkó Lajos bűne, amit az „örök humanisták“ a mai napig nem tudtak neki megbocsátani, és legszívesebben a föld színérôl is eltörölnék emlékét? Idézzünk most néhány sort a Világhódítók című fô munkájából:

„...A népgyilkosságnak ebben a klasszikus korszakában egészen különleges helyet foglal el Magyarország. Ez a szerencsétlen nép még a trianoni megcsonkítottságban is 560.000 zsidónak adott békés és nyugodt hazát. Kun Béla elsô diktatúrája után sem sujtotta a zsidóságot a magyar nép bosszúja, jóllehet a kommunista uralom népbiztosai, helyi komiszárjai csaknem kivétel nélkül zsidók voltak. A két világháború közötti idôben az ország 9 millió holdnyi szántóterületébôl 1.100.000 hold volt zsidók kezén. A budapesti házak 51 százalékát, a nemzeti jövedelem 30 és a nemzeti vagyon 25 százalékát egy hat százalékos zsidó kisebbség birtokolta. Mikor pedig a német megszállás után az állami hatóságok leltározták a zsidók alig száz év alatt összeszedett vagyonát, kiderült, hogy csak aranyban, ezüstben, drágakövekben 19 vagon kincs állott a zsidóság rendelkezésére, miközben az egész Magyar Nemzeti Bank aranya elfért 12 vagonban. Ezt az egész vagyontömeget az amerikai hatóságoktól késôbb hiánytalanul visszakapta a zsidóság.

Magyarország még 1943-ban is a zsidóság utolsó menedéke volt Európában. Mégis, mikor megtörténik az összeomlás és az országot elözönlötték Sztálin hordái, az ószövetségi bosszúnak olyan rémségei szakadtak az ártatlan magyar népre, amelyek példátlanul állanak az emberiség történelmében. A szovjet szuronyok árnyékában visszatértek a moszkvai kommunista emigránsok, akik kivétel nélkül zsidók voltak: Rákosi-Roth Mátyás, Gerô-Singer Ernô, Vas-Weinberger Zoltán, Péter-Auspitz Benjámin, a magyar-országi GPU terrorfônöke, Farkas Mihály (Wolff Izrael), Gábor-Greiner Andor, Révai József (Kahána Mózes). Nyomukban pedig jött az a sok-sokezer ifjú makkabeus, akik ép bôrrel szabadultak a „fasiszta“ rendszer munkásszázadaiból s akik most egyszerre a magyarországi MVD terroristái, rendôrezredesei, rendôrtisztjei, a vidéki városok párttitkárjai és rendôrkapitányai lettek. A budapesti gettóból szinte hiánytalanul szabadult az a kétszázezer zsidó, akit az úgynevezett magyar „nácik“ soha nem szolgáltattak ki a németeknek.“

Nem az eszelôsök, de az okosak és tisztánlátók fanatizmusával védte a magyarság igazát - és a túloldalon állók szemében ez volt a legnagyobb bűne. Magyar volt, istenhívô és szocialista. Megváltoztathatatlan ortodoxiával védte nemzetét és fajtáját anélkül, hogy dogmák rabja lett volna. Otthon és külföldön rásütötték, hogy antiszemita. Pedig nem volt az, illetve nem ô volt a hibás, hogy belenézve a magyar szociológia boszorkánykonyhájába - olyan dolgokat látott, aminek likvidálása nem csak magyar, de zsidó érdekeket is szolgált volna - ha lett volna belátás azokban, akiket elôször elvakított a maguk gazdasági, másodszor pedig harctéri sikerük a második világháború végén. Szerette volt mondani, hogy Hitlert nem a németség, hanem a zsidóság termelte ki, és félô - ha így mennek tovább a dolgok -, hogy a soviniszta-fasiszta cionizmus az, amely valahol, egy még az idôk mélyében rejlô új Hitler bölcsôjét ringatja.

A végsô megoldást - csakúgy, mint nagy elôdei - a cionista gondolat teljes beteljesedésében látta, azaz, hogy mindenki, aki zsidónak érzi magát, menjen haza Izraelbe, és éppen úgy mondjon le a páncionista elméletrôl, mint ahogyan le kell mondania a világ békéjének érdekében a németeknek a pángermán, az oroszoknak a pánszláv gondolat beteg ideáljáról is. De Marschalkó Lajos mindezen gondolatokat egyesegyedül és csakis magyar szempontból nézte - mert ismerte a dolgok összefüggését, és kutatásai közben rájött, hogy a magyarság sorsa három nagy erô - pánszláv, pángermán és a zsidóság világuralmi törekvése - alakulásától függ.

Az utóbbi években sok szó esett nemzeti körökben az úgynevezett „rendszerváltás“ elmaradásáról, elszabotálásáról és annak okairól. Hallhattunk, olvashattunk bizonyos „forgatókönyvekrôl“, „rózsadombi tizenhármakról“ – hogy csak két fô témakört említsek –, de ezek a felvetések végül még a magát nemzeti elkötelezettségünek meghatározó oldalon is a fantáziálás kategóriájába utaltattak, sôt egyes „nemzetiek“ már odáig jutottak, hogy nyugodt szívvel kijelentették: “Magyarországon befejezôdött a rendszerváltás“. Aki másképpen látja a dolgokat, azt nemes egyszerűséggel divatos manapság fantasztának, megrögzött antiszemitának vagy elmebetegnek nyilvánítani.

A múltba nézô és jövôbe látó Marschalkó már az ötvenes évek elején azzal tette magát “nevetségessé és hiteltelenné” kortársainak szemében, hogy megjósolta, mi fog történni Magyarországon a kommunizmus bukásának pillanatában. Jóslatait félelmetesen igazolta az idô.

Mert a nyolcvanas évek végén, amikor szembe kellett volna nézni ezzel a problémával, kasszandrai intelmei már réges-régen falra hányt borsóként peregtek le a „kommunizmus bukását“ ünneplô magyarságról. Pedig Marschalkó Lajos látnok volt, ugyanúgy, ahogy ôt megelôzôen szegény Kuthy Lajos vagy Istóczy Gyôzô. Mindhármukat rémlátónak tartotta a saját kora, és legjobb esetben kinevették ôket. A történelem azonban igazolta Marschalkó minden sorát és szinte hihetetlen, hogy valaki ennyire elôre láthatta a magyarságra leskelôdô veszélyeket, buktatókat. De nem hittek neki! Nem hitték, hogy létezik olyan hatalom, amely ezt a célt elérheti.

Aztán jöttek – jöhettek – a magyar hazafit magukban újra felfedezô „világpolgárok“. Jöttek a George Sorosok, a Tom Lantosok és a többi százak, ezrek és azóta is jönnek rendületlenül, mert nemrég Magyarhonban is elhangzott a jólismert jelszó: „túl kevesen vagyunk!“ És az ország tárt karokkal várta ezeket a “jótevôinket”, tanácsadóinkat, mert ezt megelôzôleg a nyolcvanas évek kezdetétôl belülrôl is megkezdôdött a puhitás. Elôbujtak rejtekhelyükrôl a „demokratikus ellenzék“ immár világhírű antikommunistái, a Demszky Gáborok, a Tamás Gáspár Miklósok, az Antall Józsefek, a Göncz Árpádok és a többiek, hogy maguk között felosztva a terepet, tervszerűen levezényeljék itt a milliók által óhajtott rendszerváltozást. Igy adódhatott, hogy mára a kommunista diktatúra egykori társutasai és haszonélvezôi lettek a legnagyobb antikommunista ellenállók, Péter Gábor és hasonszôrű társai utolsó leheletükig élvezve a „rendszerváltás“ biztosította kiváltságaikat, ágyban, párnák közt fejezhették be gyalázatos életüket, sôt ráadásul még diszsírhelyekben is részesültek néhányan közülük, mialatt magyar mártírok ezreinek dögtemetôkben, jeltelenül elkapart holtteste hiába várja a minden embernek kijáró végtisztességet.

Marschalkó Lajost a maga korában még a nemzeti elkötelezettségű magyarok nagy része is fantasztának tartotta, ugyanúgy, ahogy a mai tisztánlátók, a mai magyar Kasszandrák is csak hitetlenkedô mosolyokat aratnak az agymosott tömegember szemében. A magyarság tragédiájának egyik újra és újra visszatérô oka, hogy évtizedek kellenek, mig végül a saját kárán végre rádöbben valódi prófétáinak igazára.

A fáklyák sorsa, hogy másoknak világítanak, de közben magukat hamvasztják el.

Talán eljön egyszer az idô, hogy Marschalkó Lajos nagy irodalmi hagyatéka kiszabadul ebbôl a mesterséges sötétségbôl és írásait, tanulmányait odahelyezheti majd egy késôi forráskutató, ahová valók: az egyetemes magyarság asztalára. Addig azonban a mi kötelességünk, hogy tovább ôrizzük a világító mécses fényét és úgy adjuk át majd egyszer a jövônek Marschalkó Lajos hagyatékát, mint az egész magyarság féltett kincsét. Mert még sokkal tartozunk nemcsak Marschalkó Lajosnak, hanem magunknak is. Tartozunk írásainak egyetemes kiadásával. Tartozunk irodalmi hagyatékának feldolgozásával, és fôleg adósok vagyunk eme nagy magyar vátesz életrajzának megírásával.

Mert Marschalkó Lajos írásai, megállapításai sajnos napjainkban is aktuálisak, sôt ha jobban körülnézünk elsötétült világunkban, aktuálisabbak mint valaha. Az igazi háborús bűnösök még mindig itt élnek közöttünk, és háborítatlanul űzhetik több évszázados, sôt évezredes mesterségüket.

Emlékezzünk Marschalkó Lajos testamentumának soraira:

„A világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával törhetjük meg.“

vége