2014. december 24., szerda

Az Anti-Demokratikus Koalíció



Ez a kimentett kép sokatmondó. A magukat állandóan demokrataként feltüntető és folyamatosan a demokráciáért aggódó Demokratikus Koalíció youtube oldalán le vannak tiltva a hozzászólások. Kérdezem miért is? Miért nem mondhatják el a kommentelők - a demokratikus jogaikkal élve - a véleményüket a videóban elhangzottakkal kapcsolatban.

Majd Gyurcsány Ferenccel az élen a DK akkor nevezze magát demokratikusnak, ha személyesen intézkedik, hogy ehhez vagy bármelyik videóhoz, ahol korlátozták a hozzászólást szabadon hozzá lehessen szólni, addig ők semmivel sem jobbak azoknál, akiket folyamatosan támadnak és antidemokratikusnak tartanak.

2014. december 21., vasárnap

A antidemokratikus Facebookról


Mostanában divattá vált, hogy a Facebookos profillal is rendelkező nemzeti, vagy az igazat kimondó oldalakat egyszerűen mindenféle indok nélkül törli a Facebook. Velem is ez történt, amikor az én általam létrehozott és működtetett "Netszemét" néven futó facebookos oldalamat is törölték mindenféle különös magyarázat nélkül törölték, persze egyből csináltam egy blogot és ott folytatom tovább, csak most kezdhetem az egészet elölről. De ezzel, nem én vagyok így az egyetlen.

Persze ilyen törlésekkor, nem hallani, hogy a demokráciáért rettegő balos csőcselék az utcára vonulna a szólásszabadságért vagy a szabad véleménynyilvánítás jogáért, és követelné, hogy a törölt oldalakat azonnal rakják vissza vagy hogy lefasisztáznák a Facebook zsidó nagyurait, mert ezt a hozzáállást bármelyik zsarnok elnyomó a történelemből megirigyelné, hiszen együtt nem rendelkeztek annyi hatalommal mint a Zuckenbergfélék nevével fémjelzett Facebook, hanem a balos kutyák némán hallgat és kussolnak, mint szar a fűben. Engem mondjuk mélységesen felháborít, hogy egyes oldalak és portálok tulajdonosai XXI. században a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának kiteljesedésének a korában, gyakorlatilag bármit megtehetnek, bármiféle magyarázat nélkül.

Persze nem csodálkozom a baloldali és liberális senkiháziak hozzáállásán az ő általuk képviselt és preferált demokrácia felfogás szerint ez teljesen rendben van, hiszen a szólásszabadság mindenkit megillet, aki egy kicsit is baloldali és liberális és azonnal tiltani kell, gyakorlatilag kötelező jelleggel, ha az illető mondjuk jobboldali. Na így működik a liberális állam, ami nem tetszik, azt nyilvánítsd antidemokratikusnak és tilthatod, anélkül, hogy meg kellene magyarázni.


Mondjuk Zukenbergék viselkedése Észak-Koreában vagy Kínában elmenne, de egy magát demokratikusnak hazudó országban, mint az USA, már szerintem türhetetlen, mert ha ezt megengedik, akkor ne hazudják magukat demokratának és verjék át az emberiség nagy részét, hogy ők mindenhol csak a demokráciát védik és képesek ezért a világon bárhol beleszólni bármelyik országnak a belügyeibe, mindenféle indok vagy magyarázat nélkül.

Budaházy vs. libsi-komcsi csőcselék!

45.jpg.ashx.jpgA napokban a libsi-komcsi csürhe újabb rendszerellenesnek hazudott tüntetést szervezett a szokásos korrupt közszereplőkkel. Mert most ott tartunk, hogy a korrupt balos politikusok - mint pl. Helmeczy László a szabolcsi keresztapa - kivonul az utcára, hogy a korrupció ellen tüntesen, ami önmagában is már egy kutyakomédia.
Az egyik ilyen a baloldali médiák által több ezer fősnek hazudott de valójában még az ezret sem elérő áltüntetésre, ami idén december 16.-ikán volt a József nádor téren, kiment az első számú rendszerellenes nemzeti harcosunk és hősünk a meghurcolt és többször ártatlanul bebörtönzött Budaházy György és kb. 10 fős bátor csapata. Természetesen élve az alkotmány által számára is biztosított véleménynyilvánítás és szólásszabadsággal EU-nem feliratú és árpádsávos zászlókat vittek magukkal. Mikor megérkeztek a kb. ezer főt alig elérő tömeg egyből becsinált Budaházytól és az Orbán rendszer pribékjeinek tartott többször a balos szarháziak által szidalmazott, leköpött, megdobált és megalázott rendőrség - nevezzük őket sünöknek - a segítségét kérték, hogy többszörös túlerővel kiszorítsanak 10 embert a térről. Azért az is érdekes, hogy olyan hatalmas diktatúra van Magyarországon, hogy egy igaz hazafit elvisz a rendőr, de a rendszer ellen állítólag tüntetőknek meg úgy ugrálnak, ahogy azok fütyülnek, ez mondjuk a kamuőrség sünjeit nagyon jól minősíti. 
Azért az is minősíti a sünőrséget, hogy idén tavasszal a Jobbik március 15-ikei rendezvényén a Jobbik választási plakátjait rongáló hitgyülis férgek nyugodtan kiabálhattak mindenfélét és jelenlétükkel zaklathatták a nemzeti radikális megemlékezőket, a sünség nem tett semmit, nem igazoltatott, nem emelt ki senkit és nem is szorítottak ki senkit, amit mondjuk én nagyon nem értek, miközben Budaházyit egyből eltávolították, pusztán azért mert nemzeti érzelmű és szereti a hazáját.
Vagyis Budaházy György egymaga képes volt megfélemlíteni az ezerfős balos csürhét, akiket egyből elfogott a rettegés. Ezek után elgondolkodom azon, ha egyetlen nemzeti radikálistól így becsináltak a baloldali majmok, akkor mi lett volna, ha azok is ezren vonultak volna fel, akkor fejvesztve menekültek volna a Dunába? Vagy mit csináltak volna? És könyörögtek volna a "nagy ellenségnek" Orbán Viktornak, hogy védje meg őket, mint ahogy a balos tüntetők általában szokták. Azt sem értem, hogy a nemzeti rendezvényeken, a libsi provokátorokat el kell viselni, miközben gyalázzák a magyarokat és ocsmányabbnál ocsmányabb hazugságokat üvöltöznek, de de ha egy darab nemzeti hős megjelenik, akit minden igaz magyar éljenzések közepette a vállára emelt volna és a színpadra vitte volna beszélni, ehelyett üvöltözni kezdtek és rágalmazni, ez is azt bizonyítja, hogy a balos-komcsi csürhe nem magyarokból állt, hanem komcsikból, zsidókból, cionistákból, libsikből, cigánybűnözőkből, szektásokból, idegenszívüekből, nyugat és amerika bérencekből. Az igaz magyarok máglyát raknának és ott égetnék el a vörös meg eus zászlókat és nem "európa, európa" szavakat üvöltözött volna, mint egy utolsó semmirekellő állat. Mert ezek a rendbontók állatok, anarchiát akarnak és a rendszer benne pedig Orbán Viktor első számú kiszolgálói.
Persze az Index, az Origó és a többi balos hulladék média egyből félremagyarázta a történteket és elkezdtek hazudni és mellébeszélni. A sok okos kommentelő barom egyből elkezdte mindenféle "fidesz bérencnek "elhordani - persze furcsa az a fideszbérenc, aki többet ült börtönben a Fidesz kormány alatt, mint a balosok idején, de ez mellékes is, és a balosok szellemi szintjéről tanúskodik csak - a jelenkor egyik legbátrabb és igaz magyarját, pusztán azért mert nem szimpatizál az EU-val. A balosok "nácik hazáztak egyet" csak azt nem értem, miért nem mentek haza, ha annyira haza akarták küldeni a nácikat, hiszen náluk nagyobb nácikat és elnyomókat nem hordott még a Föld a hátán, jobban mondva a szűk libsi elit, akiket követ a sok libsi-komcsi hulladék, mert az aki igaz hazafiakat lenácizz, meg mindenféle ocsmány dolognak elmondja, azt nem lehet másnak nevezni mint hulladéknak.A baloldalon igaz emberek nem voltak és nem is lesznek csak hulladékok.
A legszebb, miközben a komcsi-libsi hulladékok gyülekezete az elnyomó Orbán rezsim ellen tüntet, ami állításuk szerint diktatúra, addig a még korruptabb és még embertelenebb EU-t éltetik. Az is sok mindent elmond a közfelháborodó hulladékokról, hogy magyar zászlót egyáltalán vagy csak elvétve lehet látni, míg EU-s, izraeli, vörös, norvég, amerikai és más magyarellenes országok és szervezetek zászlóinak a százait. Pontosan mi ellen is tüntetnek? Azok pártján állnak - multik, bankok, amerika, eu -, akik a szegénységért és a munkanélküliségért a felelősek, akik megszorítanak rendszeresen, amint a hatalom közelébe kerülnek, akik semmivel sem különbek a jelenlegi kormánynál, és akiknél virágzik kormányzásuk idején a korrupció. 
Nekem az nem tetszik ezekben a tüntetésekben, hogy azok a balos hulladékok tüntetnek a korrupció ellen, akik az MSZP-SZDSZ kormányok idején a legnagyobb korrupciós ügyleteket, sikkasztásokat, közpénzek lenyúlását és megvesztegetéseket hajtottak végre, csak valahogy erre nem akarnak emlékezni. És olyanok vannak jelen a tüntetéseken, akik a legnagyobb megszorításokat szavazták meg a parlamentben és ezzel az ország lakosságának az elszegényedését idézték elő. Ezek a hulladék cionista söpredékek, most a szegénység, meg a korrupció ellen tüntetnek, mint Mécs Imre az állítólagos 56-os halálraítélt, Demszky Gábor, aki főpolgármestersége idején a gazdákat kitiltotta a Fővárosból, hogy ne tudjanak a parlament előtti téren az éppen regnáló bitang balos tolvajkormány ellen tüntetni, most ezek tüntetnek? A magyar belpolitikában ott tartunk, hogy gyakorlatilag a tehén bassza a bikát, már elnézést az erős kifejezésért, de ennél szebben nem tudom leírni a magyar belpolitikai viszonyokat.
Persze attól, hogy nem szimpatizálok a tüntetőkkel, még nem tartom jónak az álnemzeti, cionista és magát polgárinak mondó kormány intézkedéseit.

2014. november 28., péntek

A baloldal nem létező győzelméről

45.jpg.ashx.jpg

Vasárnap  időközi országgyűlési választásokat tartottak a főváros egyik választókörzetében, mivel a nyáron elhunyt a tavasszal ebben a körzetben megválasztott Kiss Péter országgyűlési képviselő, aki az MSZP színeiben politizáló posztkommunista magyarországi politikus volt. A választásokat, mint korábban tavasszal most is a baloldal jelöltje nyerte, csk most nem közös listán, hanem kizárólag csak az MSZP színeiben.
A választást, mint tavasszal most is hasonló eredménnyel az MSZP jelöltje nyerte Horváth Imre akit nyugodtan nevezhetünk KGImrének, hiszen még a nyolcvanas években a kommunista magyar néphadsereg tisztjeként különleges kiképzést kapott az akkor még létező Szovjetunióban, amit sem a pártja, sem az illető nem is próbálta meg tagadni. Persze ha szuperdemokrata képviselőről van szó akkor ez természetes és nem is kell vele foglalkozni, de ha egy jobbikos képviselőt megvádolnak mindenféle bizonyíték nélkül, akkor annak azonnal le kell mondania és börtönbe kell vonulnia. Ez mi ha nem kettős mérce. Az embereket, hogy hogy nem zavarja ez? Hogy van pofája az MSZP vezetésének egy volt kgbést elindítani az időközi választásokon! Ilyenkor a nagy baloldalnak nem jut eszébe, hogy ezekkel az akciókkal csak saját magát járatják le, és pedig elég rendesen. Ilyen hulladék posztkomcsi ősbolsevik kövületeket nem a parlamentbe kellene bevinni, hanem az első lámpavasra fellógatni, de legjobb esetbe is valamelyik börtönbe bezárni.
A balliberális média az mszp.hutól kezdve a libsi Indexen át egészen a Hetekig mind arról írt főcímoldalon, hogy micsoda vereséget is mért a baloldal a kormánypártra. Azt persze nem teszik, hozzá, hogy tavasszal is ők nyerték el ebben a körzetben az országgyűlési mandátumot, hasonló eredménnyel. Tehát összefoglalva nyertek egy olyan körzetben, ahol nagy a baloldal támogatottsága, mely körzet magába foglalja a full balos Angyalföld északi részét, továbbá alacsony volt a részvétel, nem volt választási év, sem választási kampány, erős az országban a kormányellenes hangulat, ez pedig nem jelent egyből baloldaliságot, a kormány is egy kimondottan gyenge jelöltet indított, aki sem országosan sem helyi szinten nem eléggé ismert - valószínűleg ez is valami háttér megállapodás a hatalom pártjai a Fidesz és az MSZP között - és a nyugat is a magyar állam kormányának megdöntésén munkálkodik. Az emberek egy rossz döntést hoztak ebből a balos médiaguruk egyből azt hozták ki, hogy mekkora vereséget mértek a kormányra. Nem akarom a kormányt védeni, mert nem tartozom a hívei közé, de ez így ebben a formában nem igaz. Az igazság az, hogy a baloldalnak sikerült ebben a körzetben megtartani korábbi támogatottságát, és pont ennyi a történet, nem kell túllihegni. 
A baloldal inkább ne győzelemről beszéljen, hanem szégyellje magát, hogy megint egy olyan embert vitt be a parlamentben, aki inkább szégyen erre az országra nézve, újabb bizonyítékát adva annak, hogy semmi erkölcsi tartás nincs a baloldali pártban, hogy még csak kísérletet sem tesz, arra hogy leplezze a múltját és kapcsolatát az egykori kommunista kollaboráns állampárttal és a megszálló szovjet csapatokkal.
Egy a lényeg a baloldali kamugépezet beindult ezerrel, hogy győztesnek állítson be egy olyan választást, ami inkább volt vereség a baloldal számára mint a kormánypárt számára. De ebből is csak annyi látszik, hogy a dicstelen és darabokra hulott baloldalt nem érdekli más, csakhogy bármi áron megkaparinthassa újra a hatalmat Magyarországon.

Valamit be kell látnia a balliberális csőcseléknek, hogy nem ott dicsőség győzelmet aratni, ahol amúgy is mindenki támogat, hanem ott ahol gyakorlatilag senki vagy alig valaki. Erre jó iskolapélda lehet Ózd, ahol a Jobbik fényes győzelmet aratott a várost irányító Fidesz felett és valószínűleg az egész választást elbukta volna a kormány, ha nem csak polgármestert választottak volna, hanem az egész önkormányzati testületet.

2014. november 20., csütörtök

Milla 2.0! Egy komoly kezdeményezés, komolytalan véggel.

51000.jpg
Az előbbi kép nem 2006-ban készült, hanem néhány napja, amikor a liberálbolsevikok és szimpatizánsaik ellepték a Kossuth teret és meg akarták ostromolni a parlament épületét. 

A napokban volt egy újabb felemás kormányellenes tüntetés, ami magát pártoktól mentesnek mondta, és ami mögött természetesen most "sem" a baloldal áll! Követelték a kormány lemondását, és ennyi. Se program, se cél, se társadalmi támogatottság. Ezek az elemek hol voltak 2006-ban? Amikor össze kelett volna fogni és el kellett volna zavarni a teljes magyar politikai elitet? De ez már csak amolyan költői kérdés volt a részemről. Milyen érdekes, de akkor senki nem háborodott fel, a nagy demokrata kormányunk idején, hogy kegyetlen rendőrterror, szemkilövetés, erőszak, letartóztatások, bebörtönzések, most meg csak egy embert tartóztattak le, aztán azt is kiengedték. Úgy látszik az überdemokraták, randalírozhatnak, rongálhatnak, épületeket dobálhatnak, közterületen vizelhetnek, főleg ha exfőpolgármesterek az illetők. 

Ettől függetlenül Korózs Lajos az MSZP oszlopos tagja, és országgyűlési képviselője, már vértelen forradalomról beszélt, ami napok, hetek, hónapok aztán végül majd évek esetleg évtizedek kérdése, csak azt felejtette el, hogy az emberek szépen sorban kezdenek elfordulni az alakulóban lévő "forradalmi tömegtől". És a nagy feubarát, kormányellenes, demokrata tömeg napról napra kisebb és már csak a balos, anarchista, millás, szélsőbalos, gyurcsány és bajnai fan szimpatizánsok állítólagos tömegeire korlátozódik.

A netadó elleni tüntetésen még szép tömeg jött össze, amit a kormány egy tollvonással törölt a tervezetből, aztán be sem került a költségvetési törvénybe, de azért az okos balosok tüntettek még utána is ellene. Elég vicces lehetett elmenni egy olyan tüntetésre, ami olyan valami ellen tiltakozott, amit már napokkal előtte visszavontak. 

Már a tüntetés is felemásra sikerült, ami először egy civil kezdeményezésnek és pártmentes - che gueva zászlós, CCCP polós - rendezvénynek volt meghirdetve, aztán végül kiderült, hogy egy civilnek álcázott liberál-bolsevik kormányellenes ámokfutás volt a cél, egy újabb kísérlet a kormány megbuktatására, az idén már háromszoros vereséget szenvedett baloldal részéről. Elég vicces volt nézni, ahogy a sok balos, Che Guerrának annak a tömeggyilkos kommunista, kapitalizmusellenes forradalmárnak az arcképével díszített pólóban a globalista és vérkapitalista, az emberek érdekeit semmibe néző eus zászlókkal a kormány ellen tüntettek. Ami kapásból mínusz 20 % támogatottságot jelentett. A tömeget folyamatosan a nemzeti jelképek és a nemzeti ellenzék ellen hangolják. De ez már a tragikomédia kategóriája. Az ember ha nem tudná, hogy ez ma a nagy magyar valóság, akkor azt hinné valami rossz vicc. 

A nagy tömeg aztán szépen lassan elkezdett párologni. A következő tüntetéseken, már egyre kevesebben mentek el. Először ott volt a kamu kitiltási üggyel kapcsolatos tiltakozás, ami arról szól, hogy az amerikai kormány nyomást gyakorol a magyar kormányra, mert az amerikai gazdasági érdekek el nem kezdtek sérülni, mert azok valamiért nem tudták már megkenni a magyar hivatalnokokat így inkább sírva futottak Obamához, aki nagy hirtelen felháborodott a nagy magyar korrupción és kitiltott embereket, akikről hetek óta nem tudjuk, kicsodák és nem tudjuk mi is a bűnük. Na de ez már más történet.

Aztán itt a legújabb a közfelháborodás napja, nem lehetett valami nagy siker, mert az emberek már nem mentek akkora tömeggel az utcára, mint pár héttel korábban. Most nagy hirtelen januárra hirdettek tiltakozást. Az persze nagyon érdekes, hogy a tömeg be akart, nyomulni a parlamentbe, és randalírozni akartak mint a Fidesz székháznál - majd ezek is nagy hirtelen szélsőjobbos drukkerek lesznek és nem anarcho pánkok, akik valójában voltak, de mindegy is - és a nagy diktátor az über magyar diktatúrában nem vetett be szemkilövető, tüntetőket megnyomorító rendőröket mint 2006-ban, a nagy demokrata kormány über demokráciájában. 

A hab a tortán, hogy Demszky, Mécs Imre és a többi bukott, levitézlett balliberális expolitikus ott van ezeken a tüntetéseken. Az  a Demszky Gábor, aki főpolgármestersége idején, kitiltotta az egész fővárosból a mezőgazdasági gépeket, mert a parlament előtt mertek tüntetni a kormány ellen, most meg a nagy diktatúra idején, szabadon lehet tüntetni a kormány ellen, ezt nem is értem. Az a Demszky tüntet a korrupció, meg a milliárdos lenyúlások ellen, akinek az embereit úgy hívták, hogy Mesterházy Ernő, Hagyó András. Akinek a főpolgármestersége idején százmilliós végkielégítések jártak a BKV, a Főtáv, a szemétszállító cég vezetőinek. Az a Demszky, akinek főpolgármestersége idején egyhatalmas alagutat fúrtak a város közepén több százmilliárdért 4-es metró néven, amiből a teljes magyar tömegközlekedést rendbe lehetett volna rakni és modernizálni a járműveket, de egy alagút az fontosabb volt, és aminek a fele többe került már mint amennyiért az egészet akarták megépíteni. 

Ez sok ráérő tüntető hol van akkor, amikor a megszorítások, a bűnözés ellen, a magyar földért vagy a devizahitelesekért kellene tüntetni? A pár száz forintos netadó, a kétes alapokon álló kitiltási ügy, vagy az évtizedek óta tartó korrupció ellen, kimennek tüntetni. Szégyelljék magukat ezek az emberek. 


A közfelháborodás napja és a köré szerveződő csoport ugyan úgy fog járni mint a milla, meg a szolidaritás. Nagy tüntetés, demonstráció több tízezres tömeg, a balosok, szélsőségesek és nemzetiek közösen tiltakoznak a kormány ellen, majd elkezdenek szervezetté alakulni és hirtelen beállnak a baloldal mellé, és ezzel arányosan elkezd csökkenni a támogatottságuk, majd egy-két képviselő a parlamentbe aztán szépen elhalnak, mint az Együtt-PM, és akik mögötte vannak. A milla mára teljesen súlytalan lett, Bajnai lelépett - neki volt esze, majd a választások előtt egy évvel, hirtelen megint fel fog tűnni, mint megváltó alternatíva, de ez most mindegy - , a Szolidaritás teljesen jelentéktelen lett, mára már csak egy egymásra vicsorgó hataloméhes politikusok elitklubaja, a haza és haladás, pedig tetszhalott állapotba kerül. És ugyanez vár a közfelháborodós és netadóellenes tüntetőkre is, lesz egy szervezet, egy-két tiltakozás egyre kevesebb támogatóval, majd közös haknik a baloldal pártjaival, míg végül szépen fokozatosan átformálódik, átalakul egy baloldalhoz erősen kötődő nyílt szatelit szervezetté. Az elmúlt években láttunk már ilyet, hogy hirtelen jött szervezetek, hogyan válnak a szemünk előtt, teljesen súlytalan és ismeretlen szervezetekké. Persze a nyugat és az Obama kormányzat, a multik, a nagybankok és a baloldali milliárdosok támogatásával. Szép kilátások, aztán majd mehetnek megint szavazni Bajnaira meg Gyurcsányra, mert ők annyira ászok. 

Lovakkal a szántón (Blogger)


A múlt érték!
A lóval való munka egészen más, mint a gépben ülve, pedálokat nyomkodva, vagy manapság azt sem, csak a számítógépre hagyatkozva művelné az ember a földet. Valahogy jobban megbecsüli a munkáját és annak gyümölcsét. Azért mert ezt a gyümölcsöt sokkal nehezebben szedte le? Lehet, de egy biztos, ha így szeded le az érett almát, nem töröd le vele az ágat!

Az ipari forradalom után a mezőgazdaságot is elérte az iparosodás. Ekkoriban, még nem a mai léptékekkel mérve, de rohamos fejlődés volt tapasztalható. A fából készült berendezéseket lassan felváltották az vasipari termékek. A gépgyárak ontani kezdték magukból a majori és mezei gépeket. Ezzel párhuzamosan a falusi kovácsok kezdték lemásolni az ipari gépeket, sőt egyesek fejlesztették is őket. Ezeknek az új technikáknak azonban nagyon borsos áruk volt. Az egy két kisebb gép, mint például egy egyes eke 2 hízott bika árát is ott kellett hagyni a kereskedőnél (Az oldalon már többször említett Matyi bácsi szerint). Az áruk mellett azonban minőséget kaptak a pénzükért a gazdálkodók. Nem egy gép, miután 40-50 évig dolgozott, és még vagy ennyi időt száműzve töltött el hasztalanul, kis ráfordítással újra munkába állítható.

Magyarország évtizedek alatt nagyhatalommá nőtte ki magát a gépgyártás, és így a mezőgazdasági gépgyártás terén is. A szürkeállomány újabb diadala volt ez. Több olyan legendás gépgyár létezett, amelyeket a témához kevéssé kapcsolódó is ismer. Ilyenek voltak például a Kühne, vagy a Hofherr és Schrantz. A gyárak történetéről az internet sok hasznos információt hordoz, ezért ezzel én nem említem ezeket. Aztán a „későbbi dulakodás" (II. világháború) után bekövetkezett gazdasági, de elsősorban politikai fordulat előbb az üzemek működésének, majd azok termékeinek működtetésének végére tett pontot. Egy személyes kitérő, hogy mindenki értse mire is gondolok. Dédnagyapám Gerendás egyik jómódú parasztembere volt, akit két háború, egy hadifogság tépázott, majd az idegen csapatok által meghagyott javait "önként" bevitte a közösbe, hozzájárulva a forradalmi népgazdaság soha nem látott fejlődéséhez. Telt múlt az idő és ezek a javak, elavulttá, a kor szellemének nem megfelelővé kezdtek válni és fogyni és fogyni, míg egyszer csak egy két háztájiba meg nem mentett darabon kívül nem sok minden maradt, ezek is csak ideig, óráig.

A már említett Matyi bácsi fogatos volt a Tsz-ben. Végignézte, hogy a kollektívból, tízesével vitték a vastelepre a régi gépeket. Nem is csoda, hisz addigra már nem volt mi húzza, ugyanis a lovak átlényegültek virslivé. Még szerencse, hogy akkoriban a kolhoz felé érzett odaadás némileg lazának volt tekinthető, így egy két masina a ház körül landolt. Megjegyzem, ha ez nem így lett volna, most nekem sem lenne mit bemutatni.

A lapon máshol is említve van, hogy léteznek ma is olyan gazdaságok, ahol tudatosan lóval műveli a birtokot. Ezekre a gazdaságokra épülve, vannak olyan gépgyártók, akik kimondottan ilyen használatra készítenek, a mai igényekhez igazított talajművelő berendezéseket. Mondanom sem kell, hogy ezek a tőlünk nyugatra elterülő országokban vannak.

A weblap e szeletében kísérletet teszek arra, hogy összeszedjem azokat a KuK idejétől az 50-es évekig használt gazdasági és mezei gépeket, amelyek már jobbára csak a múzeumokban tekinthetők meg. Sok olyan berendezésről valószínűleg nem értekezek, amelyeket magam sem ismerek. Ha esetleg a Tisztelt Olvasó szívesen tudomásomra hozna ilyeneket, azt köszönettel elfogadom.

A téma tárgyalása során művelei egységekre szeretném bontani és így megmutatni a gépeket, amelyeket egykoron használtak. Nem szeretném, ha plágium vádja érne az itt szereplő képek kapcsán, ezért hivatkozásként feltűntetem azok fellelési helyét. A téma iránt érdeklődő ezeket felhasználva további hasznos információra akadhat a világhálón.

Talajművelő gépek:
a) Ekék

b) Fogasok, boronák
c) Kapák, kultivátorok, tárcsák
d) Hengerek
e) Lazítók



Vetőgépek:

a) Gabona- és aprómag-vetőgépek



b) Kukorica vetőgép


c) Ültetők

Betakarító gépek:

a) Aratógépek



b) Arató-kévekőt gépek



c) Szárvágók

d) Burgonyakiszedők

Szénakészítés és kezelés gépei:

a) Kaszák



b) Rendkezelők, rendsodrók



c) Gereblyék



d) Szénafelszedő gépek

Egyebek:

a) Trágyaszórók



b) Permetezők

Majori gépek:

a) Terménykezelők, terménydarálók

b) Cséplőgépek, morzsolók

c) Bálázók

(Részemről elég fura párosítás)

Amish

d) Erőátviteli gépek

Talajművelő gépek

Ekék

Az ekék a talajművelés alfái. Tőlük indul minden a mi a földművelés. Persze csak akkor, ha a forgatásos művelésben hisz a paraszt, és nem a mostanában terjedő, alternatív megoldásokban. Nem utasítom el a változást, de azzal tisztában kell lenni, hogy bizonyos növények igénylik a mélyebb művelést, amelynek szinte egyedüli eszköze az eke, kiváltképp, ha lóval szándékozunk dolgozni.

A kezdeti faekéket az iparosodás, a tömegtermelés a korábbinál lényegesen jobb vasekékkel váltotta fel. Ahány gyár annyi féle termék készült. Léteztek egy két és többfejű ekék, váltva forgatók, nyitó- és ágyekék, ráülős és kísérős kivitelben és még kitudja hány féle változatban. Egy azonban konstansnak tekinthető. Az ekék művelési mélységüktől függetlenül megforgatták a talajt, ezzel aláforgatva a növényi maradványokat, trágyát felhozva a pihent talajt, meglazítva, felfrissítve azt.

A hazai parasztság túlnyomó része, az egy és kétfejes, ekeszarvval szerelt ekéket használta, amelynek nyomait még ma is megtalálhatjuk.

Fogasok, boronák

Talán ez az eszközkategória az, ami az elmúlt száz esztendő alatt a legkevesebbet változott. Először tisztáznám mi is a különbség a két szerkezet között. A fogas egy merev szerkezetű, nehezebb kivitelű és mélyebb munkát végző eszköz, míg a borona lehet flexibilis és akár fogak nélkül szerelt, de mindenképpen könnyebb szerkezetű, sekélyen dolgozó gép.

Természetesen a korai időkben ezek az eszközök sem a drága és a paraszt által szinte elérhetetlen vasból készültek. A fogasokat fa szerkezetre erősített fa fogakkal készítették, míg a boronáknak megfelelhetett egy-egy lombos faág is.

Kapák, kultivátorok, tárcsák

A lovas kapákat és a kultivátorokat akár egy füst alatt is el lehetne intézni. Felénk általában a kapások sorművelő eszközeit mindkét titulussal szokták illetni. Én mégis kísérletet teszek arra, hogy valami különbséget mégis csak tegyek közöttük.

A lovas kapák feladata valóban a kapások közötti sorok gyomtalanítása, a talaj lazítása. Valamikor ezeket a szerkezeteket is főképpen fából készítették. Az iparosodás aztán oly sok típust és változatot hozott, hogy ezek bemutatására akár külön oldalt lehetne indítani. Kis és nagykerekű, állítható és fix szélességű, saraboló, vagy lándzsás kapával. A kapák abba a szerkezetileg egyszerű gépkategóriába tartoznak, amelyeket egy falusi kovács minden gond nélkül el tudott készíteni, vagy az igények szerint „testre" alakítani. Elmondások alapján a régebbi kivitelű, nagykerekű ekekapák voltak a leginkább kedveltek a jó irányíthatóság miatt. Kezelhetőség szempontjából, a felénk vásárhelyi kapának nevezett, menet közbeni mélység és szélességállítási lehetőséggel ellátott és átalakítás után töltögetésre is alkalmas gép volt a legkedveltebb.

A sorművelő eszközökön kívül, sokkal kevésbé elterjedve ugyan, de léteztek a mai szántóföldi kultivátorok ősei, az úgynevezett grubberek. Ezeket leginkább lándzsás hegyű rugós kapákkal szerelték, de előfordultak merevszárú lúdtalpkapások is. A nagyobb gépeket már nem kellett gyalog követni, ráülős kivitelben készültek. Munkamélységük 5-15 cm körülire tehető. Az ebbe a kategóriába tartozó berendezések feladata elsősorban a szántáselmunkálás volt. Alkalmazhatóságuk előfeltétele, a jó minőségű, kevéssé hantos szántás.

Amennyibe a fent említett szántás nem volt optimális, akkor be lehetett vetni a következő kategóriába tartozó berendezéseket, a tárcsákat. Nem kimondottan erre a célra találták ki, de jól alkalmazhatók itt is. Ha Nagy Jenő tanár úr most olvasná, hogy én tavasszal tárcsázok a csernozjom talajon, valószínűleg visszamenőleg kihajítana a földműveléstan vizsgáról.

A tárcsák másik talán ismertebb feladata a tarlóhántás. Hazánkban sem erre, sem az előző feladatra nem igen volt használva, amelynek oka, hogy hazánkban kevéssé elterjedt szerkezetről van szó. Ismét az amerikai oldalakat kell fürkészni ahhoz, ha valaki többet szeretne megtudni ennek a szerkezetnek a működéséről. Méretüket tekintve általában a 2x4 2x6 és 2x8 tárcsaleveles változatokat ismerhetjük. A tárcsák üzemeltetésének sajátosságai szerint 2, 3 és 4 ló kellett a fent felsorolt gépekhez. Ezektől a számoktól el is térhettek a talaj sajátosságinak megfelelően. Egy olyan 2x6 leveles tárcsát, ami nekem is van, homokon 3, feketeföldön 2 erős ló húzta el. De nagyon sokat számít a talaj szerkezetén kívül, annak állapota, növényi borítottsága és a művelési mélység. Egy biztos, jó erőben lévő lovakat igényel.

Hengerek

A kezdetektől egészen a XX. század derekáig fa keretekre szerelt farönkök látták el a hengerek szerepét, ami a talaj felső rétegének tömörítése volt. Bizonyos, elsősorban apró magvú növények termesztéstechnológiája megköveteli, hogy a vetés után, esetenként előtte is hengerelni kell a talajt. A fa hengereket olyan kerettel látták el, amelyre az állatot hajtó személy fel tudott állni, ezzel növelte a nyomóerőt.


Később, az ipari termékek megjelenésével szaporodni kezdtek a vashengerek, felteszem párhuzamosan a TSZ gépműhelyből pedig fogytak. Sima és gyűrűs hengerek még a mai napig előfordulnak a lovas gazdáknál, de az újabb fejlesztésű eszközök, elsősorban tőlünk nyugatra lassan kiszorítják ezeket is.

Kutatásaim során azonban találtam olyan a század elejéről való, vasból készített eredendően is igás állatokra tervezett hengereket. Említenem sem kell, hogy ezekre is nagy hatással lehetett az Atlanti óceán, mert annak két partján voltak felfedezhetők. A felépítésük szerint két típust lehet megkülönböztetni. Eszerint az egyik nem túl érdekes, hiszen a ma használt háromtagú hengerekre hajaz. A másik viszont annál nagyobb meglepetést keltett bennem. Ez esetben is 3 tagról beszélhetünk, viszont ezek egy tengelyre voltak felfűzve. A hajtó a középső felett ült. Ez az egyszerű megoldás lehetővé tette, hogy forduláskor a hengertestek diferáljanak, ezzel megkönnyítve a feladatot.

Lazítók

A lazítók már az újabb keletű lovas gépek közé tartoznak. Feladatuk, a talaj tömör, a művelés által rongál részének, az úgynevezett eketalpnak a törése. Hajdanán, amikor a földeket még nem járta ennyi kerék mint manapság, ezt a problémát nem ismerték. Az eketalp egy erősen tömör réteg, mely az erőgép barázdáskerekének nyomásara alakul ki. Megakadályozza a talajnedvesség mozgását és a növény gyökereinek mélyebb rétegekbe hatolását.

A lovas lazítókések a nagy vonóerőigényük miatt általában egy késsel vannak szerelve, melyek munkamélysége közepes, maximum 40 cm. Természetesen ezek az értékek a lovak számának emelésével módosíthatók.

Vetőgépek

A vetőgépek tömeges megjelenése is az ipari forradalom, az olcsó tömegtermelés számlájára írható. Az ezt megelőző pár ezer év során az ember kézzel vetette a gabonát épp úgy, mint ahogy az összes többi magot. A gépesítés specializálódása egyre több típusú egy egyre bonyolultabb berendezés megjelenését tette lehetővé.

Gabona- és aprómag-vetőgépek

A korai időkben, nem csak lovak és más igások számára alkalmas vetőgépeket készítettek, de emberi erővel vontatható 3-4 soros gépek is készültek. Ez utóbbi kategóriába tartozó igazi kuriózumot magam is csak egy példányban láttam eddig.

Hazánk korabeli technikái közül általában a századforduló környékétől a 2. világháború körüli időszakig terjedően maradtak ránk viszonylag nagy tömegben vetőgépek. Ezek kezdetben fából, később egyre inkább vasból készültek. Sokukat közülük átalakítottak traktor után, lehet hogy éppen ennek köszönhető a megmaradásuk. Természetesen az átalakítás nem volt fájdalommentes, mindegyikük elvesztette a kocsiját, a gép elejét. Más esztétikai sérülést is elszenvedett e masinák közül sok. Ahogy a fából épített kerekeik az idő múlásával elenyésztek, nem építették őket újra. Inkább az időjárás viszontagságainak ellenálló vasból lettek újrakreálva. A mezőgazdaság iparosításával feleslegessé vált, addigra a „közös" minden átkát elszenvedő gépeket a szekerekkel együtt kazalba rakták, a fa alkotórészeiket elégették, a maradékot pedig a szocializmus építésére újra olvasztották.

Általában 12-17 sor egyidejű vetésére voltak alkalmasak ezek a gépek. Sok gyártó foglalkozott a vetőgépekkel, de a legkiemelkedőbb talán a Kühne Rt. és annak utódja volt. A vetőszerkezetek közül a hengeres, kanalas és páros kanalas volt a legismertebb. Ezek megjelenése nagyjából. a felsorolás sorrendjében el is fogadható. A páros kanalas kivételével, amely állítható szerkezet, a másik kettőt cserélni kellett a vetendő maghoz igazítva. A vetéshez 2, de inkább 3 ember volt szükséges. Egy hajtó, egy irányító és egy, aki a gépet kezelte. Jó lovakkal egy gyakorlott parasztnak az elmondások szerint nem kellett segítség.

A magyarországi gépek jelentős különbséget mutatnak a németekhez képest. A német rendszerű gépeket valóban el tudta egy ember irányítani.


A képen is látható, hogy a német rendszer eleje a magyarral szemben nem forog el, hanem csak az első kerekeket irányítják. A magtartály felett hátranyúló hosszú kar ezt az irányító funkciót tölti be. Ezzel a kis különbséggel egy ember munkája megtakarítható.

Kukorica vetőgép

Látszólag ebbe a kategóriába nem lehet újat mondani, ha az előzőt megértettük. Nagyon is lehet. A tengeri vetésére sokkal több géptípus létezett, mint azt elsőre gondolhatnánk. Elsőként a legkevésbé idős gépet hozom fel. Ezzel külön nem foglalkozom, ugyanis nem más, mint a kanalas gabonavetőgép, amit az imént már érintettem.

Következő kukoricavetésre alkalmas szerkeze az úgynevezett pergető. Nagyon egyszerű szerkezetre kell gondolni. Általában egyfejes ekére szereltek egy kis magládát, amely a talajról közvetlenül, vagy az eke kerekéről kapta a hajtást, és mielőtt az eke elfordította volna a hantot, talajra pottyantotta a tengerit. Készült ekekapára építhető szerkezet is. Ezeket tudtommal jobbára csalamádévetésre használták.

Harmadszor a kétsoros kukorica-vetőgépeket említem meg. Se szeri se száma a házilag, vagy falusi mesterek által készített lóvontatású szerkezeteknek. Melyiket tisztán fából, melyiket tisztán vasból készítették és akadtak vegyes szerkezetűek is. Volt olyan amit állatok, volt olyan amit emberek húztak.


A negyedik kategória az előző gyári változatait tartalmazza. Azt nem tudom megmondani, melyik volt előbb, de gyanítom, hogy az aktuális kategóriába tartozó gépek. A kétsoros kukorica vetőgépek is kifejezetten az óceánon túli szerkezetek. Főbb gyártói a teljesség igénye nélkül: IH, John Deere, stb. A hazai gyárakkal rendelkező gyárak is készítettek, gondolom licence alapján ilyen gépeket, ilyen volt a Hofherr és Schrantz gyára is. Ezt onnan tudom, hogy történetesen az én gépem ilyen.


Ezeket a vetőgépeket két lóra tervezték. Erre nem azért volt szükség, mert egy nem bíra volna el, hanem mert a rúd együtt morgott a masina elejét. Úgy képzeljük el, hogy a kocsis a mélységállító karral, gyakorlatilag a rúd gép felőli végét mozgatta. Ha egy ló húzta volna ferdén vetett volna (tudom, kipróbáltam). A szerkezeten állítható a sor és tőtávolság, a vetésmélység és óriási előnye, hogy a kerekek a vetett soron haladnak ezzel tömörítve a mag körüli talajt.

A gépek opcionálisan felszerelhetők voltak műtrágyaszóróval, és a négyzetbevetést segítő huzalos adagolószerkezettel is. A pontos sortartáshoz gyakorlott kocsisra és tapasztalt lovakra volt szükség.

Ültetők

Az Egyesült Államokban sok más lova gép mellett ültetőket is készítettek. Ezek közül legnagyobb számban a burgonyaültetők készülhettek. Sok gyártó még több modelljét lehet az újvilági honlapokon megtalálni. Magyarországi előfordulásukról információm nincs.

Talán a legegyszerűbb szerkezet, amely szorosan nem is ültet, a következő képen látszik:


Léteznek gyári berendezések, de amit a képen lehet látni az valószínűleg házi gyártású. Ezt a technológiát a német vidékeken előszeretettel alkalmazhatták, ugyanis sok nyomát lehet találni. Működése igen puritán. A gép haladása közben lyukakat képez, amelyekbe a mögötte haladó munkások dobáltak a vető krumplit.

A következő képen, már egy olyan gép látható, amely el is veti a burgonyát. Kutatásaim szerint jobbára egy soros gépek voltak lovakkal vontatva, de előfordult két soros változat is.



Betakarító gépek

Aratógépek

A kézi betakarítás a legnehezebb paraszti munkák közé tartozott. A ma emberei közül kevesen tudnák elképzelni magukat, kora hajnalban már a mezőn, tikkasztó melegben, poros, izzasztó és embert próbáló munkát végezve. Szerintem én sem.

A legegyszerűbb aratógép a lovas kasza. A 19. században már voltak ilyen gépek, de gyanítom, hogy hazánkban, ha voltak is csak kis számban lehettek. Nagy hazájuk az USA volt. Több illusztris gyártó, mint a McCormick, a John Deere, vagy a Johnston nagy mennyiségben gyártott lóval vontatható kaszákat több típusban. Ezek megjelenése hatalmas teljesítménybeli ugrást hozott a kézi kaszáláshoz képest. A sorban előrébb haladva, a lovas kasza egy speciális változata következik. A kaszától többek között annyiban tér el, hogy két személy ül rajta. Az egyik, mint a kaszán kezeli a szerkezetet, hajtja az állatot, míg a másik a jobb oldali kerék felett foglalva helyet billenti a gyűjtőt és egy speciális gereblyés szerkezettel képzi a kévéket. Előnye a sima kaszához viszonyítva, hogy a marokszedőknek nem kell a markot szedni hátránya viszont, hogy gyorsan kell dolgozni, mert ameddig az előző sor kévéit nem szedték, kötözték és rakták el, addig a gép nem tudott a következő rendre állni. Tapasztalatok szerint 1 géphez 20 átlagos képességű marokszedő szükséges.


Kronológiailag tovább haladva az úgynevezett aratógép következik a lajstromban. Az aratógép, már komolyabb eltéréseket mutat a korábbi berendezésekhez képest. A vágórész nagyobb, ami egy platform elején kapott helyet. Ennek a platformnak szállítási és munka-helyzete van, amely az egyszerűbb szállítást hivatott megoldani. Ezen kívül rendelkezik egy motolla szerkezettel is, amely a platformra vágott kalászosból alakítja ki a kévéket. Előnye az elődökhöz képest, hogy a motollák a gép mögé teszik a kévét, így ez nem zavarja a következő sorra állást, hátránya, viszont a gép megnövekedett mérete és súlya miatt támadt fokozottabb vonóerőigény. Ezt a gépet a traktoros időszakban tovább használták, a lovakat kiiktatva, a kezelő személyt azonban tovább foglalkoztatva.

Arató-kévekötő gépek

Elérkeztünk az utolsó még lovakkal vontatott, vontatható gépig. Ez az arató-kévekötő gép. Ahogy a neve is mutatja, ez a szerkezet, nem csupán levágta a gabonát, elkészítette a kévét, de össze is kötötte azt. Talán ez a gép élte túl a lovas gazdálkodást legtovább. Ameddig a kombájnok nem szorították ki végleg a cséplőgépeket, addig ezeket is használták, igaz traktorvontatással. Szerkezetüket tekintve igen bonyolultak voltak. A kasza miután elvágta a gabona szárát, az egy végtelenített vászonszalagra dőlt, melyben egy motolla is segítette. Ez a szalag a kéveképző részbe juttatta a levágott kalászost, ahol a kötőszerkezet kenderzsinórral összekötötte. Az így elkészült kéve a földre került a keresztbe rakásig. A működtetéshez két, de inkább 3 ló, illetve típustól függően 1-2 ember kellett.



Szárvágók (érdekesség képpen)

Ebből a gépcsodából kis hazánkba jutott e, nem tudom. A világhálón találkoztam vele először ezért úgy érzem, egy két szót kell róla ejteni. Hazája, mint megannyi akkoriban igen modern gépnek, az újvilágban, az Egyesült Államokban volt. Két nagy gyártó biztosan foglalkozott az előállításával a John Deere és a McCormick.



A katalógusok és a képek alapján a használatához szükséges személyzet és lovak száma megegyezik az arató-kévekötő gépével. Működése során egy sor tengerit vágta ki, amit összegyűjtött és kévét képzett belőle. Azt hogy összekötette e, nem tudom. Kisbirtokon ma is használható lenne, így én is szívesen alkalmaznám. A kukorica kévézésén kívül használatos volt kender betakarításához is. Manapság kendert (rostcélú) sem igen lehet látni, nemhogy ilyen masinát.

Burgonyafelszedők

A legegyszerűbb burgonyafelszedő gép az eke volt. Kiesebb gazdaságokban, ahol nem volt lehetőség, vagy igény speciális krumpli pörgetőt használni az ekék is megtették. Készítettek speciális kormánylemezzel, direkt a krumpli felszedésére is, de alkalmazható volt a szántáshoz használt eke kormánylemezzel, de inkább nélküle.

Nagyobb pityókaföldekre speciális, népi elnevezésén krumpli-kipörgetőket gyártottak. Egy ekevas szerű szerkezet megemelte, meglazította a burgonyát és a körülötte lévő talajt, a kerékről hajtott pörgető, pedig kiemelte onnan a termést és a sor mellé szórta. Ezt kellett aztán kézi erővel felszedni. Egyes gépekhez opcionálisan gyűjtőket is lehetett vásárolni.

Később a traktorok mögé alapelvében megegyező, de TLT-ről hajtott pörgetőket gyártottak, melyek alapjaiban a lovas gépektől nem különböztek.



Szénakészítés és kezelés gépei

Kaszák

Aki kaszált már kézzel egész nap, pontosabban pitymallat és szürkület között, az tudja milyen embert próbáló munka ez is. A lucerna kaszálása még csak-csak, de a gyep kiveszi a paraszt erejét könnyen, főleg ha tapasztalatlan. Öreg szomszédom jó pár történetet mesélt ifjú titánként miként törte meg a kaszálás. Végtére is, nem csak a kaszálás, hanem a kasza kalapálása és helyes fenése is komoly tudomány volt. Másképpen kalapáltak gabonára, lucernára és megint másképpen gyepre. Valamikor a kaszálókat szegődött bandák vágták le. Ez ugyan a kaszálásnak gyorsabb módja volt a gazda számára, viszont költségesebb is.

A szálas takarmányok betakarításának megkönnyítésére a gépgyártók kifejlesztették az állati erővel vont kaszákat. Szándékosan nem a lovas kasza kifejezést használtam, hiszen marhák számára is készültek ilyen gépek. Min oly sok hasonló szerkezet, ez is az USA gyáraiban jelent meg. A már többször emlegetett John Deere, McCormick, International Harvester és más újvilági gyártók mellett az európai cégek is, mint a Fahr, Hofherr-Schrantz számos típusban gyártották a gépi kaszákat. Működésük egyszerű gondolaton alapul. Az állat igaerejét kihasználva, a tarajról felszedett körmozgást kellett vertikális, alternáló mozgássá alakítani. Ezt a feladatot jobbára gyorsító fogaskerék áttétel segítségével oldották meg.



A kaszák üzemeltetéséhez általában két ló és egy kocsik kellett. Voltak azonban olyan, általában könnyített szerkezetű, és keskenyebb munkaszélességű gépek, amelyek egy ló erejét igényelték.

Mint minden, nehezebb kivitelű szerkezet pótlólagos alátámasztást igényelt annak megakadályozása végett, hogy az állat nyakába túl nagy teher kerüljön. Ezt a feladatot opcionálisan 3 fajta mankókerék segített megoldani. A legegyszerűbb megoldásban egy szimpla kereket használtak rugós tompítással, vagy nélküle. A másik két szerkezet 2-2 kerékből állt. Különbség köztük csak annyi, hogy ez egyszerűbb egy tagú rúdon két passzív kereket, a másik kéttagú rúdon irányított kerekeket foglalt magába.




Stabilitás szempontjából a kettős kerekű változatok jobbak. Hazánkban megmaradt kaszákon kettős kerékkel szerelt változatot nem igen láttam. Sőt, ezeknek a gépeknek általában nem is volt mankókerekük, gondolom újrahasznosítás végett leszerelték őket. Persze a kerekek nélkül is lehet kaszálni. Az egylovasak és az ökrös kaszákon kívül a kettesek is alkalmasak a feladatra, csak jobban igénybe veszi a lovat. Ebben az esetben kummet használata javasolt.

Rendkezelők, rendsodrók

A rendsodróra akkor van szükség, ha a kaszálék nem renden van. Anno ez nem igen fordul elő, hiszen mindenféle praktikát kitaláltak annak érdekében, hogy minél kevesebbet kelljen a kasza után dolgozni. Amikor megjelentek az első kaszálógépek új feladatként a rend kialakításáról is gondoskodni kellett. Mint mindent valamikor ezt a műveletet is kézzel végezték a parasztok. A gépipar ezt felismerve rendsodró berendezéseket fejlesztett ki, amelyek a mai napig, működési elvüket tekintve, használatban vannak. A lovak után készült rendsodrók hazánkban nem voltak elterjedve. Tapasztalatom szerint egy-két nyugatról behozott, a 30-az 40-es években gyártott gép fordul elő.

Rendkezelő: A rendkezelő feladata, hogy a kasza vagy rendsodró után keletkezett rendet, vagy nem renden lévő kaszálékot manipulálja. Oka lehet, hogy a kaszálás után, de még a begyűjthetőség állapotának elérése előtt újabb nedvesség érte a szénának valót. Korábban, de kis területeken még ma is erre a feladatra a vasvilla is elegendő technológia volt. Ahogy a paraszt fogyott, a munka nőtt felmerült a gépesítés igénye. Olyan szerkezeteket fejlesztettek ki, amelyek vagy villás szerkezeteikkel meglevegőztették a kaszálékot, vagy átsodorták a rendet a mások oldalára esetleg szétterítették azt. Jóllehet idehaza azért nem terjedt el ez a gépcsoport, mert az időjárás nem indokolta, de mint érdekesség az esősebb országok gépesítéséből figyelemre tarthat számot.

Gereblyék

Szerintem ezt a géptípust szinte minden, a vidéki tájon megforduló ember látta, a tapasztaltabb korosztály valószínűleg működés közben is. Ebből következik, remélem nem csak számomra, hogy a gereblye a legelterjedtebb lovas gépek egyike. Természetesen ezek is rendelkeztek egy előddel, ami nem volt más, mint a kézi mozgatású, 1,5 méter körüli nagygereblye, azaz a bőgő. A bőgő használata nem egy leányálom, tapasztalatból mondom. Lassan haladó, sok gyaloglást igénylő munka volt a használata. De mire is használták a bőgőt? Minden nemű szálas maradékot szedtek vele össze kaszálón, vagy tarlón. A régi emberek nem restellették akár egy csomó fű, vagy egy vödör búzakalász összeszedését, az életük múlhatott rajta. Gyakorlatilag a lovas gereblye ennek a nagy kézi gereblyének a hatékonyabb, fejlesztett változata. És itt jön a lényeg. Nem a szénát gyűjtötték vele, hanem annak maradékát. Persze nem kizárt, hogy arra is lehet használni, de eredendően nem arra készült.

A lovas gereblyék egy lóerősek. Használatukhoz elég egy ló, persze kettővel is működik, de nem igényli. A tarlón haladva, összeszedi az elmaradt szálas anyagot, és miután a gyűjtőtér megtelt, a kezelő kiüríti a fogak emelésével. Ebből következik, hogy a szerkezet nem rendet képez, hanem csomókat.

Tettem még egy szerintem érdekes megfigyelést. Azok a gereblyék, amelyeket láttam, szinte mind hiányos volt. Gyárilag rendelkeztek egy sarkon fordító mechanizmussal. A szerepe szerint azt szolgálta, hogy a gereblye a fordulás során ne hagyjon ki egyetlen négyzetmétert sem, így az előzőleg átfésült terület mellé közvetlenül vissza tudott kanyarodni. Hogy ezeket a kerékblokkolókat miért szerelték le a masinákról, nem tudom.

Szénafelszedő gépek

A szénafelszedők sem tartoztak a hazai gazdálkodók által sűrűn használt gépek közé, Öreg mentorom sem hallott róluk, reakciója is csak ennyi volt: „Volt nagyvilla, minek ez..."

Előfordulásuk a Lajtán és az Óperencián túlra tevődik. Előttem két altípusa ismert, de ezek is csupán a felhordó szerkezetükben térnek el. A szerintem korábbi, szöges lécek segítségével, míg a másik végtelenített láncokra épített felhordó szerkezettel emelte magasba a szénát.

A lenti képen is kitűnik, hogy a gép a talajról kapja a hajtást és a kocsi után kell kötni. Működtetéséhez két ember szükséges. Ha valaki nem akar a bálázással foglalkozni, igen jó alternatívája lehet a szénagyűjtés hagyományos módjának, még ma is.



Egyebek

Trágyaszórók

Az ebbe a kategóriába tartozó berendezéseket két nagy csoportba lehet osztani: a mű-, és szervestrágya-szórókra. Az előbbiek nyilván csak a műtrágyák megjelenésével nyertek értelet, így előfordulásuk is esetleges, de léteznek. Nagyobb hangsúlyt inkább az istállótrágya kijuttatására alkalmas kocsik ismertetésére kívánok helyezni.

Ha valaki, akár csak egy kiskert területét megszórta trágyával, az tudhatja, hogy az egyik legnehezebb munkát jelenti egy gazda számára. Tekintettel arra, hogy 1 katasztrális holdra 100-150 q a minimálisan kihordandó mennyiség könnyen meg lehet saccolni, mennyi anyag megmozgatásáról is van szó. A kézi kijuttatás technológiája még inkább szaporítja a munka mennyiségét. A kocsira felrakott és a szántóra kiszállított matériát a paraszt először kis kupacolba rendezi, egyenletesen a talajon, majd csak a szántás megkezdése előtti 1-2 napban dobálja szét, mindezt a trágya tápanyagtartalmának megőrzése érdekében. Ezért talán érthető, hogy a korabeli farmernek, merthogy ez a gép is zömében a tengerentúlon volt használva, jogos elvárása támadt a műveletek könnyítésére, gyorsítására, megalkották hát az igásokkal vontatható talajhajtású szervestrágya-szórót.

Az eszköz, mint egy lovas kocsi működik, megpakolását követően az állatok a tett színhelyére húzzák, ahol a kocsis bekapcsolja a gép hajtását. Ezzel a gép egyrészt a szórószerkezet segítségével teríteni kezdi az anyagot, másrész folyamatosan táplálja a szórószerkezetet.

Permetezők

Majori gépek

A majorban használt gépek köre az ipar fejlődésével folyamatosan bővültek. Új technológiák léptek be a régebbi elavultak helyére, akár a hajtást, akár a kialakítást helyezzük fókuszba. Kiképzésüket tekintve folyamatosan teret hódítottak az öntvény-alkatrészekből készült berendezések, ezzel kiszorítva a fát a szerkezetekből. Ugyanez a fejlődés mutatkozott a gépek meghajtása terén. Kezdetben emberi és állati erőt használtak, de ahol lehetőség volt rá ott a természet erejét is munkába fogták. Később megjelentek a gőzgépek, majd a belsőégésű stabilmotorok, melyek erőforrásként meghajtották a majorokban használt masinákat. Természetesen az ily módon hajtott gépek, elsősorban a nagygazdaságokban működtek, a parasztoknál megmeredtek a kézi- és állati erővel hajtott eszközök.

Terménykezelők és terménydarálók

Kukoricamorzsoló

A tengeri mindig fontos szerepet játszott a paraszti élelmezésben és takarmányozásban, legalábbis Amerika felfedezése után. Régen a kukorica morzsolása igen fárasztó kézi munka volt, amely még sok időt is igényelt. Ezt a munkát általában este csinálták. Lehoztak a góréból egy kasnyi csöves tengerit, amit körülültek, és lemorzsolták. Az idő előrehaladtával megjelentek a folyamatot segítő, gyorsító szerkezetek. Kezdetben a kéz igénybevételét csökkentő, egyszerű, fogazott fa majd vasdarabokat használtak, melyeket a kukoricacsőhöz hasonlóan a tenyérbe téve végezték a munkát. Ezek nem gyorsították a munkát. Később megjelentek a ládákra szerelhető, kisméretű kézi hajtású gépek. Tapasztalatom szerint a morzsolás teljesítménye tízszeresére növelhető a kézi munkához képest, viszont még mindig kicsinek mondható ennek kapacitása. Óriási előrelépést jelenthetett a lendkerekes gépek megjelenése. Kezdetben ezeket is fa szerkezettel építették, úgy, hogy a morzsolást végző fogakat, mint a szeget beleverték a fából készült kerekekbe. Az ipar fejlődésével az ilyen morzsolók eltűntek, helyükbe a favázas, de belső szerkezetükben öntvényből készített gépek jelentek meg, melyeket később a teljes egészében fémből készültek követtek. Más csoportosítás szerint emberi, állati és gépi hajtású, valamint egy- és többgaratos kivitel volt megkülönböztethető.

A gépeknek annyi gyártójuk akadt széles e hazában és a határokon kívül, mint égen a csillag, ezért kivitelben sok egymástól eltérő darabbal lehet még manapság is találkozni


Terménydatálók

Szemestermény-darálók

Őrlőköves daráló, malom

A legegyszerűbb malmot mindenki el tudja képzelni. Két lapos és kerek kő fekszik egymáson, amit egy néni teker körbe-körbe. Ez a hagyományos kézi malom igencsak időigényes eszköze a darálásnak, őrlésnek. Ezért is lehetett az, hogy házi malmok helyett inkább a közösségi malmokat használták a régiek. Meg persze a liszt minősége. Vélhetően az iparosodás hozta, hogy a parasztgazdaságokban megjelentek a kisebb teljesítményű köves darálók, amivel elérhetővé vált a saját gabona helyben történő őrlése.

A kivitelt tekintve alapvetően két típust lehet megkülönböztetni. Az egyikben a köveket vízszintesen helyezték el. Tudomásom szerint ezek inkább kenyérgabona őrlésére voltak használatban. A másik, szerkezetileg eltérő típus kövei függőlegesen álltak. Előnye, hogy olajos magvakat is lehetett vele darálni. Kövei ugyan valamivel kisebbek voltak, mint az első típusnak, de jobb alkalmazhatóságuk miatt helyet követeltek maguknak a gazdaságokban.

A köveket régente vízenergiával, emberi vagy állati erővel, járgányon keresztül, később gőzmasinákkal, stabilmotorokkal hajtották. Úgy tudom, hogy a köves darálók beállításuktól függően hántolni, darálni és őrölni is tudtak.

Öntvénytárcsás darálók

Időrendben a köves darálók után, de azok elvén működve jelentek meg. Teljesítményük általában kisebb volt a köves testvéreikhez képest, lévén hogy néhány nagyobb géptől eltekintve kézi hajtásúak voltak. Még viszonylag sok készülék maradhatott meg a házaknál a kis teljesítményű, szárnyasok igényeit kielégítő szemtörőkből. Jobbára kukoricát daráltak velük, de a legszorosabb beállítás engedte az apróbb termények őrlését is.

Fogaskerekes darálók, szemroppantók

Az ebbe a kategóriába sorolható gépek külseje egy kis mértékben hasonlít csak a korábbi szerkezetekére. A garat és a lendítőkerék mindkét gépen megtalálhatók. Az állványt kissé, az őrlőszerkezet azonban teljesen eltér a fent említettektől. A leg szembetűnőbb differencia, hogy a darálást két egymással szemben forgó, apró fogakkal ellátott széles kerék végzi. A kerekek közé kerülő termény egyre kisebb helyre kényszerül, amivel megvalósul az őrlés.

Csöveskukorica-daráló


A képen látható masina a csöves kukoricát porította. A garatba beledobott tengerit mindenestől ledarálta. Mi ennek az értelme? Több abrak! A csöves kukorica fele a szem, a másik fele a cső. Ha minden le van darálva több az abrak, igaz hogy a tápértéke kevesebb, de a kérődzők így a csutkát is meg tudják enni. Magam egyetlen egy ilyen gépet láttam azt is darabokra hullva.

Répadaráló

A masina a nevétől eltérően nem darálja a terményt, hanem inkább szeleteli. A felhasználás mértékétől függően több méretben és kivitelben készültek a korabeli gépgyárakban a répadarálók a kézi hajtásútól, a gőzzel, vagy más gépi erővel meghajtottak is. A répaszeleteket elsősorban a kérődző állatok takarmányaként használták, savanyított, vagy nyers formában.

Szecskavágó

A szecskát, (apró növényi szár és levéldarabok) általában a kérődzők tömegtakarmányaként hasznosították, amit kezdetben kézi erővel vágták össze. Apríthattak vele lucernát, kukoricát zölden, vagy kóró formában, kalászosok szalmáját és még sok minden mást. A 19. század közepétől kezdtek megjelenni a gépgyárak által forgalmazott szecskázók. Kialakításukat tekintve két fő típusuk terjedt el Magyarországon. Az egyikben a vágószerkezetet, a lendkereket és a hajtást egy kerékben ötvöző megoldás, a másikban a vágószerkezetet különválasztották a hajtásrésztől. Persze ezeken kívül léteztek más rendszerű berendezések is, de ezek terjedtek el leginkább. A fő kialakítási paramétereken felül más elérések is tapasztalhatók voltak a szerkezetekben, amelyek a méretbeli eltérésben a késdob hajtási áttételének variálhatóságában, vagy akár a kések számának módosíthatóságában nyilvánultak meg.

Cséplőgépek

Ez a gépkategória sosem tartozott a kisparaszti gazdaságikhoz, maximum bérmunkában használtak ilyet. A szemveszteség ellen vívott harcban nagy előrelépésnek számított a cséplőgépek bevezetése. Azt megelőzően kézzel, cséphadaróval, nyomtatással és egyéb módokon verték ki a kalászból a szemeket több-kevesebb sikerrel.

A cséplőgépek, kivételtől függetlenül, komoly segítséget adtak a gabona kinyeléséhez, teljesítménynövekedésben, az élőmunka kiváltásában és a szemveszteség csökkentésben is. Készültek egyszerű, csak verőszerkezettel szerelt szalmarázó és rosta nélküli, általában kézi, majd géppel hajtott eszközök, valamint komoly méret és teljesítménybeli eltérésű szalmarázóval, rostával, ventillátorral, zsákolóval ellátott masinák is. A nagyobbakat természetesen már komoly erőgépekkel kellett kiszolgálni, amelyek kezdetben a gőzgépek, majd az idő múlásával az akkor igen modern önjáró mg-i vontatók voltak.

A cséplőgépek használata nem volt egyszerű feladat. Jól összehangolt, megtervezett logisztikai szervezést és nagyon megerőltető és balesetveszélyes munkát jelentett. A gép mérete meghatározta a kiszolgáló személyek számát. Legkevesebb egy ember etette, egy adta neki a kévéket, egy elvette a szalmát és a magot. Ha a masina nagyobb volt jóval több ember kellett hozz és a meghajtó eszköz működtetését még meg sem említtettem. Ha az asztagokat korábban beszállították a portára azzal baj nem volt, de ha kint csépeltek a mezőn még az aratáshoz is igazítani kellett. Persze ez ritkán fordult elő, mert a cséplőgép alá másképpen kellett aratni, mint manapság, de ezzel az aratógépeknél foglalkoztam.

Bálázók

Hazánkban a bálázok valahogy nem terjedtek el, legalábbis igen kevés nyomukat lehet találni. Az elsősorban amerikai, de láttam cseh gyártmányú gépet is. Rendszerüket tekintve a mai bálázókra hasonlítanak ugyan, de mégis marginális különbséget mutatnak kései rokonaikhoz képest. Ez a differencia a helyhez kötöttség. Általánosan a cséplés során keletkező szalma kezelésére voltak hivatottak, úgy, hogy a cséplőgép mögé tették, a hajtást is a cséplőgépen keresztül kapták. Az etetést vagy a cséplőgép közvetlenül intézte, vagy egy személynek kellett gondoskodni a szalma elhelyezéséről. Két rendszert láttam az egyikben behengeríttette a gép a szalmát mintha csak egy nagyobb kéve volna, a másikban a mai kisbálához hasonló, méretében szinte azonos egységet képzett.

Erőátviteli gépek

Erőátviteli gép alatt és az úgynevezett járgányt értem. Ez nem egy gyenge minőségű szekérféle, vagy más közlekedési eszköz, mint ahogy mai értelemben használjuk, hanem egy nagyon komoly és hasznos szerkezet. Sok ember, még a szakmában jártasak sem ismerik ezt a masinát. Feladata egyszerű volt, gépeket kellett meghajtania. Na de hogy? Ott ahol sem a víz sem a szél energiáját nem lehetett valami oknál fogva befogni, ott nem maradt más alternatíva, mint az izomerő. Ezt az izomerőt kellett valami módon forgató energiává alakítani. A szerkezet elődje az úgynevezett szárazmalom lehetett, ahol az igás állatokat egy tengely körül körbe-körbe hajtottak és azok megforgatták a központi szerkezetet. A szárazmalmok zöme fából készült és helyhez kötött volt. Kellett hát valami kisebb, mozdíthatóbb, amit szükség esetén át lehetett telepíteni. Megszülettek tehát az előbb fa, vas vegyes szerkezetű, majd a tisztán vasszerkezetű járgányok.



A járgányoknak sok típusa ismert, ezekkel nem foglakoznék, de szívesen ajánlom az alábbi linket: http://mek.oszk.hu járgány kulcsszó. Valamint még egy igencsak érdekes oldal, ahol a járgányok mellett a cséplőgépekről is szó van.http://www.omgk.hu/MGGEPGY/fej2.html#fII

Az oldal tartalma nagyon összeszedett, gyártókat és konkrét adatokat is tartalmaz, ajánlom a meglátogatását.

A járgányok szinte teljesen kikoptak, ami nem is csoda, hiszen előbb a gőzgépek, majd a stabilmotorok, végül a traktorok léptek a helyükre, így mezőgazdasági alkalmazásuk már a két háború között is csak elenyészőnek volt tekinthető. Öreg mentorom szerint a tsz világban is csak a cséplőgépek mellett használták a szalmaelevátort hajtották vele, de ott is csak nagyon elenyésző számban. Elmondása alapján maga is csak egyet látott, azt is csak akkor, amikor a vastelepre elvitték egy romos tanyából valamikor a 60-as évek elején.

Visszatérve a működésre. A járgány volt a központ. A belőle kiálló 2-4 rúd szolgálta a gépezet hajtását. Ezekhez a rudakhoz voltak kikötve az állatok. Igásként lovakat, ökröket használhattak, de kisebb változatokat az ember is meg tudta forgatni. Típustól függően kardán vagy szíjhajtással vitték a megtermelt erőt közvetlenül, vagy áttételeket közbeiktatva a felhasználás helyére. Járgányokat alkalmaztak állandó helyre telepítve, vagy mobil formában. Ha fix állása volt tehettek fölé tetőt, így például esős időben is használható volt. Ilyenkor a gépet lesüllyesztették a talaj felszíne alá, azért, hogy a hajtás elvezetésére szolgáló tengely ne akadályozza az állat mozgását. Persze előfordult az is, hogy ezzel az aprósággal nem foglalkoztak, hiszen nem a kezelőnek kellett a rudazatot átlépkedni. Természetesen az állatok megoldották ezt a problémát is. A másik verzió szerint a hajtótengely elejét agy kis kardánnak levezették a talajfelszín alá, majd a végét egy másikkal felhozták, így elkerülve ez imént említett nehézséget. A járgányos lovak nem voltak hosszú évekig egyenletesen használhatók. A folyamatos köríven való mozgás egyoldalú kopást, elhasználódást okozott a vázrendszerükben. Főképpen akkor jelentkezett a csontok és ízületek degenerációja, ha az állat csak ilyen munkát végzett, illetve a hajtórudak a kelleténél rövidebbek voltak. Ebben az esetben a leírt kör sugarának rövidsége miatt az állat kisebb íven volt kénytelen mozogni, ami „féloldalassá" tette.

A járgányok használata inkább a közepes és nagygazdaságok sajátja lehetett, Miből gondolom ezt? Abból, hogy a kisparasztoknak nem voltak olyan nagyteljesítményű masinái, amelyeknek a hajtásához kellett volna efféle motor. A járgányok, mint említettem, szinte beszerezhetetlen eszközök, viszont a mában is komoly létjogosultságuk volna a kisgazdaságok munkájának segítésében. Teljes egészében a fenntarthatóság kerekeibe illő rendszer. Nem csak a mezőgazdasági, majori gépek erőtermelő egységeként, de akár energiatermelésre, vagy kisebb vas- és faipari eszközök motorjaként is el tudom képzelni. Már csak ezért sem teljes ostobaság ez a lehetőség, hiszen a régi iparos műhelyekben az egyszerű gépeket áttételekkel járgányokról is hajtották.

Modern gépek

Amiről eddig szót ejtettem az jobbára a múlt, vagy a jelen egy kis része. A nyugati országokban nagyon komoly törekvések vannak arra, hogy a modern gépek lóvontatású formáit is elterjesszék. Hazánkban is van egynéhány kezdeményezés, ami ezt a célt tűzte ki. Egyre több olyan angol, olasz, vagy akár magyar oldal létezik a neten, amelyek a lóvontatású eszközök új generációit elemzi, mutatja be. A teljesség igénye nélkül ajánlanék pár ilyen weblapot.






http://igaslo.blog.hu

Hangsúlyozni szeretném, hogy a fenti oldalak segítségével megismert gépek szépek, jók és jó eséllyel drágák is. Nem tartom kizárólagosnak a használatukat. Egy jól működő évszázados géppel ugyanolyan jól, vagy netán jobban is el lehet végezni a napi munkát, mint az újakkal. Azonban mégis van egy két érdekesség, ami miatt nem lehet figyelmen kívül hagyni az új fejlesztéseket. Ha a parasztnak nincs arra tőkéje, hogy az új masinákat beszerezze, ötlettárnak használhatja őket.

Pár évtized is elég volt ahhoz, hogy merőben új mezőgazdasági technikák és technológiák alakuljanak ki. A régivel ötvözve még jó is születhet belőlük. Néhány olyan megoldást szeretnék ismertetni, amelyek az én figyelmemet is felkeltették.

Előtét kocsi, vagy forecart

Az első gondolatom az volt, amikor megláttam ezt a szerkezetet, hogy ez agy parasztoknak kitalált „villanybicikli". Aztán tisztult a kép. Komoly hasznát lehet venni, bizonyos esetekben, de nem tartom minden áron használandó eszköznek. Az alábbi táblázatban szeretném összefoglalni az érveke pro és kontra az előtét kocsi alkalmazásának:

Ellene
Kis területeke felesleges, a séta nem árt
Az önjáró, gyári gépeknél nem szükséges pl. lovas kasza
Szántón taposási kárt okozhat
Költséges
Nyaklóval is stabilizálható, de inkább kumet típusú hámokhoz való
A régebbi gépek állítása nehézséget okozhat

Mellette
A nagyobb földeken, vagy lejtőn sok gyaloglástól kíméli meg a gazdát
A ló nem vágja a lábát a hámfába, nem kell az istrángot nyújtani
Kaszálóm jól alkalmazható, a kis tömeg keveset tapos
Az egyszerűbbek házilag elkészíthetőek
Egyenletes a lovak terhelése
Sok gép utána akasztható

A forecart-okat két nagy kategóriában készítik. Az egyik csupán előtét szerepet játszik, tehát a művelő eszközt ezen keresztül húzzák a lovak, a másik erőátviteli feladatot is ellát. Ez utóbbi kategóriába újabb két alcsoport sorolható. Az első alcsoportba osztottam a talajhajtást hasznosító, a másikba a fosszilis energiával üzemelő kocsikat. Közös tulajdonságuk, hogy olyan gépek üzemeltetését is alkalmasak, amelyek TLT hajtást igénytő rendszert használnak a feladat elvégzéséhez. Az egyik „zöld", mert bár robbanómotor működik rajta, de az üzemanyag felhasználás töredéke a tisztán gépi munkavégzésnek, a másik pedig „nagyon zöld", hiszen maximum a lovak pufognak ki „káros" gázokat.

Bemutatnék néhány olyan gépet, amelyeket egyik vagy másik verzióval lehet működtetni a teljesség igénye nélkül:

Csak vontató kocsi:

- fogas, borona

- tárcsa

- grubber

- kultivátor

- henger

- gereblye stb.

Hajtással rendelkező előtét kocsi

- bálázó

- kaszák

- rendsodró

- trágyaszóró stb.

Léteznek speciális változatai ezeknek a kocsiknak. Ezek számát tényleg csak az emberi találékonyság határozhatja meg. Működik tehát olyan, amely kézi, vagy elektromos szivattyún keresztül hidraulika munkahengert üzemeltet. Van olyan is, amely erdészeti munkát végző darut lát el energiával.




















vége