2020. január 25., szombat

A Jobbik történelmi bűne: Gyurcsány és pártjának megerősödése


1. A 2010-es választások után a Jobbik kiváló, mintegy 17%-os eredménnyel vitte be a radikális nemzeti gondolatot az Országgyűlésbe, az MSZP történelmi vereséget szenvedett, különben is, Gyurcsány már 2009-ben lemondott a miniszterelnökségről. Mondjuk ki, akkoriban egy lyukas garast nem adtunk volna azért, ívelhet még felfelé politikai karrierje. Más kérdés, a Fidesz elszámoltatása is elmaradt, ezt ne feledjük, de ez egy másik cikk témája lehetne (és lesz is). 

2. 2011-ben, amikor Gyurcsány az MSZP-ből is kivált, az a kép rajzolódott ki, hogy maximum egy néhány százalékos egyszemélyes párt elnöke lehet, amelyik szépen lassan eltűnik a történelem süllyesztőjében, hiszen már csak egy fanatikus mag tart ki mellette, ezzel párhuzamosan pedig az ország legelutasítottabb politikusa. Ezzel szemben a Jobbik átvette a legerősebb ellenzéki párt szerepét. 

3. Gyurcsány új pártja, a Demokratikus Koalíció csak úgy volt képes bekerülni a parlamentbe, hogy a baloldali ellenzék nem tudta kiszorítani, így a közös listán ő is helyet kapott. A Jobbik pedig egy elfogadható mértékű finomítást hajtott végre arculatán, növelni tudta szavazóinak számát a 2014-es választásokon (1 020 476 szavazat, 20,22%). Sőt, 2015-ben mérték a legközelebb egymáshoz a Jobbikot és a Fideszt, ekkor reálisan úgy tűnt, váltópárti szerepre jelentkezhet be az akkor még konstruktív, de ellenzéki jobboldalinak mondható párt. 

4. Aztán jött a fordulat, a Simicska-ügy, a kvótanépszavazás utáni botrány, a Spinoza-ház, és a Jobbik néppártosodása szépen lassan átfordult balra tolódásba. A politika törvényszerűsége az, sokáig nincs vákuum, miután a Jobbik önként vonult ki a legnagyobb ellenzéki párt szerepéből, hiszen mi más is lehetne az eredménye annak, ha valaki szembefordul azokkal az elvekkel, amelyek mentén alakult, mint egyre gyorsuló zsugorodás, így törvényszerű volt, oda mások fognak benyomulni. Ez nyitotta meg a visszatérés igazi lehetőségét a baloldalnak, a liberálisoknak, és igen, Gyurcsány Ferencnek is. Beszédes, 2015-ben egy felmérés szerint a Jobbik volt a legnépszerűbb párt az egyetemisták körében, az elmúlt években viszont óriásit zuhant (az elvtelenséget sehol nem díjazzák), ott már a Momentum éktelenkedik. 

5. Miután a Jobbik önmagát számolta fel, nyirbálta meg, ebbe az üres térbe nem jobb-, hanem baloldali erők nyomultak be, és eljutottunk oda, hogy az ellenzék vezető ereje a régi (Gyurcsány-párt) és az új (Momentum) baloldal lett, ebben pedig már csak egyre zsugorodó epizódszerep jut a Jobbiknak.

vége

2020. január 23., csütörtök

Egy kis polgárpukkasztás!

Akkor egy rendhagyó poszt. 

Az utóbbi időben a facebook nagyon felháborító dolgokat csinál, gyakorlatilag mindent cenzúráz, ami az ő szájuk ízének nem tetszik.

Arra gondoltam, hogy letesztelem a GOOGLE-t. Vajon ők is ilyen cukorhegyi szemléletet képviselnek, vagy tiszteletben tartják, ha minimálisan is az egyének szólás és véleménynyilvánítás szabadságához való jogát.

Íme pár kifejezés, amiért előszeretettel tiltanak és törölnek a facebookon mostanság.

MOCSKOS CIGÁNYOK!, ROHADT ZSIDÓK!, UNDORÍTÓ NIGGEREK!, MOCSKOS NIGGEREK!, CIGÁNYBŰNÖZŐK! IGENIS VAN CIGÁNYBŰNÖZÉS!, TOLVAJ MINDEN CIGÁNY!, KIZSÁKMÁNYOLÓ ZSIDRÁK!, ZSIDÓK HAZA!, ZSIDÓK TAKARODJATOK!  

vége

Magyarország 100 év múlva (csak kép)



vége

Helyretettem a Vajda Zoltán nevű álellenzéki magyarellenes kutyát a Facebookon (csak kép)





vége

2020. január 17., péntek

Üzenet Brüsszelnek!!!

"Te – brüsszeli sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kiszarja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtől nem félünk, földön és vízen megütközünk veled. Te liberális szakács, kommunista kerékbetörő, német serfőző, zöld kecskebaszó, a migránsok disznópásztora, arab disznó, nigger tegez, alávaló hóhér, arabbarát gonosztevő, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy baszom az anyádat. No, imígyen szóltak hozzád a magyarok, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen, az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért seggbe is csókolhatsz minket.

Aláírók: Igaz nemzeti érzelmű magyarok.

Eredeti szöveg:

Mi azt üzenjük, amit a zaporozsjei kozákok IV. Mohamednek, a török szultánnak 1675-ben:

"Te – török sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kisz@rja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtől nem félünk, földön és vízen megütközünk veled. Te babilóniai szakács, makedóniai kerékbetörő, jeruzsálemi serfőző, alexandriai kecskebaszó, a Nagy és Kis Egyiptom disznópásztora, örmény disznó, tatár tegez, kamenyecki hóhér, podolszkiji gonosztevő, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy baszom az anyádat. No, imígyen szóltak hozzád a zaporozsjeiek, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen, az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért seggbe is csókolhatsz minket.

Aláírók: Iván Szirko ezredatamán és az egész zaporozsjei sereg.

vége

2020. január 16., csütörtök

Gyurcsány és a kitalált "náci" apa

Igen sajnos itt tartunk, hogy egyesek már annyira meg akarnak felelni a mainstream irányzatnak, hogyha kell a szüleikről mindenféle hülyeségeket is képesek kitalálni még úgy is, hogy fizikai képtelenség, hogy az apja bármit is elkövethetett volna. 

Bár tudjuk Feri a fizetését sem veszi fel, csak évi százmilliót a cégeiből, de ezt most hagyjuk. Igazából az a hülye, aki Ferinek a süketelését beveszi. De mi is történt? 

A minap Pokorni Zoltán ősfideszes sokadjára újraválasztott hegyvidéki - II. kerületi - polgármester könnyek között bevallotta, hogy az apai nagyapja - Pokorni József, akit még a fia sem ismert vagyis Pokorni Zoltán édesapja - valójában egy nyilas volt, sőt nem is akármilyen byulas is volt, mert állítólag egy nyilas "pribék", aki számtalan "gyilkosságban is részt vett. 

Érthető ez az őszinteségi roham - az ő esetében -, hiszen valójában előremenekült ezzel a történettel, mielőtt az ellenzéki ellenfelei derítik ki a "szörnyű" titkot és járatják le ezzel az infóval ország-világ előtt. Meg hát ilyen múlttal ha eltitkolja még fideszes sem lehet, vagy mégis? Komolyan ennek mi köze van hozzá, amikor még az apja is csak gyerek volt, amikor ezeket az állítólagos "bűnöket" elkövette.

Pokorni őszinteségi rohama "szeretett" Ferinket is megérintett és nem akart kimaradni ebből a jó kis buliból, ezért úgy érezte, hogy neki is be kell vallania a "szörnyű" titkot a facebookon a követőinek az apjáról, aki "iszonyatosan" nagy náci volt. Vagy még sem? Ha elolvassuk Fleto bejegyzését. Fleto bevallja, hogy a részeges apja gyerekkorában néha, amikor bejött a "grazi" értsd: osztrák TV, és épp valami háborús doksifilm ment benne, akkor az apja "karlendített" és hát ez micsoda bűn. Persze lehet, hogy csak a kis pubika Ferikének intett, hogy hozza már oda a sörét, mert nagyon szomjas, hát Ferinek meg csak a doksifilm meg a karlendítés maradt meg. Az persze már egy külön történet, hogy az akkori magyar adókon is voltak háborús doksifilmek meg játékfilmek is, de ez az apróság elkerülte nagyotmondó Feri figyelmét.

Tehát Feri apja a TV előtt karlendített. Ez micsoda náci múlt. De a történetben nem is ez a legszomorúbb, hanem a sok agymosott követője, akik ezért az inkább vicc és hoax kategóriába tartozó vallomásért, egyből elkezdték isteníteni. El sem olvassák, hogy Feri mit is írt? Hogy a TV előtt valamikor a 70-es évekbe karlendített csak az apja? Néha rettenetesen szánalmasak Ferinek a hívei. Le merem fogadni még Feri is csak nevet ilyenkor. Milyen ember az, aki egy kamubűnt talál ki az apjának, csak azért, hogy népszerűségét növelje? Olyan bűnt varr ország-világ előtt a saját apjára, amit valójában el sem követett.

Az persze a félnótás híveit nem zavarja, hogy az apja nem is lehetett náci, mert kb. 7 volt mikor a háború véget ért. Az apai nagyanyja 1908-1943 között élt és 5 volt az apja, mikor meghalt, na ekkora náci volt az apja. Ehhez elég lenne elolvasni a Gyurcsányról szóló wikipediás cikket és egy picit számolni kellene. De a sok süket ezt észre sem veszi, úgy tesz, mintha az apja náci párttag és sstiszt lett volna. Pedig csak egy TV műsor tetszett neki, ami még nem bűn.


















vége

Helyreraktam Varga-Damm Andreát (csak kép)



vége

Liberális idióta (csak kép)


vége

vége

2020. január 14., kedd

Még a maradék Jobbikban is képesek belharcolni – jákobinusok és heftiferdítők fúrják egymást Gyurcsány árnyékában (Nemzeti net)


Még a maradék Szarabbikban is képesek belharcolni – jákobinusok és heftiferdítők fúrják egymást Gyurcsótány árnyékában

Komoly hatalmi harc bontakozott ki a Szarabbikban kevéssel a szervezet tisztújító kongresszusa előtt – értesült az Zsorigó. A zsideszes lap ritkán ír igazat gazdái politikai ellenfeleiről, de most több értesülésüket is megerősítették a Szarabbik részéről. Azt írják, az elnöki széket megcélzó Jákob Rabbi frakcióvezető nem hagyta szó nélkül Faszpumpás István volt parlamenti képviselő és körének párton belüli megerősödését, és drasztikus eszközökhöz nyúlva üzent hadat a szervezet judapesti erőcsoportjának. Többek között vétót helyezett kilátásba Bamba Tibor jelenlegi alelnök újraindulása miatt, valamint képviselőcsoportbeli támogatói között év végi bónuszokat osztogatott.

Úgy tűnik, a lejtmenetben lévő pártban ismét komoly belharcok dúlnak, amelyek a január 25-ei kongresszus miatt törtek felszínre. A közelgő tisztújításon ugyanis nem kevesebbről döntenek a küldöttek, minthogy ki vezeti harcba a szervezetet a 2022-es országgyűlési választáson. Az új elnök és elnökség megválasztásával pedig az is eldől, milyen stratégiát választ a Szarabbik az elkövetkező időszakra: a szaroldalba való teljes beolvadást, vagy az önálló politizálás – legalább látszólagos – fenntartását.

A történet előzménye röviden:

Tavaly májusban a Szarabbik történetének egyik legrosszabb szereplését produkálta, az alig több, mint 6 százalékos eredménynek köszönhetően lemondott a párt vezetése. Snájder Roy Tamásék úgy határoztak, hogy az októberi önkormányzati választást követően idő előtti, tisztújító kongresszust hívnak össze.

Az elnöki székre legfőbb esélyesnek Jákob Rabbi frakcióvezető mutatkozott, aki elnökjelölti szándéknyilatkozatában kemény feltételeket szabott. Többek között azt kérte a párt tagságától, hogy – a szervezet alapszabályában előírt két év helyett – két és fél évig, a parlamenti választásig szavazzanak neki bizalmat. Emellett azt is kikötötte, hogy csak az általa megnevezett alelnökjelöltekkel hajlandó együtt dolgozni.

Hogy korántsem egységes a Szarabbik, annak első jele az volt, hogy Bundás Andrea, a párt parlamenti képviselője váratlanul bejelentkezett elnöknek. A politikus megválasztása esetére "nemzeti politizálást" ígért, szemben Jákob Rabbival, aki ideológiamentességet hirdetett.

Nem sokkal ezután következett a hidegzuhany: a párt egyik legfontosabb szerve, az Országos Választmány egy puccsszerű döntéssel kifarolt Jákob Rabbi mögül, nem támogatta az elnökségre pályázó politikus feltételeit. Ennek következtében Jákob Rabbi visszalépett az elnökjelöltségtől, ezzel a tisztújítás időpontja eltolódott.

Bundás egy lapinterjúban elárulta, hogy csupán 22-21 arányban szavazták le Jákob Rabbi feltételeit, a szűk többség pedig egyértelműen arra utal, ismét végletesen megosztott a szervezet.

Jelzésértékű, hogy a párt belügyeitől látszólag távolságot tartó Vona Gabcsicska a történtek után keményen támadta Gyurcsótány Ferencet. Mint ismert, a DK - elnöke a totális összeborulás mellett érvelt januári internetes bejegyzésében, a Szarabbik korábbi elnöke a stratégiát erkölcstelennek, rossznak és veszélyesnek nevezte. Ezzel nemcsak a nyilvánosságnak, hanem befele is üzent.

Azt eddig is tudni lehetett, hogy Jákob Rabbi a feltételek nélküli összeborulást támogatja, a kérdés csak az volt, kik állnak vele szemben.

Miután heftis hencegése miatt távozni kényszerült a parlamentből, Faszpumpás István nem tűnt el a Szarabbik környékéről: rövid időn belül a párthoz ezer szállal köthető Magyar Szív – Magyar Szó Alapítvány elnöki székében találta magát, később pedig a szervezet judapesti főtárgyalója lett. Annak ellenére, hogy országos botrány lett ügyéből, a szarabbikos politikusnak nem kellett távoznia a szervezetből, sőt, a háttérben meg tudott erősödni. A zsideszes lap szerint ennek a folyamatnak az lett a vége, hogy mára Faszpumpás lett Jákob Rabbi legerősebb párton belüli ellenfele, aki köré egyre több csalódott politikus csoportosul.

Hogy nincs minden rendben a két politikus és csapata között, azt jól mutatja Faszpumpás egy-két, közelmúltbeli megnyilvánulása. A Magyar Nemzet novemberben arról írt, hogy Szaszi Gábor korábbi pártigazgató és Faszpumpás István kulcsszerepet vállalt Jákob Rabbi elnökjelöltségének megakadályozásában. Nemcsak ez volt az egyetlen árulkodó momentum: sajtóértesülések szerint, miután az Országos Választmány szembeszállt a miskolci politikussal, Faszpumpás "széles mosollyal gratulált" Bamba Tibornak, a párt parlamenti képviselőjének, jelenlegi alelnökének. A politikus utóbbi értesülést közösségi oldalán tagadta, és helyreigazítást kért az információt közlő 24-től.

Hiába azonban a tagadás, az élet nem őt igazolta: a Jákob-ellenes akció hírbe hozott főszereplői látványosan hátrébb léptek az elmúlt napokban, azt mutatva, valóban léteznek ezek a konfliktusok. Szaszi váratlanul lemondott az egyik legbefolyásosabb párton belüli pozícióról, a pártigazgatói posztról, míg Bamba közösségi oldalán jelentette be, mégsem indul az alelnöki tisztségért. A párt Vas megyei politikusa állítólag nem magától döntött így: a párt Országos Választmányának múlt szombati ülésén Jákob leszögezte, megvétózza, ha elindul a tisztújításon.

Mindezekből arra lehet következtetni, hogy Jákob Rabbi nem hagyta szó nélkül a párton belül látványosan megerősödött Faszpumpás és körének előretörését. Ide sorolható Bencsik János parlamenti képviselő és judapesti elnök, valamint Stummer János országgyűlési képviselő. Őket összeköti, hogy még egyetemista korukban, a Hallgatói Önkormányzatban (HÖK) ismerkedtek meg, és innen váltottak a pártpolitikába. A Szarabbikon belül közismert tény Faszpumpás és Bencsik barátsága, többek között egymást váltották a Magyar Szív – Magyar Szó Alapítvány élén. Az is megfigyelhető, hogy az elmúlt napokban mindhárman megfogalmaztak a pártközpont teljes összefogást hirdető programjától eltérő üzenetet: Bencsik és Faszpumpás is tiltakozott a Degenerált Komcsik Wass Albert elleni provokációja kapcsán, Stummer pedig egy kritikus jegyzetet tett közzé a Szarabbik jövőjével kapcsolatban.

Azt, hogy a Szarabbik judapesti vonala megmozdult, jól mutatja, hogy Bencsik az alapításkor megfogalmazott értékeit felvállaló, karakteres, nemzeti népputri ígéretével fellépve jelentkezett alelnöknek – úgy, hogy nem szerepel Jákob Rabbi névsorában. Több mint árulkodó a párton belüli állapotokra nézve, hogy megválasztása esetére "őszinteséget, bajtársiasságot és számonkérhetőséget ajánlott".

Hiába azonban Faszpumpásék lelkesedése, nem állnak jól.

Százezrek a jákobinusoknak

Az Zsorigó szerint nemcsak a párt vezérkarában, hanem az alacsonyabb szinteken is megy a harc, Jákob Rabbiék "büntetik" a Faszpumpáshoz közel álló személyeket. Annak ellenére, hogy a Szarabbik az ÁSZ-büntetés miatt folyamatosan rossz anyagi helyzetre hivatkozik, a frakció több százezer forintos bónuszokat osztott ki a Jákob Rabbit támogató munkatársak között (mint ismert, a miskolci politikus vezeti a képviselőcsoportot). Azok, akik sem Faszpumpás, sem Jákob Rabbi oldalán nem állnak, nem kaptak jutalmat. Többek között emiatt lett elege Baloghné Dr. Seres Krisztinának, a Kodifikációs Osztály volt vezetőjének, a párt egyik jogászának, aki tizenöt évnyi frakciószolgálatot követően karácsony előtt felmondott, Jászberényben folytatva pályafutását. Döntése olyan szempontból érthető, hogy egyes pletykák szerint Jákob Rabbi személyi asszisztense komoly pénzeket vihet haza. A lap a Szarabbik sajtóosztályánál rákérdezett Baloghné Dr. Seres felmondására, azonban a válasz meglehetősen maszatolósra sikerült. "Baloghné Dr. Seres Krisztina közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel került megszüntetésre" – írta a szervezet kommunikációs részlege.

A borsodi képviselő és csapatának térnyerése miatt nemcsak a frakcióban alakult ki zűrzavar: lemondott pozíciójáról Kába Kálmán Vas megyei elnök, kilépett a szervezetből Sinka Imre békésszentandrási polgármester (a volt megyei képviselő most a lista utolsó helyére került), valamint a a távozását fontolgatja Gyimesi Gábor volt pécsi képviselő is.

A Jobbik sajtóosztálya elismerte, hogy Kába lemondott megyei posztjáról, és Sinka távozott a szervezetből.

Miközben régi szarabbikosok távoztak, addig másokat felemelt a párt: a még Vona Gabcsicska által a Szarabbikba emelt Radnai László nagyot nyert, ő ugyanis a képviselőcsoporthoz tartozó Stratégiai Tanácsadó Testületet vezeti. Árulkodó, hogy a Szarabbik "a munkavállalók személyes adatainak védelmére" hivatkozva zárkózott el a válaszadástól az érdekes személyi döntést firtató kérdésre, nem tagadva, hogy Radnai fontos pozíciót kapott a párt képviselőcsoportjában

Mint ismert, a kommunikációs szakembernek fontos szerepe volt a Szarabbik szarratolásában. Ez nem csoda, hiszen a rendszerváltás előtt komoly karriert futott be a kommunista titkosszolgálat egyik közismert fedőszervezetében, a Chemolimpex nevű külkereskedelmi cégben.

vége

eredeti:

Komoly hatalmi harc bontakozott ki a Jobbikban kevéssel a szervezet tisztújító kongresszusa előtt – értesült az Origó. A fideszes lap ritkán ír igazat gazdái politikai ellenfeleiről, de most több értesülésüket is megerősítették a Jobbik részéről. Azt írják, az elnöki széket megcélzó Jakab Péter frakcióvezető nem hagyta szó nélkül Szávay István volt parlamenti képviselő és körének párton belüli megerősödését, és drasztikus eszközökhöz nyúlva üzent hadat a szervezet budapesti erőcsoportjának. Többek között vétót helyezett kilátásba Bana Tibor jelenlegi alelnök újraindulása miatt, valamint képviselőcsoportbeli támogatói között év végi bónuszokat osztogatott.

Úgy tűnik, a lejtmenetben lévő pártban ismét komoly belharcok dúlnak, amelyek a január 25-ei kongresszus miatt törtek felszínre. A közelgő tisztújításon ugyanis nem kevesebbről döntenek a küldöttek, minthogy ki vezeti harcba a szervezetet a 2022-es országgyűlési választáson. Az új elnök és elnökség megválasztásával pedig az is eldől, milyen stratégiát választ a Jobbik az elkövetkező időszakra: a baloldalba való teljes beolvadást, vagy az önálló politizálás – legalább látszólagos – fenntartását.

A történet előzménye röviden:

Tavaly májusban a Jobbik történetének egyik legrosszabb szereplését produkálta, az alig több, mint 6 százalékos eredménynek köszönhetően lemondott a párt vezetése. Sneider Tamásék úgy határoztak, hogy az októberi önkormányzati választást követően idő előtti, tisztújító kongresszust hívnak össze.

Az elnöki székre legfőbb esélyesnek Jakab Péter frakcióvezető mutatkozott, aki elnökjelölti szándéknyilatkozatában kemény feltételeket szabott. Többek között azt kérte a párt tagságától, hogy – a szervezet alapszabályában előírt két év helyett – két és fél évig, a parlamenti választásig szavazzanak neki bizalmat. Emellett azt is kikötötte, hogy csak az általa megnevezett alelnökjelöltekkel hajlandó együtt dolgozni.

Hogy korántsem egységes a Jobbik, annak első jele az volt, hogy Varga-Damm Andrea, a párt parlamenti képviselője váratlanul bejelentkezett elnöknek. A politikus megválasztása esetére "nemzeti politizálást" ígért, szemben Jakabbal, aki ideológiamentességet hirdetett.

Nem sokkal ezután következett a hidegzuhany: a párt egyik legfontosabb szerve, az Országos Választmány egy puccsszerű döntéssel kifarolt Jakab mögül, nem támogatta az elnökségre pályázó politikus feltételeit. Ennek következtében Jakab visszalépett az elnökjelöltségtől, ezzel a tisztújítás időpontja eltolódott.

Varga-Damm egy lapinterjúban elárulta, hogy csupán 22-21 arányban szavazták le Jakab feltételeit, a szűk többség pedig egyértelműen arra utal, ismét végletesen megosztott a szervezet.
Jelzésértékű, hogy a párt belügyeitől látszólag távolságot tartó Vona Gábor a történtek után keményen támadta Gyurcsány Ferencet. Mint ismert, a DK elnöke a totális összeborulás mellett érvelt januári internetes bejegyzésében, a Jobbik korábbi elnöke a stratégiát erkölcstelennek, rossznak és veszélyesnek nevezte. Ezzel nemcsak a nyilvánosságnak, hanem befele is üzent.

Azt eddig is tudni lehetett, hogy Jakab a feltételek nélküli összeborulást támogatja, a kérdés csak az volt, kik állnak vele szemben.

Miután heftis hencegése miatt távozni kényszerült a parlamentből, Szávay István nem tűnt el a Jobbik környékéről: rövid időn belül a párthoz ezer szállal köthető Magyar Szív – Magyar Szó Alapítvány elnöki székében találta magát, később pedig a szervezet budapesti főtárgyalója lett. Annak ellenére, hogy országos botrány lett ügyéből, a jobbikos politikusnak nem kellett távoznia a szervezetből, sőt, a háttérben meg tudott erősödni. A fideszes lap szerint ennek a folyamatnak az lett a vége, hogy mára Szávay lett Jakab legerősebb párton belüli ellenfele, aki köré egyre több csalódott politikus csoportosul.

Hogy nincs minden rendben a két politikus és csapata között, azt jól mutatja Szávay egy-két, közelmúltbeli megnyilvánulása. A Magyar Nemzet novemberben arról írt, hogy Szabó Gábor korábbi pártigazgató és Szávay István kulcsszerepet vállalt Jakab elnökjelöltségének megakadályozásában. Nemcsak ez volt az egyetlen árulkodó momentum: sajtóértesülések szerint, miután az Országos Választmány szembeszállt a miskolci politikussal, Szávay "széles mosollyal gratulált" Bana Tibornak, a párt parlamenti képviselőjének, jelenlegi alelnökének. A politikus utóbbi értesülést közösségi oldalán tagadta, és helyreigazítást kért az információt közlő 24-től.

Hiába azonban a tagadás, az élet nem őt igazolta: a Jakab-ellenes akció hírbe hozott főszereplői látványosan hátrébb léptek az elmúlt napokban, azt mutatva, valóban léteznek ezek a konfliktusok. Szabó váratlanul lemondott az egyik legbefolyásosabb párton belüli pozícióról, a pártigazgatói posztról, míg Bana közösségi oldalán jelentette be, mégsem indul az alelnöki tisztségért. A párt Vas megyei politikusa állítólag nem magától döntött így: a párt Országos Választmányának múlt szombati ülésén Jakab leszögezte, megvétózza, ha elindul a tisztújításon.

Mindezekből arra lehet következtetni, hogy Jakab nem hagyta szó nélkül a párton belül látványosan megerősödött Szávay és körének előretörését. Ide sorolható Bencsik János parlamenti képviselő és budapesti elnök, valamint Stummer János országgyűlési képviselő. Őket összeköti, hogy még egyetemista korukban, a Hallgatói Önkormányzatban (HÖK) ismerkedtek meg, és innen váltottak a pártpolitikába. A Jobbikon belül közismert tény Szávay és Bencsik barátsága, többek között egymást váltották a Magyar Szív – Magyar Szó Alapítvány élén. Az is megfigyelhető, hogy az elmúlt napokban mindhárman megfogalmaztak a pártközpont teljes összefogást hirdető programjától eltérő üzenetet: Bencsik és Szávay is tiltakozott a Demokratikus Koalíció Wass Albert elleni provokációja kapcsán, Stummer pedig egy kritikus jegyzetet tett közzé a Jobbik jövőjével kapcsolatban.

Azt, hogy a Jobbik budapesti vonala megmozdult, jól mutatja, hogy Bencsik az alapításkor megfogalmazott értékeit felvállaló, karakteres, nemzeti néppárt ígéretével fellépve jelentkezett alelnöknek – úgy, hogy nem szerepel Jakab névsorában. Több mint árulkodó a párton belüli állapotokra nézve, hogy megválasztása esetére "őszinteséget, bajtársiasságot és számonkérhetőséget ajánlott".

Hiába azonban Szávayék lelkesedése, nem állnak jól.

Százezrek a jákobinusoknak

Az Origó szerint nemcsak a párt vezérkarában, hanem az alacsonyabb szinteken is megy a harc, Jakabék "büntetik" a Szávayhoz közel álló személyeket. Annak ellenére, hogy a Jobbik az ÁSZ-büntetés miatt folyamatosan rossz anyagi helyzetre hivatkozik, a frakció több százezer forintos bónuszokat osztott ki a Jakabot támogató munkatársak között (mint ismert, a miskolci politikus vezeti a képviselőcsoportot). Azok, akik sem Szávay, sem Jakab oldalán nem állnak, nem kaptak jutalmat. Többek között emiatt lett elege Baloghné Dr. Seres Krisztinának, a Kodifikációs Osztály volt vezetőjének, a párt egyik jogászának, aki tizenöt évnyi frakciószolgálatot követően karácsony előtt felmondott, Jászberényben folytatva pályafutását. Döntése olyan szempontból érthető, hogy egyes pletykák szerint Jakab személyi asszisztense komoly pénzeket vihet haza. A lap a Jobbik sajtóosztályánál rákérdezett Baloghné Dr. Seres felmondására, azonban a válasz meglehetősen maszatolósra sikerült. "Baloghné Dr. Seres Krisztina közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel került megszüntetésre" – írta a szervezet kommunikációs részlege.

A borsodi képviselő és csapatának térnyerése miatt nemcsak a frakcióban alakult ki zűrzavar:
lemondott pozíciójáról Rába Kálmán Vas megyei elnök, kilépett a szervezetből Sinka Imre békésszentandrási polgármester (a volt megyei képviselő most a lista utolsó helyére került), valamint a a távozását fontolgatja Gyimesi Gábor volt pécsi képviselő is.

A Jobbik sajtóosztálya elismerte, hogy Rába lemondott megyei posztjáról, és Sinka távozott a szervezetből.

Miközben régi jobbikosok távoztak, addig másokat felemelt a párt: a még Vona Gábor által a Jobbikba emelt Radnai László nagyot nyert, ő ugyanis a képviselőcsoporthoz tartozó Stratégiai Tanácsadó Testületet vezeti. Árulkodó, hogy a Jobbik "a munkavállalók személyes adatainak védelmére" hivatkozva zárkózott el a válaszadástól az érdekes személyi döntést firtató kérdésre, nem tagadva, hogy Radnai fontos pozíciót kapott a párt képviselőcsoportjában

Mint ismert, a kommunikációs szakembernek fontos szerepe volt a Jobbik balratolásában. Ez nem csoda, hiszen a rendszerváltás előtt komoly karriert futott be a kommunista titkosszolgálat egyik közismert fedőszervezetében, a Chemolimpex nevű külkereskedelmi cégben.

vége

2020. január 12., vasárnap

A kommunista és zsidó felforgatókról

A kommunista és zsidó felforgatók gyakorlatilag egy és ugyanaz a társadalmi és etnikai csoport, akik az 1867. november 25. XVII. tc, (törvénycikk) 1. - 2.§. hatálya alá tartozó és - valamilyen perverz és mindenki számára felfoghatatlan ok miatt - magyar állampolgári jogállást nyert idegen etnikai eredetközösség, kommunista ideológiai pestis által megfertőzött népességhányada - értsd zsidóság, kriptozsidók és zsidó származásúak.

El kell mondanunk róluk, hogy, 1919 óta, jól nyomon követhetően generációról-generációra, mind a mai napig, a magyarság legádázabb és legkártékonyabb ellensége és azon dolgozik, hogy ott ártson nemzetünknek, ahol csak tud! Valahogy időről-időre kitermel a társadalom egy ilyen magyarellenes, hazátlan és elvtelen baloldali söpredékcsűrhét. Pedig lehetne tenni ellenük elég sok mindent, de valamiért mindenki fél tőlük, mert túl nagy a komcsi csűrhének a pofája, pedig csak jól oda kellene vágni nekik kormányzati szinten és egyből bekussolnának, igaz egyből szaladnának nyugatra sírni és vinyogni, hogy mit tett velük a regnáló kormány.

Erre számtalan példát lehetne hozni a rendszerváltás utáni Magyarországon, ahol a kommunista túlélők és haszonlesők, az előző korszak elitje igencsak megtalálták a számításaikat az új körülmények között is. A kapitalizmus legnagyobb ellenségeiből nagy hirtelen a kapitalizmus és a nagytőke legjobb barátai lettek. Amit negyven évig tűzzel-vassal irtottak, annak ők lettek az első számú hazai képviselői és természetesen mindent megtesznek a minél nagyobb haszon és profit kitermelése érdekében, akár az egyszerű emberek kárára is. Az első adandó alkalommal elárulták korábbi gazdáikat és a korábbi halálos és gyűlölt ellenség legszolgalelkűbb kiszolgálói és végrehajtói lettek. Bármilyen parancsot végrehajtottak és nem számított, hogy a nemzetnek milyen árat kell fizetnie és mekkora áldozatot kell hoznia.

Mi elkötelezett és hazaszerető nemzetiek és jobboldaliak mégsem teszünk ellene és ellenünk semmit sem - valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva -, persze tudjuk a sablon választ, mert egyszerűen félünk az esetleges hazai vagy nemzetközi retorzióktól. El kellene jönni annak az időnek, amikor merünk ezek ellen az aljas söpredékek ellen végre tenni is valamit, nem csak látszatpolitizálást meg értelmetlen szájkaratét folytatni velük szemben.

A mi baloldalunk, nem csinál mást, mint hogy megoszt, embert-ember - magyart-magyar - ellen fordít, hazudozik, csúsztat, félremagyaráz, dezinformál, kozmopolita magyar ellenes erőkkel  és a nemzetközi pénzügyi háttérhatalommal összefogva konspirál és okoz kárt minden szinten, ahol csak tud. Mindent megtesz, hogy a magyarság nyakára üljön. Diktatúrára panaszkodik. De ha megkaparintja a hatalmat a leggyötrelmesebb diktatúrának jármát helyezi a magyar nép nyakára!

vége

2020. január 11., szombat

Az "európai" multicég-reklám-ok gyüjteménye (csak kép)

Szinte minden "európai" multicég-reklám Európa KEVERT-FAJÚVÁ ALAKÍTÁSÁT szorgalmazza!!!... És, furcsamód még ezt is úgy teszik, hogy kizárólag néger férfiak a párok tagjai, a nők pedig kizárólag fehér európaiak!... Földünk, Európánk legfőbb veszélyforrása ma: Minden globalista Multinacionális Cég!!!...

És, ne feledjük, az Európánkba törvénytelenül behatoló migránsok 90%-a 18-30 év közötti életerős arab-néger férfi!!!... Ha valódi "üldözött, háborús menekültek" lennének, hol hagyták családjukat???..... Éppúgy HÜLYÉNEK néznek Bennünket, mint a térfoglaló bandájukat segítő globalista-liberális média!!!

vége

2020. január 10., péntek

KISZIVÁRGOTT MIRŐL EGYEZTETETT DOBREV ÉS SARGENTINI (IRÓNIA)

KISZIVÁRGOTT MIRŐL EGYEZTETETT DOBREV ÉS SARGENTINI (IRÓNIA)

Dobrev Klára szorgalmazná, hogy a magyarokat elmarasztaló jegyzéket kiegészítsék további vádakkal, rágalmakkal. Kijelentette, hogy bár a korábbi szövegben szerepel, hogy „zsidók és zsidó tulajdonok ellen elkövetett cselekmények történnek Magyarországon”, de ezt bővíteni kellene a honi liberális ellenzék megerősítésére jóval „ütősebb”, és hatékonyabb KOHOLMÁNYOKKAL. Kifejezte abbéli véleményét, hogy szerinte több térségben „tulajdonképpen” KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK épülnek, állatkínzás zajlik, a nők elleni erőszak fokozódik, illetve növekszik a magyarok széndioxid kibocsátása is. Magyarországon a gyűlölet minden nap szembejön az utcán.

Megjegyezte, hogy bár most SOROS GYÖRGY spekuláns elleni lejárató kampányok alábbhagytak, de itt az idő a Soros-téma felmelegítésére, és a büntető feljelentés, majd koncepciós per megindítására az Orbán-kormány ellen. Úgy vélte, hogy Soros elleni ANTISZEMITA támadások vádja akkor is megáll, ha ez történetesen nem „zsi--zva” zajlott, hiszen minden jó ember a lejárató kampányt zs--zásként fogta fel, ahogy mindenki tisztában van azzal is, hogy a veszélyes spekuláns semmilyen (!) törvénytelen erkölcstelenséget nem követett el.

Dobrev és Sargentini közösen megállapodtak abban, hogy USZÍTÁSNAK kell minősíteni minden unióval kapcsolatos bírálatot, mert ez az egyetemes értékek elleni támadásnak is felfogható. Sargentini úgy vélte, hogy van még mozgástér az elmarasztaló dokumentum kiegészítésében a gyerekek és állatok bántalmazásának tekintetében is, sőt Magyarországon egyre több súlyos atrocitás éri a fogyatékkal élőket, főleg ha egy kisebbséghez tartoznak, vagy ha fiatalkorúak, esetleg betegek, a földön fekszenek, vagy ájultak.

Szerinte a magyarok nagyon rosszul bánnak a háziállatokkal, a szobanövényekkel, és a rovarokkal. Megerősítette, hogy továbbra is "aránytalanul magas a fogyatékosságra létrehozott iskolákban elhelyezett roma gyermekek száma", sőt roppant ellentmondásos, hogy a cigányságot a FEHÉR tanulási szakértők minősítik lemaradónak, vagy egyenesen fogyatékosnak – tehát az oktatás területén is súlyos rasszista ellentmondások tapasztalhatók. Dobrev Klára itt élt némi kiegészítéssel, mert véleménye szerint a korábbi jelentésben megfogalmazott „roma diszkrimináció és munkanélküliség” inkább csak Orbán bűne, aki lerombolja a demokratikus értékeket és a jogállamot, és ezzel súlyos hátrányt okoz a Magyarországon élő romáknak, mert Orbán konzervatív. Orbán bűne, hogy a romákat a transznacionális vállalatok nem alkalmazzák, Orbán kirekeszti őket a középosztályból, mert hibás (konzervatív) politikát folytat, mert elutasítja a piaci fundamentalista liberalizmust.

Dobrev Klára lapunknak azt nyilatkozta, hogy a későbbiekben is szívesen egyeztetne Judith Sargentinivel, mert Sargentini koholt vádjai néhol homályosak, pontatlanok, és némileg kiegészítésre szorulnak, illetve nem elég meggyőzők.
(A cikk ironikus fikció.)

vége

2020. január 7., kedd

"Ősi magyar földön új magyar életet!" - 81 éves a Magyar Élet Mozgalom (Kurucinfó)


A két világháború közötti Magyarország nem csak a pezsgő politikai pártéletről, hanem legalább annyira a politikai mozgalmakról is szólt. Mai szemmel nézve elképesztő mennyiségű embert lehetett politikai szlogenekkel mozgósítani, s jelenkorunkkal ellentétben a hangulat nemhogy apolitikus, de kifejezetten "politikabarát" volt. Gyakran egy-egy fővárosi kerületben működő párt tagszervezete rendelkezett akkora létszámmal, mint ma országosan egy-egy kisebb párt (ez ebben a formában természetesen enyhe túlzás a szemléltetés kedvéért, de nem járunk messze az igazságtól sem).

Ebben a környezetben fogant az Imrédy Béla-féle Magyar Élet Mozgalom is, amely az ekkor már nyíltan szélsőjobbra tolódott, a nyilaskeresztesekkel vetélkedő miniszterelnök "utánpótlás" mozgalma kívánt lenni. Imrédynek regnálása alatt már korábban is voltak olyan kijelentései, hogy szükség van egy pártpolitika felett álló mozgalomra, amely a nemzet egészét hivatott képviselni. A Magyar Élet Mozgalom 1939. január 6-án, a pesti Vigadóban bontott zászlót rendkívül nagy érdeklődés közepette. S, hogy miért nem vált mégsem kiemelkedően meghatározó erővé az egyébként remek "mottóval" – "Ősi magyar földön új magyar életet!" – ellátott mozgalom? Az alábbiakban ezt fogjuk megtekinteni, s, ha szerencsések vagyunk, talán még egy kis tanulságot is levonhatunk belőle a jelenkor vonatkozásában.

Jelképként Imrédyék a legendás magyar motívumot, a csodaszarvast választották, amelyet egy körbe foglaltak, melynek tetején egy kettőskereszt állt. A szarvas lábainál pedig a szintén jól ismert hármashalom kapott helyet. Ahogy a motívumok is, úgy a megjelent zászlótartók (így a mozgalom tagjainak) uniformisa is kapcsolódott az ősi hagyományokhoz. Bocskai fejfedő, súlytásos kabát, fehér ing fekete nyakkendővel, fekete csizma és díszkötéses nadrág alkotta a formaruhát. Mind a jelképpel, mind az öltözékkel természetesen semmi gond nincsen, azonban a korszaknak megfelelően ilyen "paraméterekkel" nem igazán lehetett tömegmozgalmat építeni, ugyanis nem ez a megjelenés dominált a radikális jobboldali szervezetekben, így az összhatás inkább adta egy hagyományörző nosztalgiaszervezet képét, mint politikai utánpótlást biztosító tömegmozgalomét. Ezt természetesen a sajtó rögtön ki is pécézte magának.

Figyelemreméltóak azonban a gondolatok, amelyeket Imrédy Béla miniszterelnök megfogalmazott köszöntő beszédében. "Amint eleinket a legendás szarvas vezette új hazába, úgy indulunk a megvilágosító gondolat után, amely a mai magyar életet jelenti." – szögezte le Imrédy. (Videó itt.) Az elhangzott célkitűzések pedig beleillettek a nagypolitikában képviselt eszméibe. Kiemelt jelentőséget tulajdonított a fajvédelemnek, a harcos katonai szellemnek, keresztény és szociális megújhodást is követelt, s végül napirendben tartotta a zsidókérdés megoldását is. Mindemellett elvetette a születési előjogokat, de az osztályszemléletet is, a kötelesség fontosságát emelte ki, valós fokmérőnek a munkát tartotta, illetőleg annak hasznát egész nemzetünkre nézve. Ezek természetesen teljesen jól beleillettek a korszak nemzetiszocialista törekvéseibe, amelyek szembefordultak mind a kommunizmussal, mind pedig a konzervatív, feudális, nyugati típusú kapitalizmussal. Jelenkorunkkal ellentétben akkor még nem ismerték a "politikai korrektség" fogalmát, vagyis a követelések egyáltalán nem számítottak "extrémnek vagy kirívónak", sok hasonló szervezet létezett egymással párhuzamosan. A Magyar Élet Mozgalom természetesen nagy publicitást kapott, mégiscsak a miniszterelnök "saját gyermekéről" volt szó.

Imrédy csodaszarvasa ennek ellenére sem tudta teljesen betölteni azt a teret, amelyet megalkotója szánt neki. Politikai bázisát ugyan tudta frissíteni belőle (Imrédy sok tehetséges, későbbi politikai harcostársa a Magyar Élet Mozgalomban kezdte pályafutását), de a várt "nagy eredmények" elmaradtak. Ennek a Hungarista Mozgalom folyamatos erősödése éppúgy okozója volt, mint a már említett, nem túl vonzó, "hagyományőrző" kinézet, amely elsőre talán jó ötletnek tűnhet, a korszellembe viszont egyáltalán nem tudott beilleszkedni, s akkor még a ruhadarabok magas áráról szót sem ejtettünk. A várt népmozgalom tehát elmaradt, holdudvar viszont alakulhatott a Magyar Élet Mozgalom kereteiből, hiszen olyan emberek mentorálása alatt lehetett tapasztalatokat szerezni, mint a befolyásos felvidéki politikus Jaross Andor, vagy éppen a kiváló történettudós Hóman Bálint, akik szintén a mozgalom vezetőségét alkották.

A megfogalmazott politikai célkitűzéseken túl – amelyek közül számos tétel még ma is aktuális – van-e még üzenete a Magyar Élet Mozgalomnak 2020-ban? Természetesen igen. Léte ugyanis kiválóan rávilágít arra, hogy egyetlen egy világnézet, illetve hozzá tartozó politikai tömörülés sem létezhet utánpótlás, holdudvar és megfelelő hátország nélkül. Ezt manapság – csakúgy, mint a világnézet fontosságát – szeretik elfelejteni, vagy jelentőségét elhanyagolni. Fontos azonban az is, hogy ez a kor követelményeinek megfelelően, de az örökségen és a gyökereken nem változtatva történjék meg.

A Magyar Élet Mozgalom minden hibája ellenére Imrédy Béla politikai pályafutásának egy meghatározó pontja, különösen azért, mert egy fontos állomás Imrédy világnézetének megváltozásában is. Kiválóan leképezi, hogyan is lett egy szélsőségesen angolbarát és ókonzervatív gazdasági szakemberből egy, a korszellemet kiválóan interpretáló, nemzeti, szociális és keresztényi alapokon gondolkodó politikus, aki mindemellett megőrizte kitűnő gazdasági éleslátását is. A Vigadóban elhangzott, általam is idézett beszédét egyébként a Stádium Sajtóvállalat még 1939-ben kiadta teljes egészében egy kis könyvecske formájában, Ősi magyar földön új magyar életet! címmel. 

Érdemes elolvasni. 


Imrédy Béla a jelképnek választott csodaszarvas alatt (forrás: arcanum.hu)


A Stádium általl kiadott könyvecske borítója (forrás: axioart.com)

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

vége

A spanyol polgárháború igaz története, a világmédia hazugságainak cáfolata (Kurucinfó)


Az 1936-39 között lezajlott nagy spanyolországi belháborúnak az eltelt évtizedek során hatalmas, dominánsan baloldali nemzetközi irodalma és művészete alakult ki, amely valósággal hemzseg a velejéig hamis és hazug sztereotípiáktól. Ezek szinte mindig azt sulykolják, hogy a spanyol konfliktus a fasizmus világháborús erőpróbája volt, ami szembe került a dolgozó rétegek törekvéseivel. A gonosz, fasiszta Franco tábornok sötét erői megtámadták a gyanútlan, jámbor és jóravaló baloldali társadalmat, és jelentős náci támogatás segítségével – a haladó nemzetközi közvélemény bűnös passzivitása mellett – azt legyőzve, évtizedekre szóló rémuralmat vezettek be az ibériai félszigeten. Ám mielőtt még ettől bárkinek könnybe lábadna a szeme, inkább gyorsan előrebocsátom, hogy valójában azt történt, hogy az utolsó órában működésbe léptek a spanyol nép önvédelmi ösztönei, és a konzervatív-nacionalista erők segítségével megakadályozták a nemzet baloldali anarchiába süllyedését, ami valószínűleg az ország szétesésével is járt volna.

Amikor bármely nemzetközi ’haladó’ médiafelületen (mert hát ’nem haladó’ sajnos nemigen van) szóba kerül a spanyol polgárháború, vagy Franco személye, akkor olyan természetességgel szerepeltetik saját neomarxista narratívájukat, mintha más vélemény egyszerűen szóba sem jöhetne. Soha nem láttam még olyan mainstream könyvet, filmet, dokumentumfilmet, színházi előadást vagy világlapot, ahol akár csak kísérletet tettek volna a spanyol nemzeti oldal gondolkodásának vagy igazságainak megismerésére.

Egy rövid történelmi visszatekintő után vizsgáljuk meg egy teljesen más szemszögből a spanyol történelem sorsdöntő huszadik századi eseményét, ami azt hiszem, Európa történelmére is jelentős befolyással bírt.

A polgárháború kirobbanásához vezető végzetes megosztottság hosszú idő alatt alakult ki a spanyol társadalomban. Az egykor ’legkatolikusabb királyság’ népessége jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi kétszáz évben. A hatalmas gyarmatbirodalomból bevándorlók áradata érkezett az anyaországba, jelentősen megváltoztatva a lakossági arányokat, és felduzzasztva a szegényebb rétegeket. (A bevándorolt nem fehér népesség legnagyobb, több milliós csoportjait az észak-afrikaiak és a latin-amerikaiak jelentik.) A birodalmi hanyatlás, a gyarmatok elvesztése jelentős szociális lecsúszással járt, és a XX. század fordulójára a kezdődő iparosítás és a meginduló munkásmozgalmak egy ingatag, elszegényedett, forrongó országot találtak az egykori világhatalom helyén. Mit tesz Isten - illetve hogy, hogy nem, elvtársak - a bevándorolt, idegen eredetű tömegek nem a konzervatív-nacionalista erőket támogatták a későbbiekben. (Szinte hihetetlen, ugye?)

A kialakuló munkásmozgalom is eléggé sajátos vonásokat mutatott. Nem a hagyományos szociáldemokrata és kommunista mozgalom vált vezetővé a munkásság körében, hanem az anarchizmusnak egy speciális változata, a szakszervezeti mozgalomra alapozó anarchoszindikalizmus, aminek ősatyja egy Marxhoz hasonlóan torzonborz és tébolyult tekintetű világforradalmár, Bakunyin volt. Zavarosan utópista nézeteiből néhány tétel ismertetésétől nem lehet eltekinteni. (De csak gumikesztyűvel, mert súlyosan fertőző.) Eszerint a szabadságot minden kizsákmányolás és elnyomás megszüntetése árán lehet kivívni. Minden szervezett társadalmi intézmény elnyomó, különösen az állam, az egyházak, bármiféle társadalmi hierarchiák és politikai intézmények. „Az ember eredendő jósága és társas mivolta, ha el nem nyomják, spontán módon is önkéntes egyesüléshez vezet, olyan közösségek kialakulásához, amelyekben a tulajdon közös, és ahol mindenki szabadon kibontakoztatja képességeit.” Szerinte a politikai hatalmat nem megragadni kell (ezért ki is átkozták egymást Marxszal) hanem lerombolni, mert különben a proletariátus maga is elnyomóvá válik. Az anarchoszindikalisták a munkások szakszervezeteit a forradalmi társadalmi változás fő letéteményesének tekintették. Az anarchista szakszervezet, a CNT mindig érdekes képet mutatott, elveihez hű maradva nem volt benne igazi hierarchia, összevissza spontán működött, igen aktív volt, de a döntéshozatal kaotikus, sőt sokszor nevetséges volt.

Azt hiszem, ebből ennyi elég is, mindenesetre ha ezt az őrültséget valahol sikerülne megvalósítani, akkor annak a társadalomnak biztosan azonnal vége lenne, menne vissza az őskori spontaneitásba, ahol önkéntes közösségekbe szerveződve kergethetné a mamutokat. Az akkori spanyol társadalomra bizony nem vet jó fényt, hogy ezt a szégyenletes agyalmányt munkások és szegényparasztok milliói tették magukévá, és alkották a munkásmozgalom fő erejét. Nekünk nyilván könnyű ezt az utókor éleslátásával bírálni, de azért ha körbenézünk kis hazánkban, sajnos napjainkban honfitársaink százezrei is hitelt adnak a DK vagy a Momentum agyrémeinek, amelyek ugyanerről a tőről fakadnak. A spanyol baloldal rendelkezett még egy, az anarchistáknál gyengébb szocdem (UGT), és egy még gyengébb kommunista vonallal, amely sztálinista és trockista frakcióra bomlott. Ez a baloldali szerkezet megmaradt a polgárháború során is, azzal a módosulással, hogy a Szovjetunió beavatkozása után a sztálinista-kommunista vonal természetesen jelentősen megerősödött, és állandóan balra nyomva a saját befolyása alá vonta a különben is szélsőségesen politizáló köztársasági kormányzatot.

A spanyol polgárháborúról hazudozó nemzetközi balliberó történetírás egyik fő hamisítása az, hogy megpróbálják romantikus színben feltüntetni a köztársaságiak bukását, mintha a bimbózó demokrácia egy gyenge hajtását taposta volna le a durva fasiszta agresszió. Pedig a köztársaságiak győzelme egy második polgárháborút szült volna, amiben az dőlt volna el, hogy sztálinista rémuralom vagy anarchista káosz legyen úrrá Spanyolországon. A mai globalisták által szeretve vágyott liberális demokrácia nem is szerepelt az étlapon akkoriban, tehát az ezzel kapcsolatos nosztalgia teljesen hamis és hazug.

A közvetlen előzményekhez tartozik, hogy 1931-ben megszűnt a monarchia, kikiáltották a Második Köztársaságot, a létrejövő baloldali kormányzatot azonban két év múlva egy jobboldali váltotta fel, amely szintén nem tudta stabilizálni az állapotokat. 1936-ra új választásokat írtak ki, ahol már az újjászervezett baloldal, a Népfront nyert viszonylag csekély többséggel. A Népfront programjából szemezgetve rendkívül ismerős elemeket sorolok fel néhány szóban: államosítások többféle szektorban és kategóriában, az egyházi vagyon teljes elvétele, egyházi iskolák államosítása, földosztás kártalanítás nélkül, a hadsereg drasztikus leépítése, munkás önigazgatás az üzemekben stb. Ugye, hogy ezek nekünk is nagyon-nagyon ismerős dolgok valahonnan? Ezek a szegény gyanútlan baloldaliak és anarchisták a mai napig sem értik, hogy miért ment fel ettől kicsit a vérnyomásuk a konzervatívoknak, királypártiaknak és falangistáknak. Miért kell azon idegeskedni, hogy gyakorlatilag fel akarják számolni a középosztályt és a vallást??

Még egy példa a baloldal ideológiai ostobaságára. Antony Beevor baloldali brit történész a spanyol polgárháborúról szóló híres művében azt írja:

A szerzetesrendeket nyilvántartásba vételre kötelezték (a korabeli Spanyolországban mintegy 35 000 pap, 20 000 szerzetes és 60 000 apáca élt), és csak annyi vagyont hagytak meg számukra, amennyi fenntartásukhoz elengedhetetlenül szükséges volt. Lehetővé tették a polgári házasságot, és engedélyezték a válást. A jezsuita rendet, azon az alapon, hogy elöljárói egykor személyes hűséget fogadtak a pápának, feloszlatták. Ezek az intézkedések nem minősíthetők egyházüldözésnek, ám természetesen bizonyos szempontból támadásnak foghatók fel az intézmény ellen, amely sokak szerint jóval nagyobb hatalmat birtokolt annál, mint ami megillette volna.

És ez egy autentikus és mértéktartó baloldali véleménynek számít! Hozzá kell tennem, hogy az általa felsorolt egyházi személyzet kb. felét bestiális módon legyilkolták a köztársaságiak a polgárháború során (bár ők csak 7 ezret ismernek be), templomok ezreit gyújtották fel vagy rombolták le, de gondolom ezt is túlzás lenne egyházüldözésnek nevezni, mert még megsértenénk vele azt az érzékeny rablógyilkos lelküket. A fanatizált lumpenrétegek nagyon sok helyen a híveket is tömegesen legyilkolták pusztán a vallásuk miatt. A katolikus lexikonok szerint ez volt az egyháztörténelem legvéresebb keresztényüldözése, felülmúlva a Római Birodalom korai századait is.

És futószalagon érkeztek az atrocitások mindkét oldalon. Jellemző hogy a balliberó történészek ezek között keresgélik a polgárháború kirobbanásának okait, nem pedig az agresszív Népfront-lépések között. Egyik oldalon baloldali értelmiségiek, és az ismert homoszexuális költő, Federico Garcia Lorca meggyilkolása, a másik oldalon az egyháziak legyilkolása, José Calvo Sotelo monarchista vezető és Primo de Rivera falangista vezér meggyilkolása már lehetetlenné tett bármiféle megegyezést. Később egyébként, Madrid ostroma idején a köztársasági főváros utcáin több lincselést is feljegyeztek, mert egy-két ember a nyakában levő láncon keresztet hordott, ami árulásnak számított a baloldalon, de a francóista enklávékban sem sokat finomkodtak a kommunista-gyanúba keveredettekkel. Számos balos történész rendkívül gyermeteg kísérlete (köztük a már említett Beevoré is), hogy megpróbálják számszerűen alátámasztani azt, hogy a francóisták mennyivel több atrocitást és kegyetlenséget követtek el, mint a köztársaságiak, mert, bár utóbbiaknál is voltak túlkapások, de őket a ’nemes ideológiájuk’ többnyire önmérsékletre késztette. Ilyen dajkameséket próbálnak elhitetni magukat történésznek hívó emberek!! Valójában, amikor a háború szelleme elszabadul, attól kezdve az már önálló életet él, és a maga kegyetlen szabályai szerint működik tovább, nem pedig nemes elvek vagy ideológiai hazugságok mentén.

A Népfront-program tehát azonnal megszólaltatta a riasztócsengőt jobboldalon. Rögtön megértették, hogy ennek már a fele sem tréfa, itt bolsevik puccs lesz és vérfürdő, ha nem lépnek közbe. És a spanyolok józanabbik része jól vizsgázott ezekben a napokban. A hadsereg tábornokainak vezetésével (Sanjurjo, Franco, Mola) pillanatok alatt összeállt az ellenállás magja, és megkezdődött a hatékony cselekvés és ellenállás. 1936. július 18-án kora hajnalban a spanyol-marokkói ceutai rádióállomáson beolvasták a bűvös mondatot: „Egész Spanyolország felett felhőtlen az égbolt.” A jelszó elhangzására a nemzethez hű erők elindultak, hogy megmentsék az országot a bolsevik pestistől. A marokkói csapatokat német segítséggel átszállították az anyaországba, az ott állomásozó csapatok pedig kitörtek laktanyáikból, és megpróbálták befolyásuk alá vonni körzetüket. A lehetőségeik kezdetben nagyon korlátozottak voltak, de sokat jelentett, hogy a meglehetősen gyengécske hadsereg nagyobb része az ő oldalukra állt. A kibontakozó felkelés kezdetben az ország egyharmadát ellenőrizte, a nagyobb rész, és a nagyvárosok döntő többsége a köztársaságiak kezén maradt. De ezután már nem volt megállás, a sokkal professzionálisabb hadvezetés, a képzettebb katonaság, az egységes és összetartó ideológia, a jobb szervezés és sok más tényező mindvégig a végső győzelmet vetítette előre, amely két és fél év elteltével be is következett. A köztársaságiaknak ezen idő alatt egyetlen komoly stratégiai győzelmük sem volt, csak itt-ott értek el helyi sikereket (például Madrid védelme során, vagy a brunete-i támadáskor), nem voltak képesek felülemelkedni megosztottságukon, haderejüket képtelenek voltak kiképezni, azok mindvégig szervezetlen, fanatizált munkásokból álló, szabadrabló partizáncsapatok voltak, akik a nyílt ütközetekben rendre leszerepeltek. 1938 márciusában Franco csapatai az aragóniai fronton kijutottak a Földközi-tengerhez, és elvágták Katalóniát a köztársaság többi részétől, majd a köztársaságiak utolsó elkeseredett kísérletét visszaverve az Ebro folyónál, 1939 januárjában elfoglalták Barcelonát. Ezzel megkondult a lélekharang a madridi enklávé, és a főváros felett is, aminek két hónappal későbbi elestével a polgárháború véget ért.

Sokat írtak már össze arról, hogy a nacionalista győzelem csak a német vagy olasz segítségnek volt köszönhető, mert a döntő légifölény és a hatékony blokád, meg a páncélosfölény bla..bla..bla.. Ha az ember végignézi a külföldi hatalmak (Németország, Szovjetunió, Olaszország, Mexikó, Franciaország) által szállított fegyverek listáját és belegondol, hogy mennyit jelenthetett az általuk szállított párszáz repülőgép, harckocsi és tüzérségi fegyver, akkor be kell látni, hogy ezek a mennyiségek elenyészőek voltak egy milliós hadseregeket felvonultató, évekig tartó nagy háború igényeihez képest. Ezek nem döntöttek el semmit, a fegyverhiány mindkét oldalon égető volt a háború kezdetétől a végéig. A Condor légió jelentőségének túllihegése arra jó a bolsevikoknak, hogy mentegessék saját katonai melléfogásaikat. Szerintem sokat mond el az a tény is, hogy Franco mennyire taksálta a német támogatást, hogy hálából a németek Szovjetunió elleni hadjáratára mindössze egyetlen hadosztályt adott segítségül.

Ennél sokkal, de sokkal fontosabb tényező volt a köztársasági erők megosztottsága. Ez így túl hűvösen és hivatalosan hangzik, tehát a közérthetőség kedvéért inkább úgy mondanám, hogy a kommunisták, szocialisták és anarchisták kölcsönösen úgy utálták egymást, mint a kutyapiszkot. Sokszor Franco csapatainál is jobban. És nagyon gyakran lőttek is egymásra, főleg a kommunisták az anarchistákra, és viszont. (A legismertebb esetek: Barcelona ’37. május, Valencia ’38. március, Madrid. ’39 február.) George Orwell szép érzekletesen írja le a „Hódolat Katalóniának” című könyvében, hogy mikor a francóista erők megközelítették Barcelonát, akkor sem volt jobb dolguk a kommunista csapatoknak, mint hogy a városban hajkurásszák a trockista POUM tagjait és az anarchistákat. A legnagyobb végveszély idején is fontosabb volt a sztálinista idiotizmusuk, mint a város védelme. Erről persze mélyen hallgat napjaink neomarxista propagandája, és folyton csak a sosemvolt ’haladó demokrácia’ fasiszta letaposásán kesereg.

Logikailag ide kapcsolódik a szintén évtizedek óta reklámozott baloldali nemzetközi brigádok története is. Ezek valójában megvezetett, idealista emberek voltak, akik nem tudták, mit jelentenek a kommunista eszmék a gyakorlatban. Sok országból érkeztek fennkölt elvektől és elvárásoktól vezérelve, de megérkezésük után hamar utolérte őket az arcraesés és az anarchokommunista realitások. Hatalmas volt a fluktuáció a soraikban, jelentős részük Orwellhez hasonlóan igen sietősen távozott. Miután sokszor saját elvtársaik próbálták meg lepuffantani őket, ez elég gyorsan véget vetett naiv idealizmusuknak. De az is erre az eredményre vezetett, ha a helyi NKVD-megbízott (ilyen volt a magyaroknál a mi szeretett Gerő elvtársunk) vitte be őket egy kis elbeszélgetésre, mondjuk trockizmus gyanújával....

Érdekes módon neomarxistáék azt viszont igencsak elfelejtették reklámozni, hogy nemcsak a baloldali nemzetközi brigádok vettek részt a harcokban, hanem a keresztény nemzetközi önkéntesek is megjelentek, méghozzá nagy számban. És ők nem távoztak olyan sietősen, mint a baloldali elvtársak. Európa majd' minden országából érkeztek önkéntesek, a magyarokat egy ’Rákosi csapat’ nevű különítmény képviselte. (Itt nem a golyófejű sztálinista kedvencünkre kell gondolni.) A legnagyobb nacionalista csapatokat Olaszország, a Harmadik Birodalom, Portugália és Románia küldte. A román egység neve Szent Mihály Arkangyal Légiója volt Ion Moţa vezetésével.

A polgárháború lezárulta után - mint minden ilyen véres küzdelem esetén - kemény politikai elszámoltatások kezdődtek, majd a rendszer konszolidációja után a gazdaság felé fordulhatott a figyelem. A kezdeti erős állami szabályozottságot (autarkiával, idegen tőke korlátozásával) fokozatosan liberalizálták, és a spanyol gazdaság gyors növekedési pályára állt át. A Franco-rendszer állandó pocskondiázása közben balliberóék azt is elfelejtik megemlíteni, hogy a korábban erősen elmaradott Spanyolország ezekben az évtizedekben közelítette meg a nyugat-európai színvonalat, mégpedig úgy, hogy eközben nem adósodott el, a foglalkoztatottság csaknem teljes volt, és magas színvonalú szociális rendszert működtetett.

És egy-két magyar vonatkozás: a kelet-európai kommunista egyházellenes kirakatperek idején felvetődött több főpap – köztük Mindszenty József – kivégzésének ötlete is. Franco hamar lehűtötte a kedélyeket azzal, hogy diplomáciai csatornákon tudatta a kommunista vezérekkel: minden egyes főpap kivégzése után több száz nála ’vendégeskedő’ kommunista aktivistát fog a másvilágra küldeni. Mivel tudták, hogy ő ilyesmiben nem szokott tréfálni, ezért gyorsan elálltak az ötletüktől.

Az 1956. november 4-ei, Franco elnökletével megtartott spanyol kormányülés döntést hozott arról, hogy beavatkoznak a magyar forradalom megsegítésére. Franco kinevezte a hazánkba küldeni tervezett hadtest parancsnokát, Munoz Grandez tábornok személyében, aki a II. világháború alatt a Szovjetunióban harcoló Kék hadosztályt vezette. A csapatokat szállító repülőgépekkel akarták Ausztriába juttatni. Eisenhower amerikai elnök azonban leállította ezt a romantikus akciót, mondván, hogy egy új világháború kockázatát jelenti.

Politikailag a Franco-féle állam 1947-től egy tekintélyelven alapuló, király nélküli királysággá alakult, nagyon hasonlóan a Horthy-Magyarországhoz. 1975-ben bekövetkezett halála után az általa neveltetett I. János Károly spanyol királyként került hatalomra, ezzel is hangsúlyozva a korábbi monarchiával való jogfolytonosságot. Halála idején - a ballibek hazugságaival ellentétben - egy rendezett, fejlett, keresztény országot hagyott utódaira. Az ő hazafiságát, azt hiszem, épelméjű ember nem kérdőjelezheti meg.

A Caudillo emlékére álljon itt egy őszinte gondolat egy polgárháborús mártír tollából.

Ramiro Ledesma Ramost (1905-36), a Falange holdudvarához tartozó fiatal filozófust kémkedés gyanújával 1936 októberében a köztársasági milícia letartóztatta, majd az egyik madridi börtönben meggyilkolták. Az ő egyik gondolata a múltnak, mának, de valószínűleg az örökkévalóságnak is szól: „Csak a nagyon gazdagok engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ne legyen hazájuk.”

Napjainkra a spanyol társadalomnak – a nemzetközi globalista körök hathatós segítségével - jórészt sikerült magát visszaküzdenie a polgárháború előtti állapotába, és a szétszakadás lehetősége újra megjelent a spanyol politikában. A végzetes megosztottság újratermelődött, a gazdasági pangás újra beköszöntött, az emlékezetes ingatlanlufi kidurranása óta képtelenek magukra találni. Az ország az Európai Unió mentőfonalán lóg. Amennyiben az Európai Központi Bank felfüggesztené a spanyol államkötvények rendszeres jegyzését (amik egyébként a kutyának sem kellenek), akkor ez a 45 milliós ország hangos puffanással esne arcra, és másnapra már teljes lenne az államcsőd.

Hát idáig emelte ezt a büszke, nagy múltú országot a sötét, fasiszta Franco-diktatúra mélységeiből ez a fényes liberális demokrácia.



Hazafiak Madrid ostroma alatt (fotó: Imagno / Getty Images Hungary)


Madrid a bombázások után (fotó: Fox Photos / Getty Images Hungary)



Harcok Madridban 1936-ban (fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary)





Szende Péter - Kuruc.info


vége